Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 86. szám

1. oldal

1971. április 11, vasárnap

Tizenegyen —

kézenfogra

A hosszú, gyerekruhákkal teleaggatott ruhaszárító-kötél és az udvaron hancúrozó, csivitelö apró emberkék láttán óvodára következtetne az ember. Csakhogy vasúti átkelőnél nem épül ilyen intézmény. Az udvar a pető fiszállási vasúti őrházhoz tartozik. A szolgálati épület pedig pár éve egy népes, szép család: özvegy Samu Ferencné és tíz gyermekének otthona.

— Anyuka otthon van-e? tudakolom az udvar végén tüsténkedő, a disznóólát takarító nagyobbacska fiútól, a 14 éves, pillanatnyilag kor- és rangidős Feritől.

— Az előbb szaladt el a tanácshoz bálengedélyért. Ö a gondnok a kultúrház- ban és húsvétkor mulatság lesz ott. De jön ám mindjárt. Tessék addig is bejönni a lakásba — invitál felnőttes komolysággal, s a házigazda udvariasságával.

A csapatnyi gyerekhad titánunk vonul. Pillanatok alatt a szó szoros értelmében megtöltjük a kis konyhát.

— Hohó! Csenitek a cukrot? — szól rá Feri a konyhaszekrény körül sün- dörgő kicsikre amolyan, huncutságnak kijáró hangsúllyal. S máris a szobába tessékel. Onnan meg a másik, a sínekre néző ablakú kis helyiségbe. És magyarázza:

— Ezen a rökamién négy kistestvérem alszik. Ez a sezlony meg kettőnk helye. Amaz anyukámé és a spei- zot is fekvőhelyekkel rendeztük be. Most ott is csak ketten alszanak. Mert Marink Félegyházán gimnazista, Erzsi pedig Szegeden dolgozik.

M

iközben így magyaráz, osztja az atyáskodó intelmeit a köröttünk tébláboló emberpalántáknak: Ne mássz’ fel! Ne nyúlj hozzá! Hagyd Bandit békén!...

Feri kedves arcú, melegséget sugárzó szemű fiú. Szinte önkéntelenül kérdezem tőle:

— Szereted őket?

;— Uhüm! — válaszol tömören, kétszeres fejbicce- néssel is nyomatékot adva az igennek. Ekkor toppan a szobába özvegy Samu Ferencné, s nyomban magyarázattal kapcsolódik a beszélgetésbe:

— Ó, nem lehetne őket szétválaszta ni egymástól! Ferit a múlt nyáron elkérték pásztói kodni két hétre az egyik tanyára. Azt tetszik hinni, kibírta? Dehogyis! Két nap múlva itthon volt. Különben ő a jobb kezem. Néha még a főzésben is segít. A paprikáskrumplit, húslevest egyedül is elkészíti.

— Nem, anyuka! Nem is tudok főzni — tiltakozik szemérmesen, palacsintasapkáját mélyen a homlokára húzva.

A

mikor meglátogatására indultam, gondgyötörte, megviselt asszonynak képzeltem el magamban a tíz kiskorú gyermekes özvegy édesanyát. S lám. milyen csalóka a képzelet ! Sötétkék, műszálas köpenyben, vasalt pantallóban, derűs arcú, életvidám fiatalasszony ül velem szemközt. Olyan típusú nő, akit így szokás jelle;

mezni: fürge, mint a csík. Nem is állom kérdés nélkül, hogy vajon hány éves?

— Harmincnyolc. Fele ennyi voltam, amikor férjhez mentem. És harmincnégy, amikor szegény uram meghajt Szegeden, a munkahelyén, ahol a MÁV-nál dolgozott rakodómunkásként. A szíve volt beteg, nem bírta azt a nehéz munkát. De ott elég szépen lehetett keresni. Április 13-án lesz négy éve...

Milyen gondok szakadtak rá az akkor kilencgyerekes, s a tizedikkel éppen kéthónapos terhes édesanyára, nem nehéz elgondolni. Egészségileg, idegileg ugyancsak megviselő- dött. Már a birtokában volt a terhesség megszakításához szükséges irat *és...

N

em tudtam rászánni magam! Nem elég nagy csapás az uram elvesztése? Őt is elveszítsem?! Csakis így tudtam gondolkozni. Mert ahol kilencnek jut kenyér, ott a tizediknek is helye kell legyen. Ügy voltam vele, hogy összeszedem minden erőmet és menni fog. És soha nem bánom meg. Anikó mindnyájunk kedvence. Erzsi lányom, amikor hét végén itthon van, de sokszor elmondja: anyuka, de nagy kár lett volna ezt a kis Ancsát eltékozolni!...

Ahogyan a 4, 5, 6, 7 éves kis orgonasípok be-befutva a szobába, most is körülhí- zelgik édesanyjukat, rizsszem fogacskáikat kivillantva, ragyogó szemekkel nyugtázzák a símogatást, kedves, érzelgősségre indító látvány. Csakhogy az életnek, kiváltképpen az ilyen népes családban vannak nagyon is az anyagiaktól függő velejárói. A családfenntartás gondjai. Miből, hogyan lehet győzni? A szobában varrógép, rajta éppen munkába fogott ruhadarab. Átalakítás. Ezzel nyilván sokat lendít özvegv Samuné a gyerekek öltöztetésén. Mennyi telik azonban a konyhára, egy-egy ruhadarab pótlására, a mosószerre és így tovább?

A hatórás elfoglaltsággal járó kultúrház-gondnoki munkáért havi 600, a családi pótlék 1530, az árvaellátási járadék 2784, ösz- szesen 4914 forint havi jövedelem.

— Nagyon megfontoltan, be lehet osztani — így Samuné. Hízót például tavaly is hármat vágtunk. Részletekben fizettem ki, de van. A reggeli kávé előtt, főtt krumplival például nagyon jókat falatoznak a szalonnából a gyerekek. Az ebéd rendszerint kétfogásos. A mai nap éppen kivétel. Egy kis füstölt hússal bablevest főzök.

— No, anyuka, akkor én megyek is a nagymamához! — szól közbe csalódottan Feri, akinek nincs ínyére a jelzett menü.

— Húsvétkor alighanem tyúk is kerül a fazékba, mert a 17 éves Erzsi lányom eljegyzését is ünnepeljük. Persze, máskor sem hiányzik asztalunkról, a baromfi, legfeljebb nem olyan sűrűn, mint azelőtt. Itt nemigen tartok aprójószágot, mert kifutottak a sínekre és a vonat elvagdosta.

— Az volt a jó! — kot- nyeleskedik kőébe Feri,

akinek kedvence a csirkehús.

— A gyerekek miatt sem lehet megnyugtató itt, a vasúti pálya mellett — jegyzem meg, s nyomban megtudom: a vasútőri szolgálati lakást Samu Ferenc elhunyta után bocsájtotta a rendkívül rossz lakáskörülmények között élő család rendelkezésére a MÁV.

— Pallagi elvtárs, a tanácselnökünk írt oda, meg máshová is. És igazán elmondhatom, mindenki c.sak segíteni akart. Akkor, négy évvel ezelőtt, ahány gyerekem, annyifelé kérték őket, hogy könnyítsenek sorsunkon. Nem bírtam volna megválni tőlük! Így, együtt mindnyájunknak könnyebb. Persze, a MÁV- nak szüksége van a szolgálati lakásra. Tavaly nyáron 30 ezer téglát is küldött Szegedről. Pallagi elvtárs kérésére a két szak- szövetkezetünk és egy iszunk pedig a házhelyre fuvarozta, amit itt, az alakuló falunkban a tanács utalt ki. Van ott már vályog is, a tanács adta. És úgy tudom, írt Pallagi elvtárs a megyének, onnan is kért segítséget...

s a nemes célhoz kapott is. Tuladjon- képpen a krónikást a megyei tanács végrehajtó bizottsága által néhány héttel ezelőtt jóváhagyott bejelentés indította a tízgyermekes özveggyel való találkozásra, ismerkedésre. A bejelentésben pedig ez álK: A 3 szoba-konyhás, előszo- bás, fürdőszobás. 320 ezer forint költségigényű családi ház megépítéséhez a megyei tanács 200 ezer forinttal járul hozzá. A várhatóan még ez évben megépülő, állami tulajdonú ház használati joga az édesapa nélkül maradt népes Samu családot illeti meg.

Perny Irén

Tanyai gyerekek

É

Képünk a dusnoki diákotthonban készült. A jól felszerelt társalgóban — ami kicsit szűk negyvenhat gyereknek — folyik a tanulás és a lecke kikérdezése Szabad idejükben itt néznek televíziót, hallgatnak rádiót és vetítenek diafilmeket.

Társas-játék?

Társasház épül Kecskeméten a Sétatér utcában. Ez természetes dolog, a negyedik ötéves tervre szóló nagyszabású lakásépítési programhak a fele magánerőből vvlósul meg. Az építkezések látványa hozzátartozik az átalakuló városképhez.

A generálkivitelező, a jánoshalmi központú Bácska Ktsz a 23 lakásos, három emeletes ház átadását a múlt év végére vállalta. Mindeddig nem készültek el a munkával. A társas- ház-építkezések tapasztalatai szerint — sajnos — ebben sincs semmi különleges.

A Bácska Ktsz — visszapörgetve az eseményeket — ütemesen haladt az építkezéssel, amíg meg nem jelent a területen az alvállalkozó, a Kecskeméti Szolgáltató Vállalat. A munkával csak a belső .szerelések befejeztével végezhetnek, ami viszont jócskán megkésett. A generálkivitelező többször is sürgette

az alvállalkozót, de a végeredményt tekintve, hiába. Az átadási határidő ugyanis lejárt, amikor a gáz- és vízvezetékszerelők még mindig csak a tavaly elkövetett hibákat javítgatták. Eközben kivésték a vakolatot, le kellett venni a falról a már korábban fölhelyezett konyhaszekrényeket, a hegesztők megpörkölték az ajtókereteket. A szerelések során elkövetett hibák javításakor újabb hibák keletkeztek, ' amelyeket újra ki kell javítani.

Az eset — éppen mert általános — olyan tanulságokat hordoz, amelyekkel érdemes szemliénémij Ezek közül az egyik abból a helyzetből adódik, hogy a társasház építésre „szövetkezett” családoknak nincs érdekképviseletük. Itt is égy gyógyszerész állja a frontot a kis közösség megbízásából a tapasztalt, az iparban talán túlságosan is sokat megért szakemberekkel szemben. Az építőket kétségtelenül konjunkturális helyzet veszi körül, de másképp dolgoznának, ha nem egy véletlenszerűen összeverbuváló- dott közösséggel állnának szerződéses kapcsolatban: lehet, hogy nem számolnának minden esetben a maximális, 11 és félszázalékos haszonkulccsal, olcsóbb szállítókat, megbízhatóbb alvállalkozókat keresnének, többet törődnének a technológiai folyamatok megszervezésével.

A cél az, hogy jó minőségű, tartós lakások épüljenek megfelelő számban, amelyekben otthon érezheti magát az ember. Á jó munkához valóbán idő kell, de nálunk ez mintha azzal is járna, hogy a magánlakások’ élettáVfema viszonylagos értelemben hosz- szabbodik meg, mégpedig a leendő tulajdonos életéhez képest. Mert a határidő-elcsúszások, a viták, huzavonák a legritkább esetben tesznek jót az egészségnek.

Halász Ferenc

35.

Á szemüveges, fürge mozgású Interpol-detektív közben már intézkedett és Fleurot arra lett figyelmes, hogy a kijáraton egyszerre három férfi távozott, két kínai hölgy pedig Maria Belloni mögé állt az információs ablak előtt, ahol a lány útlevelét mutatta fel, majd néhány perc múlva elhagyta a repülőtér épü- lotét

— Felesleges — szólalt meg ekkor a hongkongi rezidens.

— Micsoda? — kapta vissza tekintetét Fleurot szórakozottan.

— Hát a rekesz kinyitása. A táska ugyanis üres, s azt hiszem, az is marad... Ellenben a főnök azt üzente, ha a kisasszonyt újra visszaadtuk önnek, csapjunk le Liang Yol-ra. Ha a kolléga úr is egyetért vele, a magam részéről a sógorát is elkapnám, ugyanis közös tulajdonú vegyiüzeme van, Kan Tóban, Kowloon egyik elővárosában. A társtulajdonos, egy olasz...

— Dr. Berti? •

— Igen. örülök, hogy a kolléga úr ilyen jól informált.

— Remek az ötlet. Egyetértünk vele. Csak egyszerre és hatásosan csapjanak le rájuk.

— Ügy lesz. Erről biztosíthatom. De most mennem kell. Kérem, amennyiben nem esik nehezére, várakozzon tovább itt a tranzit elsőosztályú szalonjában. Így gyorsabban megtalálom, mert nagyon kevés időnk marad a beszélgetésre.

Visszajött az egyik kínai hölgy. Mondott valamit szemüveges főnökének, aki nyomban le is fordította Fleurotnak; — A kollegina arról tájékoztatott, hogy a hölgy a ? órakor Londonba induló gép utaslistáján

ellenőrizte, szerepel-e a neve. Majd azt mondta, oké, és távozott... és most mi is távozunk.

— Oké — mondta Fleurot is és maga is ellenőrizte, szerepel-e Jim Pendergasit a 9-kor induló gép utasai között.

... A hangosbemondó már a londoni gép utasait szólította és sehol senki. Az indulásig tizenöt perc volt hátra. Fleurot türelmetlenül pislogott a földszinti nagycsarnok feljárójára. A repülőtéri kijárat üveg- folyosóin elkezdődött az útlevél, és vámvizsgálat. Kilenc perccel az indulás előtt Fleurot kissé idegesen kifizette számláját, fogta kézitáskáját és a szalon előtere felé indult. Ekkor bukkant fel a lépcsőn a felfelé siető hongkongi detektív.

— Jöjjön a pálmafa mögé egy pillanatra — súgta Fleurot mellett elhaladtában, és Fleurot a zárt terasz közepén álló pálmafa mögé lépett.

— Megjött a kisasszony. Yol-nál járt, és az üzletből ugyanolyan fekete táskával távozott, mint amilyent a csomagmegőrzőben hagyott. A városszélen azonban a taxit egy drugstornál megállította, majd bement az épületbe. Alig két perc múltán egy másik autó is érkezett. Ebből Liang Yol egyik embere szállt ki, és egy súlyos csomagot vitt az épületbe, de nem az étterembe, hanem a tulajdonos irodájába, öt perc sem telt. el, és elsőnek a hölgy távozott. Nyomban utána Yol embere cipelte vissza az autóba a csomagot. Ezt az utolsó pillanatban most adták fel Róma, Hotel Európa Piazza Pace 2. címre. ... Valószínűleg a buddha. A hölgy pedig beállt az útlevélvizsgálatra várakozó sor végére. Intézkedtem Yol és társai letartóztatására. A csomagot szállító fickót már elkaptuk.

— Táviratozza meg Marénak, hogy a buddha útban van hz Európa Hotelbe. Sok szerencsét, kolléga úr — és Fleurpt ezzel elrohant. Még sikerült beugor- nia az útlevélellenőrző folyó lecsapódó rácsán.

— Gyorsan uram, gyorsan — nógatta a vámtiszt. — Mit visz?

— Semmit. Azaz inget, gatyát.

Na, mozogjon, mert a hölggyel együtt itt maradnak.

A hölgy, Maria Belloni volt. aki a külföldön.magát nehezen kiismerő turista ziláltságával sietősen tipegett a repülőtéri oldal kijáratánál várakozó autóbusz felé, ahol egy kínai légikisasszony már türelmetlenül integetett, siessenek, (Folytatjuk)