Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-17 / 64. szám

1971. március 17, szerda S. oldal NYELVŐR Mindent eszközlünk”? A -terpeszkedő kifejezé­sekkel előző cikkünkben már foglalkoztunk, de ott csak azokat tárgyaltuk, amelyek a szenvedő szem­léletet fejezik ki. Haszná­latuk azonban nagyon szé­les körű, sokszor nem a személytelenség szándéka hozta őket létre, hanem csak a szószaporításé. Ha valamit javaslatba hozunk, ugyanúgy ki kell fejeznünk a cselekvő személyét, mint amikor egyszerűen csak javaslunk. Ezeknek a kifejezéseknek az igéje nagyon sokszor az eszközöl. A XVIII. század végén bukkant fel mint nyelvújítási szó. Azóta „tü­neményes” pályát futott be a terpeszkedő kifejezésekben való gyakori használatával. Mit is lehet eszközölni? Többek között fizetést, mó­dosítást, bevásárlást, fele­lősségre vonást, változta­tást, megrendelést. De más igéket is felhasználtak: próbát tesz, váddal illet, bírálatot gyakorol, tervbe vesz, kifejezésre juttat, tu­domására hoz, reményt táplál magában. Az idézett példákból is kitűnik, hogy ezek a kifejezések nem te­szik kifejezőbbé beszédün­ket, legnagyobb részüket tehát kerülni kell, és egy­szerűen csak igét kell he­lyettük használni. De nem lehet egyértel­műen elvetni a terpeszke­dő kifejezéseket. Néha a bonyolultabb kifejezés töb­bet vagy mást mond, mint az egyszerű ige. Ilyen ese­tekben használjuk a bo­nyolultabb kifejezést is. A beszél és a beszédet mond, a megbeszél és a megbeszé­lést folytat jelentése nem azonos. A beszél folyama­tos cselekvést fejez ki. A beszédet mond egy bizo­nyos alkalommal elmondott beszédre vonatkozik. A megbeszél mellett a meg­beszélést folytat is hasz­nálható. E helyett a mon­dat helyett „A küldöttek kétórás megbeszélést foly­tattak” — nem mondhat­juk azt, hogy két óra hosz- szat beszéltek. Az esküszik és esküt tesz között is érzünk különbsé­get (ha valaki esküt tesz, hivatali esküre gondolunk). Az előad folyamatos elő­adásra vonatkozik (pl. az egyetemi tanár az egyete- i men), az előadást tart j pedig egy előadásra. A se­gít mellett a segítséget j nyújt is használható. (Segí­tünk a tanulónak a szám- | tanpélda megoldásában. A szocialista országok segít­séget nyújtanak a szabad­ságáért harcoló Vietnam­nak. A terpeszkedő, kifejezé­sekről részletesen írtunk. Így könnyeben megérthet­jük, hogy valamilyen új vagy hibásnak vélt nyelvi jelenséget nem lehet egy­értelműen helytelennek tartani. Ha az új, bonyolul­tabb kifejezés nem mond többet az egyszerű igénél, akkor használata helytelen és felesleges, de ha jelen- tésámyalat tapad hozzá, akkor használhatjuk, sőt az árnyaltabb kifejezés szempontjából használnunk is kell. Kiss István AA R Cl 1 Családi fészek Francois Truffaut, a francia új hullám egykori „fenegyerekének” neve, művészete nem ismeretlen a hazai közönség előtt. Négyszáz csapás című film­jével iskolát teremtett, — a meg nem alkuvó társada­lomszemlélet újszerű, képi megfogalmazását hozta a filmművészetbe. Következetes szigora azonban egyre enyhült az időszak folyamán. Első gyermekszereplője, Antoine Doinel a rendezővel együtt korosodott, és mire a há­zasság körülményei közé került, maga is jól szituált, kissé különc, de valójában ízig-vérig párizsi kispolgár vált belőle. Truffaut ugyanis három filmet készített fiatal hőse életéről. A Négyszáz csa­pásban gyermekkorát dol­gozta fel, a szülői, a felnőtt értetlenség mindmáig ele­ven és megdöbbentő törté­netét adta. Második alkotá­sa, a Lopott csókok Doinel ifjú éveiről mesél (a fran­cia filmnapok során ha­zánkban ugyancsak most kerül bemutatásra), itt a katonaság és a különféle szerelmek zűrzavarában ta­lálkozunk ismét vele. A harmadik a Családi fészek. Antoine megnősül, és hála egy bőkezű amerikai cég­nek, a szerelmi kísértések­től eltekintve semmi nem zavarja hétköznapjai derű­jét. Sem az unalom, a kis­polgári lét szürkesége, sem az alkotás, a gondolkodás hiánya, sem az, hogy élete érezhetően befejezettnek látszik. A rendező összefüggő történetként, és ezzel együtt zárt gondolati rendszer ré­szeként alkotta meg film­jeit, pedig mindhárom egyedi alkotás, egymással csupán külsőségekben és látszólagosan érintkező vi­lág. Hiszen Antoinnak — gyermekkori, a társadalom, a felnőttek elleni küzdel­mében szerzett tapasztala­tok, lelki sérülések követ­keztében érezhetően más emberré kellene válnia. Idegesebbnek, nyugtala­nabbnak, mindenképpen egyénitettebb figurát vár­nánk el tőle. Vagy talán azt akarja Truffaut bizonygat­ni, hogy minden lázadás csupán az életkor következ­ménye, és később így is, úgy is csupán a polgári konformizmus életformájá­nak lehetősége marad?... Saját életútjának tanulsá­gait akarja általánosíta­ni?... Csak sajnálkozással ju­talmazható törekvés ez. Annál is inkább, mert Francois Truffaut kitűnő képességű rendező, és a Családi fészek is jó film. Atmoszférateremtő ereje, a részletekben mindig hi­teles realizmusa, sajátos lírája, típusainak jellem­zése következtében mindent elhiszünk neki, amit el akar hitetni. Talán csak ifjúságának elfelejtéséért neheztelünk rá. Azért, mert már nem serkent gondolkodásra. Al­kotásai láttán nem nyug­talanít bennünket semmi... mert már őt magát sem nyugtalanítja a valóság, mint tíz egynéhány évvel ezelőtt. Pavlovits Miklós 13. — Ide figyeljem, Jannot! Unom az olcsó szellemes­kedéseit. A lényegről tájékoztasson... Azt meg, hogy ki, mit csinált Palermóban, bízza azokra, akik illeté­kesek abban... — húzta fel sértődötten orrát Fleu- rot. Egyébként is dühös volt Marcra, amiért mindig őt tisztelte meg az őskortól a közelmúltig című feje­zetek kiderítésével. Az éppen időszerű bűnügy kap­csán Marc folyton Ádám-Éváról beszélt, és Fleurot csak azt nem tudta még ezideig főnöke módszeréből ellesni, hogy a látszólagos és teljesen feleslegesnek tűnő történelmi kutatások szálain haladva hogyan tudja szinte minden esetben elkapni a tettest? — Szóval, miért csődített Milánóba? — dörmögött Jannotra. — Meleg nyomra bukkantunk... Bevált az ön ta­nácsa — és Jannot jelentőségteljesen nézett csoport­vezető főnökére, mintha ezzel is enyhíteni akarná előbbi kajánságát. — Ugye, ráálltunk Liggióra, mi­után a berni rendőrség legrozogább cellájából sikerült megszöktetnünk anélkül, hogy a pasas gyanút fogott volna. Liggio Bemből egyenesen Palermóba repült. Itt találkozott egy Giuseppe Panzeca nevű fickóval... Ekkor hívtam, főnök, magát is a repülőtérről és kér­tem egy embert, aki Liggiót tovább követné, mert én meg Panzeca nyomába szegődtem ... Fleurot bólintott. Ezzel nyugtázta: valóban úgy történt, ahogy Jannot mondja. Azt a Liggio nevű gengsztert átadta Casettinek, aiki gondoskodott annak további figyeltetéséről. — És?! Mire jutott ezzel a Panzecaval? — Meg se állt Bécsig. Ott bement egy olasz fagy­laltüzletbe, de nem csinált semmit. Két órával ké­sőbb már a schwechati repülőtéren volt. Alig tudtam felkapaszkodni utána a római repülőgépre. Szeren­csémre Rómában értesítettem ottani rezidensünket, Luigi főfelügyelőt és még mielőtt a pasas gyanút fog­hatott volna, át tudtam nekik adni a figyelést... A fickó aztán Aostaban, Milánó közelében, másnap egy Amporeale nevű, volt amerikai geng=v'.errel talál- zott... Ezt az Amporealet az egyik olasz detektív, aki korábban a szicíliai Lercara Friddiben teljesített szolgálatot, felismerte. Képzelheti, főnök, mennyire meglepődött a kolléga, amikor Panzeca nyomán egy ócska garázsban ismerősre bukkant Panzeca ezután /“Ül/,.. Látogatás a megyei pályaválasztási tanácsadónál Körös-körül a fal mellett különös „játékszerek”; a fémdoboz oldalán kacska- ringós vonalú nyílás, ebben kell végigvezetni a hozzá­tartozó fémpálcikát, s ahányszor a nyílás széléhez ér, a számlálószerkezet annyiszor jelzi apró katta­nással a kéz remegéséből származó hibát; gépkocsi fékdobjára emlékeztető me­chanikai szerkezet szétsze­déséhez technikai érzék szükséges; kalitkarendszer, melynek egyik rekeszéből a másikba csak áz oldalrá­cson átnyúlva szabad to­vábbítani a labdát, a meg­felelően kiválasztott kam- pós bot segítségével. S van még ezenkívül jó néhány, elmét-ügyességet próbára tevő műszaki kreá­ció a megyei Pályaválasz­tási és Munkapszichológiai Tanácsadó kísérleti termé­ben, a kecskeméti Ökollé- gium földszintjén. És van­nak ezenkívül a tesztkér­dőívek, -feladványok, intel­ligenciapróbák, a laikus kí­vülálló számára alig elkép­zelhető változatosságban. Néhány „játékszert” jó­magam is végigpróbálok, ami alapján a fiatal veze­tő pszichológus, Szende László egyelőre eltanácsol a technikai pályáktól. • „G. Z. nyolcadik osztá­lyt« fiú. A pszichológiai vizsgálatot az osztályfőnök azért tartott szükségesnek, mert „a tanuló jó képes­ségű, de teljesen tanácsta­lan”. Értelmiségi szülők gyer­meke, iskolai tanulmányi eredménye félévkor 4,6-os. Sok barátja van, sportol, sokat olvas. A képességvizsgálat ered­ménye szerint minden te­kintetben jobb az átlagos­nál, különösen kiemelke­dik absztrakciós képessé­ge, logikus gondolkodása, vizuális emlékezete. Mun­kamódja gyors, teljesítmé­nye jó, de nem precíz. A személyiségvizsgálat ta­núsága szerint érdeklődése széles körű, de határozott irány nélküli. Érzelmi-han­gulati életében bizonytalan­ság észlelhető. Társadalmi beilleszkedési és alkalmaz­kodási készsége igen reá­lis és szociális. A vizsgálat eredménye­ként az általános gimná­ziumba való jelentkezést javasoljuk, ám ez csak pil­lanatnyilag oldja meg a problémát, s négy év múl­va újból döntenie kell. E halasztásra feltétlenül szük­sége van a tanulónak, hi­szen bármennyire is jó ké­pességű, "pályaválasztás szempontjából éretlen.” » A jellemzés kizárólag a riport számára készült, a valóságban ugyanis sokkal hosszabb, részletesebb és — a szakmai kifejezések köznapi értelmét tekintve — jóval kíméletlenebb. Mire terjed ki a vizsgá­lat? — A figyelemre, az em­lékezetre, az analógiás gon­dolkodásra, az elvont és a konkrét fogalmak haszná­latára, a műszaki intelli­genciára és érdeklődésre, a térelképzelésre — sorolja Szende László. — Ezenkí­vül meg kell keresnünk a személyiség dimenzióit, a jellem határozottságát, s alaposan rá kell kérdez­nünk az érzelmek, indula­tok harmóniájára, vagy ép­pen diszharmóniájára. Ah­hoz, hogy a személyiség szerkezetét megismerjük, előbb részeire kell bonta­nunk. De a döntést már új­ból az egész, a komplex alapján hozzuk meg. A vizsgálat diszkrét, a pszichológuson és a tanulón kívül más nem vehet részt. Egy-egy jelentkezővel órá­kon át foglalkoznak, latba- vetve a lélektani megis­merés egész arzenálját. A szülővel külön beszélget­nek. A megyéből az idén ösz- szesen harmincötén jelent­keztek vizsgálatra, azaz vették igénybe a tanácsadó szolgálatát — kettő közü­lük érettségi előtt áll, a többi mind a nyolcadik ál­talánosba jár. Kétkedve kérdezem: csak ennyi rászoruló volna? — Egészen bizonyos, hogy a jelentkezettek sok­szorosának kellene pálya- választási tanácsot nyújta­nunk — hangzik a válasz. — Mint ahogyan mi is jó­val többre rendezkedtünk be. Igaz, ide csak a „prob­lémás esetekben” jönnek. De ezek száma is sokszorta nagyobb... Az a vélemé­nyem, hogy a szülők több­sége nem érzi a súlyát an­nak, hogy a serdülő életé­ben mit jelent ez az egész életre kiható döntés: pá­lyát választani. A jelentkezett harminc­ötnek a négyötöde kecske­méti. Túlnyomórészt kétke­zi dolgozók gyermekei. * Mit kellene és mit lehet­ne tenni? Ahhoz, hogy a tanácsadó méltóképp be­tölthesse feladatát. A megyei szakigazgatási szervek valamelyikének legalább egy olyan sze­mélyt kellene alkalmaz­niuk, aki kizárólag a fiatal munkába állók helyzetéért, sorsának alakulásáért felel. A tanácsadónak az ún. pályaorientációs vizsgála­tokra kellene kiterjeszte­nie működési körét; ezzel együtt ütköztetni a hajla­mokat a népgazdaság igé­nyeivel, lehetőségeivel. Emellett viszont az volna a célszerű, ha az általános iskolák hetedik és a közép­iskolák harmadik osztályá­ban végeznék el a vizsgá­latot, a tanácsadással egy­idejűleg, mert ily módon a tanulónak már az utolsó iskolai év során alkalma adódna arra, hogy érdeklő­dése mindinkább a válasz­tott pálya felé forduljon. Még az idén sor kerül a pályaválasztási felelősök megyei továbbképzésére, a tanácsadó és a megyei ta­nács vb művelődési osz­tálya közös szervezésében. Á pályára nevelés külö­nös súllyal esik latba a középiskolákban. Már ki­választottak egy gimnáziu­mi osztályt Kecskeméten, amelynek műszaki érdeklő­désű tanulóival a tanács­adó pszichológusai havon­ta találkoznak. Még csak harmincötén jelentkeztek az idén... Azok, akik legkevésbé vol- i tak képesek pályát válasz­tani. Mégis, végül is ők választottak a legjobban. Olyan pályára kerülnek, amely képességeikkel, sze­mélyiségükkel a leginkább összhangban van. {Hatvani Dániel újra Becsbe utazott, ahol a már említett olasz cuk­rász egyik segédjéről kiderült, hogy az osztrák ren­dőri szervek egy idő óta azzal gyanúsítják; személyé­ben kell keresni a bécsi kábítószer-kereskedelem egyik közvetítő és elosztó figuráját. — Remélhetőleg nem tartóztatták le? — és Fleu­rot krákogott. — Az ördögbe is. Sosem gondoltam volna, hogy Milánó is ennyire füstös város. — Jön a főn — fordította fejét oldalt az autót ve­zető milánói detektívfelügyelő — Északról, az Al­pokból ereszkedik alá... Ez bizony az ősz közeled­tének csalhatatlan jele nálunk. Az ipamegyedek északon vannak és így azok felől nyomja a gázos levegőt a belvárosra. Ügy látszik, a levegő romlá­sát, a bűnözés emelkedését egyetlen gyorsan fejlődő nagyváros sem kerülheti el. — Aham! — hümmögött Fleurot és jelentőségtel­jesen elhallgatott. Jannot megértette, újra övé a szó. — Ez az Amporeale Aostaból azután visszajött Milánóba, de a fiúk jelentése szerint a Nyugat- Európában nyomon követett utazó ügynökök közül nyolc ugyancsak Milánóba tért meg. A többiek kü­lönböző észak-olasz városokban laknak és mind­egyiknek van civil foglalkozása is. Am ez az Am­poreale arról győzött meg minket, hogy esetleg Mi­lánóban lehet a kábítószercsempész-banda központ­ja... — Legfeljebb alközpontja — jegyezte meg morco­sán és kioktatóan Fleurot. Bosszantotta Jannot ma­gabiztossága. Marckal együtt ők aztán igazán kény­szerültek jól megtanulni, hogy ez az üzlethálózat, melynek felgöngyölítésén már hónapok óta az Inter­pol harminc és az érintett országok több száz nyomo­zója dolgozik, nem pancserek gyülekezete. — Panzecat lekörnyeztette? — kérdezte kissé gú­nyosan, mint a tanár a túlbuzgó stréber diákot, aki betéve fújja a logaritmustáblázatot, ám zavarba jön az egyszerű alapműveleteknél. — Még nem! Illetve még nem érkezett meg Pá­rizsból ... — válaszolta zavartan Jannot. Fleurot kárörvendően elmosolyodott. — No lám, jól tippelt... Hiába, azok az alapműveletek. Nem lehet eléggé gyakorolni őket. — Hisz egy hete lóg már a fickón Jannot — je­gyezte meg epésen. Antonió Amporeale Milánó Calvairate negyedé­ben lakott. 1947-ben, mint nemkívánatos amerikai állampolgárt New Yorkból szülőhazájába — Szicí- iába — telepítették vissza. New Yorkban a „Lucky” vagyis a „mázlis” Luciano gengjének egyik család­ihoz tartozott Ahogyan Itáliába visszatérve, 1950- től, Luciano kezdte megszervezni olasz családjait, Amporeale, mint régi szakember, a kábítószer ke­reskedelemben kapott munkát és Milánóba költö­zött (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents