Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-13 / 61. szám
1971. március 13, szombat 3. oldal A szervezett dolgozók képviseletében (Folytatás az 1. oldalról) egységében, a Ganz-Mlla- mossági Művek Bajai Készülékek Gyárában és még számos más üzemben. 1988. óta azonban egyes helyeken megtorpanás mutatkozik az újítómozgalomban. Az újítások elbírálásénál esetenként bürokratikus vonások érvényesültek, ami kedvét szegte az újítóiénak. Feltétlenül fontos ezért, hogy az újításokkal kapcsolatban egyértelmű szabályozást dolgozzanak ki és biztosítsák az újítók nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülését. Eim’kelatt di ilei-szíir/onal Az előadó ezután a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásával foglalkozott. Megállapította, hogy a harmadik ötéves terv ideién az ipari munkások átlagkeresete 21 százalékkal növekedett. A keresetek közelebb kerültek az országos átlaghoz, de még mindig mintegy 12 százalékos lemaradás mutatkozik. Az életszínvonal javulását mutatja a kiskereskedelmi forgalom növekedése, amely az elmúlt öt év alatt 54 százalékkal emelkedett. Az 1968-brn érvénybe lépett gazdaságirányítási rendszer hatására jelentősen javult az áruellátás, nőtt a választók és csökkent a hiánycikkek száma. Sok azonban még a tennivaló a kereskedelmi hálózat fejlesztését illetően, különösen a peremkerületekben és a községekben. Az életszínvonal alakulását nagymértékben befolyásolja az árak alakulása. Bár a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az évi árszintemelkedés nem haladta meg a tervezett 2 százalékot, az árak alakulása azonban nem egyformán érintette a különböző rétegeket. A szakszervezetek részéről helyeseljük az értékarányos árak kialakítását. de ezt csak hosszabb távon lehet megvalósítani úgy, hogy ne hasson hátrányosan egyetlen nagyobb társadalmi réteg életszínvonalára sem. Ked/e?fi politikai Isjkör Ezután Borsodi elvtárs munkaügyi, társadalombiztosítási, egészségügyi, munkavédelmi. üdültetési, oktatási és szervezeti kérdésekkel foglalkozott, majd így folytatta: Elmondhatjuk, hogy küldöttértekezletünk kedvező politikai helyzetben ülésezik. Pártunk a közelmúltban tartatta X. kongresszusát, amely ismét hosszabb időre kidolgozta a szocializmus építésének politikai irányvonalát. A kongresz- szus világosan meghatározta a szakszervezetek szocialista viszonyok között betöltött szerepét és politikai tevékenységét. Tavaly november elején ülésezett a megyei pártértekezlet, amely állást foglalt a megyét érintő főbb gazdasági, politikai és kulturális kérdésekben. Mindez jó politikai hangulatot, kedvező lehetőséget teremtett a szakszervezeti választások sikeres lebonyolításához. Tapasztalataink szerint a szervezett dolgozók minden eddiginél nagyobb érdeklődéssel tekintettek a vá’— *'—^ e’é Ezt bizonyítja a taggyűléseken és I küldöttértekezleteken való 80—90 százalékos részvételi arány, valamint a fel- ! szólalok nagy száma. A vezetőségválasztásokon sok szó esett a X. kongresszus által meghatározott feladatokról, ugyanakkor a hozzászólók foglalkoztak azokkal a sajátos helyi tennivalókkal, amelyek megoldása elsősorban a szakszervezetekre vár. Igei fontos, hogy a vezetőségek, s különböző választott szervek visszatérjenek az elhangzott észrevételek elemzésére, s ne maradjon megválaszolatlanul egyetlen, a dolgozók által felvetett probléma sem. Ezután az SZMT vezető titkára a választások eredményeit ismertette. Elmondta, hogy újjáválasztottak 5630 bizalmit, 478 műhely- és osztálybizottságot, 76 szakszervezeti tanácsot, 345 szakszervezeti bizottságot és 8 szakmai megyebizottságot. A megválasztott tisztségviselők száma 14 792, s közöttük az újak aránya 33,4 százalék. Tekintetbe kell azonban venni, hogy a legutóbbi választáshoz viszonyítva a tisztségviselők létszáma 7,3 százalékkal növekedett, ami annyit jelent, hogy a cserélődés mégsem volt nagymértékű, s örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szakszervezetek káderállománya stabilizálódott. Növekedett a vezetőségekben a fiatalok és a nők aránya. A választások lezajlása után a vezetőségi tagok 27,7 százaléka 30 éven aluli, 47 százaléka pedig nő. A választások során tovább szélesedett a szakszervezeti demokrácia. Ez megmutatkozott a jelöléseknél és a felszólalásokban is. Az utóbbit a dolgozók jó politikai közérzete jellemezte. Örömmel szóltak a dolgozók az elért eredményekről, ugyanakkor kritikával illették különösen a munkahelyen tapasztalt fogyatékosságokat. A legtöbbet vitatott téma a bérek és jövedelmek alakulása volt. A helyzet ismeretében jogosnak tartjuk a bérekkel kapcsolatos kívánalmakat az élelmiszeriparban, valamint a főleg nőket foglalkoztató ruha- es textiliparban, a költségvetési ágazatokban pedig a pedagógusok, hírközlő szervek és egyes egészségügyi területen dolgozók körében. A szakszervezetek/ támogatják, a szükséges differenciáltság alkalmazását a bérek és jövedelmek alakításánál. A vállalati alapok nem mindenütt nyújtanak lehetőséget arra, hogy egyik napról a másikra kialakuljanak a kívánatos bérarányok. Átgondolt és tervszerű bérpolitikával azon- bán rövid időn belül változásokat lehet elérni. Az új bértarifa-rendszer — amely rövidesen elfogadásra kerül — lehetőséget nyújt a fokozottabb differenciáltságra. ß írui&í’lie'Yi körülmények Ezt követően az előadó a munkaerő-gazdálkodással j foglalkozott, s hangsúlyoz- j ta, hogy fontos tennivaló a i törzsgárda megbecsüléséről: hozott intézkedések végre- 1 hajtása. Emellett többet í kell törődni a munkahelyi körülmények javításával, ami a munkaerő megtartá- I sának egyik módja. Ahol a j dolgozók jól érzik magu- I kát, merij meghallgatják véleményüket, törődnek egyéni gondjaikkal, onnan nem mennek el, mert magukénak érzik az üzemet. A vándormadarakkal kapcsolatban az előadó olyan intézkedéseket sürgetett, hogy azok az új munkahelyen ne kaphassanak magasabb fizetést, ne" élvezhessenek anyagi előnyöket a régi munkásokkal szemben. Borsodi elvtárs ezt követően a szakszervezetek előtt álló feladatokkal foglalkozott. Ezek között említette a vállalati távlati tervek elkészítésének segítését, amelynél igen lényeges, hogy kidolgozásába bevonják az egész üzem kollektíváját. A másik fontos feladat a kollektív szerződések öt évre való megkötése. Megyeszerte nagyon határozott követelése a dolgozó asszonyoknak az óvodák és bölcsődék bővítése. Ennek megoldása érdekében fontos, hogy a vállalati eszközökből erre a célra is megfelelő keretek álljanak rendelkezésre. Az előadó beszámolója végén arra hívta fel a küldötteket és a szakszervezetek tagságát, hogy politikai és szervező munkával támogassák a Hazafias Népfrontot az 1971-es ország- gyűlési és tanácsválasztások előkészítésében és lebonyolításában. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Az elkövetkező években — az MSZMP X. kongresszusa és a megyei pártértekezlet határozatai alapján — a szocializmus teljes felépítésének magasabb szinten való folytatása határozza meg megyénk szakszervezeti szerveinek és megközelítőleg 15 ezer tisztségviselőjének tennivalóit. Fontos feladatuk lesz elősegíteni a magye negyedik ötéves tervének megvalósítását, a gazdaságirányítási rendszer elveinek következetesebb érvényesítését, a termelés hatékonyságának fokozását, ez által a bérből és fizetésből élő dolgozók életszínvonalának emelését. E feladatok sikeres végrehajtásához kérik a szakszervezetek a megye szervezett dolgozóinak aktív támogatását. * A beszámolót követő szünet után Arató Sándor, az építők, Tóth Endre, a vasipari dolgozók, Oldal Györgyné, a MEDOSZ, Búzás János, a pedagógus, dr. Gonda László, az Orvosegészségügyi Szakszervezet, Barakonyi Gabriella, a KPVDSZ, Weither Vilmos, a HVD3Z, Kulcsár István, a 9-es számú Volán Vállalat küldötte szólalt fel, majd Terhe Dezső, a KISZ megyei bizottságának első titkára kért szót. A következő felszólaló Kmetovlcs János, a Vasipari Szakszervezet küldötte, majd Kovács Pál, az SZMT közgazdasági munkabizottságának vezetője volt. Ezután dr. Romany Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára következett hozzászólásra. Dr. Romany Pál felszólalása — Pártunk megye! bizottsága és a magam nevében tisztelettel üdvözlöm az SZMT mai küldöttértekezletét — mondotta bevezetőjében Romany elvtárs. — Külön köszöntöm a munkapadoktól jött munkásnőket és munkásokat, valamint a szakszervezet jelenlevő veteránjait, akik közül többen maguk is részesei voltak a felszabadulás előtt az osztályharcnak. — A mai küldöttértekezlet olyan időszak szakszervezeti tevékenységét vitatja meg, amikor országunkban jelentős politikai és gazdasági fejlődés zajlott le, s a nemzetközi küzdőtéren is meg-megújuló harcok folytak az imperializmus, s a haladás, a szocializmus érői 'között. Mind itthon, mind határainkon kívül számos siker született, amely a magyar és a nemzetközi munkásosztály érdekeinek egyaránt megfelelt. A megyében végbement változásokról a Szakszervezetek Megyei Tanácsának írásos és szóbeli jelentése hű képet ad. A párt Központi Bizottsága — s ennek szellemében a megyei pártbizottság is — nagy jelentőségűnek tartja a szakszervezetek tevékenységét. Számos tapasztalt kommunista dolgozik a szakszervezetekben, együtt a párton kívüliekkel, a munkásosztály céljainak megvalósításán. A szakszervezeti mozgalom jelentős eredményeket mondhat magáénak, amelyért a megyei nártbizottság elismerését tolmácsolom. Romány elvtárs ezután a megye politikai és gazdasági fejlődését elemezte, majd a szakszervezeti választások tapasztalataival foglalkozott. A vezetőségválasztó taggyűléseken voltak felszólalók, akik bírálták is munkánkat. Ez jó, minthogy az is helyes, hogy több helyen új nevek kerültek fel a listákra. Mindez demokratizmusunk fejlődését igazolja. A X. pártkongresszus határozatai népünk széles rétegeiben visszhangra leltek. A különböző tanácskozásokon sokszor felidéznek egy-egy fontos elvi megállapítást. Nekünk azonban nemcsak idéznünk kell tudni, hanem cselekedni is. Romány elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy egyetért azokkal a javaslatokkal, amelyek az előterjesztésekben szerepelnek, mégis arra hívta fel a figyelmet, hogy kellő figyelmet kell azokra a kérdésekre is fordítani, amelyek az általánostól az országostól kissé eltérnek, s itt ebben a megyében van fontos szerepük. Ilyen többek között az ipar területi elhelyezkedése, nyersanyag-ellátása, és szakmunkás-utánpótlása. A megyei pártbizottság első titkára ezután a termelőszövetkezetek melléküzem- ági tevékenységével, a gyáregységek helyzetével foglalkozott, majd így fejezte be felszólalását: — Biztos vagyok abban, hogy a megye szervezett dolgozói sikeresen valósítják meg a X. pártkongresszus határozatait és alkalmazzak helyi viszonyainkra a szakszervezetek közeljövőben sorra kerülő kongresszusának állásfoglalásait. Biztosítani kívánom a megye szervezett Közelebb e Azt a címet is adhattam volna ennek az írásnak, hogy egy érdekes ankét tapasztalatai. Mert most, amikor arról a néhány nappal ezelőtt tartott összejövetelről akarok beszélni, amelyet szerkesztőségünk hívott össze, s amely Kecskemét és a környékén található kisebb települések meglevő és kívánatos kapcsolatait volt hivatva boncolgatni — mindenképpen azt kell írnom, hogy érdekes volt ez az ankét. A résztvevők közül többen is megfogalmazták azt a korábbi kételyeiket, hogy nem számítottak ekkora érdeklődésre, nem is gondolták, hogy ilyen sok közös törekvés vetődik fel és él elevenen a megyeszékhely tanácsa, lakói, továbbá a beszélgetésre meghívott hét község — Városföld, Hstényegyháza, Balló- szög, Helvécia, Lászlófal- va, Ágasegyháza, Bugac — tanácsi vezetői, lakossága között. Miről volt szó ezen az ankéton, amelyről másnapi számunkban, március 6-án már olvashattak lapunkban? Mindenekelőtt arról, hogy az említett kis településeknek mit jelent Kecskemét közelében lenni, hogyan hat rájuk a nagyváros vonzása? Dr. Mező Mihály, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. elnökhelyettese elöljáró szavaiban arról beszélt, hogy bár nincs igazgatási kapcsolat a Kecskemét környéki községek és a város között, mégis számtalan tényező egymáshoz fűzi a „feleket”. Ezt a tényt csak megerősítették a felszólaló elnökök, akik elmondták, hogy — például Lászlófalváról, Helvéciáról — óránként van rendszeres autóbuszjárat Kecskemétre, s a járművek soha nem közlekednek üresen. Elmondták azt is, hogy a város ipari üzemeibe, vállalataihoz minden községből igen sokan járnak dolgozni. Helvéciáról naponta több, mint 860-an, de mégis a községet érzik igazi otthonuknak, hiszen évente közel 400 ezer forint a társadalmi munka. Ugyanakkor Kecskemétről is kijárnak a falvakba. Maradjunk Helvécia példájánál: az ott tanító pedagógusoknak több, mint 60 százaléka a megyeszékhelyről jár tanítani. A kapcsolat tehát eleven, gymáshoz főleg ha elmondjuk, hogy a piacokra, vásárokra, nagyobb bevásárlásra, r‘ - házba szintén sokan nek Kecskemétre a kó j e- ző, közeli községekből. Mindez azonban „spontán” kapcsolat, még akkor is — amint Bene András, a Kecskeméti Járási Tanáes V. B. elnöke mondotta —- ha a helyi tanácsok vezetői időnként találkoznak, megbeszéléseket tartanak a járás vezetőivel. Arra igen ritkán vagy eddig nem is került sor, hogy az említett falvak tanácselnökei, párttitkárai egy asztalnál beszélgettek volna közös gondjaikról kecskeméti tanácsi vezetőkkel. Ebben is új volt a szerkesztőség által kezdeményezett, összehívott ankét, amelynek minden résztvevője őszintén örült, s ezt az örömét kifejezte a beszélgetés során. Uj volt abban is az ankét, hogy egy sor kérdésben „közelebb hozta” egymáshoz a területi közelségben élő vezetőket, s általuk a lakosságot is. Csupán egyetlen dolog: még a tanácskozás során megállapodtak abban a résztvevők, hogy a kisközségek általános iskoláinak felső tagozatos^ tanulói számára Kecskeméten egy kollégium építését szorgalmazzák, közös erővel. Erre külön-külön minden községnek szüksége van, de egymaga egyik sem tudja vállalni az építés terheit Szóba került — mint közösen megoldandó kérdés — a növényvédelem hatékonyságának a fokozása, a községek jobb áruellátása. a piac korszerűsítése. stb., stb. Müyen általános érvényű tanulsággal szolgált ez az ankét? Ráébresztette a jelenlevőket arra, ho?y bár egészen közel van egymáshoz Kecskemét és a hét község, mégis számos lehetősége és szükségessége vetődött fel annak, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz. Természetesen nem területileg, nem közigazgatásilag, hanem — a vezetőket, a lakosságot, a jól értelmezett érdekeket illetően — emberileg is. Ehhez megvan a szándék, sőt az elhatározáson túl egy-két lépés Is történt. Reméljük ezeket az első léoéseket újabbak és nagyobbak is követni fogják. Gál Sándor dolgozóit, hogy ebben a törekvésben, mind a megyei pártbizottság, mind a megyei tanács legmesszebbmenő támogatására számíthatnak. • Romány elvtárs felszólalása után Palsovits József, a HVDSZ küldötte a jelölő bizottság elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Megyei Tanácsának 47 és a számvizsgáló bizottság hét tagjára a jelöltek névsorát, amelyet a küldöttek egyhangúlag elfogadtak. Ezt követően Petres Éva, a Bajai Finomposztó Vállalat küldötte szólalt fel, majd Ligeti László, a SZOT elnökségének tagja, a KPVDSZ főtitkára emelkedett szólásra, aki először a SZOT elnökségének üdvözletét tolmácsolta. A felszólaló ezután arról beszélt, hogy a szocializmusban is lehetnek érdekellentétek az állami szervek és a szakszervezetek körött, ám ezek nem kibékíthetet- lenek. A munkásosztály érdekeinek védelme természetesen a szál'szervezetnek igén fontos feladata. Ligeti László után még Tóth Jánosné, a kecskeméti magnógyár küldő'.te, és Szabados Imréné, a HVDSZ küldötte szólalt fel. A vitát Borsodi György, az SZMT vezető titkára foglalta össze, majd a küldöttek megválasztották a Szak- szervezetek megyei tanácsát és a számvizsgáló bizottságot. A Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsának elnöke Neíner János nyugdíjas, az építők küldötte lett. Vezető titkárává ismét Borsodi Györgyöt, titkáraivá Nimedi Sándort, és Princz Lászlót, a számvizsgáló bizottság elnökévé pedig Szabó Pált választották,
