Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

Csak a listán ellenfelek A külterület a körzete

két munkásnö névé All majd

A SZAVAZÖCÉDULÁN, AMIKOR ÁPRILIS 25-ÉN A 8-AS SZÁMÚ ORSZÁG- GYŰLÉSI VÁLASZTÓKERÜLETBEN, A KISKUNFÉLEGYHÁZI, GATÉRI, KUNSZÁLLÁSI, PÁLMONOSTORAI ÉS PE- TÖFISZÁLLÁSI VÁLASZTÓKNAK

DÖNTENIÜK KELL, KIT IS KÜLDJENEK KÉPVISELŐJÜKKÉNT A PARLAMENTBE. FÉLEGYHÁZI MUNKÁSASSZONY — FEKETE PÁLNÉ — VOLT AZ ELŐD, AKINEK EGYIKÜK MOST HARCOS ÖRÖKÉBE LÉP. FIATALOK MINDKETTEN, AZ IFJÚSÁGOT, EZZEL EGYÜTT A JÖVŐNKET KÉPVISELIK —, MINDEN REMÉNY MEG VAN TEHÁT ARRA, HOGY DINAMIZMUSUK A KÖZÉLET NEMEGYSZER RÖGÖS ÚTJÁN IS ÉRVÉNYESÜLJÖN.

MA MÉG NEM KÖZISMERT POLITIKUSOK, DEHÁT VALAHOL, VALAMIKOR EZT A PÁLYÁT IS EL SZOKTÁK KEZDENI. EGY AZONBAN BIZONYOS, HOGY A MUNKÁSOSZTÁLY SORAIBÓL LÉPNEK A VÁLASZTÓK ELÉ, SAJÁT ÉLETÜK PROBLÉMÁI AZONOSAK KERÜLETÜK LAKOSSÁGÁÉVAL. NÁNÁSI LAJOSNÉ PÓLYÁK ETELKA ÉS NAGY FERENCNÉ CSENKI ERZSÉBET A KÉT JELÖLT. UGYANABBAN AZ ÜZEMBEN, SZINTE EGYMÁS MELLETT DOLGOZNAK KISKUNFÉLEGYHÁZÁN, AZ ALFÖLDI CIPŐGYÁRBAN. A HAZAFIAS NÉPFRONT MINDKETTŐJÜK JELÖLÉSÉT SZENTESÍTETTE. ISMERKEDJÜNK MEG VELÜK KÖZELEBBRŐL.

— Meggyőződéseim, hogy az igazság fontosabb, mint a népszerűség. A jelölő gyűlésen is megmondtam, akár választanak, akár nem, én csak abban segíthetek, ami becsületes dolog, ahal az egyéni és a közösségi érdek összeegyeztethető.

A jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet irodahelyiségében hangzottak el a szavak, Kovács Tibor főmezőgazdász, tanácstagjelölt idézett „kortesbeszédé- ből”. Az előző ciklusban is részt vett a tanács munkájában a külterületiek

képviselőjeként. Ahogy beszél, a községi törekvések mellett megismerek jó néhány egyéni ügyet, ami gyakorisága mellett általánosítható.

— Húsz család él választókörzetemben, a tanyákon. Legtöbbjüknek Jánoshalmán is van háza, ás télire beköltöznek. Akik állandóan kint laknak, azok az idősebbek, akiket a megszokás köt. vagy azok a fiatalok, akik kevés pén- zűek és az olcsóbb állattartás miatt vállalják az ottani életet. Évente úgy 2—.1 tanyát hagynak el.

Nánősiné Pólyák Etelka Nagy Ferencné Csenki Erzsébet máraf vagy ahogy mond/ a' ják —. a városba.

Nánásiné megbeszéli az új modellel kapcsolatos munkát.

bőrrel, s nemrégiben volt az esküvőnk ...

Az elmúlt év krónikájához tartozik, hogy júliusban csoportvezetőnek, decemberben művezetőnek léptettek elő. Az igazgató elvtárs a sikeres érettségi után azt mondta, képezzem tovább magam. Megfogadtam a tanácsát, és különbözeti vizsgával beiratkoztam a ruha- és cipőipari technikum második osztályába.

— A tavalyinál is mozgalmasabbnak ígérkezik az idei esztendő — vetem közbe.

— Életem legnagyobb megtiszteltetése ért, országgyűlési képviselőnek jelöltek.

Üj modell kerül a gépekre a tüzödeben, ilyenkor sok a dolga a művezetőnek, Nánásiné Pólyák Etelkának. Az üzemrész dolgozóival részletesen megbeszéli a munkát, hogy se a minőséggel, se a teljesítménnyel ne legyen baj.

A magas szőke fiatalasz- ßzony tősgyökeres félegyházi. Az élet nem kényeztette el. Gyermekkorában, míg szülei dolgoztak (apja cipészsegéd volt egy kisiparosnál, édesanyja pedig a háziiparban keresett pótlást a család jövedelméhez) 6 volt a pótmamája öccsé- nek és tíz évvel fiatalabb kishugának. A szűkös anyagiak miatt a továbbtanulásra nem volt módja, az általános iskola nyolcadik osztályából a cipész ktsz-be került, ahol a felsőrész készítését sajátította el.

Talán furcsán hangzik, mégis itt bizonyította, hogy többre képes, s hogy célját elérje, ahhoz kellő akarattal is rendelkezik. A szakmunkásvizsgája kitűnőre sikerült, ami lehetővé tette, hogy a dolgozók gimnáziumának második osztályába iratkozzon be.

Másfél évvel ezelőtt jött át a cipőgyárba dolgozni. Megkértem, saját szavaival mondja el, mi történt azóta?

— Mintha minden megváltozott volna körülöttem — mesélte kipirulva. — Sokkal több történt, mint addig egész életemben. Tavaly nyáron sikeresen leérettségiztem. Közben megismerkedtem egy fiatalem— És mit szól ahhoz, hogy ellenfele is lesz a választáson?

— Csak a listán vagyunk azok, a magánéletben nem. Nemcsak egymás mellett dolgozunk, de a technikumba is együtt járunk, segítjük egymást a tanulásban.

— Mit tesz, ha megválasztják?

— Erőmhöz mértem úgy

végzem képviselői munkámat, hogy választóim na csalódjanak bennem. Ha pedig nem választanak meg, segítem annak munkáját, aki több bizalmat kap a szavazáson. Ezen a választáson véleményem szerint csak győztes van, vesztes nincs. Hiszen a párt, a kormány programja, a negyedik ötéves terv a nép jólétének emelését szolgálja, és ezért fog munkálkodni minden képviselő.

— Mégis megkérdem,

van-e saját programja?

— Természetesen! Kiskunfélegyháza város és a választókerülethez tartozó községek fejlesztési terveinek megvalósításáért kívánok harcolni, s igyekszem a menetközben felmerülő akadályokat, mint képviselő elhárítani. Magától értetődik, hogy a dolgozó nők gondiain való segítés — bölcsődék, óvodák létesítése stb. — igen közel áll hozzám, de azokról a problémákról, amelyek a nőiket, fiatalokat, férfiakat, vagy a gátéri, kunszállás!, pe- tőfiszállási, pálmonostorai lakosokat érinti, azokról sem feledkezem meg.

Hosszú, kattogó gépsor mellett pillantom meg. Gumitalpakat helyez a körbenfutó szalagra, mozdulatai gyorsak, pontosak. Hangszálaim erőlködnek, amikor közlöm vele, hogy rövid beszélgetésre szeretném kérni. Válaszát is alig hallom, szavait elnyomja az üzemrész csikorgó, csattogó gépzörejei.

1967 óta dolgozik a gyárban — segédmunkásként,

A Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Technikumban kapott érettségi bizonyítványt Havi jövedelme 1500—1300 forint között váltakozik, teljesítményétől függően. Férje a Vegyipari Gépgyárban időelemző.

— „KISZ-család" vagyunk — magyarázza, miután művezetőjétől engedélyt kértem, hogy a képviselőjelölt rövid időre elhagyhassa a géptermet. — Feri is tagja az ottani KISZ-bisottságnak, én pedig 1969-től látom el üzemünk ifjúsági szervezetének csúcstitkári feladatait. A mozgalmi élet iránti hajlamot talán édesapámtól örököltem, ő ugyanis 1945 óta tagja * magyar kommunisták pártjának, bár mindvégig megmaradt egyszerű embernek, ma is a tsz-ben dolgozik.

Gyors beszédű fiatalasz- szony, gondolatait pontosan és világosan fogalmazza. Egy cseppnyi bizonytalanság vagy határozatlanság sem érződik rajta, s ez talán az üzemi Ifjúsági mozgalomban szerzett tapasztalatok, viták és érvelések iskolájának következménye. Fiatal, huszonhárom éves kora ellenére ezért is eshetett rá a Hazafias Népfront választása.

— A párt, a szakszervezet. a gazdasági vezetés és a KISZ közös munkaértekezletein sokszor kellett hangot adnom a fiatalok érdekeinek. Ugyancsak ez a feladatom a „koordinációs tanács” ülésein is, ez a szerv fogja össze ugyanis vállalatunk három egységének, a tatai, a kecskeméti és a kiskunfélegyházi üzemrésznek Ifjúmunkásait. Részt veszek a városi bizottság munkájában

Kovács Tibor név szerint sorolja, kik élnek a tanyákon, olyan részletesen ismeri a gondokat, hogy meglepődöm, honnan ez a tájékozottság.

— Egyszerű dolog — mondja — majdnem mindegyikük a Jókai Tsz tagja. Naponta találkozom velük. És hogy mire számítok, mi lesz a legnehezebb feladat? Érzésem szerint a villany. Bosszantó dolog, ha valami közel van és mégis elérhetetlen. Ott van a tanyától nem messze a villanyoszlop. Nem nagyon értik meg, miárt nem lehet még néhányat leásni, hogy az

áram hozzájuk is eljuthasson. Ehhez kell sok türelem, ezt megmagyarázni. Megteszünk mindent, amit csak lehet. De 5—6 kilométerre nem tudjuk elvezetni a villanyt. És ahogy látjuk, egyre inkább az a helyzet, hogy igyekszenek befelé, a községbe.

És újra a községi gon- dok-bajok jönnek. Kevés a pénz, de fejleszteni kell a kereskedelmi hálózatot, korszerűsíteni az üzemeket, megoldani a csatornázást, a szociális, kulturális ellátottságot javítani.

Dénes Éva

Nagy Ferencné a gép mellett.

is, és bizony a sóik feladatot gyakorta csak az otthoni, a családi élet rovására tudom ellátni.

Később a választási gyűlésekre terelődik a. szó. A városkörnyéki községek lakosságát Ismeri, Petőíiszál- lásom járt« általános iskoláit, PAlmonostorán pedig férje családja lakik, így — ha megválasztják — a falusiak gondját, baját is megértéssel és hozzáértéssel képviselheti.

— Az ifjúság problémái foglalkoztatnak elsősorban, azokon az általános, közérdeket szolgáló feladatok megoldásán túl, melyek minden embert egyaránt érintenek. Mint például lakóházak és a művelődési ház építése, villany és vízveze- tékhálózat bővítése Kiskunfélegyházán és a többi községben — nyilatkozik a fiatal képviselőjelölt prog- ramjáróL — Társadalmunknak több kedvezményt kellene juttatni az ifjú házasoknak a családalapítás kezdett, és bizony nem könnyű szakaszában. A fiatal, kezdő szakemberek bérezése és beilleszkedésük a termelésbe még ma sem teljesen probléma- mentes folyamat, és a fiatal anyák helyzetén is akad javítanivaló — elsősorban a bölcsődei és óvodai férőhelyek számának növelésével.

Végezetül a kettős jelöltség esélyeiről kérdezem.

— Nem versengünk egymással, Etelkával — mondja. — Én azt hiszem, bármelyikünk is képviseli ezt a körzetet a Parlamentben, jelölttársa tanácsaira, támogatására mindenkor számíthat.

Hogy melyikük kerül képviselőként a Parlamentbe, azt nehéz lenne előre megmondani, s az újságírónak nem is feladata a jósolgatás, sokkal inkább bemutatni a két fiatal munkárnő képviselőjelöltet választóiknak. Hogy talán könnyebb — vagy még nehezebb? ™ legyen a döntés.

Nagy Ottó — Pavlovit« Miklós

Használni akar...

A kecskeméti Berkes Ferenc Kollégium igazgatója, ezért kapja — ahogyan mondani szokás — a fizetését. Társadalmi funkcióiból néhány: a MÉSZÖV felügyelő bizottságának elnöke, a KISZ megyei bizottságának állandó aktívája (a nyári építőtáborok egyik Mservszője), Kecskemét Város Tanácsának tagja.

Választói első ízben 1963. február 24-én tisztelték meg bizalmukkal dr. Bozsó Ferencet. A 16-os körzetet képviselte, a máriavárosia- kat. Akadt tennivaló bőven. Utcái nyáron porosok voltak, ha esett az eső, pocsolyák rontották a levegőt lapos részein. A felgyülemlett talajvíz időnap előtt megrokkantotta a házakat. A tanácstag sürgette, gyorsította, segítette az út- és csatornaépítést.

Körzetével ismerkedve föltűnt, milyen sok beteges, magányos öreg éldegél Máriavárosban. Nincs aki a tüzelőt beszerezze, a fát felaprítsa, a szobát kitakarítsa, bevásároljon a fűszeresnél. Javaslatára a kollégium KISZ-szervezete vállalta az idős nénik, bácsik gondozását. Ha volt valami munka, elvégezték, beszélgettek a yilúg dole.

gairól, elhessentették látogatásaikkal a szomorúság- madarat.

f

A „hírős város” bizony nem bővelkedik kulturális célokat szolgáló helyiségekben. Szerencse, hogy a szervezők mindig számíthatnak a Berkes Ferenc Kollégium igazgatóságának támogatására. így az intézmény a megyeszékhely egyik kulturális központjává vált. (Programját jó néhány művelődési intézmény megirigyelhetné. Klubjukat és a Berkes irodalmi színpadot összesen három alkalommal tüntették ki „kiváló” jelvénynyel.) Járt itt már Veres Péter, Weöres Sándor, Berek Katalin, Jancsó Miklós, Komlós János. Rendezett műsort, kiállítást a városi tanács vb művelődésügyi osztálya, a KISZ megyei bizottsága, a TIT, a Katona József Társaság.

Legszívesebben néhány- száz óvodáskorú gyereknek is helyet szorítanának modem kollégiumukban — erről beszélgettünk legutóbbi jelölő gyűlése után. Dr. Bozsó Ferencet ugyanis harmadszor is tanácstagnak javasolták, most a Trombita, a Horváth Döme, a Batthyány, Bajcsy-Zsilinsz- ky utca lakói. A legifjabb polgárok — méginkább ezek szüleinek — gondjai foglalkoztatják az utóbbi hónapokban. Hogyan lehetne társadalmi erőforrásból óvodákat építeni, fenntartani? Töpreng, terveket készít, tájékozódik, tárgyal, reménykedik, elbúsul, újra kezdi — amíg megoldást nem talál. És azután? Megint eszébe jut valami — ahogyan őt ismerjük.

Hiába, nem szereti a tétleneket, a vállvonogatókat, a „miközömhozzá”, az „ez- van” embereket. Ö maga sem ilyen.

Holtai Nándor