Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

■'' S. oldal 1971. április 1, csütörtök Sajtókonferencia a határon dulás hírügynökség tudósí­II hadsereg hű Bllendehez Salvador Allende, a Chi­lei Köztársaság elnöke ked­den mondott beszédében hangoztatta, hegy „a nép ellenségei megpróbálták rá­venni a fegyveres erőket, döntsék meg a baloldali kormányt”. A kísérlet nem sikerült, a hadsereg ugyan­is tiszteletben tartja a tör­vényességet és a népnek a szavazásokon kinyilvánított akaratát — hangsúlyozta beszédében Allende. (AP) Jttfloszl Ma és a KGST r „Reális alapok vannak [Jugoszlávia együttműködé­sének erőteljesebb kiszéle­sítésére a KGST tagorszá­gaival” — jelentette ki Dragisa Djokovics, a Ju­goszláv Szövetségi Végre­hajtó Tanács (kormány) fa-gja, Jugoszlávia állandó képviselője a KGST vég­rehajtó bizottságában. A (jugoszláv miniszter első­sorban a termelési koope­ráció és a szakosítás terén lát nagy lehetőségeket Ju­goszlávia és KGST-tagor­szágok együttműködésére. Jugoszlávia az elmúlt öt évben 5,5 milliárd dollár értékű kereskedelmi for­galmat bonyolított le a KGST tagjaival, s ez az összeg a következő ötéves Időszakban 7,2 milliárd jdollára emelkedik. HANOI Tóth Pál, az MTI tudó­sítója jelenti: Nem mindennapi utazás­ra hívta meg a Laoszi Ha­zafias _Front pártjának ha­noi tájékoztató irodája a Hanoiban akkreditált kül­földi tudósítókat. Az utazás előzménye, hogy a Patet Lao egységei foglyul ejtették Nguyen Van Tho ezredest, a dél­vietnami ejtőernyős had­osztály 3. dandárénak pa­rancsnokát és egész törzsét. Lehetővé tették a tudósí­tóknak, hogy találkozzanak az elfogott tisztekkel a VDK és Laosz határának egy pontján. A jelen levő tudósítók elsősorban Nguyen Van Tho ezredeshez intézték kérdéseiket, két tisztje pe­dig időnként kiegészítette az ezredes válaszát. A legtöbb kérdés a fog­ságba esés körülményeire és arra vonatkozott, hogy a laoszi vereség után a fo­goly tisztek hogyan ítélik meg a nixoni vietnamizálás jövőjét. Az ezredes és tisztjei elismerően szóltak a haza­fias erőknek a vártnál na­gyobb tüzéreiéről, össze­hangolt támadásáról és ha­tékony taktikájáról. Az Akahata tudósítójának kér­désére az ezredes elmond­ta, hogy az amerikaiak tu­lajdonképpen becsapták sai- goni bábjaikat, mert ígé­reteik ellenére nem látták el őket hatékonyabb tűz­fegyverekkel. A dél-vietnami Felszaba­tojanak kérdésére válaszol­va Tho ezredes a nixoni vietnamizálásd program kö­vetkezményeként elmond­ta, hogy Dél-Vietnamban gyors ütemben, erőszakos toborzással töltik fel a sai­goni hadsereget. Ameri­kaiak helyett vietnamiakat küldenek harcba, hogy azok a testvérharcban ame­rikai érdekekért ameri­kaiak helyett pusztuljanak el. Az MTI tudósítója arról érdeklődött, hogy milyen az amerikai katonák és tisz­tek viszonya a dél-vietna­mi katonákhoz. Tho ezre­des válaszában elmondta, hogy a laoszi hadművele­teket ugyanúgy, mint a rendkívül veszélyes kam­bodzsai támadást az ame­rikaiak tervelték ki Indo­kína népei ellen. Ezért ma mér ő igazságosnak tartja a három ország népeinek harcát az imperializmus ellen. A dél-vietnami hadsereg katonáinak harci szellemé­ről az ezredes elmondotta, hogy a csatákban felbom­lottak a legjobban kikép­zett és felszerelt egységek is. Sokan megszöktek, má­sok pedig elvesztették bi­zalmukat a hadsereg veze­tése iránt. Több tudósító kérdésére ! a tisztek elmondották, hogy a fogságban jól bánnak ve­lük, gyógykezelésben és megfelelő ellátásban része­sülnek, a Patet Lao kato­nái emberségesek irántuk. A DNFF fegyveres erői egyébként kedden és szer­dára virradó éjszaka Dél- Vietnam egész területének különböző pontjain folytat­ták offenzívájukat és zava­ró hadműveleteiket a Sai­gon i rezsim állásai ellen — közölte szerdán reggel egy dél-vietnami katonai szó­vivő. A szóvivő beismerése szerint számszerűleg a legtöbb összecsapásra az „északi fronton” levő tar­tományokban került sor. A felszabadító erők ked­den Quang Tri tartomány térségében további három’ amerikai helikoptert lőttek le. öt amerikai megsebe­sült. Thieu, a saigoni bábre­zsim elnöke szerdán azt állította, hogy a „Lám Son 719” fedőnéven megindított laoszi hadművelet folyta­tódik. Beismerte, hogy bár „bizonyos egységek vissza­vonultak Dél-Vietnamba”, a saigoni csapatok azon­ban — szerinte — ismét megindították a támadást a partizánok állítólagos laoszi utánpótlási vonalai ellen. Riad javaslata Kiürítés két szakaszban Kényes kérdésekre nem válaszol Resfivo olasz belügymi­niszter kedden válaszolt a : parlamenti pártcsoportok képviselőinek 1 kérdéseire. , Nem tagadhatta a de­mokratikus és köztársasá­gi intézmények megdönté­sét ’célzó fasiszta összees­küvés előkészületeit, de igyekezett azok jelentősé­gét csökkenteni. A rend­őrség — mondotta — teljes mértékben tisztában volt a tavaly december 7-én és 8-án megtartott gyűlések tényével, de csupán mint­egy 100 főnyi, parlamenten kívüli szélsőjobboldali cso­port összejöveteléről volt szól. Valerio Borghese me­neküléséről azt állította: azért nem vonták be útle­velét, mert „nem adtak ki elfogatási parancsot elle­ne”. A vitában felszólalt Piet­ro Iingrao, az Olasz Kom­munista Párt parlamenti csoportjának vezetője. Hely­telenítette, hogy a 100 fő­nyi csoportból mindössze öt embert tartóztattak le, s a legfőbb felelősnek si­került elmenekülnie. Meg­kérdezte: mi célt szolgáltak a Borghese herceg házában talált névjegyzékek, s va­jon tájékoztatták-e Tanassi hadügyminisztert az össze­esküvők és az ejtőernyős­egyesületek kapcsolatairól. Restivo belügyminiszter nem válaszolt ezekre a kérdésekre. Ingrao felszó­lította a kormányt, hogy alkalmazza a neofasiszta fél-katonai és politikai szer­vezetek megfékezését célzó 1952. évi törvéryt. PÁRIZS Kairói kormánykörök és párizsi politikai megfigye­lők égyaránt ‘megkülönböz­tetett érdeklődéssel figyelik az EAK Nyugat-Európábán akkreditált nagyköveteinek találkozóját, amelyen Mah­mud Riad külügyminiszter tájékoztatja az egyiptomi diplomatákat a kairói kor­mány elképzeléseiről. Érte­sülések szerint a diplomá­ciai offenzíva fő célját a külügyminiszter abban ha­tározta meg, hogy nyomást ’ kell, gyakorolni Izraelre és az Egyesült Államokra, Jarring február 8-án át­nyújtott javaslatainak elfo­gadása érdekében. Az Ál Ahram című kai­rói félhivatalos lap Párizs­ból keltezett jelentése sze­rint Riad kijelentette: Egyiptom úgy véli, két sza­kaszban lehetne megvalósí­tani az izraeli csapatok visszavonását. Az első sza­kasz az izraeli csapatok részleges kivonása lenne ’a Szuezi-csatoma térségéből. E lépés következtében le­hetővé válna a csatorna megnyitása. Ezt követné a csapatok teljes kivonása’. Az A1 Ahram idézte Riad­nák azt a kijelentését is, miszerint Egyiptom üdvö­zölné, ha a javasolt közel- keleti nemzetközi béke­fenntartó erőkben minél több földközi-tengeri or­szág venne részt, élükön Olaszországgal. Az amerikai külügymi­nisztérium közlése szerint Rogers amerikai külügymi­niszter Riad hoz intézett üzenetet, amelyet Robert Anderson, az Egyesült Ál­lamok párizsi nagykövet­ségének tanácsadója jutta­tott el az EAK külügymi­niszteréhez. Az A1 Ahram részleteket nem közöl, de valószínűnek látszik, hogy Rogers cáfolni kívánja azo­kat a híreket, amelyek sze­rint Abba Eban izraeli mi­niszterelnök tiltakozásának eredményeképpen változott volna az amerikai állás­pont. Pakisztán viharos napjai E pillanatban Pakisztán keleti részéről semmi bi­zonyosat nem tud a világ, csak azt, hogy polgárhábo­rú van és tízezres nagyság­rendben számolják a halot­takat. E vérzivatar méreteinek es okainak megértéséhez mindenekelőtt azt kell tud. ni, hogy a brit gyarmatosí­tók beavatkozása után In­dia kettéosztásakor szinte lehetetlen államalakulat­ként jött létre Pakisztán. A 800 000 négyzetkilométer nagyságú Nyugat-Pakisztánt 1700 kilométer választja el a hatszorta kisebb Kelet- Pakisztántól. Ugyanakkor a lakosság többsége Kelet- Pakisztánban él. Ráadásul az országban a tényleges gazdasági . és államhatalmi pozíciókat Nyugat-Pakisz­tán monopolizálta. Noha a devizabevételek több mint felét a kelet-pakisztáni ki­vitel hozta, a költségvetés kétharmad részét, a kato­nai és adminisztratív ki­adások négyötödét költöt­ték Nyugat-Pakisztánra. A köztisztviselői és katona- tiszti kar csaknem teljes egészében nyugat-pakisz­tániakból áll, sőt a hadse­reg gépesített egységeinek többsége is. Mindehhez hozzájárul, távoli, idegen államra, amely Kelet-Pákisztánt ki­zsákmányolja. Emiatt a ke­leti országrészben mindig rendkívül erős volt a tar­tomány teljes függetlensé­gét követelő mozgalom, vagy legalábbis a mesz- szemenő autonómia igénye. Amíg a pakisztáni állam katonai kormányzás alatt állt, és a különböző pártok tevékenységét csak formá­lisan engedélyezték — a függetlenségi irányzatokat felszín alá lehetett szoríta­ni. 1970. decemberében azonban Jakja Khán pa­kisztáni elnök elrendelte az általános választások meg­Kelet-Pakisztánban a Műd. zsibur Rahman sejk által vezetett Avami Liga elsöp­rő többségbe került. Ez a többség Kelet-Pakisztán népességi túlsúlya miatt olyan nagy volt, hogy Rah­man pártja a központi nemzetgyűlés mandátumai­nak abszolút többségét is megszerezte; márpedig Rahman és az Avami Liga előre autonómiát követelt Kelet-Pakisztán számára és most már megvolt az al_ kotmányos lehetősége arra, hogy ezt a nyugat-pakisz­táni képviselőkkel szemben a nemzetgyűlésben meg is szavaztassa. A választások tehát hely­rehozhatatlan ellentmon­dást teremtettek a nyugat- pakisztáni kézben levő fegyveres és adminisztratív hatalom — meg a kelet-pa­kisztániak kezébe csúszott törvényhozói hatalom kö­zött, ^ hogy Kelet-Pakisztán ben- gáli lakossága számára a túlnyomórészben pandzsá- bi nyugat-pakisztáni lakos, ság szokásai és nyelve is teljesen idegen. Az elmúlt húsz év során így Kelet- Pakisztánban egyre inkább úgy tekintettek az ország nyugati részére, mint egy tartasat. Ez erkölcsi és társadalmi szempontból pozitív lépés volt. Fontos lépés a katonai uralom felszámolása felé. Az eredmény azonban azt bizonyította, hogy nem mérték fel helyesen az erő- viszonyoikat. A választások eredményeként ugyanis Kohl—Bahr-találkozó Szerdán Berlinben ti­zedszer találkozott Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára és dr. Michael Kohl, az NDK mi­niszterelnökségi államtit­kára. Az indiai kormány határozata Az indiai parlament alsó­háza szerdán reggel egy­hangúlag elfogadott hatá­rozatban követelte, hogy a pakisztáni kormány hala­déktalanul szüntesse be az erőszak alkalmazását és a védtelen kelet-bengálisi nép lemészárlását. Három évet kapott egy pap Egy lisszaboni politikai bí­róság kedden háromévi fegyházbüntetéssel sújtott egy 43 éves római katolikus papot, nyolc vádlottat pe­dig 16 naptól négy és fél évig terjedő fegyházbünte­tésre ítélt, azzal a váddal, hogy tagjai voltak az an­golai népi felszabadítási mozgalomnak (MPLA). A bebörtönzöttek 5—15 évre politikai jogaikat is elveszí­tik. Akár a középkorban Kedd éjszaka egy angol katonai járőr Belfastban egy toliban és kátrányban meghempergetett fiatalem­bert talált, nyakánál fogva egy lámpaoszlophoz láncol­va. A férfit, akit valószí­nűleg az illegális ír köz- társasági hadsereg (IRA) büntetett meg ezzel a mód­szerrel, kórházba szállítot­ták. Egymással harcoltak A rendőrség közlése sze­rint Ankarában kedden jobb- és baloldali diákok utcai tűzharcot vívtak. A főváros központjában egy iskola épületét négy robba­nás rázta meg. Az utcai harcban egy diák megsebe­sült, három személyt pe­dig az iskolai robbanással kapcsolatban letartóztat­tak. A rendőrség szerint az utcai összecsapásnak nem volt konkrét oka. Feltevé­sük szerint a diákok ideo­lógiai ellentéteik miatt csaptak össze. Arab csúcs Szerdára virradó éjszaka nem történt jelentősebb in­cidens Ammanban, ahol hatodik napja tart a Pa­lesztinái gerillák és a jor- dáníai hadsereg újabb szembenállása. A Paleszti­nái milíciák az éjszaka vé­delmi állásokat foglaltak el a főváros több pontján. Nem történt összetűzés Je- rash városában sem, ame­lyet a gerillák kedden kö­rülzártak. Ennek ellenére rendkívül feszült a hangu­lat és szinte bizonyosra ve­szik a harcok fellángolását. Az ammani rádió meg­kezdte a kampányt az el­lenállókat támogató arab kormányok ellen: elsőként Kadhafi líbiai államfő el­len intézett éles kiroha­nást. A kairói A1 Ahram szer­dai jelentése szerint Anvar Szadat, az EAK elnöke fel­vette a kapcsolatot számos arab vezetővel és uralko­dóval. A lap nem részle­tezi a kapcsolatfelvétel jel­legét, de megfigyelők való­színűnek tartják* hogy az egyiptomi államfő célja a múlt év szeptemberi vál­ság idején összehívott csúcs­értekezlethez hasonló ta­nácskozás létrehozása. Anglia és a személyes szabadság LONDON (MTI) A polgári jogok tanácsa elnevezésű angol nem kom­munista társadalmi szerve­zet évi jelentése azzal vá­dolja Reginaid Maudling belügyminisztert és a tory kormányt, hogy előkészíti a szabadságjogok megnyir­bálását és „az átmenetet a zsarnoksághoz”. A jelentés szerint az an­gol türelmesség és libera­lizmus hagyományaival el­lentétes irányzat erősödését olyan tények jelzik, mint Rudi Dutschke kitoloncolá­sa, a görög junta ellen tün­tető cambridge-i fiatalok ellen hozott szigorú ítélet, az International Times szerkesztősége ellen inté­zett rendőri támadás, a ci­gányok,színes bőrű beván­dorlók és más kisebbségek zaklatása, az óvadék elleni szabadon bocsátás egyre gyakoribb megtagadása, a rendőrség ellen tett pana­szok tárgyilagos megvizsgá­lásának hiánya, a fellebbe­zési jog megtagadása bizo­nyos esetekben, a telefon- lehallgatás, rendőri besú­gók és provokátorok alkal­mazása. Ezért Jahja Khán csak február közepén szánta rá magát arra, hogy március 3_ára összehívja a nemzet- gyűlést. Amikor Rahman megismételte az autonómi­ára vonatkozó követeléseit — a központi kormány megerősítette a Kelét-Pa- kisztánban állomásozó csa­patokat és elrendelte . a rendkívüli állapotot. Rövid tárgyalási időszak követke­zett — rendkívül feszült légkörben. A tárgyalásokon. Bhuttó volt külügyminiszter, aki Nyugat-Pakisztánban vá­lasztási győzelmet aratott, Jahja Khánt támogatta, és elítélte Kelet-Pakisztán ön. állósodási törekvéseit. Ez világossá tette, hogy sem a hadsereg, sem Nyu* gat-Pakisztán vezető politi­kai erői nem hajlandók le­mondani a Kelet-Pakisztán fölötti hegemóniáról. A tár. gyúlási időszak kudarca után Jahja elhalasztotta a nemzetgyűlés összehívását — mire Rahman és pártja általános „engedetlenségi mozgalmat” hirdetett, kö­vetelte a központi kormány csapatainak kivonását és gyakorlatilag , kézbe vette az országrész adminisztráció­ját. A Kelet-Pakisztánban állomásozó katonai egysé­gek ekkor tüzet nyitottak — és megindult a polgár- háború. A helyzet e pilla­natban teljesen áttekinthe­tetlen. Ami viszont a tá­volabbi perspektívákat il­leti — az a Pakisztán, ame­lyet a világ 1947 óta ismer, nincs többé. Lehetséges, hogy a központi kormány ágyúi ideiglenesen föld alá szorítják a kelet-pakisztáni , lakosság autonom és füg­getlenségi követeléseit. 1700 kilométer távolságból azon­ban aligha lehet tartósán megszervezni 65 millió em­ber fegyveres . elnyomását. —i. —e.

Next

/
Thumbnails
Contents