Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-14 / 87. szám
1971. április 14, szerda 5. oldal Szakmai műveltség és termelés Egy üzem, ahol mindenki tanul Országszerte megünnepelték költészet napját Számrendszerünk ' A megyei pártértekezle-1 len több felszólaló is beszélt az ipari, mezőgazda- sági fejlődést bizonyos mértékig gátló, alacsony képzettségű munkaerő által okozott gondokróL Bár pontos statisztikai összesítéseink nincsenek, mégis reálisnak látszik az a megállapítás, hogy megyénk ipari üzemeiben jelentős számú segéd- és betanított munkás dolgozik és magas a nyolc általános iskolát el nem végzettek részaránya is. A termelési színvonal és a szakmai műveltség szerves összefüggése közismert A fejlett technológiával dolgozó bonyolult gépek, munkafolyamatok ellátására csak jól képzett szakemberek alkalmasak. Alig akad üzem. ahol ne alkalmaznának szívesen gyakorlott esztergályos, marós, vagy egyéb munkák elvégzésére képesített dolgozókat Kevés a szakmunkás, és Viszonylag sok a gyengén képzett munkaerő. Ezt az ellentmondást csakis az üzemekben szervezett oktatás különféle formái képesek feloldani. Ennek módjai felől egy olyan vállalatnál igyekeztem tájékozódni, ahol a szakmai képzés a termelés alapfeltételévé vált A szóban forgó gyárat Kiskőrösi Vegyesipari Vállalatnak nevezték 1970-ig. Mint annyi más, tanácsi felügyelet alá tartozó üzem, kezdetben szolgáltatással foglalkozott. Javító-, építőrészlegei volak, autószervizt létesítettek. Később a kiskőrösi iparosodás folyamatába kapcsolódva különféle termékek gyártásba fogtak. Fénycső-armatúrákat és nehéz vasszerkezeteket állítottak elő. A múlt év nyarán azonban megváltozott az üzem neve, és ezzel együtt termelési szerkezete is átalakult Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat új kiskőrösi finommechanikai gyára különféle mérőműszerek és eszközök gyártását indította meg. A megváltozott feladatok átalakították a termelés menetét. Számtalan új, bonyolult, nagy pontosságot és hozzáértést igénylő gépet és felszerelést helyeztek el a meglevő és a tervezett új csarnokokban. Az üzem létszáma 340, a dolgozók átlagéletkora harminc év körül mozog. — Fiatal üzem vagyunk — mondja Bürgés József, a szakszervezeti bizottság titkára —, és ez megköny- nyítette a termelési szerkezet átalakítását. Mindenki belátta, hogy ez a fejlődés A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat VILLANYSZERELÉSI, KÖZPONTIFŰTÉSSZERELÉSI, ASZFALTOZÁSI munkát vállal rövid határidőre. 428 útja. Egyetlen problémánk volt: a dolgozók csaknem 70 százaléka a környező községekben lakik és naponta közlekedik a család és a munkahely között. A különféle tanfolyamokat csak nagy körültekintéssel tudjuk megszervezni. Andrási Béláné megbízott KISZ-titkár egyben a vállalat munkaügyi előadója is. Pontos kimutatásokkal rendelkezik az üzem dolgozóinak szakmai felkészül tségérőL — Műszerésztanfolyamra járnak harmincán, minőségi ellenőrzésre nyolc, és a gépipari technikum szakmunkásképző levelező oktatásán tizenöt dolgozónk tanul. Szakközépiskolákban, technikumokban huszonheten, felsőfokú technikum-, ban tízen folytatnak tanulmányokat. Az üzemben szervezett betanított munkásokat képző tanfolyamokon többségében nők szereznek magasabb képzettséget A forgácsolást és a marást tanulják meg, és két-három éves gyakorlat után tesznek majd szakmunkásvizsgát A műsza- kirajz-olvasó tanfolyam is igen sok embert érint — Ezek a továbbképzések — ötlik fel bennem a gondolat — csak szilárd általános ismeretekre épülve lehetnek eredményesek. — Milyen az általános iskolát el nem végzettek aránya üzemükben? — Van egy érvényes igazgatói utasítás, mely kimondja, az elkövetkező három év alatt a vállalat minden dolgozója köteles elvégezni a nyolc osztályt. Ez alól csupán az ötven éven felüliek és indokolt esetben, az átlagon felüli teljesítményű munkások kaphatnak felmentést. Hatvanhárom dolgozót érint ez a kötelezettség, ebből már húszán tanulnak is. Egyébként az említett utasítás következtében nyolc osztályt el nem végzett munkavállalókat nem alkalmazhatunk üzemünkben. Az igazgató, Petői János, az általános műveltségi szint és a szakmai ismeretek közötti kapcsolat megfogalmazásával kezdte a beszélgetést. Elmondta, hogy a termelési kultúra emelése igen-igen nehézkesen halad alacsony általános tájékozottságé emberekkel. — A tavalyi évhez viszonyítva megduplázódtak a kulturális kiadásokra szánt anyagi eszközök. Ezek részben a szakmai képzéssel kapcsolatos költségek, mint VILLAMOSGÉPJAVÍTÓ ÉS VILLANYMOTOR- TEKERCSELŐ RÉSZLEGÜNK KECSKEMÉT, KUPA UTCA 4. szám alatt MEGNYÍLT. Magén és közületek részére munkát vállalunk. Rózsabarack Szakszövetkezet, Kecskemét. 1895 például a üzemi könyvtár fejlesztésének kiadásai, de filmvetítések. ismeretterjesztő előadások szervezésére is egyre több pénzt fordítunk. Az új üzemi étterem egyben a vállalati klubnak is helyet adhat; itt nyílik lehetőség majd a rendezvények, tanfolyamok megtartására. A gyár vezetősége „tágan” értelmezi a közművelődést. az általános ismeretek terjesztésének feladatát — Kiskőrösön van egy „közös kalap”, ahogy mi tréfásan nevezni szoktuk — magyarázza az igazgató. — A község minden lakosát érintő feladatok megoldására létrehozott anyagi alapot értjük ezen. Mi ebbe a „kalapba” csaknem ötvenezer forintot teszünk ez évben is. Ez az összeg az ifjúsági park és a szabadtéri színpad létrehozását szolgálja ^najd, de részesül belőle a művelődési ház is, mely szervezi az üzem fiatalságának szórakoztatását és ismeretszerzését is. Csak a tanulmányi ösztöndíjakra — végzett diplomások átvételére és új szerződések megkötésére — ez évben százezer forintot terveztek, A helyi iparita- nuló-intézettel folytatott tárgyalás eredményeként harmincfős tanműhelyet kívánnak létrehozni a folyamatos szakmunkás-utánpótlás megteremtésére. A szakmai képzettség növelésére irányuló erőfeszítések találkoznak az üzem dolgozóinak egyetértésével. Tóth László, a festőüzem szocialista brigádjának vezetője elmondotta, hogy a munkások szívesen vállalják a tanulás fáradalmait. A tíz műszerész szakmunkáshelyre például harmincötén jelentkeztek. Egyikük sem kívánt lemaradni az egyre magasabb szakmai műveltség megszerzéséért folytatott versenyben. Pavlovits Miklós Hagyomány már, hogy József Attila születésnapján, április 11-én a költészetre emlékezik az ország. A nagy proletárköltő születésének 66. évfordulóján, az idén már 8. alkalommal került sor az irodalmi kultúra tavaszi seregszemléjére. Ebből az alkalomból is tucatnyi új verseskötettel, antológiával jelentkeztek a kiadók. A könyvesboltok felfrissítették kínálatukat a közelmúltban forgalomba került poéma-gyűjteményekkel is. Az idén is megjelent a már közkedvelt „Szép versek” című kötet a Magvető gondozásában, amely az elmúlt év legszebb költeményeit gyűjti kötetbe. A költészet napján számos helyen ünnepi megemlékezést tartottak, költők, alkotók találkoztak az olvasóközönséggel, irodalmi műsorok tették változatossá a nap eseményeit. A verskedvelők serege ezúttal is több helyen dedikált kötetekkel gazdagította könyvtárának ritkaságait. A költészet napján ünnepséget rendeztek- Békéscsabán is a TIT értelmiségi klubjában. A csabai versbarátok — közöttük számos fiatal — meleg barátsággal fogadta az ünnepség fiatal költővendégét, Bari Károlyt. A miskolci gimnazistaköltő legsikeresebb verseit Harkányi János, a Miskolci Nemzeti Színház művésze tolmácsolta. kialakulása Számneveink közül ősi finnugor eredetűek a tőszámok kettőtől hatig, a húsz, a harminc, negyventől kilencvenig a tízesek (második tagjuk a tíz jelentésű -van, illetve ennek magashangú -ven változata) és az első, második sorszámnév töve. Száz számnevünk igen ősi egyezés az árja nyelvekkel, még a finnugor nyelvcsalád vette át, így ez is ősi szavunknak számít. Egy számnevünk az e-, i- névmástőből alakult, tehát azonos az így határozószóval. Ebből a felsorolásból azt a meglepő következtetést vonhatjuk le, hogy finnugor őseink számrendszere hatos volt. A hét számnév már ugorkori iráni átvétel. Ekkor alakult ki hetes szám- rendszerünk. Emlékei megtalálhatók népköltészetünkben. Gondoljunk népmeséinkre (hét esztendő, hét nap, hét országra szóló lakodalom, hétfejű sárkány). A nyolc tőszámnév a hetes számrendszerről a tízesre való áttérés korában keletkezett. Ez a kilenccel együtt már ősmagyar kori fejlemény. A nyolc első része, a nyol- ősi örökség az ugor korból, nyaláb jelentése van. Halászó, vadászó népek meghatározott számú mókusbőr, szárított hal stb. megjelölésére kö- teg, csomó, nyaláb jelentésű szavakat használnak. Feltevés szerint a hét után következő új számot ezzel a köteg, csomó jelentésű szóval fejeztük ki legközelebbi rokonainkkal, ez obi- ugorokkal együtt. A szóvég -c (nyolc) tíz jelentésű szóelem, a kilenc analógiájára keletkezhetett. Ugyanez van a harminc tőszám végén is. Más, kevésbé helytálló feltevés szerint a nyolc első része, a nyol- azonos az ugor nyelvek orr jelentésű szavával. Ez az orr itt csúcsot, kiemelkedő távoli részt jelentene. Ebben az esetben szükségszerűen kapcsolódott volna hozzá a tíz jelentésű -c elem. így a nyolc jelentése heten fölüli, 10-en inneni legtávolabbi szám lenne. A kilenc is összetett szó. Előtagja kívül névutó kül, kil változata, az -enc utótag pedig a tíz jelentésű ősmagyar kori szónak a fejleménye. így a kilencnek kívül tíz, (egy) kivételével tíz, egy híján tíz lehet a jelentése. Finnugor eredetű húsz számnevünk az ősi nyelvben nem elvont számnév volt, hanem csak bizonyos tárgyra, tárgyak csoportjára, például húsz ujjra vagy mókusbőrök húszas csomójára vonatkozhatott. Eredeti jelentése valószínűleg ember volt, mivel az ember kéz- és lábujjainak a száma összesen húsz. (A rokonnyelvekben találhatunk ilyen példákat.) Később jelentésfejlődéssel vette fel mai elvont számnévi jelentését. Tizenötezer szó Az eddigi legbővebb eszperantó szótár jelent meg Berlinben, az Eszperantó Akadémia elnökének, Gaston Waringhien tanár szerkesztésében. Ez a könyv 1342 oldalon 15 ezer 300 szavával és szóalkatával vetekszik az angol OxfordDictionary-val. Számos modern szakkifejezése széles körű használatra teszi alkalmassá. Szómagyarázataihoz dr. Kalocsay Kálmán nyugalmazott egyetemi tanár is sokban hozzájárult. A szótárt 30 képes oldal egészíti ki. Harminc számnevünk a három tíz összetételéből keletkezett. Hely hiánya miatt csak röviden említjük meg, hogy a tíz és az ezer valamelyik árja nyelvből való kölcsönzés nyelvünkben a honfoglalás előtt. Számneveink kialakulására is érdekes szócikkeket olvashatunk a már ismertetett történeti-etimológiai szótárban. Kiss István 37. Maria pontosan érkezett, és Berti szebbnek látta, mint valaha. Utolsó találkozásuk óta mindössze tíz nap múlott el, és ez a tíz nap éveket, évtizedeket jelentett a férfialkony küszöbére lépő Bertinek. Az eddig visszafojtott, s most egyszerre szétáradó szenvedélyek széles mozdulatával ölelte magához Máriát, és a lány nem tiltakozott. Bertit különös, eddig soha nem tapasztalt érzés borította el. Igazából nem volt még szerelmes. És a lány láttán a heringek semmivel nem törődő nász-bódulatával szívta magába Maria illatát. A nem várt szerelmi kettős Fleurot-nak kedvezett. Az újonnan épült palermói repülőtéri fogadócsarnok Bertiékkel ellentétes zugában tárgyalt azzal a taxisofőrrel, aki Bertit a repülőtérre fuvarozta. Ha Berti ösztönös éberségét nem vesztette volna el, akkor sem találhatna figyelemre érdemeset ebben a beszélgetésben. A taxis természetesen visszaútj ára is utasokra vadászik. A két férfi beszélgetése azonban egészen más „üzletről’’ folyt. — Főnök — mondta Fleurot-nak a taxis —, a ma- nuszt a központ utasítására már hajnal óta figyeljük. A húsz ötvenes nápolyi gépre váltott két jegyet. Ezt közöltük már a nagyfőnökkel is, aki azt üzeni, kísérje őket tovább Nápolyig. Ott várja magát. A palermói kollégák Liggio után letartóztatták Torretát és további kilenc fickót. A többinek a nyomában vannak... Apropos! Itt a Nápolyig szóló jegye... — és befejezésül széttárta karjait, hangosan panaszolta: — nem uram! sajnos, ennyiért nem vállalhatom a fuvart! — Ezzel sarkonfordult. A kijáratnál még felhangzott kí- nálkozása: „Taxit, taxit parancsoljanak”. Ez alatt Berti Maria Bellonival a váróteremből nyíló eszpresszó egyik asztalához telepedett. A fiatal nászutasok meghittségével bújtak össze. Maria fekete útineszeszerét és Berti kézitáskáját maguk közé, a széklábhoz támasztották. — Alberto, én rosszat sejtek — suttogta a lány. — Egész úton úgy éreztem, valaki figyel, követ, mint az árnyék, de senki gyanúsat nem tudtam felfedezni. — Romlanak az idegeid, velem együtt te is képzelődsz már drágám ... — Miért kell nekünk Nápolyba menni? Fáradt vagyok. Reggel is utazhatnánk. — Sajnos, nem. A nagyfőnök vár ránk... — Ne! — és Maria a fáradtságtól, vagy a belső feszültségtől a legszívesebben elsírta volna magát. — Én nem akarok Caprin élni. Nem akarok visszamenni hozzá. Veled szeretnék maradni... Alberto, hagyjuk abba ezt az üzletet. És menjünk el valahová messzire. Nem akarok tovább Luciano rabszolgája maradni. — Bízzál bennem, kedves. Még ma megszabadltlak ettől a sátántól. Szeretlek, Maria. De csak akkor lehetünk boldogok, ha nincs többé ő. Amíg él, nem ereszt el minket. Én mindent alaposan végiggondoltam. Bízzál bennem. — Ez a táska, az áru is Idegesít... — nyafogta a lány. — Ha nem tudtad megszervezni a továbbítását ... — Jártál a hotelben? — rezzent a valóságra Berti. — Nem. Késett a gép, s nsm volt rá időm. Miért kérded? — Semmi, semmi — válaszolta Berti, és melléről nehéz kőként hullott le az aggodalom. „Amporelale a szálló előtt várta Mariát” gondolta és még felötlött benne: célszerűbb lett volna a nemzetközi repülőtérre irányítania milánói emberét. Na mindegy, így is jó. Lényeg, hogy felesleges aggodalmakkal nem kell terhelnie az együttlét perceit; (Folytatjuk.)
