Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

Csak a listán ellenfelek A külterület a körzete két munkásnö névé All majd A SZAVAZÖCÉDULÁN, AMIKOR ÁP­RILIS 25-ÉN A 8-AS SZÁMÚ ORSZÁG- GYŰLÉSI VÁLASZTÓKERÜLETBEN, A KISKUNFÉLEGYHÁZI, GATÉRI, KUN­SZÁLLÁSI, PÁLMONOSTORAI ÉS PE- TÖFISZÁLLÁSI VÁLASZTÓKNAK DÖNTENIÜK KELL, KIT IS KÜLDJE­NEK KÉPVISELŐJÜKKÉNT A PAR­LAMENTBE. FÉLEGYHÁZI MUNKÁS­ASSZONY — FEKETE PÁLNÉ — VOLT AZ ELŐD, AKINEK EGYIKÜK MOST HARCOS ÖRÖKÉBE LÉP. FIATALOK MINDKETTEN, AZ IFJÚSÁGOT, EZ­ZEL EGYÜTT A JÖVŐNKET KÉPVI­SELIK —, MINDEN REMÉNY MEG VAN TEHÁT ARRA, HOGY DINAMIZ­MUSUK A KÖZÉLET NEMEGYSZER RÖGÖS ÚTJÁN IS ÉRVÉNYESÜLJÖN. MA MÉG NEM KÖZISMERT POLITI­KUSOK, DEHÁT VALAHOL, VALAMI­KOR EZT A PÁLYÁT IS EL SZOKTÁK KEZDENI. EGY AZONBAN BIZONYOS, HOGY A MUNKÁSOSZTÁLY SORAI­BÓL LÉPNEK A VÁLASZTÓK ELÉ, SAJÁT ÉLETÜK PROBLÉMÁI AZO­NOSAK KERÜLETÜK LAKOSSÁGÁÉ­VAL. NÁNÁSI LAJOSNÉ PÓLYÁK ETELKA ÉS NAGY FERENCNÉ CSENKI ERZSÉBET A KÉT JELÖLT. UGYAN­ABBAN AZ ÜZEMBEN, SZINTE EGY­MÁS MELLETT DOLGOZNAK KIS­KUNFÉLEGYHÁZÁN, AZ ALFÖLDI CIPŐGYÁRBAN. A HAZAFIAS NÉP­FRONT MINDKETTŐJÜK JELÖLÉSÉT SZENTESÍTETTE. ISMERKEDJÜNK MEG VELÜK KÖZELEBBRŐL. — Meggyőződéseim, hogy az igazság fontosabb, mint a népszerűség. A jelölő gyűlésen is megmondtam, akár választanak, akár nem, én csak abban segít­hetek, ami becsületes do­log, ahal az egyéni és a kö­zösségi érdek összeegyez­tethető. A jánoshalmi Petőfi Ter­melőszövetkezet irodahe­lyiségében hangzottak el a szavak, Kovács Tibor fő­mezőgazdász, tanácstagje­lölt idézett „kortesbeszédé- ből”. Az előző ciklusban is részt vett a tanács mun­kájában a külterületiek képviselőjeként. Ahogy be­szél, a községi törekvések mellett megismerek jó né­hány egyéni ügyet, ami gyakorisága mellett általá­nosítható. — Húsz család él vá­lasztókörzetemben, a ta­nyákon. Legtöbbjüknek Já­noshalmán is van háza, ás télire beköltöznek. Akik ál­landóan kint laknak, azok az idősebbek, akiket a meg­szokás köt. vagy azok a fiatalok, akik kevés pén- zűek és az olcsóbb állat­tartás miatt vállalják az ottani életet. Évente úgy 2—.1 tanyát hagynak el. Nánősiné Pólyák Etelka Nagy Ferencné Csenki Erzsébet máraf vagy ahogy mond­/ a' ják —. a városba. Nánásiné megbeszéli az új modellel kapcsolatos munkát. bőrrel, s nemrégi­ben volt az eskü­vőnk ... Az elmúlt év krónikájához tar­tozik, hogy július­ban csoportveze­tőnek, december­ben művezetőnek léptettek elő. Az igazgató elvtárs a sikeres érettségi után azt mondta, képezzem tovább magam. Megfo­gadtam a taná­csát, és különbö­zeti vizsgával be­iratkoztam a ruha- és cipőipari tech­nikum második osztályába. — A tavalyinál is mozgalmasabb­nak ígérkezik az idei esztendő — vetem közbe. — Életem leg­nagyobb megtisz­teltetése ért, or­szággyűlési kép­viselőnek jelöltek. Üj modell kerül a gé­pekre a tüzödeben, ilyen­kor sok a dolga a műveze­tőnek, Nánásiné Pólyák Etelkának. Az üzemrész dolgozóival részletesen megbeszéli a munkát, hogy se a minőséggel, se a tel­jesítménnyel ne legyen baj. A magas szőke fiatalasz- ßzony tősgyökeres félegy­házi. Az élet nem kényez­tette el. Gyermekkorában, míg szülei dolgoztak (apja cipészsegéd volt egy kis­iparosnál, édesanyja pedig a háziiparban keresett pót­lást a család jövedelméhez) 6 volt a pótmamája öccsé- nek és tíz évvel fiatalabb kishugának. A szűkös anyagiak miatt a tovább­tanulásra nem volt módja, az általános iskola nyol­cadik osztályából a cipész ktsz-be került, ahol a fel­sőrész készítését sajátította el. Talán furcsán hangzik, mégis itt bizonyította, hogy többre képes, s hogy célját elérje, ahhoz kellő akarat­tal is rendelkezik. A szak­munkásvizsgája kitűnőre sikerült, ami lehetővé tette, hogy a dolgozók gimnáziu­mának második osztályá­ba iratkozzon be. Másfél évvel ezelőtt jött át a cipőgyárba dolgozni. Megkértem, saját szavaival mondja el, mi történt azóta? — Mintha minden meg­változott volna körülöttem — mesélte kipirulva. — Sokkal több történt, mint addig egész életemben. Ta­valy nyáron sikeresen le­érettségiztem. Közben meg­ismerkedtem egy fiatalem­— És mit szól ahhoz, hogy ellenfele is lesz a vá­lasztáson? — Csak a listán vagyunk azok, a magánéletben nem. Nemcsak egymás mellett dolgozunk, de a technikum­ba is együtt járunk, se­gítjük egymást a tanulás­ban. — Mit tesz, ha megvá­lasztják? — Erőmhöz mértem úgy végzem képviselői munká­mat, hogy választóim na csalódjanak bennem. Ha pedig nem választanak meg, segítem annak mun­káját, aki több bizalmat kap a szavazáson. Ezen a választáson véleményem szerint csak győztes van, vesztes nincs. Hiszen a párt, a kormány program­ja, a negyedik ötéves terv a nép jólétének emelését szolgálja, és ezért fog munkálkodni minden kép­viselő. — Mégis megkérdem, van-e saját programja? — Természetesen! Kis­kunfélegyháza város és a választókerülethez tartozó községek fejlesztési tervei­nek megvalósításáért kívá­nok harcolni, s igyekszem a menetközben felmerülő akadályokat, mint képvi­selő elhárítani. Magától ér­tetődik, hogy a dolgozó nők gondiain való segítés — bölcsődék, óvodák léte­sítése stb. — igen közel áll hozzám, de azokról a prob­lémákról, amelyek a nőiket, fiatalokat, férfiakat, vagy a gátéri, kunszállás!, pe- tőfiszállási, pálmonostorai lakosokat érinti, azokról sem feledkezem meg. Hosszú, kattogó gépsor mellett pil­lantom meg. Gu­mitalpakat helyez a körbenfutó sza­lagra, mozdulatai gyorsak, ponto­sak. Hangszálaim erőlködnek, ami­kor közlöm vele, hogy rövid be­szélgetésre szeret­ném kérni. Vála­szát is alig hal­lom, szavait el­nyomja az üzem­rész csikorgó, csattogó gépzöre­jei. 1967 óta dolgo­zik a gyárban — segédmunkásként, A Kiskunfélegy­házi Mezőgazdasá­gi Technikumban kapott érettségi bizonyít­ványt Havi jövedelme 1500—1300 forint között váltakozik, teljesítményétől függően. Férje a Vegyipari Gépgyárban időelemző. — „KISZ-család" va­gyunk — magyarázza, mi­után művezetőjétől enge­délyt kértem, hogy a kép­viselőjelölt rövid időre el­hagyhassa a géptermet. — Feri is tagja az ottani KISZ-bisottságnak, én pe­dig 1969-től látom el üzemünk ifjúsági szerve­zetének csúcstitkári felada­tait. A mozgalmi élet irán­ti hajlamot talán édes­apámtól örököltem, ő ugyanis 1945 óta tagja * magyar kommunisták párt­jának, bár mindvégig meg­maradt egyszerű embernek, ma is a tsz-ben dolgozik. Gyors beszédű fiatalasz- szony, gondolatait pontosan és világosan fogalmazza. Egy cseppnyi bizonytalan­ság vagy határozatlanság sem érződik rajta, s ez ta­lán az üzemi Ifjúsági moz­galomban szerzett tapasz­talatok, viták és érvelések iskolájának következménye. Fiatal, huszonhárom éves kora ellenére ezért is es­hetett rá a Hazafias Nép­front választása. — A párt, a szakszerve­zet. a gazdasági vezetés és a KISZ közös munkaérte­kezletein sokszor kellett hangot adnom a fiatalok érdekeinek. Ugyancsak ez a feladatom a „koordiná­ciós tanács” ülésein is, ez a szerv fogja össze ugyanis vállalatunk három egységének, a tatai, a kecs­keméti és a kiskunfélegy­házi üzemrésznek Ifjúmun­kásait. Részt veszek a vá­rosi bizottság munkájában Kovács Tibor név sze­rint sorolja, kik élnek a tanyákon, olyan részlete­sen ismeri a gondokat, hogy meglepődöm, honnan ez a tájékozottság. — Egyszerű dolog — mondja — majdnem mind­egyikük a Jókai Tsz tagja. Naponta találkozom velük. És hogy mire számítok, mi lesz a legnehezebb feladat? Érzésem szerint a villany. Bosszantó dolog, ha valami közel van és mégis elér­hetetlen. Ott van a tanyá­tól nem messze a villany­oszlop. Nem nagyon értik meg, miárt nem lehet még néhányat leásni, hogy az áram hozzájuk is eljut­hasson. Ehhez kell sok tü­relem, ezt megmagyarázni. Megteszünk mindent, amit csak lehet. De 5—6 kilomé­terre nem tudjuk elvezetni a villanyt. És ahogy látjuk, egyre inkább az a helyzet, hogy igyekszenek befelé, a községbe. És újra a községi gon- dok-bajok jönnek. Kevés a pénz, de fejleszteni kell a kereskedelmi hálózatot, korszerűsíteni az üzemeket, megoldani a csatornázást, a szociális, kulturális el­látottságot javítani. Dénes Éva Nagy Ferencné a gép mellett. is, és bizony a sóik fela­datot gyakorta csak az ott­honi, a családi élet rovásá­ra tudom ellátni. Később a választási gyű­lésekre terelődik a. szó. A városkörnyéki községek la­kosságát Ismeri, Petőíiszál- lásom járt« általános isko­láit, PAlmonostorán pedig férje családja lakik, így — ha megválasztják — a falu­siak gondját, baját is meg­értéssel és hozzáértéssel képviselheti. — Az ifjúság problémái foglalkoztatnak elsősorban, azokon az általános, köz­érdeket szolgáló feladatok megoldásán túl, melyek minden embert egyaránt érintenek. Mint például la­kóházak és a művelődési ház építése, villany és vízveze- tékhálózat bővítése Kiskun­félegyházán és a többi köz­ségben — nyilatkozik a fia­tal képviselőjelölt prog- ramjáróL — Társadal­munknak több kedvez­ményt kellene juttatni az ifjú házasoknak a család­alapítás kezdett, és bizony nem könnyű szakaszában. A fiatal, kezdő szakembe­rek bérezése és beilleszke­désük a termelésbe még ma sem teljesen probléma- mentes folyamat, és a fia­tal anyák helyzetén is akad javítanivaló — első­sorban a bölcsődei és óvo­dai férőhelyek számának növelésével. Végezetül a kettős jelölt­ség esélyeiről kérdezem. — Nem versengünk egy­mással, Etelkával — mond­ja. — Én azt hiszem, bár­melyikünk is képviseli ezt a körzetet a Parlamentben, jelölttársa tanácsaira, tá­mogatására mindenkor szá­míthat. Hogy melyikük kerül képviselőként a Parlamentbe, azt nehéz lenne előre megmondani, s az újságírónak nem is feladata a jósolgatás, sokkal inkább bemu­tatni a két fiatal munkárnő képviselőjelöltet vá­lasztóiknak. Hogy talán könnyebb — vagy még nehe­zebb? ™ legyen a döntés. Nagy Ottó — Pavlovit« Miklós Használni akar... A kecskeméti Berkes Fe­renc Kollégium igazgatója, ezért kapja — ahogyan mondani szokás — a fize­tését. Társadalmi funkciói­ból néhány: a MÉSZÖV felügyelő bizottságának el­nöke, a KISZ megyei bi­zottságának állandó aktí­vája (a nyári építőtáborok egyik Mservszője), Kecske­mét Város Tanácsának tagja. Választói első ízben 1963. február 24-én tisztelték meg bizalmukkal dr. Bozsó Ferencet. A 16-os körzetet képviselte, a máriavárosia- kat. Akadt tennivaló bőven. Utcái nyáron porosok vol­tak, ha esett az eső, pocso­lyák rontották a levegőt lapos részein. A felgyü­lemlett talajvíz időnap előtt megrokkantotta a há­zakat. A tanácstag sürget­te, gyorsította, segítette az út- és csatornaépítést. Körzetével ismerkedve föltűnt, milyen sok bete­ges, magányos öreg élde­gél Máriavárosban. Nincs aki a tüzelőt beszerezze, a fát felaprítsa, a szobát ki­takarítsa, bevásároljon a fűszeresnél. Javaslatára a kollégium KISZ-szervezete vállalta az idős nénik, bá­csik gondozását. Ha volt valami munka, elvégezték, beszélgettek a yilúg dole. gairól, elhessentették láto­gatásaikkal a szomorúság- madarat. f A „hírős város” bizony nem bővelkedik kulturális célokat szolgáló helyiségek­ben. Szerencse, hogy a szervezők mindig számít­hatnak a Berkes Ferenc Kollégium igazgatóságának támogatására. így az intéz­mény a megyeszékhely egyik kulturális központ­jává vált. (Programját jó néhány művelődési intéz­mény megirigyelhetné. Klubjukat és a Berkes iro­dalmi színpadot összesen három alkalommal tüntet­ték ki „kiváló” jelvény­nyel.) Járt itt már Veres Péter, Weöres Sándor, Be­rek Katalin, Jancsó Mik­lós, Komlós János. Rende­zett műsort, kiállítást a városi tanács vb művelő­désügyi osztálya, a KISZ megyei bizottsága, a TIT, a Katona József Társaság. Legszívesebben néhány- száz óvodáskorú gyereknek is helyet szorítanának mo­dem kollégiumukban — er­ről beszélgettünk legutóbbi jelölő gyűlése után. Dr. Bo­zsó Ferencet ugyanis har­madszor is tanácstagnak javasolták, most a Trom­bita, a Horváth Döme, a Batthyány, Bajcsy-Zsilinsz- ky utca lakói. A legifjabb polgárok — méginkább ezek szüleinek — gondjai fog­lalkoztatják az utóbbi hó­napokban. Hogyan lehetne társadalmi erőforrásból óvodákat építeni, fenntar­tani? Töpreng, terveket készít, tájékozódik, tárgyal, reménykedik, elbúsul, újra kezdi — amíg megoldást nem talál. És azután? Me­gint eszébe jut valami — ahogyan őt ismerjük. Hiába, nem szereti a tét­leneket, a vállvonogatókat, a „miközömhozzá”, az „ez- van” embereket. Ö maga sem ilyen. Holtai Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents