Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-17 / 64. szám
1971. március 17, szerda S. oldal NYELVŐR Mindent eszközlünk”? A -terpeszkedő kifejezésekkel előző cikkünkben már foglalkoztunk, de ott csak azokat tárgyaltuk, amelyek a szenvedő szemléletet fejezik ki. Használatuk azonban nagyon széles körű, sokszor nem a személytelenség szándéka hozta őket létre, hanem csak a szószaporításé. Ha valamit javaslatba hozunk, ugyanúgy ki kell fejeznünk a cselekvő személyét, mint amikor egyszerűen csak javaslunk. Ezeknek a kifejezéseknek az igéje nagyon sokszor az eszközöl. A XVIII. század végén bukkant fel mint nyelvújítási szó. Azóta „tüneményes” pályát futott be a terpeszkedő kifejezésekben való gyakori használatával. Mit is lehet eszközölni? Többek között fizetést, módosítást, bevásárlást, felelősségre vonást, változtatást, megrendelést. De más igéket is felhasználtak: próbát tesz, váddal illet, bírálatot gyakorol, tervbe vesz, kifejezésre juttat, tudomására hoz, reményt táplál magában. Az idézett példákból is kitűnik, hogy ezek a kifejezések nem teszik kifejezőbbé beszédünket, legnagyobb részüket tehát kerülni kell, és egyszerűen csak igét kell helyettük használni. De nem lehet egyértelműen elvetni a terpeszkedő kifejezéseket. Néha a bonyolultabb kifejezés többet vagy mást mond, mint az egyszerű ige. Ilyen esetekben használjuk a bonyolultabb kifejezést is. A beszél és a beszédet mond, a megbeszél és a megbeszélést folytat jelentése nem azonos. A beszél folyamatos cselekvést fejez ki. A beszédet mond egy bizonyos alkalommal elmondott beszédre vonatkozik. A megbeszél mellett a megbeszélést folytat is használható. E helyett a mondat helyett „A küldöttek kétórás megbeszélést folytattak” — nem mondhatjuk azt, hogy két óra hosz- szat beszéltek. Az esküszik és esküt tesz között is érzünk különbséget (ha valaki esküt tesz, hivatali esküre gondolunk). Az előad folyamatos előadásra vonatkozik (pl. az egyetemi tanár az egyete- i men), az előadást tart j pedig egy előadásra. A segít mellett a segítséget j nyújt is használható. (Segítünk a tanulónak a szám- | tanpélda megoldásában. A szocialista országok segítséget nyújtanak a szabadságáért harcoló Vietnamnak. A terpeszkedő, kifejezésekről részletesen írtunk. Így könnyeben megérthetjük, hogy valamilyen új vagy hibásnak vélt nyelvi jelenséget nem lehet egyértelműen helytelennek tartani. Ha az új, bonyolultabb kifejezés nem mond többet az egyszerű igénél, akkor használata helytelen és felesleges, de ha jelen- tésámyalat tapad hozzá, akkor használhatjuk, sőt az árnyaltabb kifejezés szempontjából használnunk is kell. Kiss István AA R Cl 1 Családi fészek Francois Truffaut, a francia új hullám egykori „fenegyerekének” neve, művészete nem ismeretlen a hazai közönség előtt. Négyszáz csapás című filmjével iskolát teremtett, — a meg nem alkuvó társadalomszemlélet újszerű, képi megfogalmazását hozta a filmművészetbe. Következetes szigora azonban egyre enyhült az időszak folyamán. Első gyermekszereplője, Antoine Doinel a rendezővel együtt korosodott, és mire a házasság körülményei közé került, maga is jól szituált, kissé különc, de valójában ízig-vérig párizsi kispolgár vált belőle. Truffaut ugyanis három filmet készített fiatal hőse életéről. A Négyszáz csapásban gyermekkorát dolgozta fel, a szülői, a felnőtt értetlenség mindmáig eleven és megdöbbentő történetét adta. Második alkotása, a Lopott csókok Doinel ifjú éveiről mesél (a francia filmnapok során hazánkban ugyancsak most kerül bemutatásra), itt a katonaság és a különféle szerelmek zűrzavarában találkozunk ismét vele. A harmadik a Családi fészek. Antoine megnősül, és hála egy bőkezű amerikai cégnek, a szerelmi kísértésektől eltekintve semmi nem zavarja hétköznapjai derűjét. Sem az unalom, a kispolgári lét szürkesége, sem az alkotás, a gondolkodás hiánya, sem az, hogy élete érezhetően befejezettnek látszik. A rendező összefüggő történetként, és ezzel együtt zárt gondolati rendszer részeként alkotta meg filmjeit, pedig mindhárom egyedi alkotás, egymással csupán külsőségekben és látszólagosan érintkező világ. Hiszen Antoinnak — gyermekkori, a társadalom, a felnőttek elleni küzdelmében szerzett tapasztalatok, lelki sérülések következtében érezhetően más emberré kellene válnia. Idegesebbnek, nyugtalanabbnak, mindenképpen egyénitettebb figurát várnánk el tőle. Vagy talán azt akarja Truffaut bizonygatni, hogy minden lázadás csupán az életkor következménye, és később így is, úgy is csupán a polgári konformizmus életformájának lehetősége marad?... Saját életútjának tanulságait akarja általánosítani?... Csak sajnálkozással jutalmazható törekvés ez. Annál is inkább, mert Francois Truffaut kitűnő képességű rendező, és a Családi fészek is jó film. Atmoszférateremtő ereje, a részletekben mindig hiteles realizmusa, sajátos lírája, típusainak jellemzése következtében mindent elhiszünk neki, amit el akar hitetni. Talán csak ifjúságának elfelejtéséért neheztelünk rá. Azért, mert már nem serkent gondolkodásra. Alkotásai láttán nem nyugtalanít bennünket semmi... mert már őt magát sem nyugtalanítja a valóság, mint tíz egynéhány évvel ezelőtt. Pavlovits Miklós 13. — Ide figyeljem, Jannot! Unom az olcsó szellemeskedéseit. A lényegről tájékoztasson... Azt meg, hogy ki, mit csinált Palermóban, bízza azokra, akik illetékesek abban... — húzta fel sértődötten orrát Fleu- rot. Egyébként is dühös volt Marcra, amiért mindig őt tisztelte meg az őskortól a közelmúltig című fejezetek kiderítésével. Az éppen időszerű bűnügy kapcsán Marc folyton Ádám-Éváról beszélt, és Fleurot csak azt nem tudta még ezideig főnöke módszeréből ellesni, hogy a látszólagos és teljesen feleslegesnek tűnő történelmi kutatások szálain haladva hogyan tudja szinte minden esetben elkapni a tettest? — Szóval, miért csődített Milánóba? — dörmögött Jannotra. — Meleg nyomra bukkantunk... Bevált az ön tanácsa — és Jannot jelentőségteljesen nézett csoportvezető főnökére, mintha ezzel is enyhíteni akarná előbbi kajánságát. — Ugye, ráálltunk Liggióra, miután a berni rendőrség legrozogább cellájából sikerült megszöktetnünk anélkül, hogy a pasas gyanút fogott volna. Liggio Bemből egyenesen Palermóba repült. Itt találkozott egy Giuseppe Panzeca nevű fickóval... Ekkor hívtam, főnök, magát is a repülőtérről és kértem egy embert, aki Liggiót tovább követné, mert én meg Panzeca nyomába szegődtem ... Fleurot bólintott. Ezzel nyugtázta: valóban úgy történt, ahogy Jannot mondja. Azt a Liggio nevű gengsztert átadta Casettinek, aiki gondoskodott annak további figyeltetéséről. — És?! Mire jutott ezzel a Panzecaval? — Meg se állt Bécsig. Ott bement egy olasz fagylaltüzletbe, de nem csinált semmit. Két órával később már a schwechati repülőtéren volt. Alig tudtam felkapaszkodni utána a római repülőgépre. Szerencsémre Rómában értesítettem ottani rezidensünket, Luigi főfelügyelőt és még mielőtt a pasas gyanút foghatott volna, át tudtam nekik adni a figyelést... A fickó aztán Aostaban, Milánó közelében, másnap egy Amporeale nevű, volt amerikai geng=v'.errel talál- zott... Ezt az Amporealet az egyik olasz detektív, aki korábban a szicíliai Lercara Friddiben teljesített szolgálatot, felismerte. Képzelheti, főnök, mennyire meglepődött a kolléga, amikor Panzeca nyomán egy ócska garázsban ismerősre bukkant Panzeca ezután /“Ül/,.. Látogatás a megyei pályaválasztási tanácsadónál Körös-körül a fal mellett különös „játékszerek”; a fémdoboz oldalán kacska- ringós vonalú nyílás, ebben kell végigvezetni a hozzátartozó fémpálcikát, s ahányszor a nyílás széléhez ér, a számlálószerkezet annyiszor jelzi apró kattanással a kéz remegéséből származó hibát; gépkocsi fékdobjára emlékeztető mechanikai szerkezet szétszedéséhez technikai érzék szükséges; kalitkarendszer, melynek egyik rekeszéből a másikba csak áz oldalrácson átnyúlva szabad továbbítani a labdát, a megfelelően kiválasztott kam- pós bot segítségével. S van még ezenkívül jó néhány, elmét-ügyességet próbára tevő műszaki kreáció a megyei Pályaválasztási és Munkapszichológiai Tanácsadó kísérleti termében, a kecskeméti Ökollé- gium földszintjén. És vannak ezenkívül a tesztkérdőívek, -feladványok, intelligenciapróbák, a laikus kívülálló számára alig elképzelhető változatosságban. Néhány „játékszert” jómagam is végigpróbálok, ami alapján a fiatal vezető pszichológus, Szende László egyelőre eltanácsol a technikai pályáktól. • „G. Z. nyolcadik osztályt« fiú. A pszichológiai vizsgálatot az osztályfőnök azért tartott szükségesnek, mert „a tanuló jó képességű, de teljesen tanácstalan”. Értelmiségi szülők gyermeke, iskolai tanulmányi eredménye félévkor 4,6-os. Sok barátja van, sportol, sokat olvas. A képességvizsgálat eredménye szerint minden tekintetben jobb az átlagosnál, különösen kiemelkedik absztrakciós képessége, logikus gondolkodása, vizuális emlékezete. Munkamódja gyors, teljesítménye jó, de nem precíz. A személyiségvizsgálat tanúsága szerint érdeklődése széles körű, de határozott irány nélküli. Érzelmi-hangulati életében bizonytalanság észlelhető. Társadalmi beilleszkedési és alkalmazkodási készsége igen reális és szociális. A vizsgálat eredményeként az általános gimnáziumba való jelentkezést javasoljuk, ám ez csak pillanatnyilag oldja meg a problémát, s négy év múlva újból döntenie kell. E halasztásra feltétlenül szüksége van a tanulónak, hiszen bármennyire is jó képességű, "pályaválasztás szempontjából éretlen.” » A jellemzés kizárólag a riport számára készült, a valóságban ugyanis sokkal hosszabb, részletesebb és — a szakmai kifejezések köznapi értelmét tekintve — jóval kíméletlenebb. Mire terjed ki a vizsgálat? — A figyelemre, az emlékezetre, az analógiás gondolkodásra, az elvont és a konkrét fogalmak használatára, a műszaki intelligenciára és érdeklődésre, a térelképzelésre — sorolja Szende László. — Ezenkívül meg kell keresnünk a személyiség dimenzióit, a jellem határozottságát, s alaposan rá kell kérdeznünk az érzelmek, indulatok harmóniájára, vagy éppen diszharmóniájára. Ahhoz, hogy a személyiség szerkezetét megismerjük, előbb részeire kell bontanunk. De a döntést már újból az egész, a komplex alapján hozzuk meg. A vizsgálat diszkrét, a pszichológuson és a tanulón kívül más nem vehet részt. Egy-egy jelentkezővel órákon át foglalkoznak, latba- vetve a lélektani megismerés egész arzenálját. A szülővel külön beszélgetnek. A megyéből az idén ösz- szesen harmincötén jelentkeztek vizsgálatra, azaz vették igénybe a tanácsadó szolgálatát — kettő közülük érettségi előtt áll, a többi mind a nyolcadik általánosba jár. Kétkedve kérdezem: csak ennyi rászoruló volna? — Egészen bizonyos, hogy a jelentkezettek sokszorosának kellene pálya- választási tanácsot nyújtanunk — hangzik a válasz. — Mint ahogyan mi is jóval többre rendezkedtünk be. Igaz, ide csak a „problémás esetekben” jönnek. De ezek száma is sokszorta nagyobb... Az a véleményem, hogy a szülők többsége nem érzi a súlyát annak, hogy a serdülő életében mit jelent ez az egész életre kiható döntés: pályát választani. A jelentkezett harmincötnek a négyötöde kecskeméti. Túlnyomórészt kétkezi dolgozók gyermekei. * Mit kellene és mit lehetne tenni? Ahhoz, hogy a tanácsadó méltóképp betölthesse feladatát. A megyei szakigazgatási szervek valamelyikének legalább egy olyan személyt kellene alkalmazniuk, aki kizárólag a fiatal munkába állók helyzetéért, sorsának alakulásáért felel. A tanácsadónak az ún. pályaorientációs vizsgálatokra kellene kiterjesztenie működési körét; ezzel együtt ütköztetni a hajlamokat a népgazdaság igényeivel, lehetőségeivel. Emellett viszont az volna a célszerű, ha az általános iskolák hetedik és a középiskolák harmadik osztályában végeznék el a vizsgálatot, a tanácsadással egyidejűleg, mert ily módon a tanulónak már az utolsó iskolai év során alkalma adódna arra, hogy érdeklődése mindinkább a választott pálya felé forduljon. Még az idén sor kerül a pályaválasztási felelősök megyei továbbképzésére, a tanácsadó és a megyei tanács vb művelődési osztálya közös szervezésében. Á pályára nevelés különös súllyal esik latba a középiskolákban. Már kiválasztottak egy gimnáziumi osztályt Kecskeméten, amelynek műszaki érdeklődésű tanulóival a tanácsadó pszichológusai havonta találkoznak. Még csak harmincötén jelentkeztek az idén... Azok, akik legkevésbé vol- i tak képesek pályát választani. Mégis, végül is ők választottak a legjobban. Olyan pályára kerülnek, amely képességeikkel, személyiségükkel a leginkább összhangban van. {Hatvani Dániel újra Becsbe utazott, ahol a már említett olasz cukrász egyik segédjéről kiderült, hogy az osztrák rendőri szervek egy idő óta azzal gyanúsítják; személyében kell keresni a bécsi kábítószer-kereskedelem egyik közvetítő és elosztó figuráját. — Remélhetőleg nem tartóztatták le? — és Fleurot krákogott. — Az ördögbe is. Sosem gondoltam volna, hogy Milánó is ennyire füstös város. — Jön a főn — fordította fejét oldalt az autót vezető milánói detektívfelügyelő — Északról, az Alpokból ereszkedik alá... Ez bizony az ősz közeledtének csalhatatlan jele nálunk. Az ipamegyedek északon vannak és így azok felől nyomja a gázos levegőt a belvárosra. Ügy látszik, a levegő romlását, a bűnözés emelkedését egyetlen gyorsan fejlődő nagyváros sem kerülheti el. — Aham! — hümmögött Fleurot és jelentőségteljesen elhallgatott. Jannot megértette, újra övé a szó. — Ez az Amporeale Aostaból azután visszajött Milánóba, de a fiúk jelentése szerint a Nyugat- Európában nyomon követett utazó ügynökök közül nyolc ugyancsak Milánóba tért meg. A többiek különböző észak-olasz városokban laknak és mindegyiknek van civil foglalkozása is. Am ez az Amporeale arról győzött meg minket, hogy esetleg Milánóban lehet a kábítószercsempész-banda központja... — Legfeljebb alközpontja — jegyezte meg morcosán és kioktatóan Fleurot. Bosszantotta Jannot magabiztossága. Marckal együtt ők aztán igazán kényszerültek jól megtanulni, hogy ez az üzlethálózat, melynek felgöngyölítésén már hónapok óta az Interpol harminc és az érintett országok több száz nyomozója dolgozik, nem pancserek gyülekezete. — Panzecat lekörnyeztette? — kérdezte kissé gúnyosan, mint a tanár a túlbuzgó stréber diákot, aki betéve fújja a logaritmustáblázatot, ám zavarba jön az egyszerű alapműveleteknél. — Még nem! Illetve még nem érkezett meg Párizsból ... — válaszolta zavartan Jannot. Fleurot kárörvendően elmosolyodott. — No lám, jól tippelt... Hiába, azok az alapműveletek. Nem lehet eléggé gyakorolni őket. — Hisz egy hete lóg már a fickón Jannot — jegyezte meg epésen. Antonió Amporeale Milánó Calvairate negyedében lakott. 1947-ben, mint nemkívánatos amerikai állampolgárt New Yorkból szülőhazájába — Szicí- iába — telepítették vissza. New Yorkban a „Lucky” vagyis a „mázlis” Luciano gengjének egyik családihoz tartozott Ahogyan Itáliába visszatérve, 1950- től, Luciano kezdte megszervezni olasz családjait, Amporeale, mint régi szakember, a kábítószer kereskedelemben kapott munkát és Milánóba költözött (Folytatjuk^
