Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-06 / 55. szám

4. oldal

1971. március 6. szombat

Kiállítás tanyán

Délután négy óra múlt pár perccel. Irány Katonatelep. Bozsó János festőművész és Pálfy Gusztáv szobrászművész útitársa vagyok. Pár perc múlvt megállunk az Iskola előtt. Az igazgató, felesége és az egyik fiatal tanár fogad bennünket. A lakásba tessékelnek.

Pálfy Gusztáv nem jön. Viszi a diavetítőt, beállítja, segíti előkészíteni a rögtönzött kiállítást. Az igazgató elmondja, hogy előző héten Bozsó János képeit mutatták be a tanyaközpontban. A művész elbeszélgetett az emberekkel, gyerekekkel. Ez sokat jelent ott; a színek, formák alkotója emberközelbe került. Most Pálfy Gusztáv szobrászművész vállalta ezt a feladatot.

A terembe lépek. A félkörben összetolt iskolapadokon fehér csomagolópapír és azon szobrok. Nyolc-tíz gyerek, öt-hat felnőtt nézegeti őket. Körülállják a művészt. Magyaráz. Elindítom a magnetofont:

— Nem tudom eldönteni, hogy milyen agancsot tart maga előtt ez az alak — mondja a művésznek egy középkorú asszony.

— Általában egy trófeát — válaszolja.

Belekérdezek;

— Tetszik?

— Igen.

— Miért tetszik?

— Nem is tudom hamarjában megmondani ... valami újdonság, különlegesség.

— Az előbb azt kérdezte a művésztől, hogy milyen agancs ez. Feltétlenül szükséges, hogy tudja?

— Á, nem, csak kíváncsi voltam rá.

Idősebb parasztember állt mellettem:

— Tetszenek a szobrok?

— Igen.

— Miért?

— Nem tudom. Megakadt a szemem rajtuk, ahogy bejöttem. Valamit mutat, ábrázol, de nem tudtam mit akar jelenteni.

— Szépek?

— Szépek, szépek, szépek

— fejezi be elbizonytalanodva, elgondolkozva.

„Mars” című szobráról beszélget a művész.

— Hóhér, de arra is lehet következtetni, hogy az amerikai fajgyűlölő szervezet, a Ku-Klux-Klan embere. Feje hegyes, mint a tőr. Időszerű erről szólni, amikor háborúznak a világban.

Később mindenki elfoglalja helyét a teremben. Dr. Szegedi Sándor, a Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepének igazgatója bemutatja a vendégeknek Pálfy Gusztávot, és a szobrászművészetről mond kedves, közvetlen szavakat.

Én csizmás, motoros öltözetű idősebb ember mellé ülök. Kérdezem:

— Látta az elmúlt héten Bozsó János festőművész kiállítását?

— Sajnos, nem értem rá eljönni, dolgoztam.

— Hol dolkozik?

A kutatóintézetben. A traktorosbrigádnak és a műhelynek vagyuk a vezetője.

— Most hogy-hogy eljött?

— A munkából szaladtam ide. Még föl sem tudtam rendesen öltözni.

— Tetszett a kiállítás?

— Igen. Én nem értek a szobrászathoz, de a művész úr magyarázata alapján kezdem megérteni. A papáját ismertem, Itt a portréja is. Az eltérés annyi, hogy teltebb volt az arca.

— Fontos, hogy teljesen hasonlítson a szobor?

— Szerintem, ha nem hasonlít, akkor nem tudom kit mintízott meg.

— Különben nem szép?

— ... erre nem tudok válaszolni.

Az előadás végeztével a kocsmába mentem, és ott érdeklődtem a kiállításról. „Gépész” válaszol kérdéseimre, a nevét nem mondta meg.

— Nem hallottam róla. Általában meg szoktam nézni a kiállításokat. Például a gépészkiállításokat. Én gépész vagyok.

— Szeretne kiállítást látni, ahol szobrok vannak?

— Igen. Olyant mint Petőfi, Kossuth ... ilyeneket megnéznék. Itt még nem volt ilyen.

Tovább kérdezősködtem, és hamarosan megállapíthattam, hogy közülük még nem járt senki képzőművészeti tárlaton.

Énekeltek a bádogasztalok mellett, a kerti székeken és söröshordókon ülve:

„Pántlikámra esik az eső Tavasz után zölden az erdő Annak közepében legel a bárány

Jaj, de szép a göndörhajú lány.”

A kocsmáros habzó sört enged a poharakba...

Kint a higanygőz lámpák alatt az előadáson részt vett 40—50 felnőtt és gyerek siet hazafelé. Talán Pálfy Gusztáv szavaira gondolnak, aki elhozta nekik a művészetet, megmutatta a szépséget. Legközelebb bizonyára még többen lesznek. Itt is, másutt is a katonatelepihez hasonló kiállításokat, irodalmi esteket kell rendezni; minél sűrűbben.

Csató Károly

Pénzügyi gondok

Villamosítás

Városföldön villamosítják a kunszállási tanyacsoportot. A községi tanács beruházásához az ott- lakó 11 család 141 ezer forinttal járult hozzá. A tervek szerint a munkát áprilisban megkezdik és nyáron befejezik.

Ezekben a napokban rendezik a veszteséges termelőszövetkezetek anyagi helyzetét. A szanálási eljárásoknak az a célja, hogy megteremtsék a gazdaságok pénzügyi egyensúlyát. Ez a feltétele a gazdálkodás további fejlesztésének.

A kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe is dolgozik a bizottság. Németh Zoltán megbízott elnök elmondia, hogy a szövetkezet 1969-ben is veszteséges volt. A mérleghiány összege 10 millió forintot tett ki. A túlzott beruházások és az ipari tevékenység aránytalansága okozta a veszteséget. Az elmúlt esztendőben úiabb gondok jelentkeztek. Az Időjárás is kedvezőtlen volt. Nem állt helyre a gazdálkodás egyensúlya és most ismételten csaknem 9 millió forint veszteség jelentkezett.

— A szanálási bizottság segítsége és javaslatai alapján tavaly 7 millió forint hitelt kantunk. Hárommü- lió forintot pedig magunknak kellett volna előteremtenünk. A feladat meghaladta erőnket. Egy év alatt nem tudtuk rendbehozni szénánkat, hiszen a veszteség a több éve sokasodó gazdasági hibák következménye. Tavaly a bajok csak tovább növekedtek.

— Mi ennek az oka?

— A b'zottság szabályszerűen végezte a vizsgálatot, hatékony segítséset azonban nem tudott adni, mert nem rendelkezett elegendő pénzügyi kerettel. A

veszteség rendezésére több éves törlesztési lehetőséget kellene teremteni.

— Most ismét folyik a szanálás, az eljárás lényegében a korábbi szempontok szerint történik.

— Ismét az a veszély fenyeget bennünket, hogy hasonló gondjaink lesznek, mint tavaly. Nem lesz erőnk rendezni a veszteséget. Ha nem kapunk hatékonyabb segítséget, az idén sem javul a helyzet. Szerintem a szanálási eljárások során sokoldalúan, alaposan kellene megvitatni az is, hogy egyáltalán milyen lehetőségeit vannak a gazdálkodás rendbehozására. Ennek alapján lehetne eldönteni ;a hitel- nyújtást. A szanálásba be nem vonható veszteség legtöbb esetben ugyanis csak nyűg marad a szövetkezet nyakán. A mi termelőszövetkezetünk' és több hasonló helyzetben levő közös gazdaság példája' j tanulságul szolgálhat. ■;

Érdemes keresni! a lehetőséget a rugalmasabb megoldásokra. ;.

Herczeg Kiss Béla

Szeptemberre kész ,

fm * mm

Solton a Vegyesipari Ktsz építi a község első kétemeletes társasházát. Az őszre elkészülő épület biztos kedvet csinál sok építtetőnek a korszerű többszintes lakásokhoz.

Könyvek

a vadászati világkiá'lításra

Vadászok, szakemberek, laikus érdeklődők számára több könyvújdonságot jelentet meg a budapesti vadászati világkiállítás alkalmából a Mezőgazdasági Könyvkiadó.

„A vadászat kézikönyve” sok egyéb között hazánk vadászati adottságaival ismerteti meg az olvasót.

Az elmúlt tíz évben több díjazott agancsot zsákmányoltak hazánkban, mint az évszázad elejétől 1959-ig. Erről a „Tiz év aranyérmes trófeái” című könyvben olvashatnak az érdeklődők.

Három kötet foglalkozik a vadon élő madarakkal. „A túzok” című kötet a pusztulóban levő madár életmódját, s védelmének lehetőségeit, eredményeit ismerteti. A magyar erdők „királynőjének” életét, szokásait, vándorlását és vadászatát írja le Szabolcs József az Erdei szalonka című művében. A harmadik könyv „A fácán és a fogoly intenzív tenyészté- sé”-ről szól.

S végül a vadászat egyik fontos „kellékéről”, a kutyáról szól Bíró Andor— Győri János könyve: A kutya kiképzése. (MTI)

Kézimunka 33 millióért

Mérlegzáró közgyűlést tartott az elmúlt napokban a Kalocsai Háziipari Szövetkezet. Az eseményen j a járás falvaiból csaknem j ezer asszony; vett részt. ' Mint a mérlegbegzámoló- I ból kiderült,; tavaly 33 és fél millió forint , értékű színpompás kézimunkát készítettek kül- és belföldi megrendelésre. A szövetkezet nyeresége : Í968-hoz viszonyítva 2 millió forinttal növekedett.?«'!

4.

... A jelentéktelen kisvárost már a kora délelőtti órákban az újságírók és a fotoriporterak százai özön- lötték el. Perenze még a reggeli órákban intézkedett, hogy a szokásos agnoszkálás céljából a helyszínre szállítsák Giuliano édesanyját és nővérét. Az elsők között megérkezett fotóriportereknek alkalmuk volt megörökíteni azt az ősbarbár jelenetet, amikor De Maria házának udvarán az anya a kövekről nyalta fel fia vérét és hisztériás jelenetek között átkozta el magzata gyilkosát...

A hazugság füstje terült a város fölé. Perenze az újságírók érkezésére levetette tyúkvéres uniformisát, és gálaruhában, mint a köztársaság hőse fogadta a sajtótudősítókat. Ezúttal fantáziája meglepően élénknek bizonyult.

— Uraim — kezdte a rögtönzött sajtókonferencián beszámolóját — jól nézzenek meg! Önök előtt áll ugyanis az az ember, aki tűzharcban, szemtől szemben semmisítette meg Giulianót, a banditát. Önök jól tudíák, ez az alak évek óta rettegésben tartotta Ny ugat-Szicíliát. Az előzményekhez tartozik, és ezt is el kell mondanom, hogy Luca ezredes vág'ilis értesült Giuliano casteívetranói bujkálásáról. A bandita ebben a városban arra várt. hogy a közelben

levő repülőtérről idegen ügynökök segítségével Tuniszba szökhessen. A nagy kérdés a főparancsnok számára az volt, hogyan lehetne a rejtőző farkast barlangjából edőcsalogabni. Szerencsére, mi is alaposan ismertük Giulianót, akiről jól tudjuk, hogy esztelen vérszem ja mellett a másik nagy szenvedélye a hiúság. Főleg a nagy külföldi magazinoknak adott nyilatkozataiból állapítottuk meg: ez a bandita rendkívül hiú valaki, és szereplési vágyának különösen nem tud ellenállni, ha filmről van szó. Nem azért mondom, de Luca ezredesnek szellemes ötlete támadt. Ennek nyomán egy teherautót reklámplakátokkal, filmfelvevő-berendezésekkel és hangszórókkal szereltünk fel, és az autó alkonyat táján Castelvetrano utcáit járta.

Engem ért az a megtiszteltetés; hogy e vállalkozás vezetője lehettem. Autónkkal azt híreszteltük, hogy dokumentumfilmet akarunk készíteni a városról, lakóiról, a szokásokról, és természetesen a Szicília szabadságáért küzdő Giulianóról... Uraim, mondanom sem kell, a trükk bevált. Tegnap este hosszas várakozás után, pontban hajnali három óra tizenöt perckor Renzi csendőrőrmaster két géppisztolyos férfit pillantott meg, amint azok a gyéren világított Via Gagginin filmfelvevőnek álcázott teherautónk felé közeledtek. Renzi társaságában a bátor Catalano tiszt- helyettes, ahogy előzetesen megmagyaráztam embereimnek, feltartóztatta a két fegyverest, és ezalatt Renzi őrmester a visszavonulás útját állta el. Éh Is a helyszín közelében voltam, és a gyér világítás ellenére felismertem Giulianót, a banditát. Egyik emberemmel ekkor az utca túloldaláról óvatosan lopakodtam a Catalanóval vitatkozó fegyveresek felé. Nen azért mondom, de én már napok óta sejtettem, hogy a bandita valahol De Maria házában rejtőzhet. A csendőröm fülébe súgtam: tartóztassák még egy kicsit a kút iéiüL maid igazoltassák... Én ez alatt a

De Maria-házhoz siettem, és legnagyobb meglepetésemre a nyitva levő kapun könnyen bejutottam, és az udvar árnyába húzódva'- várakoztam. "Alig. álltam leshelyemen néhány percig, amikor géppisztolysorozatok kattogását hallottam. Már-már azt hittem, hogy a tűzharcban csendőreim végeztek a - banditákkal, amikor döngve kivágódott a Dp Maria-ház,- kapuja, és azon egy fegyveres árny ugrott az udvarba. Az árnyék bereteszelte maga mögött az ajtót, és amíg ezzel foglalkozott, rákiáltottam: „Add meg ;magad!” Válaszul a rejtekhelyem felé lövések záporoztak. így önvédelemből magam is a tüzelés viszonzására kényszerültem. Az első rövid jól irányzott sorozatom után az árnyék térdre rogyott, és az udvar közepéig vonszolta megát. Ekkor újra felszólítottam: Dobd el fegyveredet!... Már hason' fetrengett, és mégis lőtt. Én is újra rálőttem... Felkattintottam a villanyt.és odamentem:

Giuliano négy óra előtt tíz perccel halt meg, uraim. Pontosan emlékezem, mert a hátsó udvarban a kakas kukorékolt, és én az órámra pillantottam. „Bánd meg bűneidet!” — mondtam. Nem válaszolt. Vizet akartam neki adni, de ügyet se vetett rá. Magam is megdöbbent némasággal néztem rá, és -figyeltem, hogyan vívta haláltusáját. Vonásai meredték voltak, mintha a túlvilág előszele legyintette volna meg... Hát így történt, uraim, és ez a színtiszta igazság.

Nem ez volt az első, sem az utolsó hazugság. Luca ezredes azonban menten megkapta a tábornoki tölgyfalombokat, Perenze szá-v-dos "-~h

elő. Az ötvenhatmillió lírás vérdíjat viszont az olasz belügyminisztérium megtakarította; De . u, a casteívetranói maffiózó ügyvédet a caltanisettaí bíróság először bűnpártolás címén hathónapi börtönre ítélte,, de a fellebbezés során — bizonyítékok hiányában — a vád alól felmentették.

’Jfgliilaljuk)