Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-15 / 88. szám
A népi táncm teremtő áttöltése Látogatóban a Húszéves Állami Népi Együttesnél Amikor Rábai Miklóst, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjét kerestem irodájában, a titkárnő a próbaterembe irányított, ahol éppen a táncosok főpróbája zajlott. Én meg nem bántam, hogy a beszélgetés mellett még a fennállásának második évtizedét ünneplő együttes készülő műsorát is meglesaz udvarló férfiakat, míg az énekes poéta a dal és az ifjúság fegyverzetével sikerrel nem mérkőzik vele. A törökkort — a Seprődi Borbála népi ballada örökszép dallamaival — a kórus idézte, majd a tablósort kardos, fergeteges hajdútánc zárta. Mint később megtudtam, az „Utak — válogatás 20 Az együttes népi zenekara hetem. A helyiséget köny- nyű volt megtalálnom, hiszen csupán a kiszűrődő zeneszót kellett követnem. A terembe nyitva első pillantásom a színpadra esett. Ott csörgők és furcsa hangú dobok, ütőhangszerek kíséretében az ősi magyar múlt világ elevenedett meg a kacagányos vitézek és egy szalagokkal ékesített sámán fergeteges, vad táncában. Leültem és figyelni kezdtem a műsort. A pogány áldozati szertartás alatt ba- rátcsuhás, tonzúrás férfiak kórusa vonult a színpadra. A kezdeti halk ének egyre erősödött, míg végül imakönyves csoportjuk teljesen elnyelte a jelenet részvevőit. A XIII. századból származó „Nagyszombati aleluja” gregorián dallamaira a keresztalakú kardot hordozó vitéz ünnepélyes bevonulása már a magyar középkort, az egyház és a királyság uralomra jutását jelképezték. Táncos-zenés-énekes magyar történelmi képeskönyv lapjai peregtek előttem. A komor, papi kórust könnyed reneszánsz jelenet követte, a Balassi Bálint által írott verset előadó „nemes, szép hölgyek” énekeltek — táncoltak és hegedültek is, amint illett ez az akkori szokás szerint. Ezt követően egy középkor végi Színpadi játék vette kezdetét, melyben a szép lánnyal szövetkezett halál kaszájával sorra leterítette év terméséből'’ az Erkel Színházban bemutatásra kerülő ünnepi műsor első harmadát, a Magyar századok című részt láttam. Az Állami Népi Együttes második évtizede aratja sikereit hazánkban és szerte a világon. Születésének több dátuma is van. A Minisztertanács 1951. március 31-en kelt határozata mondotta ki megalakulását — ezt az időpontot tekintik születésük napjának; Első műsora, az Ecseri lakodalmas, már április 3-án a Mojszejev együttessel közös fellépésen került bemutatásra az Operaház színpadán. Hitetlenkedésemre — hogy három nap alatt született meg az Ecseri lakodalmas — Rábai Miklós elmondotta, hogy a gvakor- lati megalakulás és az első munkanap 1950. szeptember 4-én volt — ez a táncosok évfordulója — október elsején az énekkar, november elsején pedig a zenekar kezdte meg rendszeres munkáját. Mire megalakulásukat hivatalos okmányok is rögzítették, ők már csaknem teljesen készen álltak az ünnepélyes bemutatkozásra. Ezt követően természetesen arról érdeklődtem; hogyan készült el ez az immár ezerkettőszáz előadást megélt nevezetes műsor — és Rábai Miklós készséges felvilágosítása kapcsán már nyakig bele is merültünk a magvar folklór, a néni tánc jellegének, felkutatásának, megőrzésének és színpadra . alkalmazásának bonyol'ilt kérdéseibe. — Az Ecseri lakodalmas a színnadon 12 percig tart mindössze — kezdte el magyarázatát az együttessel együtt jubiláló művészeti vezető — a valóságban azonban, születési helyén, Ecseren, két napig tart egy lakodalom. Nyilvánvaló, hogy mindazt, ami egy ilyen falusi ünnepségen történik, az összes játékot, népszokást és táncokat, azonos módon nem jeleníthetjük A PETŐFI NÉPE Szerkesztette: Pavlovits Miklós MELLÉKLETE Fotó: Pásztor Z., Tóth S. MTI Az énekkar a színpadon meg a színpadon. Mi csak a lényegét, a helyi folklór legfőbb jellemzőit mutathatjuk be — sűrített, színházi átdolgozásban. Hogy ez miként történik? — Először is megtekintjük az alapul szolgáló földrajzi tájegység összes táncait. Erre jó lehetőséget nyújt az együttes harmincezer és a Népművelési Intézet kutatói által készített közel százezer méter, a helyi gyűjtéseket is megörökítő filmszalag, de természetesen személyesen is ellátogatunk az érintett környék falvaiba. A gyűjtés anyagából azután kiválasztjuk a legszebb, és még tovább fejleszthető lépéseket, motívumokat — és ez szolgál a koreográfia alapjául. Ez a módszer a teremtő képzelet hatalmas lehetőségei előtt tár ki kapukat. A képzelet és a valóság viszonyát nem torzítja el ez az átköltés, mert a magyar táncok egyik legjellegzetesebb tulajdonsága az improvizáció, azaz köznyelven a cifrázás, ami azt jelenti, hogy ugyanazt a táncot minden alkalommal más és más módon járnak el. így azután, az együttes műsorára a színpadi átdolgozások ellenére is mindig ráismernek a „szülőhely” lakosai. sa — ez amolyan „bemelegítés” féle. Tíz órától színpadi munka kezdődik. Az új kompozíciók beállítása, a részletek kidolgozása folyik ilyenkor, de rendszeresen gyakorolnak régebbi, a műsoron éppen nem szereplő táncokat is. A finomítás, a tökéletesítés és az „emlékezetben tartás” a feladata a próbáknak és ez alkalommal kapcsolódnak szetben ugyanis a vers, az ének és a tánc szerepe ugyanúgy nem különül el egymástól, mint ahogy nem válik szét néző és előadó sem a valódi népi ünnepségeken. Az együttes tagjai ezért énekelnek, táncolnak és értenek a különféle hangszerek megszólaltatásához is. A tánckar lányai szépen dalolnak, a fiúk pedig muzsikálnak — lanton, citerán, dudán, furulyán játszanak — és az énekkari tagok ugyanígy több alkalommal is bekapcsolódnak a tánc forgatagába. Az utánpótlást biztosító új tagok felvételénél éppen ezért ilyen „komplex” énekés tánctudást igyekeznek számonkérni, azaz a jó táncosok között azok vannak előnyben, akik énekelni is tudnak, míg a kórusba jelentkezők közül is a mozgáskészséggel rendelkezőket választják szívesebben. Rábai Miklós Kossuth- díjas és a Munka Érdemrenddel kitüntetett művészeti vezető ars poeticájául Jelenet az ürdöglagzibol Az üvegestánc elő adása — szabadban Az együttes hétköznapjai megfeszített és rendszeres munkával telnek. A táncosok balettgyakorlatokkal nyitják a napot. A ritmusos mozgás célja a test, az izmok karbantartábe a munkába az együttes Hevesi Sándor sorait idézi új tagjai is. „A tradíciót csak úgy leHeti két alkalommal az hét őrizni, mint a Vesta - énekkar is részt vesz a szüzek a tüzet; folyton mozgáspróbákon és egysze- éleszteni kell, hogy ki ne rű tánclépéseket tanulnak, aludjék”, gyakorolnak. A népművé- Pavlovits Miidós Tekercs Requiem aeternam dona ei, Domine, et lux perpetua luceat ei... Requiem... — Keress mást. Unom. Requiem... És így volt az később, / Ahogy a molnár mondta a meséjét, / Az arca egyszer halvány lett, / S a halványnál is fehérebb árnyék felé fordult, / Mert így volt bizony később is, / Ahogy a molnár mondta a meséjét, / Az arca egyszer halvány lett . . . — Az arca egyszer halvány lett... az arca egyezer halvány leit.. ■ m area egyszer halvány lelt... Nem bírom tovább ezt a marhaságot hallgatni. Érted?! — Pszt! Emlékszel erre a bulira...? Szántai Tibi lelkét temettük; Requiem aeternam... Figyelj csak. En, Szántai Tóth Tibor, 1970. december 10-én este 9 óra 17 perckor elismerem, hogy aljas, disznó fráter vagyok. Aljas disznó. — Mi is volt ez? — Tudod, az apjáról meg a sztorijáról mesélt. Az apja már 28 éve halott. De várj csak, itt kezdődik: 1942-ben halt meg az apám. Az egyik alakulatnál tábori orvos volt. 1945 nyarán az egyik ismerősünk hozta a hírt: a fronton agyonlőtték. Anyám mesélte, hogy apám Ko- le»svárott végezte ti as egyetemet, aztán Aradra, Temesvárra került. Később Budapesten kapott állást, a nőt klinikán, ahol születtem. Hárman vagyunk testvérek. Jelesre érettségiztem. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem bölcsészkarára jelentkeztem, helyhiány miatt azonban csak a következő tanévre vettek fel. A budapesti konzervgyárban gépkocsikísérő voltam. Nehéz, szokatlan munka volt, de ha összeszorított fogakkal is — csináltam. A következő év őszén pedig elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat. Ezerkilencszázhatvan tavaszán a bölcsészkar második évfolyam második félévének vizsgáira készültem. Csoporttársammal. Jsó Ákossal tanultunk együtt. Május elsején estefelé éppen Ákos barátom lakásáról sétám indultunk. A Duna-parton, a Lánchíd közelében csoportosulást láttunk. — Gyere nézzük meg, mi van ott — javasolta Ákos. — Biztos egy mámoros ember a röhögés tárgya — találgattam. — Nem, hisz valami ég, füstöl az embergyűrű közepén. Odamentünk, érdeklődtünk a fiatal srácoktól, hogy mit csinálnak. Két- három pere sem telt el, minden oldalról szirénázó URH-gépkocsik fogtak körül bennünket. Abban a pillanatban eljöttünk, de már késő volt. Bennünket ráncigáltak be először, aztán sorra megteltek a rendőrautók. Szólni sem tudtunk au ijedtségtől. A rendőrségen először Ákost, aztán engem hallgattak ki. Megkérdezték tőlem, hogy miért égettem zászlókat? Értetlenül álltain az íróasztal előtt: zászlókat ...? Miféle zászlókat? S egyáltalán miről van szó? Nem hittek nekem. A galeri főnöke a rendőrségen a fülem hallatára azt mondta, hogy jól ismer, és látta, amint egy zászlót én is a tűzbe dobtam. Ákosra pedig ráfogták, hogy ő gyújtotta meg... Egy hónapig tartott a tárgyalás, s végül ugyan felmentettek bennünket, de az egyetemről Ákost is, engem is kizártak ... Aljas disznó vagyok... — De Tibi miért nevezte magát aljas disznónak? — Vár) türelemmel. Mindjárt éppen m kivetkezik ... Megtudtuk, hogy e ge-lt- ri főnőké két év felfüggesztett börtönt kapott. Elhatároztuk., egy este meg? lessük, s m,ajd „elbeszélgetünk”. Akkoriban Csepelen dolgoztam Ákossal. Az egyik délután — emlékszem, fizetési nap volt — egy budai rozzant cse- hóban beszéltük meg a haditervet. Néhány óra múlva. egy budai földszintéi ház előtt, a galerifőnök lakásánál voltunk. Nem sokat kellett várnunk, jött c srác. Elkaptuk, összevertük, s amikor vért láttunk elszaladtunk. Egy hét múlva kiderült: a srác fél szemére megvakult. Ismét elkezdődtek a rendőrségi kihallgatások. Nyolc—nyolt hónapot kaptunk. A vác börtönből a következő éi nyarán szabadultunk... — Kertész Laci meséjén emlékszel? Visszapörgetem Vége a jó világnak, apán nyugdíjba ment. Kevesebl (Folytatás a 6. oldalon)
