Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-15 / 88. szám

«. oldal

1971. április 15. csfltSrtt®

Fogadalomtételkor

Ä hatósági felülvizsgálat célja:

liibák

Á műszaki

aegelőzése

A KPM Autófelügyeletének műszaki csoportvezetőjével, Rozsnyai József főmérnökkel együtt indultunk a műhelybe, ahol a gépjárművek hatósági felülvizsgálatát végzik. Köztudott, hogy járműfajtáktól függően két—három évenként a KPM Autófelügyelete felülvizsgál minden gépjárművet, műszaki, közlekedésbiztonsági és esztétikai szempontból. Miután a megyében nagyon sok állami, szövetkezeti, magángépjármű van forgalomban, első kérdésünk az volt, hány gépjárműt tudnak naponta átvizsgálni.

— Az autófelügyelet csak a délutáni órákban végzi a hatósági műszaki felülvizsgálatot, ezért naponta mintegy 30—40 személy-, tehergépkocsit, pótkocsit, vontatót, motorkerékpárt tudunk átvizsgálni. Minden járművezetőt érdekel, milyen szempontok szerint vizsgáljuk a járműveket. A fékberendezésnek, ezen a lábfőket értjük, a típusoknak megfelelő lassulási értéket kell elérnie. A kézifék hatásossága akkor megfelelő, ha 20—30 kilométeres sebességnél is meg tud állni a gépkocsi. A kormányműnek simán ' kell működnie, holtjátéka 20 foknál több nem lehet. Az is követelmény, hogy szilárdan legyen rögzítve az alvázhoz, a függőcsapszegek is biztosan álljanak, a rugók törésmentesek, jól rögzítettek legyenek.

Sok magánautós panaszolta, hogy a hatósági mű- i szaki felülvizsgálat során i bevonták rendszámát, mert nem találták megfelelőnek a gumiabroncsot. Erről kérdeztük Rozsnyai Józsefet.

— Valóban külön követelmény a gumiabroncsok jó állapota. Az első kerekek gumiabroncsa nem lehet javított, vagy futózott, s valamennyi gumiabroncsnál a mintázat profilmélységének el kell érni a 2,5— 3 millimétert. Különös gondot kell fordítani a fényszórók beállítására,

azok épségére, s a Moszkvics 408-as ikerlámpás gépkocsik kanalasizzóinak cseréjére.

A leggyakrabban előforduló hibákról már Békefi Jenő műszaki szakértővel és Mészáros László műszaki segédszakértővel ejtettünk szót.

— A leggyakrabban előforduló hiba a hátsó világítás műanyag borítóinak kifakulása, a prizmák fényvisszaverő képességének csökkenése. Ezeket a gépjárművezetők nem cserélik ki. Sok gépjárműből hiányzik a páramentesítő berendezés, nem zárnak jól az ajtók és az ablakok, füstölnek a motorok, s az ablaktörlők összekarcolják az üveget. A régi gépko- f csiknál gyakori az önhordó | alváz teljes korrodálása, pedig ez súlyos baleseti veszélyt rejt magában. Hibának számít a sárvédőre szerelt merev visszapillantó tükör, valamint ha a ködlámpa nem a városi fénnyel együtt ég. Motorkerékpároknál hiányoznak a hangtompító berendezések, a láncvédő búrák, ki vannak nyúlva a láncok, nem szabályosak a lábtar- tők és a kapaszkodók.

A felsorolt hibák ellenére mégis jók az arányok. Februárban az átvizsgált

gépkocsik 70,2 százaléka alkalmas volt, 20 százalékuk ideiglenesein alkalmas minősítést kapott és csupán 9,8 százalék ,,bukott” meg. A motorkerékpárok közül 77,7 százalék folytathatta tovább az útját, míg 5,6 százalékát kitiltották a forgalomból. Beszélgetésünk közben Marton Géza budapesti lakos CF 21—56 forgalmi rendszámú Trabant gépkocsiját vizsgálták át. Néhány alapvető hibát találtak rajta. A bal hátsó prizma törött volt, a kor- mányfogaslóc elkopott, a jobb első gumiköpenyt javították, e a kipufogócső oldalra nyúlott ki. Marton Gézának újból el kell hozni gépkocsiját hatásági felülvizsgálatra.

Végezetül arra kért bennünket Rozsnyai József, hogy közöljük a gépjármű- vezetőkkel: Az értesítő lapon feltüntetett időben pontosan jelenjenek meg, mert csak ilyen módon tudják tartani a felülvizsgálat ütemét. Az írás régére kívánkozik, bár elsőként kellett volna megemlítenünk a gépkocsi-tulajdonosok véleményét: Szükséges a felülvizsgálat, mert itt alaposan átnéznek mindent, s ez valóban a közlekedés biztonságát szolgálja.

Gémes Gábor

K

orra: jó negyvenesek, vagy egy kicsit azon Is túl — egyrészük. A kis társaság másik sejtje úgy harminc körüli. Foglalkozásra, hivatásra nézve: pedagógusok, funkcionáriusok, katonák. A kis szalonasztal körül nemcsak ruházatuk ünnepélyes, hanem arcuk is. Ez utóbbira tavaszi jókedvet hint a színes függönnyel szelídített, hatalmas ablakon betűző nap, de legalább ennyire a társalgás témája. Az ifjúság.

— Mikor még úttörővezető voltam... — így a deresedő halántékú pedagógus.

— Volt ám dinamizmus a SZIT-ben ... Emlékszem, egyszer... — ezúttal az alezredes idéz fel epizódokat a budapesti világifjúsági találkozó idejéből.

— Alighogy az iskolai KISZ-szervezet titkára lettem ... — Így meg az a fiatalember csatlakozik a maga kis történetkéivel, aki végül is oda lyukad ki, hogy azért egyik-másik KISZ-vezetőnek, mint neki is — inkább a „leszúrások- ból” jutott ki, mint az elismerésből.

De mindezt mosolyogva meséli. Sajnos, túl van a szép időkön. Mert azért...

— Olyan nagyon nem vettem azért a szívemre. Jó kollektívánk volt. Mindig sikerült valami érdekes programmal színesíteni a KISZ-életet.

— Hát persze, — erősíti egy idősebb véleménye, — elsősorban mégiscsak a tagságon múlik, unalmas-e az élet a KISZ-ben. Olyan, amilyenné ők teszik.

M

ielőtt tovább sodródnék a beszélgetés fonala, valaki örömmel szögezi le.

— Kiderül, hogy valamennyien voltunk ifjúsági vezetők.

Vidám zsongás tanúsítja: kimondta, amire ugyanúgy gondoltak. Szemmellátha- tóan „összébbmelegszenek”. Hiszen van-e más, ami egyik pillanatról a másikra úgy összehozna embereket, mint a mozgalmi múlt SZIT-ben, DISZ-ben, KISZ-ben, aztán a pártban,

vagy mindjárt a pártban kezdődött légyen azoknak az emberformáló élményeknek az „akkumulációja”, — mindegy. Mármint abból a szempontból, hogy a közös nyelv — gondolkodás és érzés elvtársi próbatételein érzékennyé finomult kincs ez — megvan.

Körbejár a házigazda kezében óvatos táncba kezdő barackpálinkás üveg, megtelnek a gyűszűalakú po- hárkák. Isten, isten!

A

z igen esztétikusán berendezett igazgatói szobában dupla fényt kap minden, fellobognak a színek. Világít a festmény nyirese a kis társaság fölött, lángot vet a virág a hamvas-rücskös vázában, nevetnek a könyvek a polcokon, hatalmas ámyék- pacnit ejt az íróasztalon heverő nyitott mappára a kövér levelű zöldnövény, s a világos új bútorokról lehulló ragyogások eltűnnek a szőnyegek puhaságában.

Emlékek, emlékek. Építőtáborokból, katonaságtól.

— Nyár volt, ebédidő, mire felértünk a hegy legtetejére. Lógott a nyelvünk, kapkodtunk a levegőért. Egyszercsak elhangzik a parancs: „Árvíz!” Azt hittük, mi hibbantunk meg; vigyorogtunk egymásra, — jól halljuk-e? „Még nevetnek is rajta, hogy nem tudják, mi az árvíz?! Na, mit kell ilyenkor csinálni? Fel a fára! Nézzék, mindjárt nyakunkig ér a víz...”

— Hát arra a htadnagyra emlékszel-e, aki, ha felettese hívta telefonon, bejelentkezett, letartotta a kagylót a cipőjéhez s összevágta a bokáját...

Aztán csak visszakanyarodik a szó a fiatalok szervezeti életére. A funkcionárius:

— Érdekes gondolatot-vetett fel valaki a napokban. Feltette a kérdést: nem dajkáltatja-e magát túlságosan egyik-másik KISZ- szervezet?... S ebben van valami. Az se jó, ha nap mint nap kézenfogjók a KISZ-t, , .szájába rágják”, ezt így tedd, azt úgy. De az sem lenne helyes, ha teljesen magára hagynák.

— Sosem fejejtem el, 33 siet közbevetést tenni a pedagógus — mtfe gondtalan ifjúsági vezető1 koromban hallottam Kádár elvtárs felszólalását egy rendezvényünkön. Azt mondta: ne legyen az ifjúsági szervezet mindig a párt síkó unokaöccse.

Nevetnek, ízlelgetik a találó észrevételt, amely ugyan régen hangzott el, de itt-ott ma is elgondolkozhatnak rajta.

Kellemesen telt a várakozási idő a KlSZ-fogada- lomtétel előtt. Rövid negyedóra múltán az intézet nyitott díszcsamokában, a vörössel bevont elnökségi asztalnál ülnek együtt, „öreg fiatalok” a szakmunkástanulók, fiúk, lányok százai előtt. Az alezredes elgondolkodva, lassan mozgatja ujjait a térítőn fehérlő, összehajtott papírlapon nyugtatva kezét. A fogadalomtétel szövege van a lapon. A magyaros bajú- szú, csendes arcú férfi ott mellette — akiről azt hittük, tanár — a budapesti szovjet nagykövetség első titkára. A deresedő halán-t tékú igazgató szemében, keskeny száján nyugodt mosoly. Tanulói kitesznek magukért. Pereg az ünnepi műsor.

I

rodalmi színpad, énekkar. A falaik mentén délceg zászlótartók, fiúk, lányok. Fölöttük lágyan lengenek a vörös és nemzeti színű selymek. A lépcsőház felől enyhe szellő húz. Megcsillannak a széles, magas ablaküvegek. Fényes szellők, dalok, szavalatok, nagy időket előhívó emlékezések ragyogtalak a szemeket... Április — szabadság — új élet... S milyen messziről érkeztünk ide! A szavalok éppen azt mondják, hogy mai ács is büszke lehetne azokra a remekművekre, amelyekkel a XVIII. században mesterré lett az akkori kecskeméti kétkezi ember...

Mesélik, mesélik értőn, tiszta érzésekkel, hol prózában, hol harci dalra fakadva történelmünket a mai szakmunkástanulók —j KlSZ-isták...

Tóth István

Békefi Jenő és Mészáros László a CF 21—56 forgalmi rendszámú gépkocsit ellenőrzik.

•w Mit akarsz csinálni, kedves? — szólalt meg Maria, és meghitt bizalmassága olyan természetes volt, mintha azonos vágyakra sarkalló gondolataikat már réges rég kicserélték volna.

— Figyelj rám..., egy óvatlan pillanatban Lucky Italába csempészek valamit, ami minden utóhatás nélkül azonnal végez vele. A szívéhez fog kapni, de én már előbb felkelek és a mosdó felé indulok. Ahogy elértem a mosdót, kérj te is elnézést, és menj a női toaletthez. Annak a peronra is van kijárása. Megkerülöd és a túloldalon kijössz a parkírozóba. Lucky kocsijánál várlak. A ragyás Charleyt a művelet idejére valamilyen nesszel elküldöm a közelből... csak te ügyelj a köhintésemre...

— Jaj, istenem, én úgy félek. Ha Lucky bármit is észrevesz, és nem sikerül a terved, mindkettőnket megölet.

— Erre ne' gondolj. Aminek meg kell lenni, annak meg kell lenni, drágám. Ne aggódjál. Te csak kezdjél valami női esacskaságba, amikor én köhintek, hogy ezzel eltereld a figyelmét. A többit bizd rám... Ha isten is úgy akarja, két óra múlva már a comói ház felé robogunk.

— Az olyan félelmes... — és Maria megborzongott. , r- Egy napot kibírunk benne. Annyi kell, amíg megszervezem a dolgokat, utána úgyis Svájcba megyünk. Most pedig, azt hiszem, indulhatunk, mert a nápolyi gép utasait szólítják.

*

Luciano a eapodichinoi repülőtér bárhelyfségében üldögélt. Este fél nyolckor érkezett. Magánhelikopterén. testőre, Charley kíséretében még délután átrepült Capribói Nápolyba. Néhány órát export-import vállalatának nápolyi irodájában töltött. Szeszélyes volt, jutalmazott és büntetett. Vezető tisztviselőit utasításokkal halmozta el. Közben telefonon beszélt Vito Genovese New York-i ügyvédjével. Érdekelte, hogyan áll az öreg Cosa Nostra-vezér bírósági ügye. Hívatta Mussomellit is, de a szicíliai maffia feje, Russo, nem jelentkezett. Ellenben jelentkezett Carlo és Luciano, ettől még szeszélyesebb lett A nápolyi iroda rádió- távirásza ugyanis délután öt óra körül vette az izmiri öbölből jövő yacht véazjeloit Carlo hajóját a messi- nai szorosban az olasz parti őrség monitorai fogták körül.... Hogy a későbbiekben mi történt Scylla és Gharibdis sziklái között — arról már nem érkezett hír. Az összeköttetés megszakadt

Luciano rosszat sejtett és Capribói azonnal a nápolyi bérelt kikötőbe rendeltette saját yachtját és intézkedett, hogy folyószámlájáról a Banck of England bejrúti fiókjához nagyobb összeget, másfél millió dollárt utaljanak át nevére. Ezután táviratozott dr. Bettinek, hogy még az este folyamán jöjjenek Nápolyba. ahol a repülőtéren várta őket.

... Marc, amikor a nápolyi bűnügyi rendőrségen elé tették Luciano rádlógramjait, gondterhelten rán colta (homlokát. „Szolét fogott a madárka” — dünnyög- te. Már markában érezte zsákmánya nyakát, most mégis ki akar csúszni körmei közül. Egyedül a Berti- nek szóló üzenet nyugtatta meg. Mégsem szökhetik elől« a semmibe Luciano.

— Minden embert a repülőtérre — utasította Luigit «e határtalan etógtóteij, értett, pályafutásának legra,vaszabb és évek óta láthatatlan ellenfele szinte menetrendszerinti pontossággal sétál most a karjai közé. A dolgok sokkal jobban alaktiltax, semmint számította. Milánóból még délelőtt Rómában érte utol a hír, hogy a Bonta-villában, munka közben sikerült a rendőrségnek meglepni Arturo Vitranót, amint -az éppen heroint állított elő. Az épület alapos átkutatása során különböző szellemes rejtekhelyekről hat kilő ópium, negyed kiló hasis és húst: deka heroin került elő...

A hírre, hogy Luciano kevéssel déli egy óra után elhagyta Caprlt és Nápolyba repült, Marc Luigival és csoportjával ugyancsak Nápolyba helyezte át főhadi-' szállását. Kedvelt mondását diinnyőgte, miközben elégedetten dörzsölte kezét; „Becserkésztük az egérlyukat”.

És ma tetten éri a nemzeti hős -pózában tetszelgő gengsztervezért. Mindenki idejön. A bizonyíték is idejön. A táska és benne a heroin, a lány és Berti, na és, mázlls Luciano. Együtt szerzi me?, egyszerre csap le rájuk, és ezúttal Luciano nem tagadhat.

... Luciano helikoptere a Capodickino magánosok bérelte kis repülőterén várakozott. Lucky Charley kíséretében a bárban szürcsölte konyakkal ízesített coca-coláját. Délután óta száz terv forgott fejében, s most megszületett az igazi megoldás. Ezúttal is a rési bevált recept látszott a legjobbnak. Eszerint amíg általa még pontosan fel nem derített bármilyen körülmény megzavarta üzleti köreit, mindig az utazás mellett döntött. Néhány hetes, vagy hónapos tengeri >t, luxusvachtjánnk nyugalma, mindig hozzásegítette ">z ismeretlen erők felderítéséhez, s mire visszatért 'Tánolyba. elültek már a zavar hullámai, s ha hálóját ' mi tt-amott meg is tépdeste a rendőrség és néhány kis stílű ügynöke latot alá is került, hozzá sosem érhettek el a vádaskodások. Ezúttal se hagyja magát és sem Rómában, sem másutt nem lesz Luci'ano-per. (folytat luk.),