Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-26 / 72. szám
1971. március 26, péntek 5. oldal .Munkásműyelődés a Finoiispaszíóban V. Interjú az igazgatóval Elérkeztünk tehát a tapasztalatok összegezéséhez. De hogyan lehet összefoglalni egy mindjobban szerteágazó folyamatot? A munkásság korszerű művelődése csak az egyén és a társadalom, a.feltételek és az igények kölcsönhatásában bontakozhat ki — érvényes ez a Eajai Finomposztó Vállalatra is. Üzemi vizsgálódásaimra Kosár Lajos igazgatóval való beszélgetésem teszi fel a „koronát”. A vezetők idősebi/ generációjához tartozik, annak idején maga is kétkezi munkásként kezdte, közvetlen, barátságos, amellett nagy tapasztalntú ember, beosztottai körében egyértelmű tiszteletnek örvend. Első kérdésem ez: — Kielégítőnek tartja-e az üzemi kollektíva egészének műveltségi szintjét? Mérnökképzés. — Ami a fizikai állományt illeti, a szakmunkásgárda kialakultnak mondható. Különösen jó a helyzet a szövőknél, fonóknál, De csak addig lehetünk elégedettek, amíg nem kezdődik el a várva várt rekonstrukció. Az erre vonatkozó terv még nincs jóváhagyva. Számolunk azzal, hogy némely területen gondok jelentkeznek: elsősorban a vegyi és az elektromos szakmáknál... Van továbbá százhúsz technikusunk. Ebből százat itt képeztünk ki. Ez pillanatnyilag szintén kielégítő. ,De további nyolcvan technikus kiképzését vettük tervbe. Máris nagyon kevés viszont a felsőfokú végzettségű szakember, a mérnök és a közgazdász. Az ösztöndíjrendszer nálunk nem vált be. nyolc év alatt csak egyetlen fiatal, frissen végzett szakember jött ide, noha sokkal többet támogattunk. Arra gondoltunk, hogy az öt év óta itt dolgozó középkáderek részére lehetővé tesszük a kedvezményes felsőszintű oktatást. Hasonló támogatást nyújtunk a hosszú évek óta itt dolgozók arra érdemes gyermekeinek is. Ezáltal, három év alatt — évente nyolc főt számítva — huszonnégy egyetemi végzettségű szakemberhez jutunk. — Hogyan ösztönöznek a tanulásra, a műveltség gyarapítására? — Akik a technikumot elvégzik, már eleve 100—200 forintos béremelésben részesülnek. A legjobbakat oktatóként is foglalkoztatjuk, ezáltal többoldalúvá válik a munkásokkal való kapcsolatuk is. Megszervezzük a műszaki klubot, de, ha mód van rá, bevonjuk a közgazdászokat is. Áprilistól kezdvet megindítjuk az üzemi híradót. Havonta 8—10 oldalon jelenne meg. A társadalmi szerkesztő bizottság kialakítása folyamatban van. . f » — Mennyit költenek kulturális kiüolisesek. adásokra? — Könyvelés szerint évi 300 ezret, de a valóságban ennek a kétszeresét. Ha ugyanis re- nováltatunk egy kulturális objektumot, s ilyen majd minden évben adódik, az 200 ezer alatt nem áll meg. Hasonló a helyzet a sportnál is. amelynek rovatán hivatalosan százezer „fut”, de a kiemelkedő sportszakosztályok támogatására további 200 ezret juttatunk. — Hogyan tehetnék változatosabbá a szocialista brigádok önművelési „osszjátékát”? — Igényeikkel, kezdeményező készségükkel nem vagyunk elégedettek. Még az olyan törekvés is szórványos, hogy a brigádok egy-egy rászoruló tagját ösztönzik a nyolc általános elvégzésére. Holott mi azt is várnánk tőlük, hogy különböző céitanfolvamokat igényeljenek. Az ilyenfajta érdeklődés felkeltését illetően is sokat várunk az üzemi híradótól. Olyan elképzelés is érlelődik, hogy az üzemi könyvtárat „megbontsuk”, saját kis könyvtárhoz juttatva ezáltal az erősebb brigádokat. Rendszeresebbé kellene tenni a művelődési információs szolgálat meghonosítását, ennek érdekében csak ilyen feladat ellátására fogunk alkalmazni egy úgynevezett kulturális informátort. Aztán régen- te működött itt egy Jó hírű dalárda, s ezt sem ártana „feltámasztani”. A vállalat a Szelidi-tó partján vásárolt egy több mint ezer négyzetöles telket, ezt átadjuk a dolgozóinknak, hétvégi házak építése céljából. Irányítás. — ön és a vállalat vezetői hogyan veszik ki részüket a művelődés, a képzés irányításából? — Vannak akik a könyvtárért felelősek, mások a közös mozilátogatást szorgalmazzák. Az üzemből hár- man-négyen tagjai a város Liszt Ferenc-kórusának. A főmérnök és a 2. számú üzem vezetője a továbbképzés aktív szervezői. Az igazgatóhelyettes főleg a sportért lelkesedik. Jómagam pedig részt veszek a legkülönbözőbb fórumokon, próbálok szót érteni, s többnyire nem sikertelenül a „nyugtalan" fiatalokkal. Legutóbb Itt, Baján rendezték meg a Kitörés című, új magyar film vitáját, amelyen részt vettem. Nagyon tanulságos vita volt, több ilyen kellene... De azt hiszem, az irányításon túlmenően nem kis szerepünk van a művelődési feltételek szélesítésében, is. A város párt- és államhatalmi szerveiben betöltött tisztségeinknél fogva szorgalmazzuk a jelenleg még gyenge színvonalú szolgáltató ipar fejlesztését. Mindinkább túlsúlyba jut a fiatal munkásnemzedék, amely elődeinél nemcsak dolgozni, hanem élni, s ezzel együtt művelődni is korszerűbb körülmények között akar. Ezzel egyet kell értenünk. Hatvani Dániel Jeaime-Marie Darré francia zongoraművésznő Nagy sikerű hétfői kecskeméti hangversenye után olyan frissen, a fáradtság legcsekélyebb jele nélkül fogadott a színház öltözőjében, hogy sok fiatal művész megirigyelhette volna. Pedig nagy és nehéz műsort játszott végig (Chopin-, Bartók-, Debussy- és Liszt-műveket) 'elragadó virtuozitással, zeneileg színesen és lendülettel. Ráadásul úgy, hogy az egyes számok között le sem jött a színpadról. Bámulatos frisseségére jellemző, hogy mostani magyarországi szerepléseinek nyitányaként 16-án délután egyenesben szerepelt a rádióban, ugyanaznap este szólóestet adott a Zeneakadémián (a kecskemétinél is igényesebb műsorral), majd másnap autóba ült és tíznapos vidéki körútra indult. Minden este másik városban lépett fel, szóló- és zenekari esteken játszott. (Ezt megelőzően Dél-Afrikában vendégszerepelt, ahol 14 hangversenyt adott 16 nap alatt.) Arra a kérdésre, hogy hányadszor jár hazánkban, csak a fejét rázta: — Ki tudná azt összeszámolni? Nagyon szeretem Magyarországot. Üfjy tudom, a háború után én voltam az első nyugati művész, aki itt járt. Sosem feleltem el Budapest akkori kénét: a hidak romokban voltak, pontonhidakon jártak át az emherek a Duna egvik partiéról a másikra, finnen ezért a hangversenyt 6 órakor kellett kezdeni. hogv a közönség éjfél előtt haza is érjen. — Emlékszem az akkori rádióinterjúra: úgy beszélt a művésznő, mint aki a súlyos évek elzártsága után „hazajött’ a magyar hangversenytermekbe. Mostani turnéja során milyen benyomásokat szerzett a vidéki városok zenei éleiéről? — A legjobbakat. A magyar közönség igen jól reagál mindenre, értően és érzékenyen, ezt most a főváros után a vidéken is tapasztaltam. Remélem, a jövőben is lesz alkalmam hasonló hangversenykörutat tenni az önök országában. — Műsorán Bartók Szvitjét is előadta, mint a rádióban mondta, az évforduló tiszteletére. Egyébként is játszik Bartók-mű- veket? — Nagyon nagyra becsülöm és szeretem Bartókot. Több művét állandóan műsoromon tartom. — És Kodályt? — Tőle nem játszottam még semmit. De ismerem a nevét és tudom azt is, hogy Kecskeméten született. — Hogy sokat koncertezik, az már az előzőkből kiderült. Ezenkívül tanítással is foglalkozik? — A párizsi Conservatoire tanára vagyok. Nyaranként pedig Nizzában vezetek mesterkurzusokat. — Volt talán magyar tanítványa is? — Igen, Lux Erika. De most már mennem kell — pattant fel váratlanul. — Máskor mindig hagverseny előtt szoktam vacsorázni. Rémes, hogy itt az Aranyhomok éttermében 7 óra előtt nem szolgálnak fel vacsorát... Körber Tivadar _ Miért ne? — kapott a lány ajánlkozásán Coppola. — Ügyesebb futárt hamarjában úgysem találnánk. Az útlevele érvényes, és Mariara igazán nem gyanakodhat senki. — Főnök — lépett a teraszra a nyurga Charley — a nápolyi irodánk rádiógramot küldött. Angelo la Barbera Milánóban van ma reggel Palermóból Milánóba repült Liggio is... Dr. Berti kérdezteti, mit csináljon? Singapore azt jelentette, hogy a futár ugyan elindult Rómába, de a csomag fennakadt a repülőtéri vizsgálaton. — A pokolba is!... — dobbantott Luciano. — Mit képzelnek ezek a taknyosok?! Engem nem érdekel, ha Palermóban halomra is lődözik egymást, de Milánót hagyják ki a játékból... — Ne bosszankodj, Salvatore. Első az üzlet. A palermói bandaháborúnál sokkal kellemetlenebb, hogy a singapore-i csomag elveszett. így változatlanul azt tanácsolom, a kisasszony azonnal utazzon Rómába, s még az éjjel a BEA gépén Hongkongba repülhet, és holnap estére már Bertinél lehet Palermóban. aki viszont addigra megszervezi az áru továbbítását... — Igazad van, Frank- — higgadt le Luciano —, már Las Vegasban is kitűnő üzlettársam és barátom voltál. Azt hiszem, az a leghelyesebb, ha ezúttal is tanácsodat követem. Bár Máriát nem szívesen engedem el magam mellől. Coppola megértőén vigyorgott és felállt. A terasz sarkánál az oszlopra kapaszkodó görcsös fügefához lépett. Letépett egy bőrös levelet és szórakozottan csavargatta. — Lassan itt is utoléri a világot a tél — Jegyezte meg és Luciano felé mutatta a levelet. — A rádió szerint északon, a hegyekben már havazik. De itt még mindig huszonöt fokot mutat nappal, árnyékban a hőmérő, pedig már november eleje van... Gyere, lesétálunk a szökőkutakhoz. A nyáron hozattam rendbe őket. Üj. két kilométer hosszú vízvezetéket építettem. Ráment egy százasom. — Ezzel Luciano Coppolaba karolt, bal kezébe pedig sétabotot markolt. Maria Belloni tűnődve nézett az alsókért lépcsőin lefelé ballagó két férfi után. Túl rajtuk, mintha megfordult volna az ég, a tenger kékjén fehér hajó úszott Szicília felé. • A milánói repülőtéren Liggio taxiba ült és a San Antonio utca egyik bérháza előtt szállt ki a kocsiból. Alig fél óra múltán újra megjelent a ház kapujában, de ekkor már másodmagával. Unokaöccse kísérte. Kicsiny, 850-es Fiat kocsiba szálltak, ami a járdaszélen parkolt. A Fiat a magántaxik jelzését viselte és Liggio unokaöccséé volt. Délután háromra járt az idő. A Lig- giót követő nyomozócsoport gépkocsijai egymásután adták a központnak rádiójelentéseiket. — Mi az örödögöt grasszálnak ezek a Via Regián? —töprengett Marc, amikór már harmadszor is erről a közepes forgalmú útvonalról jelentkezett az URH- adó. Az utolsó adást húsz perc szünet követte. Marc már türelmetlenkedni kezdett, hátha meglépett az üldözők elől^ a kis Fiat, amikor váratlanul a Bonta- villát figyelő torony jelentkezett. Jelentése szerint a villához vezető utca elején milánói rendszámú, vajszínű 850-es Fiat autó állt le és két férfi, az egyik kissé biceg, tart a Bonta-ház felé. — No csak... hallja ezt, Fleurot? — csodálkozott Marc. — Az ördögbe is! — pislogott gyanakodva főnökére Fleurot. — Mit keres ez a corleonai gengsztervezér a Bonta-házban? ^Fleurot úgyszólván minden adatot összegyűjtött erről a rigyori képű, bárgyú banditáról, akinek még a főúri körökben lezajlott gáláns szerelmeit is karto- nozta. — Majd meglátjuk — mondta jelentőségteljesen Marc. — Csak a fiúk rajta legyenek. ... Liggióék azonban csak bementek a villába, majd néhány perc múlva távoztak. Senkivel sem találkoztak. Legalább is a toronyból senkit se láttak, aki kikísérte volna Liggiót és társát Jelentkezett viszont a telefonlehallgató-szolgálat. Jelezte, hogy a villa telefonján helyi beszélgetést folytattak. A hívott készülék tulajdonosa Umberto Pizarro,' a Via Regina 38. számú ház második emeletének 9-es ajtója alatt lakik. A beszélgetés szövege így hangzott: „Hallo, Pizarro lakás? ... Igen ... Angélát kérném ... Itt nincs semmiféle Angelo... De kell neki lenni és én hazulról hoztam nedű sürgős üzenetet. Kérem, közölje vele, hogy egy óra múlva az Opera kávéházion vú-om a TO. című lap lesz előttem az asztalon... SalutianögU Amici...” — Ehhez mit szól, Fleurot? — Azonnal menjünk, főnök, az Opera kávéházba. — Nem, barátom, arra még lesz időnk. Intézkedjen, hogy az egyik civil rendszámú rendőrségi kocsi parkoljon a Via Regina 38. számú ház bejáratával szemközti oldalon és a lakásnyilvántartóból szerezzék be ennek az Umbertónak az adatait... Marcot az egyik rádióskocsi adója szakította félbe a szoba falán lógó hangszóróból: „Itt a három per hármas. Jelentkezem.” — Mondd gyorsan — türelmetlenkedett a rádióügyeletes tiszt. „A Via Reginán haladunk. A látási viszonyok jók... (fékcsikorgás) ...a cél váratlanul jobbra, a járda szélén álló kocsik közé furakodott.” — Hol? — ezt viszont már Marc kérdezte, aki be* kapcsolódott a rádióbeszélgetésbe. — „A 40-es számú ház előtt... mi tovább megyünk. A Fiat mögött három autó parkol még és a negyedik hely üres. A három per négyes gyorsíthat és beállhat.” — Három per négy — recsegett az ügyeletes hangja —. vegye át a figyelést és parkoljon a Via Regina 38-cal szemközti oldal szabad helyére. Érti? „Értettem...” Marc ekkor újra megszólalt: — Nézzék meg a túloldalon, pontosan a házszámot. És ne veszítsék szem elől az autót. — Igenis — szólt vissza az ügyeletes és megismételte a főfelügyelő kérését. — Nos, Fleurot? — eresztette el Mam a mikrofon váltókapcsolóját —, hova menne inkább? Az Opera kávéházba, vagy a Via Reginára? — és elégedett mosoly játszadozott szájszegletén. Válaszra azonban nem várt és kedvenc hasonlatát kezdte mondani: — Olyan ez, mint a rádiózás. Az ember Chamonix környékén a Mont-Blanc valamelyik eldugott, isten háta mögötti völgyében ücsörög egy kicsiny faházban. Napok óta nem látott embert, ám egyszer csak bekapcsolja táskarádióját. Csavargatja a kereső gombját és a tenyerébe jön a világ. Markában a Scala nagyzenekara muzsikál, s ha tetszik, ujjain a leningrádi balett együttese táncol, vagy tankok dübörögnek, világok születnek és halnak el... és egy lépést se kell utánuk menni. Odajönnek hozzá. Minden létező hangocska helybe jön az űrből... Hát ezért maradunk mi itt s se a Via Reginára, se az Opera kávéházba nem negyünk... Fleurot viszont átment a másik szobába, hogy a kéotáviró frissen érkezett anyagát megnézze. fFolytatjukj
