Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-19 / 66. szám
1971. március 19, péntek S. oldal Kanizsai tapasztalatok öt éve működik a vajdasági Kanizsán (Kanjiza) az amatőr zeneegyesület. Tagjai valóban amatőrök, lelkes zenekedvelők, akik öntevékenyen, az együttmu- zsikálás öröméért és a zenei népművelés nemes céljaiért dolgoznak. Kodály Zoltán halála után elhatározták, hogy felveszik a nagy zeneszerző nevét, s tiszteletüket minden év márciusában Kodály-emlékest megrendezésével fejezik ki névadójuk iránt. Ezek után kapcsolatba léptek a szülővárossal, a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolával. Azóta már másodízben jártak náluk kecskeméti vendégek és élvezték a kanizsaiak Igen szíves vendégszeretetét. Két nap, amit ott töltöttünk, kevés idő ahhoz, hogy behatóan megismerkedjünk az ottani zenei élet és zeneoktatás formáival és színvonalával. Pedig érdemes lenne jobban odafigyelnünk azokra a törekvésekre, amelyek a jugoszláviai magyar iskolák oktató-nevelő munkáját jel' Ä márciusi folyóiratok közt böngésző olvasó ismét sok érdekes, hasznos olvasnivalót talál. Meglepetéssel szolgál a pécsi JELENKOR. amelynek új száma közli Illyés Gyula a „Tiszták” verseiből című versösszeállítását. A költő legújabb drámáját — a versekhez írt bevezető sorai alapján — először versben akarta megírni. Mély filozófiai gondolatok, az élet értelmének kutatása, az élet, szerelem, halál nagy problémái foglalkoztatják a költőt e versekben. Elolvasását mindenképpen javasoljuk olvasóinknak. Két dologgal is magéra vonja a figyelmet most a TISZATÁJ Az egyik: szépirodalmi anyagának szinte teljes egészét a legfiatalabb költőtehetségek műveiből állították össze. A nevek közül csak a legismertebbeket: Kiss Annáét, Kiss Benedekét, Kovács Istvánét, s (a Forrásból is ismert) Petri Ferencét említjük meg. Dicséretes törekvése a szegedi folyóiratnak, hogy a legfiatalabb tehetségek szélesebb körben való megismertetését szorgalmazza. A másik jellegzetessége a Tiszatáj -új számának a már régebben megindított Hídrovat beállítása (MOST- PONTE-HID címmel), amelynek keretében most a mai szlovák irodalomból kaphatunk ízelítőt. Ezúttal elsősorban a fiatal költők bemutatását végezte el a folyóirat. A NAGYVILÁG új számának Élő múlt rovata a párizsi kommünre emlékezik, a százéves évforduló kapcsán. Urbán Aladár A Párizsi Kommün száz év távlatából címmel írt cikket. Bajomi Lázár Endre a kommün irodalmi visszhangját taglalja. Szemléletesen ír arról, hogyan reagált a történelmi jelentőségű eseményre Hriszto lemzik. Megtudtuk például, hogy az általános iskolák ének tankönyvei a „Ko- dály-módszer” szellemében- készültek. Hivatásos zenészek és nem hivatásos folkloristák jelentős eredményeket érnek el a még ösz- sze nem gyűjtött népzenei anyag felkutatásában és publikálásában, s ami nemzetiségi területen különösen érdekes lehet: a nemzeti kölcsönhatások vizsgálatában. Ének-zene tagozati) általános iskoláik nincsenek ugyan — s ezt a szakemberek nagyon hiányolják — zeneiskoláik szervezete azonban, és az ott folyó oktatás formái a mieinkhez hasonló felépítést mutatnak. Érdekes és bizonyára mindkét fél számára hasznos lenne, ha egymás munkáját és eredményeit alaposabban tanulmányoznánk, Talán ez a friss kapcsolat pnnek lehetőségét is megteremti majd, mint ahogy beszélgetéseink során szóba is került a kanizsaiak viszontlátogatásának terve a kecskeméti zenei intézményekben. Magát a hangversenyt Botev, Mihail Eminescu és Whitman, a nagy amerikai költő. Igaza van a szerzőnek abban, hogy bizony a magyar reagálás elég vérszegény volt, sőt a francia írók közül is kevesen értették meg a proletárforradalom jelentőségét. (Talán az egy, Rimbaud kivételével.) Bajomi Lázár Endre a francia írókat elvakultsággal vádolja, kötük Zolát is, a különben igazán haladó gondolkodású írót. zártkörű, bensőséges ünnepség előzte meg: a zeneegyesület régebbi és újabb tagjainak jelvényeket osztottak ki. A műsorban az egyesület szólistáin és együttesein kívül a helybeli Ady Endre általános iskola énekkara, valamint a környező helységekben és Szabadkán élő hivatásos és amatőr zenészek is közreműködtek. A hangversenyt Szöllősy Vágó László, a zeneegyesület rendkívül agilis titkára szervezte és rendezte. Ö írta az összekötő szöveget is, amelyben igen jól állította párhuzamba Kodály életútját és életművét, így a műsor áttekintést adott az alkotó pálya sokoldalúságáról és jelentőségéről. A művek előadásánál figyelembe kellett venni a helyi adottságokat, ezért a darabok egy része a mi fülünk számára meglehetősen szokatlan átiratokban hangzott el. Nagyon megnyerő volt viszont az az érdeklődés, mely a hangverseny iránt megnyilvánult: a kanizsai amatőr színház széksorai csaknem teljesen megteltek, s a jórészt fiatalokból álló közönség nagy figyelemmel hallgatta és jól fogadta a műsor nehezebb darabjait is. Mindez azt bizonyítja, hogy az előadók igyekezete nem volt hiábavaló: az egyesület valóban népművelő munkát végez a községben. A kanizsaiak lelkesedése megérdemli figyelmünket. Reméljük, hogy decemberi Kodály-hangversenyünk hallgatóinak sorában vendégként üdvözölhetjük őket, s hogy szép élményekkel és további munkájukhoz értékes tapasztalatokkal térnek majd haza Kecskemétről. Varga Mihály Körber Tivadar 15. :— Mi nem a raktárt, hanem az egész szervezetet akarjuk. Kérdeztesse meg, kié a kocsi és intézkedjen, hogy hármas váltásban kövessék. — Igenis, — válaszolta nem túlságosan meggyőződve Jannot. Öt perccel később a nyilvántartó jelentkezett. A KZ 181700 Milánó rendszámú gépkocsi Vincenzo Fio- renzá, Milánó, Piazza Vittore Emmanuele 5. szám alatti lakos tulajdona. — Ehhez mit szól, Jannot? Egyre érdekesebb, ugye? Küldjön néhány embert ehhez a Fiorenza- hoz... És lehetőleg személyesen ügyeljen arra, nehogy szelet fogjon a madárka. A Lanciát pedig úgy kövessék, hqgy ipegtudjuk, ki a következő láncszem. Fleurot ösztönösen megérzett valamit. Az alaposabb elemzésre ideje még nem volt, de amikor a Bonta nevet hallotta, palermói vizsgálódásai törtek fel tudata mélyéről... „Vajon a vezér itt tanyázik-e, vagy Palermóban, vagy valahol másutt?” — töprengett a felügyelő. — Elindult — szólalt meg a fali hangiszóró. Fleurot kérte az URH-s kocsikat. Az összeköttetés tökéletes volt. A Strada Libériádén már meg is történt az első váltás. A Lancia Milánó óvárosa felé tartott. A felügyelő mellett ülő detektív felszisszent: — Itt baj lesz. Fleurot felkapta fejét: — Hogyan mondta, kolléga úr? , — Mondom: baj lesz. A nyomkövető kocsi helyzetjelentéséből arra következtetek, hogy a Lancia az óváros forgalmába igyekszik és ott olyan nagy a tumultus, hogy a felfedezés veszélye nélkül szinte lehetetlen feltűnés nélkül egy autót követni. — Megkérhetném? — mondta Fleurot. — Adassa le a kocsi körözését az összes határátkelőnek és valamennyi olasz rendőrőrsnek... — Kérem... — és szinte abban a pillanatban, amikor a Scala közeléből a kettes számú nyomkövető kocsi jelentette, hogy a csúcsforgalomban szem elől vesztette a Lanciát, már az 10Ü0 kilométer hosszú félsziget minF olyóiratszemle Szemünk világa Tanyasi gyerekek Dusnokon Az egyik tanyasi diákotthon főhivatású nevelőtanára így beszélt a kezdetiről: „A szülő azt mondta: Mit gondol maga tanító úr, azért neveltem fel keservesen a gyerekemet, hogy havonta egyszer lássam? Nem vagyunk olyan kódisok, hogy az államnak kelljen felnevelni. Nem megy sehova az én fiam! Majd megfizetjük az itteni tanító urat, és kitanítja az a nyolc osztályra.” A gyerek, másik két társával hónapokon keresztül hazaszökdösött a diákotthonból. D S3 ■ Cl A dusinoki általános iskola ifjúsági könyvtárában várok. A falnyi üvegablakon keresztül nézem a hóesést. A diákotthon igazgatónője elment, hogy ösz- szeszedje a felsőtagozatos osztályokból gyerekeit. Kopognak, köszönnek. Hamarosan megtelik a szoba kíváncsi arcokkal: sustorgások, mozgolódások zajával. — Ki tudná nekem bemutatni a kollégiumot? — kérdezem. Kislány válaszol: — Negyedik éve, hogy itt lakom. Az ellátással mindenki elégedett. Az ébresztő iskolanapokon reggel hat órakor van. Fél hétig megmosdunk, felöltözünk, rendbe tesszük magunkat és kiülünk a társalgóba. A hálófelelősök, tisztasiágfelelősök, a könyvespolc és a cipőpolc felelősed jelentenek. Negyed nyolcig átismételjük a leckét, átjövünk az iskolába megreggelizni és kezdődik a tanítás. Fél egykor vagy fél kettőkor végzünk. Sorakozunk, ebédelünk. Három óráig játszunk a tornateremben, ha jó idő van, akkor az udvaron. Amikor visszaértünk a diákotthonba, gyakoroljuk a helyesírást, mert sokunknak nehezen megy, majd a négy brigádvezető jelenti, ki milyen jegyre felelt, és mi történt az osztályokban. Ezután csendes tanulás kezdődik ötig. A megtanult leckét mindenki felmondja a csoportfelelősöknek vagy a tanár bácsinak. Ez fél hétre befejeződik, és átjövünk vacsorázni, majd cipőt tisztítunk. A csoportfelelősök közben kijelölik az esti mosdás sorrendjét. Aki végzett, az leiül a társalgóba tévét, vetítést nézni, vagy olvasni. Kilencig szabad foglalkozás vari, utána takarodó. A tanár néni vagy a tanár bácsi bejön a hálóba, lekapcsolja a villanyt és reggel hatig alszunk. BIBR A napirendet Cár Rózsa mondta el, aki Csorna- puszta mellől, öregcsertőről jött. Dusnoktól harmincöt kilométerre fekszik a tanyaközpont. — Ott jártál alsó tagozatba? — kérdezem. — Igen. Ott, sajnos, csak négy osztály van, ezért ide jöttünk. — Jól érzed magad a diákotthonban? — Nagyon jól — válaszolja. — Már negyedik éve vagyok itt. — Mit lehet játszani a kollégiumban? — A tanár bácsi indított kiskapus focibajnokságot a tornateremben — mondja a nyolcadikos Tóth László, aki Jánoshalmára készül a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetbe gépszerelő szakmát tanulni A gyerekek közül majd mindannyian továbbtanulnak. — Ki járt messziről iskolába? — Én hat kilométerről. Először Dulovics-pusztáról Hülyére, utána Hülyéről Bodmérre — válaszolja az egyik fiú. — Milyen érdekes eseményt tudnátok mondani az otthon életéből? — Én vagyok az otthon- tanács elnöke. A gondnokságtól kaptunk pénzt, születésnapokra és névnapokra. — Mennyit? — Egy tanulóra öt forintot. Sajnos, az idén nincs rá keret, így mi adjuk össze. Másik kislány veszi át a szót: — Van könyvtárunk is lexikonokkal, történelmi olvasmányokkal ... Pásztor Laci félbeszakítja: — Most volt egy nagyon érdekes vörösikeresztes verseny- Kalocsán. A diákotthon ötös csapata első helyen végzett. — Kik voltak a csapatban? I — Cár Rózsi, Künner Marika, Túri Jancsi, Cár Vendel és én. Egy hétre jutalomüdülésre megyünk a nyáron Jugoszláviába. ■ m m sa — Miután a diákotthonba kerültetek, kinél hogy alakult a tanulmányi eredmény? — Marcella Zoltán vagyok, Alsómégyen jártam iskolába. Ott 2,7 volt az átlagom, itt 3,45 „voltam” félévkor. — Én Csornapusztáról jöttem — folytatja Pásztor Laci. — Négyes volt az átlagom, most 4,5. — A lányok közül? — kérdezem. — Én Hülyéről jártam Homokmégyre iskolába. Az átlagom 2,3 volt, itt 3,6 lettem — fejezi be az egyik ötödikes kislány. ■ n m m — A hazautazás? — Havonta egyszer megyünk haza. Ha hetenként mennénk, többe kerülne az útiköltség, mint a kollégiumi hozzájárulás ösz- szege. —- A szülők jönnek látogatóba? — Igen, gyakran. A diákotthon közel van az iskolához. Folyosó, társalgó, két háló és mellékhelyiségek tartoznak hozzá. Negyvenhat tanyasi gyerek otthona. Menedék a lelkeket fullasztó sáros kilométerektől, egytan- termes iskoláktól, petróleumlámpától. Két nevelő tanár őrködik a kibontakozó ember és I értelem felett. A teljes ellátásért a szülők — jövedelmüktől függően — havi 75-től ISO forintig fizetnek. Csata Károly den városába, minden önálló rendőri őrsére megérkezett a milánói kapitányság köröző rádiógrammja. Néhány perccel később a Victor Emmanuel tér egyik cukrászdájából jelentkezett a Vincenzo Fiorenza lakására kiküldött két nyomozó. Azt jelentették, hogy Fiorenza hónapok óta külföldön tartózkodik és állítólag Hamburgban vendégmunkás. Fleurot, az információ vétele után azonnal megkereste az Interpol központját és a beszélgetésbe kapcsolódó számítógép már jegyezte is az adatokat. Másfél órával később a nyugatnémet bevándorlási hivatal jelentette Párizsnak, hogy Vincenzo Fiorenza Hamburgban, az egyik tengerészmulatóban pincér. Jelenleg is munkahelyén tartózkodik... — Ez egyre szebb, igaz, Jannot? — kérdezte Fleurot. — Mit szól hozzá? — Átejtés. A fickó itt hagyta a kocsiját, a banda többi tagja meg nyugodtan grasszál vele. — Magam is azt hiszem ... Ezek mindenre gondoltak. Csoda ravasz fickók... Ezek után az sem lepne meg, ha a Lanciáról dél felől kapnánk valami hírt. ... Az esti géppel megérkezett Párizsból az Interpol főfelügyelője, Marc is. Jannot és Fleurot részletes beszámolója hallatán elégedetten dörzsölte kezét. — Jól van, fiúk — dörmögte. — Egy lépéssel máris közelebb jutottunk Nápolyhoz... Na, nézzük, mit tudnak az olasz kollégák. Meglátogatjuk őket, hátha megkínálnak egy jó forró olasz feketekávéval. Fleurot gyanakodva nézett főnökére és nem értette, mitől van Marénak ilyen jó kedve. Hiszen mindaz, amit eddig kiderítettek, alig több a semminél. * Marc jelszava a józan önfegyelem volt, és erre bizony a hatalmas nemzetközi rendőri szervezetnek ezúttal nagy szüksége volt. A svájci és a német szövetségi rendőrség már napok óta türelmetlenkedett. Sürgette az Interpol központját: csapjanak le, hiszen Svájcban és a Német Szövetségi Köztársaságban hatvannál több gyanúsított kábítószerüzért figyeltek már hetek óta, sőt Luzernben felfedezték a csempészek svájci elosztóközpontját is. Marc azonban nem engedett. A teljes eredményre tört. A részkérdések, a pitiáner kis elosztóüzérek és peddlerek csak annyiban érdekelték, amennyiben közelebb vihették a nagy ellenfélhez, Lucianóhoz, mert a jó öreg kopó szimata nem csal és változatlanul erős meggyőződése, hite volt, hogy az igazi ellenfél Luciano, aki Nápoly közelében, Capri-szigetén, Caracalla császár hajdani villájában székelt. Marc nemcsak a közvetítő-kera kedelmet, hanem a szervezet központjával együtt a beszerzési forrásokat is fel akarta számolni, {Folytatlak.)
