Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-23 / 69. szám

! IWt március S3, kedd S. oldal Pártegység és pártfegyelem A történelem számos pél­dával igazolta, hogy az új típusú marxista pártok ere­jének, vezetőképességének alapvető követelménye a párt eszmei, politikai cselekvési egysége, amely­nek feltétele a párttagok szilárd fegyelme. Ezért a párt nem tűrhet meg sem­miféle lazaságot, nem te­het engedményeket a párt- fegyelem tekintetében. Az MSZMP X. kongresz- seusa megállapította, hogy pártunk egysége, fegyelme szilárd. A pártegység azon ban a párton belül termé­szetesen nem egyszer és mindenkorra adott A párt­tagok fejlettségüket, ideo­lógiai, politikai felkészült­ségüket tekintve az őket ért különböző hatásokra, az életben felmerüld jelen­ségekre nem egyformán reagálnak. Előfordul az is, hogy egyesek kisebb-na­gyobb fegyelemsértéseket követnek el. Ezeknek szá­ma ugyan nem nagy, de a politikai kár, amelyet ma­gatartásukkal okoznak, mégis jelentős. Rontják a párt tekintélyét, gyengítik tömegkapcsolatát, s a hi­bák elnézése, megtörése befolyásolja a párt egysé­gét, akcióképességét is. Ép­pen ezért nagy gondot kell fordítanunk a párt fegyel­mi helyzetére, a fegyelem állandó fejlesztésére, erő­sítésére, a pártfegyelmi vét­ségek megelőzésére. A fegyelemsértések meg­előzésének számos eszköze, módja van. Ide tartozik mindaz, amely a párttagság nevelésével összefügg, s a fegyelmi helyzet szilárdítá­sát eredményezi. Ilyen té­nyező többek között a kom­munista közösség nevelő ereje, a tagfelvétel, a terv­szerű kádermunka, a rend­szeres, céltudatos ellenőr­zés, s a pártfegyelmi eljá­rás is. Számos jó tapasztalat van a tekintetben, hogy a fe­gyelmi vétségek túlnyomó többsége megakadályozha­tó. Abban a pártszervezet­ben, ahol megfelelően ér­vényesül a pártdemokrácia, a bíráló légkör és az egy­más iránti felelősségérzet, ott idejekorán felfigyelnek a kisebb lazaságokra, ma­gatartásbeli hibákra, és ha­tározottan, elvtársi módon figyelmeztetik a rászoruló­kat. Ennél fogva a hibák nem fajulnak fegyelmi vét­ségeikké. A megelőzést szolgálja a jól végzett tagfelvételi munka is. A felületes, kel­lő körültekintést nélkülöző tagfelvétel már eleve ma­gában hordozza a fegyelmi | vétség és büntetés lehető- ; ségét. Az elmúlt időben is l előf >rdult, hogy bekerültek ! a pártba olyan személyek, j akik büntetett előéletük, vagy korábbi tevékenysé­gük, kétes politikai múlt­juk és egyéb magatartás­beli problémáik miatt nem nyerhettek volna felvételt, és később ki is kellett őket zárni a pártból. képes-e betartani, megvan­nak-e hozzá a szükséges adottságai. A helyesen vég­zett tagfelvételi munka na­gyobb körültekintést kíván, és fokozotttabb felelősséget követel az ajánlóktól. Előfordulhat, hogy a min­den vonatkozásban megfe­lelő, jól dolgozó vezetőnél egy bizonyos idő elteltével — a kezdeti eredmények láttán — kisebb-nagyobb magatartásbeli problémák mutatkoznak, önteltté, el- bizakodottá válik, megsérti a párt erkölcsi, fegyelmi rendszabályait, ami komoly pártbüntetést vonhat maga után. A nem megfelelő káderki­választás is előidézőjelehet pártfegyelmi vétségeknek. Például az olyan elvtársak funkcióba állításánál, vagy előléptetésénél, akik koráb­ban pártbüntetésben része­sültek. Ha nincs meg a szükséges kdvárási idő, il­letve nem mérlegelik meg­felelően a kiszabott párt­büntetés okait, súlyát és hogy az milyen eredmény­nyel járt, ismét jelentkez­hetnek a régi hibák. A fen­tiekből is adódóan, s a X. kongresszus határozatának megfelelően „a kommunista vezetőknek a vezetés min­den szintjén rendszereseb­ben kell foglalkozniuk a káderekkel, figyelemmel kí­sérve és segítve munkatár­saik fejlődését, munkájuk tökéletesítését és felkészü­lésüket újabb feladatok­ra... Továbbra is nagy gondot kell fordítani arra, hogy a társadalom döntő fontosságú tisztségeiben csak olyan emberek dol­gozhassanak, akik a szocia­lista célokat teljes mérték­ben magukénak vallják, e célok valóraváltásának fel­adatait jól értik, s akiket eszmei felkészültségük, po­litikai és erkölcsi magatar­tásuk, szakmai hozzáérté­sük és vezetőkészségük az ilyen tisztségek betöltésére alkalmassá tesz.” A pártfegyelmi vétségek megelőzésének fontos té­nyezője a rendszeres és céltudatos ellenőrzés. He­lyenként az ellenőrzést egyesek zaklatásnak, bizal­matlanságnak tekintik. Pe­dig a megfelelő és rend­szeres ellenőrzés egyrészt segít felszámolni a bajokat, gátat vet annak, hogy a ki­sebb hibák esetleg fegyel­mi vétségekké fajuljanak, másrészt a jól dolgozó elv- társaknak újabb lendületet ad munkájuk végzéséhez. Alapelvként kell elfogad­ni, hogy „politikailag, er­kölcsileg kompromittált, nem tiszta múltú szemé­lyek nem lehetnek tagjai o pártnak”. Emellett figye­lemmel kell lenni arra, hogy a felvételre kerülő személy a párttagsággal já­ró kötelezettségeket — az önként vállaláson túl — A vétségek megelőzésé­nek egyik formája a párt­fegyelmi eljárás lefolytatá­sa, a büntetés kiszabása. Abban az esetben, amikor a megelőző nevelő tevé­kenység, a kommunista kollektíva ráhatása, a fi­gyelmeztetés. stb. az illető párttagnak nem használ, pártbüntetés kiszabására kerül sor. A megfelelő idő­ben és helyen alkalmazott pártbüntetésnek is megvan a preventív hatása. A gyakorlatban a párt­büntetések kiszabásánál is adódhatnak tévedések. Egy­részt aránytalanul szigorú pártbüntetést szabnak ki, másrészt egyeseknél a ko­rábban szerzett érdemei! re való tekintettel a cse­lekményükhöz viszonyítva r. ■ túl enyhe pártbüntetést ad­nak, vagy eltekintenek a feleiősségrevonástól. Egyik állásponttal és gyakorlattal sem lehet egyetérteni. Alap- elvként kell elfogadni, hogy aki a párt által történő rá­hatások, figyelmeztetések stb. ellenére fegyelmi vét­séget követ el, azzal szem­ben — a pártegység védel­me, szilárdítása érdekében — pártfegyelmi eljárás alapján a fegyelmi vétség­gel arányban álló pártbün­tetést kell kiszabni. A szociológia közvetett behatolása a filmművé­szetbe világszerte elterjedt jelenség. Különösen az úgynevezett dokumentalis- ta irányzat képviselőinek szetben az elsők között Ko­vács András Nehéz embe­rek című alkotása vitte diadalra ezt az irányzatot. Kovács András filmjé­hez két szempontból is A pártfegyelem szilárdí­tását szolgáló megfontolt intézkedések, a káderekkel való tervszerű foglalkozás, a rendszeres ideológiai és nevelő munka a pártegység erősítését eredményezi. Ezért különös jelentőségü­ket nem lehet eleget hang­súlyozni. Szerves része ez az alapszervezetek és párt­szervek munkájának, mely­nek hatása a pártélet fej­lődésében, a taglétszám gyarapodásában is állan­dóan lemérhető. Dr. Bogdán Lajos a megyei pártbizottság fegyelmi referense A két fiatal főszereplő: Lendvai Katalin és Oszter Sándor. törekvéseire jellemző, hogy kérdőívük, mikrofonjuk mellé könnyű, kézifelvevő­gépet is magukkal visz­nek és filmszalagra rögzí­tik nemcsak a beszélgető partner látható megnyilvá­nulásait, hanem azt a tár­sadalmi környezetet is, melynek leírását, bemuta­tását kívánják adni. Ezen filmeknek legna­gyobb erénye a valóság közvetlenül érzékelhető hi­tele. A magyar filmművé­kapcsolódik Bacsó Péter új alkotása. Rokonítja a tár­sadalmi problémák követ­kezetes ábrázolása, de azo­nos egy szereplőjük is;Lis- ka Tibor, aki az előbbiek­ben egy „nehéz ember­ként”, önmagát alakítja, az utóbbiban viszont már szí­nészként, de ugyancsak azonos helyzetekben, egy megkomponált történet sze­repét játsza el. Liska Tibor személye pe­dig a szociológia eredmé­Kitörés nyeinek és módszereinek filmbeli lehetőségeit és vál­tozásait is illusztrálja. A Kitörés forgatókönyvét ugyanis Bacsó Péter ren­dező Konrád György szo­ciológus íróval közösen ké­szítette el, mégpedig nem az „íróasztal njellett”, .saját fantáziájukra támaszkod v a. hanem egy többé kevésbé tudományos alaposságig' ! elkészített vizsgálódás ered ményeképpen. Üzemek;* felkeresve, vezetőkkel és fiatal beosztottakkal be­szélgettek és a különféle életsorsok motívumaiból szerkesztették össze a Ki­törés cselekményét. Ez a módszer eredmé­nyezte, hogy az ifjúság ön­magára ismert Fónyad La­ci, Tóth Anna és Pray tör­ténetének epizódjaiban, a szakemberek egyike mási­ka viszont vegyes érzel­mekkel fogadta. Az alko­tás művészi csiszoltságának hiányát, a cselekmény túl­bonyolítását és a részletek elnagyoltságát kifogásol­ták. Bacsó Péter célja pedig a vitára serkentés, a tár­sadalmi dinamizmus be­mutatása, s nem pedig mű­vészfilm készítése volt. Ezt sikerült is elérnie. A Ki­törés izgalmas, napjaink mindennapi valóságának mélyére hatoló, élvezetes és cselekményes alkotás. Pavlovits Miklós 18. Apropos, itt van ez a fénykép. Luciano Liggiót, a többszörös szicíliai gyilkost ábrázolja. Adja le kép­távírón Genovának azzal, hogy a fickó egy óra múlva érkezik a palermói menetrend szerinti járattal. Ha kiszállna, kapják el. Ha nem, akikor kísérje el vala­ki Milánóig... Itt pedig vegyék át maguk a figyelését. Kövessék mindenhova, de hadd mozogjon szabadon. Nagyon érdekelne, hova megy és kikkel találkozik. Arra azonban nagyon ügyeljenek, lehet, hogy mások is követik és az ellentábor embere se vegye észre ezt. Rómának meg adja le, hogy a megtalált fekete Lancia autót nagyon diszkréten tartsák szemmel. Az esti repülőgéppel magam is odamegyek. Világos? Lehetőleg fényképeket is készítsenek a rómaiak — tette hozzá Marc. A rendőrtiszt átvette a fényképet és megnyugtatta az Interpol főfelügyelőjét: minden úgy lesz, ahogy pa­rancsolja. A tiszt távozása után Marc Fleurot-ra pil­lantott. —Mondja, nem ismer maga véletlenül egy dr. Berti nevezetű urat? — Berti? — tűnődött Fleurot és a fejét ingatta tagadólag. — Na, nem baj, lényeg, hogy a Bonta villában len­csevégre kapott KZ 181700 Milánó rendszámú fekete Lanciát a római kollégák a Hotel Európa parkírozó helyén megtalálták. Merem remélni, este tízkor Ró­mában már többet tudunk. * A helikopter Sorrentóból érkezett és a villa kert­jének alsó teraszán ért földet. Az egyetlen utast kifogástalan eleganciával öltözött, ragyásképű, nyur­ga, harminc év körüli férfi fogadta. Sárga, széles ka­rimájú szalmakalapját jobb keze mutatóujjával alig észrevehetően megbökte. Közben ajkái zártan csám­csogtak. Rágóizmainak ritmikus járása a rágógumit őrölte végtelen egyhangúsággal. Ezért köszönt a ka­lapszegélyhez bökött néma ujj hanyag mozdulatával. A teraszt szegélyező zömök dór oszlopsor mögött függőleges sziklafal zuhant a mélybe, ahol halk locs- csamással ütődtek a kicsiny öböl kőtömbjeinek a Tirrén-tenger hullámai. A valószerűtlenül kék tenger ultramarinjából sárgán bukkantak elő a sziklák, a márványoszlopok és a vörös carraraival borított fel­járó lépcsők. A szárazságtól megfakult őszi-zöld lu­gas alatt a jövevény, egy köpcös, döcögve lépkedő idős ember, megállt. Balkezével igazított az üléstől kissé gyűrött nadrágja vasalásán. Téglalap alakú, fe­kete, lapos üti táskáját ezalatt a helikopter vezetője a ragyásképű nyurga férfi kezébe adta, aki tü- * '-nesen várakozott, míg a vendég nadrágja ráncait U iinította. — Hello Charly — szólalt meg végre a köpcös. Vi­szonozta a nyurga üdvözlését. — Mehetünk... — és előre indult. A kényelmes pihenőkkel megnyújtott lépcsőn felfelé haladtában ezúttal újra némi irigység­gel gondolt a házigazdára, aki tíz esztendővel ezelőtt potom egymillió dollárért az orra elől horgászta el ezt a tündérkertet a De Como grófi családtól. Capri szi­getének erre a délnyugati csücskére még nem tört be a huszadik század. A sziget belseje felől csak gyalo­gosan lehetett megközelíteni ezt a szelíd sziklacsúcsot, ahol kétezer esztendővel ezelőtt Caracalla római csá­szár ezer rabszolgája kézzel és kalapáccsal vésett há­rom, egymás alatt elhelyezkedő teraszt a bizarr ala­kú kőtömbbe és építette ezt az azóta is épen álló pazar nyári palotát, szökőkutakat és fürdőmedencéket a mániákusan tisztálkodó császárnak. Luciano egy nápolyi hivatásos idegenvezető szak- szerűségével szokta mindezt elmondani vendégeinek. És Frank Coppolaból nem hiányzott a szép iránti fo­gékonyság. Egyre csak azon bosszankodott, hogy ő is megszerezhette volna magának, hiszen Luciano őnála találkozott a római társaság játékszenvedélyéről köz­ismert grófi tagjával. Frank Coppola, mert hiszen ő volt a látogató, mi­közben a lépcsőforduló korlátján túl sötétedő mélység­be pillantott, arra gondolt, hogy aki innen leesik, an­nak már nincs szüksége utolsó kenetre. Az öbölben hófehér yacht ringatózott és Coppola, érzékelve a mélységet, ösztönösen beljebb lépett és meggyorsítot­ta lépteit. A villa felső teraszán a házigazda egy négylábon függő hintaágyban ringatózott. Mellette, az óriás nap­ernyő alá állított asztalnál, csinos, huszonéves, bikinis lány üldögélt és gépelt. — Hello, Salvatore! — lépett a teraszra, gyöngyöző homlokát törölgetve a vendég. Salvatore Luciano Frank üdvözlésére felkönyökölt a hintán, majd egy fekete párduc lomha puhaságával a márványlapokra lógatta lábait. — Hello, Frank! Gyere közelebb — és üdvözlésre nyújtotta kezét. — Ismerd meg új titkárnőmet — és a lányra mutatott — Maria Belloni kisasszonyt. — Örvendek. Frank Coppola vagyok — hajolt meg gálánsán az idős, zömötk férfi. — Ügy vigyázzon — fordult Mariához Luciano — hogy a barátom nagy szívrabló hírében állt, de azt hiszem, ma már nincs mit tartani tőle.. . Hány éves is vagy, Frank? — Ó, még csak hatvankilenc. 1; — Ügy látszik, old boy, a humorodat nem nyűtte még el az idő. Gyere közelebb ... Charley! — kiáltott a villa bejáratánál támaszkodó nyurga testőrének — hozz valami hűsítőt és némi francia konyakot. — F, után Frankhoz fordult és ezt kérdezte: Bírod még a piát? — Lucky, neked peched van, ha azt hiszed, hog' Frank barátod esupán szódán tengeti életét. — Ez az, cimbora. Isteni szerencsénk, hogy mi aztán nyugodtan éltünk ég az izgalmakban nem ment tönkre az idegrendszerünk, sőt az emésztésünk is kitűnő. — Az Ami Hála istennek, még az ólmot is meg emésztem... — Hogy megemészted-e? Néhány esetről én is tu­dok. Hány golyót dolgoztál fel életed során? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents