Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
Á BORVÁT KQRMÁNYELNÖK HAZÁNKBAN . AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Szovjet kormánynyilatkozat a közel-keleti kérdésről. — Választások Indiában. KEDD: Kormányválság Norvégiában. — Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottságának ülése »udapesten. SZERDA: Zavargások Pakisztánban. — Husák— Ceusescu tárgyalások. CSÜTÖRTÖK: Nixon-sajtóértekezlet. — Bizalmi szavazás az olasz parlamentben. rENTEK: Négyhatalmi tárgyalások New Yorkban. — Összetűzések Ankarában. SZOMBAT: Megbeszélés Berlinben a húsvéti határátlépések ügyében. — Súlyos harcok az indokínai frontokon. /gy látja a hetet kommentátorunk, Pálfy fázssf: A közel-keleti helyzet dramatizálásához a világsajtó ezekben a napokban előszeretettel használta a régi frázist: „versenyfutás az idővel!” A nyugatai lapok, a nagy hírügynökségek voltak azok, amelyek — talán a szakmai szokásokon túlmenően is! — robbanásig feszültnek minősítették a Szuezi-csatorna partjainál a légkört. ök siettek világgá röpíteni olyan jelentéseket, hogy itt vagy ott csapatösszevonásokra került sor. Mintha vasárnapra virradóra már a közel-keleti háború újabb szakaszának kitörésére kellett volna számítani. vagy legalább is az izraeli—egyiptomi ellenségeskedések teljes felújítására. Szombaton éjfélkor ért véget az a fegyvemyugvás. amelyet az Egyesült Arab Köztársaság február 5-én léptetett életbe, a korábbiaknak a meghosszabbításaként. Az utolsó héten megsokasodtak a diplomáciai lépések, egyre határozottabb formát öltött az álláspontok megfogalmazása. Izrael kormánya Gunnar Jarring kérdéseire adott válaszában határozottan elutasította az ENSZ Biztonsági Tanácsa emlékezetes határozatának végrehajtását, és hivatalosan kijelentette, hogy nem hajlandó visszavonulni az 1967. június 5-i vonalak mögé. Az Egyesült Arab Köztársaság Jarringnak adott feleletében közölte, hogy hajlandó a Biztonsági Tanács határozatának megfelelően békét kötni, ha Izrael teljesen kiüríti a megszállt területeket. A két álláspont — tűz és víz... Legalább is elméletben. Most ismét úgy tűnik, hogy az izraeli válasz lehetetlenné teszi a közvetett tárgyalásokat, s ennek következtében kérdésessé válnék maga a közel-keleti tűzszünet is. Az Egyesült Arab Köztársaság — a Kairóból érkezett hírek szerint — a négy nagyhatalomtól, vagy a Biztonsági Tanácstól, utolsó eshetőségként pedig az ENSZ közgyűlésétől várja, hogy nyomást gyakorol majd Izraelre a tárgyalások folytatása, és így a fegyvernyugvás további fenntartása végett. ELÉGEDETLENEK A POSTÁSOK Ebben a helyzetben nagy súllyal esik latba a Szövetűmé és a szocialista tábor állásfoglalása. A szovjet kormány a hét elején' nyilatkozatot adott ki a közel-keleti válságról. Ebben hangsúlyozta, hogy állhatatosan síkra gzáll a konfliktusnak politikai eszközökkel való rendezése mellett. A szovjet kormány elítélte Izrael provokatív magatartását, és az izraeli—amerikai összejátszást: „Az Egyesült Államok változatlanul ösztönzi Izraelnek az arab országok elleni agresszív politikáját, a legújabb fegyverfajtákkal látja el az izraeli hódítókat”. A moszkvai kormánynyilatkozat szerint az USA a felelősségben osztozik Izraellel a közel-keleti helyzet alakulásáért Ahogyan a Közel-Keleten mégiscsak inkább áttételesen, Indokínában már szemérmetlen nyíltsággal jelentkezik az amerikai imperializmus agresszivitása. Pedig Indokínában az amerikai hadvezetés mit sem nyer azzal, hogy a hadszíntereket egyre bővíti. Minden nyugati hírügynökség egybehangzó jelentése, minden katonai -szakértő egybevágó elemzése szerint a laoszi hadműveletek a népi erők javára és a betolakodók rovására alakulnak. S mi erre Washington válasza? Nixon elnök sajtóértekezletén újra azzal fenyegetőzik, hogy adott esetben a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét is megtámadják. A laoszi recept szerint nem közvetlen az amerikaiak, ők csak légi támogatást nyújtanának. szállítóeszközöket bocsátanának rendelkezésre, hanem — a saigoni bábkormány csapatai ... Európára áttérve, a földrészünk déli és északi részén, valamint az Ázsiával határos délkeleti csücskében kialakult válságokról kell szólnom. Délen Olaszország, északon Norvégia, délkeleten Törökország hívta fel magára a figyelmet a hét eseményeiben. Az olasz „csizma” alján, Calabriában már hosszabb ideje zavargások vannak egy látszólag másodrendű fontosságú vitatéma miatt: az új. nagyobb közigazgatási egység, a régió fővárosa mélyik város legyen, Reggio-e vagy Catanzare? Most már L’Aquilában is kitörtek az ellenségeskedések a rendfenntartó erőkkel. A zavargások szervezői között nem nehéz felfedezni az újfasisztákat, akik azonban az egyéb Itáliai politikai jobboldal egy részének la kapóra jönnek. Azoknak, akik mielőbbi választásokat szeretnének. A parlament feloszlatásához kellene nekik a calab- riad válság elmélyülése és országossá válása, így lenne ürügy „a nép megkérdezésére”. Norvégiában jellegzetesen tőkés válság jelentkezett: a konzervatív, jobboldali miniszterelnök, Per Borten — a norvég nagypolgárság egy részének nyomására — kénytelen volt az országnak a Közös Piachoz való csatlakozása végett megkezdeni a tárgyalásokat. De ugyanő különböző indiszkréciókkal igyekezett „megfúrni” ezeket a tárgyalásokat A politikai botrányba belebukott, ami Norvégiában azért is kockázatos dolog, mert a munkáspárti (szociáldemokrata) ellenzék alig van kisebbségben a Storthingban, az oslói parlamentben! Törökország válsága, amelyet négy amerikai katona elrablása csak jelez, de nem kiváltó oka az ország megrázkódtatásának — nos, ez a válság abból az ellentmondásból fakad, hogy a Szovjetunió közvetlen szomszédságában a NATO és az amerikai hadsereg előretolt állásaként akarják felhasználni az országot. Félmilliósnál nagyobb a hadserege, magasak az országra nehezedő katonai kiadások. Egyre sűrűbben hangzik a követelés, hogy Törökország hagyja ott a NATO-t. A török közvélemény józanul gondolkodó részében évek óta nyugtalanságot kelt az a tudat, hogy az ankarai kormány Washingtonnal korábban megállapodást kötött: belső válság esetén amerikai fegyveres erők szállják meg az országot... DRÁMAI PILLANAT Csütörtökön bejelentették: megegyezéssel véget ért az angliai postások hetedik hete tartó sztrájkja. Sok angol postai alkalmazott azonban — mint a képen látható. csinos fiatal lányok — nem fogadta el a szakszervezet egyezkedését a posta vezetőivel, és tovább nkarja folytatni a harcot az eredeti követelések teljesítéséig. A sziláik folytatásáról a* angol postások szavazással döntenek, amelynek eredményét már», legkésőbb bétfóre várják. Per Borten norvég miniszterelnök kezével eltakarja arcát,' úgy íiall&atja a* ellene záporozó támadásokat a parlamentben. A kővetkező percben lemondott mt- nlSíterelnökl tls-tí.fll. Ez kedden történt, a norvégkor» mátU' válság »801» sem olflMoU meg. A héten tárgyalásokat folytatott Budapesten Draguön Haramija, a Horvát Szocialista Köztársaság Végrehajtó Tanácsának (kormányának) elnöke. Képünk Dragutin Haramija és Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnök- helyettese keddi találkozásán készült. ÁRLESZÁLLÍTÁS LENGYELORSZÁGBAN Kicserélik az árcédulákat Lengyelországban. Mint Ismeretes, a lengyel kormány határozata értelmében 197L március 1-től visszaállították azoknak a közszükségleti cikkeknek az árait, amelyeket a múlt év december 13-án felemeltek. ARAFAT ÉS SZADAT Felgyógyult sebesüléséből Ivan Cserbak szovjet katena, oki ellen fegyveres merényletet követett cl Nyugat- Berllnben tavaly november 7-én egy Ekkehard Weil nevű fasiszta. Képünkön Cserbak bal oldalt Weil nyo- sat-bcrUttl törvényszéki lárgyátasára iádul. A Palesztinái Nemzeti Tanács nyolcadik ülésszakát Kairóban tartották. A résztvevők határozatot hoztak a Palesztina! ellenállás szervezeteinek egyesítéséről. Az ülésszakon megjelent Anvar Szadat, az EAK elnöke is. Képünkön: Szadat (jobb oldalt) Jasszer Aralatnak az El Fatah arab gerillaszervezet vezetőjének társaságában. FEI-GYÓGYULT IVAN CSERBAK