Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

1971. Április 18, vasárnap & oldal Hajnali és kora esti randevú Hűvös, csontmarkoló ta­vaszi hajnal. Eső, szélben hajlongó fák, vizes macs- Ifcakóvek, jókora tócsák. Ta­lán Mednyánszky-fest- ményre emlékeztet: mintha örök mozdulatlanságba der­medne Jánoshalma főtere. A kép hirtelen megeleve­nedik, s felhajtott kabát- gallérral, hátukon szíjjal átkötött aktatáskával, szá­jukban parázsló csikkel munkások érkeznek. Fél hatkor tehergépkocsi ka­nyarodik a templom elé. Megszámolom: heten búj­nak a plató fémvázára fe­szített ponyva alá... Zúg az öreg Csepel mo­torja, gyorsan nyeli a kilo­métereket. A platóhoz erő­sített kecskelábas pádon Patocskai János ül mellet­tem. Jánoshalmától Mély- kútig, az órányi utat be­szélgetéssel rövidítjük. — Megszoktam már a hajnali kelést, vekker nél­kül is felébredek — mond­ja. — Mikor Pesten dolgoz­tam, ugyanennyit, vagy ta­lán még többet utaztam na­ponta. Négy év után vég­képp ráuntam a pesti ro­hanó életre. Hazajöttem. Ennek már nyolc éve. — Nagyapám a környék egyik legjobb ácsmestere volt. Nagyon szeretett en­gem, úgy gondolta, ha már az alma messze esett a fá­jától, s az apám nem foly­tatta a mesterséget, hát majd belőlem nevel tető­ff/mr gazdálkodik a család, ilyen fizetés mellett nem kell év­tizedekig másokkal egy fe­dél alatt élni. A feleségem­mel és a két gyerekkel so­káig mi is a szüléinknél laktunk. Sátoros ünnepkor ettünk kedvünkre valót, de összespóroltuk a pénzt. A feleségem ügyesen takaré­koskodott, a két gyerek mellett a Tulipán utcában „felneveltük” a kétszobás összkomfortos családi há­zat. — Hétköznap délután, szombat és vasárnap, min­den szabad időnket kihasz­nálva heten hordtuk a mal­tert, téglát Segítettek a brigádtagok. Két évvel ez­előtt ugyanis brigádot ala­kítottunk. A piros kötéses napló első oldalára felír­tuk: November 7. brigád. Nemrég oklevelet és jel­vényt kaptunk. Heten örül­tünk annak, hogy rövid idő alatt elnyertük a szocialis­ta brigád címet. Sokat se­gítünk egymáson. Közösen építkezünk, közösen vág­juk a disznót, közösen szó­rakozunk. Minden nyáron a családokkal együtt a szö­vetkezet harkányi üdülőjé­be megyünk.., ságú köteleket, istrángokat készítünk. Napi teljesítmé­nyünk 100 kötél, 100 ist­ráng. Fél ötig tart a mun­kaidőnk. de ha a munka úgy kívánja, azaz sok a megrendelés, még hat óra­kor is itt vagyunk. A falon oklevél: „Április 4. szocialista brigádnak a Jánoshalmi Bácska Ktsz szocialista munkaversenyé­ben elért kiváló eredmé­nyéért.” — Harminc asszony kap­ta ezt a kitüntetést, meg a mestert. A sors úgy akarta, kőműves lettem ... Először mindegy volt, akár borbély is lettem volna. Később azonban megszerettem a szakmámat. A Jánoshalmi Bácska Ktsz építőipari rész­legében dolgozom. A szö­vetkezetben ez a legna­gyobb részleg. Évente 150— 180 ezer forint termelési ér­téket állítunk elő. A Dózsa György utcában nemrég fe­jeztük be a csatornázást. Jelenleg Mélykúton prés­üzemet létesítünk. — Havonta háromezret keresek. Néha akad egy kis mellékjövedelem. Ha jól Estefelé ismét Jánoshal­mán vagyunk. Nádfedeles. rozzant ház előtt áll meg a gépkocsi. Az udvaron bo­káig süllyedek a sárba. Az ajtó előtt megállók, az az érzésem, minden percben összedőlhet a múlt század­beli, elhanyagolt pajta. — Kik dolgoznak itt? — Ez a szövetkezet kö­télgyártó részlege — tájé­koztat Rendek Imréné bri­gádvezető — vagy amint az idevalósiak csúfolják: har­minc menyecske kacsalábon forgó kastélya ... Benyitok. A teremben alig látni a portól. Közé­pen rozsdás kazán, körülöt­te különféle alakú masinák zörögnek. Kiabálva sem értjük egymás szavát. A külső teremben tompább a zaj, kissé a por is elül. — Ott láthatja a stirce- lőt, a fonót, a zsmórozót — mutat a manufaktúra-kor­szak szerszámaira — és ezekben a bálákban tárol­juk a kendert. — Először fonjuk, aztán zsinórozzuk, majd a stircelés követke­zik. — Mit jelent a stircelés? — A kenderszálak a zsi­nórozás után össze-vissza bogosodnak, ezeket szétvá­lasztjuk. Különböző nagy­bronzkoszorús jelvényt — mutat az oklevélre Ren- dekné. Régi szövetkezeti dolgozók vagyunk. Talán én vagyok a legfiatalabb, hét évvel ezelőtt kerültem a ktsz-hez. Azelőtt tsz-ben dolgoztam. A mesében szo­kásostól eltérően, nekünk csak egy kívánságunk van: elviselhetőbb. egészséges munkahely. A szövetkezet kötélgyár­tó részlegében dolgozó har­minc asszony évente 80 ezer forint értéket termel A fizetésükkel elégedettek. Ha a szövetkezet érdeke úgy kívánja, munkaidő után is dolgoznak. De es­ténként az udvarban meg­állnak, egymás ruhájáról szedegetik az apró kender­szálakat, s veregetik le a port... Tárnái László Elvárják a választók... Sok-sok képviselő és ta­nácstagi jelölő gyűlés le­zajlott. Melyik újság lett volna képes valamennyiről élethű, a műsoron kívüli epizódokat is megjelenítő, a hozzászólások ízes stílu­sát is visszaadó beszámolót adni. így sok minden az újságírói noteszban maradt — megiratlanuL Pedig hallatlan érdekes, színes, izgalmas, fordulatos összkép formálódna csupán abból is, ha azokat a kí­vánalmakat szednénk egy csokorba, amelyeket a vá­lasztók a képviselő, ta­nácstag emberi kvalitásait illetően tártak elő. Néhány karaktert vonás ezúttal csak három képviselőjelölt­ről. Ha nevet nem emlí­tünk, akkor is sejthető, kikről van szó. Egyrészt. Másrészt viszont sok más képviselő- és tanácstag­jelöltre is Illik — erősebb- halványabb kontúrokkal — ezekből az igen hiányos vázlatokból egy-két ecset­vonás. Ot gyermek anyja, •akik közül a legfia- ipari tanuló. Húsz ismerik őt — munkásságából. m talabb esztendeje közéleti Munkahelyén nagy tiszte let övezi. 1936 óta dolgo­zik ugyanott. — Sok — hozzá hason­lóan gondolkodó anyára lenne szükség a közélet­ben — hangoztatta egyik jelölő. — Ilyen asszonyo­kat várunk a vezetésbe. Ismeri az egyszerű embe­rek gondjait. Köztünk él. Eddig is képviselőnk volt, de megmaradt természeté­ben olyan egyszerű ember­nek, aki addig is volt. Közvetlen asszony.. Akit meg lehet állítani az üzem­ben, hogy elmondjuk, hogy van a gyerek; gondunk a lakás, vagy a bölcsődei fé­rőhely ... Kellenek az ilyen képviselők, akik oda­fent a „nagy házban” élet- tapasztalat, mindennapos élmények alapján tudják összehangolni az országos érdeket a dolgozó ember érdekével. Amikor tör­vényt hoznak, bele tud szólni, hogy azt az egysze­rű ember számára is vi­lágos nyelven fogalmazzák. I 2. Ö indította el parlamenti felszólalásával azt a — ma már országos gyakorlattá fejlődő kezdeményezést, hogy az üzemek, vállalatok anyagiakkal segítsék az anyák helyzetét megköny- nyítő gyermekintézmények gyorsabb, az eddiginél jó­val nagyobb számú építé­sét.. . Kecskeméten eddig 10 milliót adtak össze erre a célra a vállalatok. I " Pár embert foglal­_____koztató üzemből — m egyszerte ismert, sőt ké­szítményeik minőségével országos hírnévre szert tett j vállalatot fejlesztett. „Meg kell nézni saját portáját — utalt igényességére egyik választó —, üzeméről is úgy beszélnek az emberek, hogy olyan rendet tart, mint választókerületében.” — Nem volt jó vele ta­lálkozni — hivatkozott elő­ző ciklusbeli tapasztalatai­ra, persze tréfás hangvétel­lel a másik jelölő —, mert mindig sziaván fogta az embert, közügyekben. — Sok munkát kaptunk tőle — folytatta derűs ön­iróniával a járási tanács­elnök a maga ajánlását —, én is, a városi vb-elnök is. Sok községi tanácsülésen találkoztunk. Láttam, min­dig szorgalmasan jegyezge- tett noteszába. Aztán jött hozzánk, intézkedést kért. Következetes volt. Ha egy napot is késtünk ígéretünk teljesítésével, már számon- kérte. Dicsérték kapcsolatte­remtő képességét. Emberi és gazdasági vonatkozás­ban egyaránt. Rendszere­sen látják kulturális ren­dezvényeken, lelkes sport­barát, érdeklődik a techni­kai újdonságok iránt. „Köl­csönösen hasznos” szállí­tási szerződések kötését se­gítette elő — tsz és üzem között... Az országgyűlé­sen a szakmunkásképzés­sel kapcsolatos törvény- javaslat kidolgozásából vette ki a részét felszóla­lásával. I 1 ember mondott — különös véleményt. Nem is a jelölő gyűlésen, hanem csak úgy, beszélgetés köz­ben. Elismerte, egyenes, munkájában, családi éle­tében tisztességes ember, józan, világos észjárású. — Csak egy kicsit hir­telen haragú — folytatta. Márpedig egy közéleti em­bernek arra vigyáznia kell, ne sértsen meg valakit, tért elveszti önuralmát. — Aztán azt is tudjuk, hogy keveset olvas. No, riem úgy kell érteni, hogy nem olvas, mert szakköny­vei vannak, szereti tanul­mányozni azokat... De az újságokkal hadilábon áll. Persze, tudjuk, a munka­beosztása olyan, hogy több ) kihagyással jut a saj­tóhoz. Az meg megint nem jó, ha egy képviselő vagy tanácstag nem tájékozódik rendszeresen... Mi, pa­rasztemberek sokat járjuk a határt, de ha tavasztól őszig kint élünk is, haza­járunk. Tévé, rádió, újság van. Estére is változik a vi­lágpolitika, nemhogy négy­naponként. Hogy jönne az ki, hogy a képviselőnk, vagy tanácstagunk csak nézne egy nagyot, ha meg­kérdeznénk: mit szól Nixon tegnap esti nyilatkozatá­hoz? S nekünk kellene megmagyarázni.., — Meg azt se szeretjük, ha egy rendezvényünkre valamelyik vezető úgy ál­lít be, hogy — tisztesség ne essék szólván — meg se borotválkozik, hanem azonmód, borostásan áll elénk. .., Nos, neki sok­szor nem volt erre ideje. * * • •.. És most tessék, kép­viselő- és tanácstagjelöltek. Elgondolkozhatunk azon együtt, mennyi mindent megfigyelnek rajtunk — magatartásunktól, hozzá­értésünktől kezdve egészen a mindennapi megjelenésig — az emberek. Bizony va­ló igaz, s ennek csak örül­ni kell, hogy mindent ma­gasabb színvonalon várnak el vezetőiktől a választó- polgárok. Akiket éppen a szakmában, kultúrában, politikában, tudományban, művészetben legelöl járók nevelnek igényességre. Mint a borostás megjele­nést szóvátevő választó esetében látjuk — egészen „szőrszálhasogatásig” ter­jedő igényességre. Tóth István Ukrajnán keresztül Eszperantó nyelven jele­nik meg Kijevben a Szov­jet Ukrajnán keresztül (Tra Soveta Ukrainio) cí­mű közlöny, amelynek legutóbbi számában Valen­dító közreműködésével be­mutatja a lap Lesja Uk- rainka költészetét, a költő születésének 100. évfordu­lója alkalmából. Megismer­kedhetünk a Kijevi Poli­tin Maiancsuk művelődés- ! technikai^ Intézet Köz­ügy! miniszterhelyettes is- j merteti a felsőbb oktatási i mól Bizottsága eszperantó klubjának működésével. Ez a klub a jövő nyáron nem' intézményekbe való leivé- ; vetkőzi eszperantó találko- teli vizsgák rendszerét, kö j zót rendez, amelyre ma- vetelményeit. Több niűíor- i gyarokat is meghívnak. 40. Hirtelen megnyomott egy gombot, és a Mercedes elején és hátulján csendes surrogással fordultak át tengelyük körül a táblák. A nápolyi rendszám helyett római jelzés került az autóra. Ügy döntött, hogy nem a casertai feljárónál hajt rá az autópályára, hanem majd csak jóval Aversa után. Ezután jutott eszébe Maria. A sorsot átkozta, mely csak félig volt hozzájuk kegyes. Mariát elkapták a hekusok. De ugyan mit tudnak reá bizonyítani? A lánynak volt annyi esze, hogy az utolsó pillanatban a heroint tartalmazó tás­kát Luciano alá dobta. S ha nem sikerült, kábítószer­csempészésért a legszigorúbb olasz törvényszék sem adhat két évnél többet. Szorongó feszültsége lassan felengedett. A menekülés útjára ért, és ő megvárja Mariát a börtönből. — Térjél le jobbra, és ne nézz hátra — szólalt meg ekkor a háta mögött egy rekedt hang, és Berti tar­kóját revolver hideg csöve csiklandozta. — Charley — Ismerte fel a hangról Luetano test­őrét — ne bomoljl — Kuss! ...most fordulj balra..; Berti kétségbeesetten rántotta balra a kormányt. A fékek csikorogtak és az autó derékszögben, sivalkodva faroló hátsó kerekekkel változtatott irányt. — Ez a régi tengerparti szerpentin — nyögte. Egyszer évek; kel ezelőtt járt már erre. De akkor nappal volt és vi­lágos. — Gyorsabban — parancsolta Charley, s a revolver csövével néhányszor megbökte Berti tarkóját. Berti a visszapillantó tükörből látta az imént elhagyott fő­úton rohanó fényeket. A rendőrségi autók szirénái­nak vijjogása már utolérte. — Gázt, te disznó — sziszegte Charley. A Merce­des megugrott. A gödrös és meredeken emelkedő, haj­tűkanyarokban tekergő úton százkilométeres sebes­séggel hajszolta Berti az autót. A halál kettős veszé­lyének szele csapta meg Az üldözőit ezúttal lerázta ugyan, de mögötte ült a ragyásképű bandita, akit hiá­ba fokozza a kocsi sebességét, nem bír se lerázni, se elhagyni maga mögött. Óránként százkilométeres se­bességgel hurcolja hátán a halált. Balról függőleges sziklaszakadék, mögötte Nápoly fényei, alatta a ten­ger. Izzadó tenyerében pedig egyre sűrűbben csúszott meg a kormánykerék. — Charley... — nyögte esdve, szinte sírósan. — Kuss... —• némította ei Charley. — Megölted a főnököt... Berti tiltakozni akart. Ekkor előtte az éles kanyar hajlatában a kocsi jobb felén egy fekete sziklatömb bukkant a lámpák fényébe. Ösztönös mozdulattal kapta balra a kormányt de ugyanez a mozdulat visz- szafelé már nem sikerült. A félelem verejtékétől lucs­kos tenyerében megcsúszott a kormánykerék. Teljes erővel taposott a fékpedálra. A sírósan feljajduló gu­mik apró kődarabok felhőjét görgették a mélybe és a keskeny úton keresztbe vágódó kocsi hátulja a sza­kadék fölé lendült. Néhány másodperc múlva a függőleges sziklafal mélyéről dörgő moraj, csattanés dobbant az égre. A zuhanó autó reflektorainak fénye az éjszaka sötétjébe fúródott, s mintha a csattanás megölte volna, meg­halt a fény is, csak a csillagok hunyorogtak a nápolyi öböl felett, VSfi® .

Next

/
Thumbnails
Contents