Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-12 / 36. szám
9. oldal Sokoldalú vizsgálatok a KÖJÁL munkatervében Erélyes egészségvédelem — Ártalmas játékszerek Javult a jáiránystatisztika A közelmúltban készítette el 1971-es munkatervét a Bács-Kiskun megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás. A tavalyi tapasztalatok arra vallanak, hogy az egészségügyi szerv az eddiginél jóval szigorúbban bírálta el a visszaéléseket, több felelősségrevonást alkalmazott. A településegészségügyben észlelt szabálysértéseket az előző évhez képest csaknem kétszer annyi esetben követte bírságolás. Ugyanez a szám az élelmezés-egészségügyet illetően is 48-ról 80-ra emelkedett. Intenzíven vizsgálták Kecskemét levegőszennyeződését. Szóba került ennek kapcsán néhány gyár kitelepítésének a szükségessége is. Az intézkedésre jogosult tanácsi szerveknek mindenesetre mielőbb ajánlatos lenne megalkotniok egy levegőtisztasági szabályrendeletet. Rendszeresen vizsgálta a KÖJÁL tavaly is az üzemek, gyárak egészségvédelmét. Az ólom-, nitro- stb. ártalomnak kitett dolgozók időnként szűrővizsgálaton estek át. Míg 1969 első felében 20 százalékuknál volt kimutatható egészségi károsodás, ezt az arányt a múlt év hasonló időszakára sikerült 7,7 százalékra csökkenteni. A hatékonyságot köy.etkezetesen erélyes intézkedések előzték meg. Volt rá példa, hogy — az előírt rendelkezések alkalmazásáig — egy egész üzemben felfüggesztették a munkát. Igen nagy súlvt fektettek annak vizsgálatára is, hogy a különféle élelmiszerekben, gyümölcsökben nincsenek-e növényvé- dőszer-maradványok. A 268 mintavétel megnyugtató eredményt hozott: a termék forgalmazását mindössze egy esetben kellett megtiltani. Érdekességénél is hasznosabb vizsgálatot folytattak a gyermekjátékok festékanyagával kapcsolatban. Ennek tapasztalatai már kevésbé örvendetesek. A vizsgálatba vont 316 játéknak több mint az egynegyed része nem árusítható, mivel a szájba vételkor oldódó festék ártalmas az egészségre. A hetven ételmérgezéses eset nagy részét disznóhúst tartalmazó, és nem kellő higiéniával előállított házi készítmények okozták. Hét esetben fordult elő — alkalmanként 30-nál több megbetegedést okozó — tömeges ételmérgezés, közülük négy iskolai konyhákon. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy olykor még kezdetleges körülmények közt is lehet higiénikusan sütni-főzni, de éppígy a korszerű üzemi konyha is elhanyagolt lehet. Ami a járványügyet illeti, tavaly már megmutatkozott az 1969. őszén bevezetett, kanyaró elleni védőoltások előnye, eredményessége. A korábbi év nem volt ugyan járványosnak nevezhető, mégis több mint 2200 — közte három halálos végű — megbetegedés következett be. Az őszi védőoltások hatására a járványt 1970-ben már csak 403-an kaptak meg, s ezek egyike sem részesült védőoltásban. A vörheny statisztikája is a korábbinak jóformán az egyharmadá- ra esett vissza. A KÖJÁL idei terveinek élén a városok köztisztasági helyzetének megjavítása szerepel. A Vöröskereszttel együttműködve szorgalmazzák a tisztasági versenyek megrendezését. Kecskemét néhány, még falusias jellegű városnegyedében átfogó tisztasági kampányra kerül sor. Az évente ismétlődő vizsgálatokon, ellenőrzéseken kívül felmérik a nagyobb sertéstelepek trágya- és szennyvízkezelésének helyzetét, a nagyközségi tanácsnázak higiénés körülményeit, az új lakótelepeken a közegészség- ügyi szempontok érvényesülését is. Részletes elemzés készül a megye gyógy- és ásványvizeiről, valamint a kilenc nagyobb mesterséges strandfürdő egészségügyi körülményeiről. Folytatják a megyei szennyvíz-kataszter összeállítását, azokban az üzemekben pedig, ahol sok a tartósan táppénzes dolgozó, fokozott gonddal vizsgálják a munkaegészségügyet, munkavédelmet. Parazitológiai szempontból folyamatosan ellenőrzik majd a játszóterek, bölcsődék, óvodák homokozóit. J. T. A magyar bor története A mezőgazdasági könyvhónap egyik érdekes újdonsága a magyar bor történetét feldolgozó munka. Az Akadémia Kiadó gondozásában megjelent Feyér Piroska: Szőlő- és borgazdaságunk történetének alapjai című könyve, amely 407 oldalon foglalja össze a szőlőtermesztés és a borgazdaság magyarországi történetének irodalmi és statisztikai adatait. Különösen érdekes szakmai és kortörténeti képet fest ez a mű a 19. és a 20. századról. Tagiul a háborús bűnös A KECSKEMÉTI 7. számú gyalogezred géppuskás százada 1941. április 13-án bevonult egy délvidéki kis községbe. A katonák között elterjedt a hír, hogy erős partizántámadástól kell tartani. Más dolog, hogy ennek a hírnek semmi alapja sem volt — amint később kiderült, mindössze egy-egy elszánt, magányos lövöldöző akadt. A géppuskás század katonáit a félelem gyötörte, feszült idegállapotban haladtak befelé a falu központjába. Előttük ott menetelt a főhadnagy, aki egyenes parancsot kapott ezredesétől erre a bevonulásra. Az ezredes viszont azt\ is mondta neki, hogv tartózkodjon minden erőszakos cselekedettől, törvénytelen eljárástól, mert ha ilyesmiről szerez tudomást, jelenteni fogja a felsőbb parancsnoknak. — Még nem értünk egészen a főtérre, amikor a református templom tornyából valaki géppuskatü- zet nyitott ránk. Hirtelen hasra vágtam magam, de már hallottam is, hogy katonáim — anélkül, hogy parancsot kaptak volna — viszonozták a tüzet. Két géppuskát fektettünk le egy-egy fa tövébe, s célba- vettük a tornyot. Az egyiket én irányítottam. Szabályos tűzharc keletkezett — vallotta később a bíróság előtt az egykori főhadnagy, mint háborús bűntettel vádolt, letartóztatott. A TÜZPÄRBAJ mintegy fél óráig tartott. Közben két katona „partizánvadászatra” indult, elhagyva a századot. Rövid idő múlva csak az egyik tért vissza, s jelentette a főhadnagynak, hogy társát, K. P. századírnokot lelőtték. — Megbosszulom az írnok halálát! — sziszegte fogai között a főhadnagy, de még arra sem volt ideje, hogy válaszoljon, vagy mondjon valamit az előtte álló katonának, újabb futár érkezett. — Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, elfogtunk öt civilruhás egyént, akiket a kocsma udvarán őriz két bajtársunk. Várjuk a parancsot, hogy mi legyen velük. — Milyen messze volt az ön tartózkodási helyétől a szóbanforgó kocsma? — kérdezte a bíró a vádlottat. — A következő ház volt a kocsma, tehát mindössze talán ötven méter lehetett. — Várom a parancsot főhadnagy űr! — ismételte meg a katona, s elsápadt az arca, amikor meghallotta a választ: — Azonnal lőjék őket agyon... — Mit válaszolt a katonának arra a hírre, hogy elfogtak öt polgári személyt? — tette fel az újabb kérdést a bíró. — Kérem, nekem a katona azt jelentette, hogy elfogták és kivégezték őket. Én tehát csak annyit mondtam, hogy rendben van. Nem adtam parancsot a kivégzésükre. — próbálta szépíteni a dolgot az egykori főhadnagy. — Hívják be a tanút! — szólt oda a bíró a teremőrnek, aki már nyitotta is az ajtót és kiszólt a folyosóra: — Tóth János jöjjön be! — ön Tóth János? — kérdezte a bíró. A férfi igennel válaszolt, majd újabb kérdésekre elmondta, 1971. február 12, péntek Rémületben tartották a községet „Lehűtötték9* a tiszakécskei „erős99 fiúkat A múlt év október közepétől kezdődően, szinte minden szombaton éjszaka verekedés volt Tiszakécs- kén. A sérültek — bevert orral, véraláfutásos karral — egymás után tették meg a feljelentést, de nem tudták megnevezni a támadókat. Egyértelműen azt hangoztatták, nem tettek semmit, s ismeretlen személyek minden ok nélkül bántalmazták őket. A község lakói szinte rettegtek már szombatonként, ha a község külső széleire kellett menniök. Január 11-én este a garázdaságok értelmi szerzője végül is lelepleződött ... Rajtavesztett az értelmi szerző Varga Pál rendőr szakaszvezető a szokásos járőrszolgálatát teljesítette a Béke úton, amikor hangos segélykiáltásokat hallott, majd egy kétségbeesett hang ezt kiáltotta: „Fogják meg ... Fogják meg ...” Ebben a pillanatban egy feléje futó fiatalember tűnt fel az utcai lámpa fényében, egyenesen a karjába szaladt. Megfékezni, előállítani a rendőrőrsre néhány pillanatig tartott. Aztán kiderült, hogy a támadó a 17 éves F. László, tiszakécs- kei segédmunkás mit követett el. Néhány mondat a jegyzőkönyvből: „A Béke utcán hazafelé tartottam, amikor elment mellettem — most már tudom a nevét is — Cs. László. Nem tudom miért, de ököllel tarkón vágtam, s amikor összecsuklott, néhányszor hasba rúgtam. Segítségért kiáltozott, s ekkor megijedtem, futásnak eredtem.” Ügy véljük, ennyi elég a jegyzőkönyvből, mert a fiatal korú F. László és 11 társa szinte három hónapon keresztül teljesen indokolatlanul bántalmazta a békésen hazafelé tartó, vagy éppen szórakozó embereket. Egy este három pofozkodás A múlt év október utolsó napján a fiatal korú F. László együtt szórakozott a Tisza vendéglőben a 22 éves Fazekas Bélával és az ugyancsak fiatal korú M. Jánossal. Szórakozás közben F. László kiment a vendéglő elé, ahol összetalálkozott K. Lászlóval, akit minden ok nélkül arcul ütött. A verekedés zajára a „barátok” M. János és Fazekas Béla is F. László segítségére siettt, s K. Lászlót csak a gyors futás mentette meg. A verekedők ezután visszatértek az italboltba, ahol a záróráig szórakoztak. Éjfél felé F. László, Fazekas Béla, Kocsis Kálmán 32 éves és Kocsis Ferenc 20 éves, valamint a fiatal korú M. János együtt indultak haza.' A Kopasz-féle italbolt előtt megálltak, amikor F. László észrevette, hogy előttük két meglehetősen illu- minált férfi botladozik. F. László kiadta a jelszót: „verjük meg őket”. Kétszer sem kellett mondani, s az öt huligán legyező alakban bekerítette a két férfit. Az egyik futásnak eredt, de aki ottmaradt, azt Fazekas Béla boxerral leütötte, s M. János segített neki. Amikor a szerencsétlen férfi összeesett, üldözőbe vették a másikat, akit a fiatal korú F. László terített le. Társai, Fazekas Béla és M. János a védekezni alig tudó embert összerugdosták. A Kocsis testvérek a fiatal korú F. Lászlóval még visszatértek az úton heverő, s a korábban megvert férfihez, akit ismét ütlegelni kezdtek. Verekedés sorozatban November első napjaiban F. László és Fazekas Béla a gépjavító állomás előtt belekötött B. Györgybe, aki még mielőtt választ tudott volna adni, F. Lászlótól egy ökölcsapást kapott. A férfi könyörögni kezdett: „Ne bántson, családom van”, de ez F. Lászlót nem hatotta meg, tovább ütlegelte a férfit. Fazekas Béla a kerékpárjára támaszkodva nézte végig mindezeket. November 10-én P. Bertalan került F. László és Fazekas Béla útjába, aki szintén könnyebb sérülésekkel szaladt el a helyszínről. November 14-én P. Lajost verte meg F. László, Fazekas Béla és két társuk, sőt egy arra jövő fiatalembert szintén leütöttek. A rendőrségi nyomozás befejeződött a tiszakécskei garázda banda bűnügyében. Az előzetes letartóztatásban levő F. László, és Fazekas Béla, valamint M. János, Miklós István és nyolc társuk ellen garázdaság bűntette miatt adott ki az ügyészség vádiratot. A huligánbanda leleplezése óta Tiszakécskén nem történt verekedés. Reméljük — a község lakói is ezt kívánják — a bíróság példás ítéletet szab ki a község békéjét, közbiztonságát veszélyeztető garázdálko- dókra. Gémes Gábor hogy 1941-ben, az akkor főhadnagyi rangban szolgáló vádlott parancsnoksága alatt a géppuskás század katonája volt. Ö jelentette a tisztnek, hogy az írnokot lelőtték és az meghalt. Jelen volt, amikor futva érkezett oda K. T. közlegény és mondta az öt polgári személy elfogását. — Mit válaszolt a vádlott erre a hírre? — Ekkor parancsot adott, hogy végezzék ki a kocsma udvarán őrzött öt embert. Én meg voltam győződve, hogy ezt az írnok halála miatt bosszúból teszi a vádlott, mert az én jelentésemre csak annyit mondott: megbosszulom az írnok halálát. Hallottam később a fegyverek ropogását is, sőt néhány perc múlva a kocsma udvarán láttam az öt kivégzett ember holttestét. Egyszerű parasztok voltak. — Nos, mit szól ehhez a vádlott? — Kérem, tisztelt bíróság, én ilyen parancsot nem adtam — tagadott továbbra is a makacs háborús bűnös. — Na, jő! Kérem besző- lítani a következő tanút. A teremőr kiszólt az ajtón: Linóczi Korpás Aladár jöjjön be! MAGAS, erősen őszülő, sovány arcú férfi lénett a tárgyalóterembe. Középre ment és meghajolt a bíróság előtt. Katonás testtartása, feszes, darabos mozdulatai elárulták, hogy évtizedeket töltött egyenruhában. — ön Lipőczi Korpás Aladár ugyebár a 7. számú gyalogezred parancsnoka volt 1941-ben, s mint ilyen, közvetlen felettese a vádlottnak? — kérdezte a büntetőtanács elnöke. — Igen tisztelt bíróság. Minden pontosan így volt. — Figyelmeztetem az igazmondási kötelezettségére. Feleljen arra a kérdésre, hogy mit tud ön az 1941. április 13-án N. községben történt bevonulást követő tűzharcról, illetve az ott elfogott öt polgári személy sorsáról. — Engem közvetlenül az eset után több akkori tiszt aki a vádlott alárendeltje volt, tájékoztatott orról, hogy a tűzharc alatt elfogtak és a vádlott parancsára kivégeztek öt polgári személyt N. községben, a kocsma udvarán. Ekkor magamhoz hívattam a főhadnagyot, aki nem is tagadta az esetet. Nagyon felháborodtam. Tudomására hoztam, hogy tettéért, az ártatlan polgári személyek kivégzéséért hadbíróság elé fogom állíttatni. Sajnos, erre nem kerülhetett sor, mert egységünket rövidesen szétverték, s engem máshová vezényeltek — vallotta teljes határozottsággal az egvkori alezredes. — Mit szól ehhez a val— Kérem, tisztelt bíróság. Ha a tanú ezt állítja, biztosan így volt. Én nem emlékszem már. Egyébként is régen történt. — Az lehet, hogy ön nem emlékszik, az is biztos, hogy régen történt, több, mint tíz éve, de a bűn akkor is bűn — mondta a bíró, majd bejelentette, hogy a büntetőtanács ítélethozatalra visszavonul. A VÄDLOTT, a hajdani főhadnagy, az önkényeskedő katonatiszt most magába roskadtan ült a vádlottak padján és félt. Szerette volna, ha most összeesik és meghal. De ez nem következett be. Teltek a percek, egy félóra is elmúlt, mire ismét visszatért a bíróság. A vádlott a bíró szemét, arcát figyelte. Szerette volna előre leolvasni róla az ítéletet. — Kihirdetem a bíróság ítéletét a Népköztársaság nevében — csendült fel a bíró hangja. — A bíróság bűnösnek találta T. K-t emberek törvénytelen kivégzésének felbújtással elkövetett háborús bűntettében, azért őt hét év, hathónapi börtönre ítéli, öt évre megfosztja egyes jogainak gyakorlásától, s elrendeli teljes vagyonának elkobzását. Az ítélet további részét a hallgatóság ülve. a vádlott állva hallgathatja meg ... s a részletes indoklás következett. _ „ _ Dr. Gál Sándor
