Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám

1971. április SO, kedd 8. oldal Folyóiratszemle A hetvenéves Németh Lászlót köszönti a KORTÁRS áprilisi számában Simon István költő, a folyóirat főszerkesztője. Elgondolkoz­tató a Németh László-i életművet összegező, sűrítő néhány mondata. Szerinte az író „irodalmunk és álta­lában szellemiségünk száz­felé figyelő, de egy célirá­nyába törő, a magyar né- piség és európaiság termé­szetes összetartozását tuda­tosító új irodalmi törekvé­sek egyik inspirátora, az új próza mestere, a száza­di drámairodalom kiváló­sága”. Pethő Bertalan az egyik méltán legnépszerűbb Né- meth-regényt, az Égető Esz­tert elemzi a Rekviem a jövőért című tanulmányá­ban. Ebben a hősnő életé­nek gyökereit, magányos­ságának okait kutatja, s fejtegetéseivel elősegíti a mű tökéletesebb megérté­sét. Kocsis Rózsa Németh László drámaszemlélete címmel tette közzé tanul­mányát, melyben az író társadalmi drámáit teszi mérlegre. Megállapítja, hogy Németh László írói és gondolkodói nagysága ab­ban rejlik, hogy „a való élet mérlegére meri vetni legkedvesebb eszméit is”. A szerző különösen a Németh László által alkalmazott dialógustechnika sajátossá­gait taglalja értéssel és el­fogadhatóan. Hangsúlyozza, hogy ez a fajta dialógus közel áll a beszélt nyelv­hez. Kecskeméti vonatkozáso­kat is talál az olvasó a JELENKOR új számában. Csányi László Élmény és erudíció címmel jelentette • meg portréját Gál István irodalomtörté­nészről, akit a Forrásból is ismer már a közönség. A Babits és Németh László irodalmi köréhez tartozó Gál a harmincas években kezdte pályáját, s a kö­zép-európai humanizmus eszméit szolgálta, elsősor­ban az Apolló című folyó­iratával, melyet 1934—39 között szerkesztett. A Kö- zép-Európa-gondolatot Fej­tő Ferenc is dicsérte nála a Szocializmus című folyó­iratban. Van egy számunkra kü­lönösen érdekes része Csá­nyi László írásának. El­mondja, hogy Gál István egyik könyve: a Magyar- ország, Anglia és Amerika, különös tekintettel a szláv világra című — mely az első megjelent könyv volt a felszabadulás után Ma­gyarországon —. milyen furcsa kalandokon ment keresztül attól kezdve, hogy Tóth László, „az ismert kecskeméti nyomdász” ki­szedette, mielőtt ideért a front. A Jelenkor áprilisi szá­mában jelent meg Mándo- ki László cikke is Megem­lékezés Berze Nagy János­ról címmel, a néprajztudós halálának huszonötödik év­fordulójára. Ebben a szerző vázlatosan ismerteti azt a sokoldalúan gazdag élet- utat, amelyet Berze Nagy János, a magyar népélet kutatása közben megtett. Varga Mihály Gagarin — fehér galambbal i, / 3 y /Ti j A szovjet űrkutatás kiállítása Budapesten Mióta ember él a föl- levíziós képernyő nagyságú dön, kiváncsi szemmel ku­tatta mélység és magasság titkait Elvágyott messze vizekre és a csillagok kö­zé. Mióta ember él a föl­dön, nem volt a tudomá­nyoknak olyan diadala, mint akkor — tíz éve, — amikor emberrel a fedél­zetén emelkedett, repült magasba az űrhajó. Szputnyikok, mesterséges bolygók, vosztokok, lunák, bolygóközi állomások, vi­lágűrt járt kísérleti álla­tok, az évszázad fényképe, a Hold túlsó oldala ... 1957. október 4, 1957. november 3., 1958. május 15. Az első, a második, a harmadik szputnyik fellövé­sének dátuma. Az egyik a felső légkör fizikai viszo­nyait kutatta, a másik már élő állatot, a Lajka kutyát vitte fedélzetén, a harma­dik automatikus tudomá­nyos laboratóriumként mű­ködött. És amikor már szinte napirendre tértünk a megújuló csoda fölött, ami­kor már természetes hír­ként fogadtuk, hogy egyre több, egyre nagyobb se­bességű, egyre tovább a világűrben maradó űrraké­ták hagyják el a földün­ket, akkor lep meg a szen­zációk szenzációja, a sok­szor elképzelt, de alig hi­hető valóság: ember azúr- ben. EMBER AZ ŰRBEN! 1 — így, csupa nagy betűvel, sok felkiáltójellel, csodál­kozással, ámulattal, elké­pedve és hitetlenkedve, újongva, tudásra vágyva, a megismerés határait kiszé­lesítve, új térhatárokat, Időperspektívákat remélve. Amit századok, ezredek legmerészebb fantáziája el­képzelt, amit gyermekko­runk meseteremtő erejével hittünk, amit költői szár­nyalás sejtetett csak — va­lóság lett Éppen tíz esztendeje. Jól emlékszem arra a kora ta­vaszi áprilisi napra. Ahogy elfúló hangon mondja per­cenként a rádió, ahogy vi­lággá röpítik a hírügynök­ségek, lapok. Ahogy meg­telik Gagarin hangjával, mosolyával a világ... És a csodát újabbak kö­vetik. Hosszabb időtarta­mú űrrepülések. Nő a vi­lágűrben. Űrhajós csopor­tok ostromolják a magas­ságot. Séta az űrben. Fény­kép a Holdról. Kőzetminta, leszállás a Holdra! Aztán tovább, távolabb — repülés a Venusra, a Mars felé! Az utóbbi tizenhárom év­ben többet tudtunk meg a világűrről, a szomszédos bolygókról, mint azt meg­előzően századok alatt. Most, az ember űrrepü­lésének tizedik évforduló­ján kiállítás nyílt az Ipar- művészeti Múzeum kupola- csarnokában, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, a Magyar Tudományos Aka­démia és az SZMBT rende­zésében. Tablók, képek a törté­nelmi pillanatokról. Ada­tok, számok. Kilók, méte­rek, kilométerek. Gagarin és Tyereskova űrrepülését igazoló okirat. Kitünteté­sek, érmék, plakettek. Te­vásznon filmek peregnek. Egyszerre kettő. Az egyi­ken Gagarin űrrepülésének mozzanatai. A készülődés, a beöltözés, a felszállás. A másikon Gagarin maga Gagarin kommentálja az eseményeket: „Közeledett a rajt ideje. Bajkonurba, az űrrepülőtérre kellett indul­nunk. Gyötört a türelmet­ró, Holdra telepített mozgó laboratórium. Az első napokban még üres az üvegburkolatú ur­na. A holdkőzetminta he­lye. Még a XXIV. kong­resszus tiszteletére rende­zett moszkvai kiállításon látható. Egy darab a Hold­ból! A magasban, a terem kö­Kép a kiállításról. Előtérben az összekapcsolt kí­sérleti űrállomás. Rendező: Túr ián György Mid tárná)-* darabot tűz műsorára április 22-én az Állami Déryné Színház. Ekkor mutatják be Sós t'vörgy; Köznapi legenda című kétrészes színművét. Az előadás vendégrendező- j je: Turián György, a kecs­keméti Katona József Szín­ház főrendezője. lenség, nehezemre esett a várakozás. Az űrhajó, ame­lyen repülnöm kell, a Vosztok nevet viseli ...” Peregnek a filmkockák. „Indulás! Minden rend­ben!” — szól Gagarin hangja — s már harmad­szor nézem végig, amint az űrhajó elszakad a rajtoló szerkezettőL Makettek, képek, felira­tok ismertetik meg a láto­gatót a szovjet űrkutatás eredményeivel. A csillagá­szati sztatoszféra-állomás modelljét itt, Budapesten állították ki először. Nap és Föld, térképek, amelyek a világűrben készültek — s hogy mi mindenre használ­ja az űrben szerzett tapasz­talatokat, megfigyeléseket a tudomány. Tanulmányoz­ták a Föld mágneses terét, a kozmikus hírközlési rend­szer hálózza be a világot, meteorológiai térképek, grafikonok készültek ... Belenézek az életnagysá­gú Szojuz-ürhajó visszatérő egységébe, benne az űrha­jósok székei, vezérlési, hír­közlési; életbiztosítási rend­szerek, tv-kamerák, ejtőer­nyők. Ott a Luna—9 automati­kus holdállomás, amely 1966. február 3-án a vilá­gon elsőként szállt le si­mán a Holdon, a Viharok Óceánja körzetében, közve­tített tv-képeket a Hold panorámájáról. Forgatják, nézik a Hold-gömböt, dom­borulatai, kráterei, mélye­dései nem titokzatosak töb­bé. Tíz év körüli iskolás magyarázza szüleinek — „ez a fele, amely a Föld­ről soha nem látható”. Mint valami furcsa ál­latka, soklábú, nyitott há­tú, csodabogár, mozog, ka­nyarog az imitált holdta­lajon a Lunohod—1 kicsi­nyített mása. A napelem­mel működő, ma is hasznos információkat szerző önjá­zepén a Szojuz—4 és Szojuz—5 összekapcsolásá­val létrehozott Föld körüli kísérleti űrállomás; Az 1969. januárjában Satalov, Volivov, Hrunov és Jeli- szejev által összekapcsolt orbitális állomás kék-fehér hengerei. Utalások, képek a most folyó kísérletekről. A Ve- nust kutató Venera-raké- ták, a Mars megfigyelését szolgáló űrhajók. Közeli és távoli célok. Időben, mé­reteiben kitáguló világ- egyetem. A rakéták, modellek fe­lett nagyméretű fénykép. Szép szimbólum: Gagarin kezében fehér galamb. Kádár Márta A magyar nyelv hete Ebben az évben immár ötödször rendezzük meg a magyar nyelv hetét. A Petőfi Népe harmadszor kapcsolódik be a nyelvi hét méltó megünneplésébe. A magyar nyelvnek nem napja, hanem egész hete van, ez pedig igen gazdag nyelvi programot jelent. Olvasóink édes anyanyel­vűnk iránti érdeklődésük kielégítésére számos elő­adást hallhatnak a rádió­ban és a tévében, olvas­hatják a napilapok, heti­lapok és folyóiratok cik­keit. Nyelvi rovatunk a nyelvművelés kérdésével, nyelvünk szépségével és magyarságával foglalkozik. Ez a gazdag anyag nem is fér bele egyetlen cikkbe, így számunkra a nyelvi hét egész hónapra szélese­dik. Bevezetésként induljunk ki abból, hogy anyanyel­vűnk ápolása, gondozása, a vele való foglalkozás nemcsak a hivatásos nyelv­művelők feladata, hanem mindannyiunké, akik nem­csak beszédünkben és írá­sunkban, hanem gondolko­zásunkban is állandóan használjuk. Sőt nemcsak használjuk, hanem állan­dóan újrateremtjük. Bi­zonyságul íróink közül most csak Móricz Zsigmondot idézzük: A magyar nyelvet nem kell félteni. A magyar nyelv ezer év óta minden­esetre itt él és uralkodik. Honnan tudjam azt, hogy az Árpádok alatt hogy hangzott? És még inkább, honnan tudjam meg azt, hogy az Árpádok előtt ho­gyan dörgött? De itt van, és az ezeréves szavak, ahogy a sötétségből, okle­velek latin masszájából elő-előbukkannak, oly fé­nyesek és ragyogóak, mini a csillagok. Minél jobba, visszamegyek, annál meg döbbentöbb a szavak ej fénye és a vonzatok tavas igazsága. Ez az egy írói nyilatkoz is rádöbbenthet mindany nyiunkat arra, hogy nyel vünkkel mindenkinek tö­rődnie kell. Mindnyájunk nak olyan anyanyelvi mű­veltséget kell elsajátíta­nunk, amely lehetővé teszi, hogy a nyelvünkben rejlő gazdagság, kifejező erő fel- használásával tudatosan és magyarosan használjuk azt. Ezt a nyelvi tudatosságot csak úgy szerezhetjük mag, ha nemcsak a nyelvmű­velő kiadványokat olvas­suk, hanem íróink és köl­tőink műveit is tanulmá­nyozzuk. Nyelvi tudatosságra kell tehát törekednünk. Nyelv- művelésünk ért el eredmé­nyeket, de még további szívós, kitartó munkára van szükség. Igazán akkor lesz eredményes anyanyel­vűnkkel való törődésünk, ha nemcsak mi magunk szerezzük meg az anya­nyelvi műveltséget, hanem környezetünk nevelésével a nyelvművelés lelkes apos­tolai leszünk. Sokan van­nak még, akiket meg kell győznünk arról, amit Illyés Gyula az írókról írt, de ami végső soron mindany- nyiunk kötelessége: Az íróság ott kezdődik, mikor az ember felelőssé­get érez egy alany és egy állítmány összefűzésekor is: mert az is becsületvizsga: állítás, amiért helyt kell állni. Egy életen át! Egy nemzet életén át! Kiss István Megnyitó a Kossuth Klubban A TIT irodalmi-nyelvi országos választmánya és budapesti szakosztálya áp­rilis 18-tól 24-ig rendezi meg a magyar nyelv hete idei előadásait. Az ünne­pélyes megnyitót vasárnap délelőtt tartották a Kos­suth klubban. Köpeczi Bé­la, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyet­tese bevezetőjében méltat­ta a magyar nyelv hetének jelentőségét. A bevezető után hang­zott el Deme László egye­temi tanár előadása „Nyelv és nyelvészet a tu­dományos-technikai forra­dalom idején” címmel. A rendezvénysorozat zá­róaktusaként bonyolítják le április 23-án és 24-én Győrben a szép magyar be­széd hagyományos verse­nyének országos döntőjét Apróságok ALOM. A barátom meséli, hogy egy rendszeresen vissza­térő és fölöttébb furcsa álom gyötri. Talán azért találja rend­kívülinek az egész dolgot, mert kivétel nélkül nappal éli át a soha senkinek nem kívánt él­ményt. Az a leküzdhetetlen képzete támad — most szólj hozzá! —, hogy egy üzletben várakozik, közölné, hogy mit akar venni, de a kutya sem tö­rődik vele. A boltvezető az aj­tó mellett egy asztal mögött ül és gépel valamit, valószínűleg nagyon fontos jelentést valami­ről valakinek. A két eladó el­bújt egy halom szardíniás do­boz mögé, ott beszélgetnek, a harmadik a raktárban matat. A hosszúvá terebélyesedett sor elején áll, az idő telik, de nem szolgálják ki. A furcsa álomból végül is arra riad fel,' hogy kér valamit, egy üzletben, egy pult. előtt, és az eladók egy­mással beszélgetnek. SZÜLETÉS AVAGY APROPO. Amikor történetesen fia szüle­tik valakinek, az eseménytől elkapatott szülők kevés kivé­tellel hajlamosak azt hinni, hegy a teremné» újabb koroná­ja Jött e világra. Helott... A téves eszméből csupán az el­következő időszak bizonyítási folyamatai ábrándíthatják ki őket. Azt mindketten könnye­dén tudomásul veszik, hogy anyakönyvi kivonat szükségel­tetik az emberkének, a doku­mentált csak kibírják azt a né­hány órát a hivatal ajtaja előtt a többi várakozóval egyetem­ben. A szakszervezeti segélye­kért való utánajárás ugyancsak semmiség. Néhány forrás — egyébként szerencsére — még hátravan. Szükséges például — kétórai sorbanállás után köz­ük, mire végre az ember a hi­vatal előadójának színe elé ér — munkáltatói igazolás, amely az igazgatónak, a szakszerve­zeti titkárnak az aláírása nél­kül nem érvényes. Vissza a hi­vatalba. Ott: hiányzik egy pe­csét. Vissza a pecsétért. Üjra a hivatalban: meghatalmazás van? Rögtön, elnézést. Tessék, minden együtt ... Sajnáljuk, már nines félfogadás, majd holnap. .. Lehet, hogy nem is annyira a teremtés koronáeskái jönnek a világra az újszülöttek sze­mélyében, hanem sokkal in­kább újabb apropói keletkez­nek a bürokráciának? REKLÁM. Két vasárnap dél­utáni műsor között szünet a távúban. Igazán nem tartezom a nézőknek abba a csoportjá­ba, akik a pontos időt jelző óra mutatójának a továbbdöc- cenésére is úgy tudnak figyel­ői. mintha abban a percben születne meg a világbéke, de most nincs semmi dolgom, és az az igazság, hogy lusta va­gyok elfordítani a fejem a kép­ernyőtől. Szignál, harsonák, je­lentkezik a Magyar Hirdető. Egy jól öltözött, jól fésült, ola­jozott hajú fiatalember lányké­rőbe megy. A lányos házban az összeverődött családi ku­paktanács fogadja mogorva, zárkózott ábrázattal, mintha abból a megbízásból lennének éppen együtt, hogy zsűrizzék a családalapító szándékkal érke­zett ifjú valamelyik képessé­gét. A fiú elfogódottan, sután Igyekszik feloldani a feszült­séget. Közü, hogy ő távoltartja magát a galeriktól, amit az is bizonyít, hogy kitartó tanulás­sal mérnöki oklevelet szerzett. A családot ez nem hatja meg. Sőt, az sem hangolja jobb be­látásra a famíliát, hogy a fia­talember lakással rendelkezik. Autóm is van — jegyzi meg a minden jóval ellátott lánykérő diplomás pályakezdő. ám mindhiába. Mígnem előhúz a belső zsebéből egy életbiztosí­tási kötvényt. Végre felderül­nek az ábrázatok. a fiatalok egymáséi leendenek. Most már csak azt latin* jó tudni: Mikor teszik »1 «2 élet­biztosítással toehéaasedett telemben észrevétlenúj láb alól, hogy felvegyék a halál­eset alkalmából járó összeget. Halász Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents