Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-10 / 34. szám

5. of dnf 1971. február 10, szerda Ahol a ruhák újjászületnek Fiatalok Petőfiszálláson Amióta új, korszerű vegy­tisztító gép gyorsítja a munkát, jelentősen fellen­Válfozások a KRESZ-ben 7. Veszélyes helyet jelző lámpa, fényszóró használata A közúton, a veszélyes hely jelzésére egy lámpá­ból álló villogó sárga fény­jelzést adó készüléket is el lehet helyezni. A három lámpából álló fényjelző ké­szülék (rendőrlámpa) is ki­alakítható úgy, hogy meg­határozott időszakban (Kecskemétéin az 5-ös és a Halasi út kereszteződé­sében éjszaka) az egyéb­ként háromszínű fényjelzés helyett a készülék sárga fényt adó lencséivel vala­mennyi irányban villogó sárga fényt adjon. Az egy lámpából álló, vagy az ilyen jelzés adására átkap­csolt, háromlámpás fény­jelzőkészülék által adott villogó sárga fény a ve­szélyes helyre figyelmeztet. Ezeket a helyeket kellő óvatossággal, nagy figye­lemmel kell megközelíteni, úgy, hogy járművünket kellő időben meg tudjuk ál­lítani. A módosítás nagyon ész­szerű és a gyakorlaton ala­puló szabályokkal egészí­tette ki a fényszóró, illet­ve a tompított fényszóró használatát. Lakott terüle­ten kívül gépjárműnek 150 méternél kisebb távolság­ban történő követésnél tompított fényszórót kell használni és a fényszórót tompítás nélkül csak elő­zés esetén szabad bekap­csolni. A kellően nem vi­lágított lakott területen tompított fényszórót kell használni. Kellően világí­tott lakott területen — ahol a közvilágítási lám­pák összefüggően és egyen­letesen világítanak, úgy hogy az útburkolati jelek és akadályok kellő távol­ságból és határozottan ész­lelhetők — városi lámpát keü és tompított fényszó­rót is lehet használni. Na­gyon határozottan mondja ki a KRESZ-módosítás: sűrű ködben vagy erős hó­esésben tompított fényszó­rót kell használni. Hozzá­tennünk, hogy a gyakorlat kívánalma, hogy a tompí­tott fényszóró sűrű eső­ben való használata is je­lentős mértékben csökkenti a veszélyhelyzetet. Számta­lan esetben előfordult már, hogy várakozó jármű tompított, vagy fényszórót használt, megtévesztve ez- ze1 a vele szemben érkező jármű vezetőjét. Ezért a KRESZ új előírása szerint várakozó járművön fény­szórót, tompított fényszó­rót használni nem szabad. A KRESZ új előírásai 1971. február 1-től érvényesek. dűlt a Kecskeméti Ruháza­ti Ktsz leninvárosi Patyolat átvevőhelyének a forgalma. Mint Szíjjártó Árpádné áruátvevő elmondotta, fo­kozott gonddal ügyelnek a vállalási határidők pontos betartására. Havonta mint­egy 30 ezer forinttal járul hozzá ez a részleg a szövet­kezet eredményességéhez. (Tóth Sándor felvétele.) Kiskerttulajdonosok tanfolyama A Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum a Budapesti Kertészeti és Szőlészeti Egyetemmel együttműködve, szakmai fcanfolyamot indít Kecske­méten a megyeszékhely kiskerttulajdonosai számá­ra. Az egy évig tartó és havonta egy-egy foglalko­zásra, gyakorlati bemuta­tóra terjedő tanfolyam megnyitója február 16-án, kedden délután 16 órakor lesz a Kecskeméti Városi Művelődési Központ szín­háztermében (Piarista Gim­názium). Az előadássorozatok, nö­vényvédőszer- és kisgépbe­mutatóval is kiegészített gyakorlati foglalkozások, útbaigazítást nyújtanak a kiskertek szőlő- és gyü- mölcstermesztési munkái­hoz. A tanfolyam díjtalan, és azon minden érdeklődő részi vehet. Szakíró—olvasó taíálkozó Ma délután négy órakor a kecském ét-katona telepi művelődési klubban a mezőgazdasági könyvhónap al­kalmából — a Hazafias Népfront városi bizottsága rendezésében — író—olvasó találkozóra kerül sor, amelyen dr. Szegedi Sándor tudományos kutató' és dr. Kiss Árpád, a Triticale című könyv szerzője talál­kozik az olvasókkal. —.. . A vb-titkár, ami­kor a fiatalok hozzá fordul­tai, tanácsért, azt mondta, a KISZ-titkárt le kell vál­tani. De aztán a párttitkár­hoz is fordultak, aki azt ja­vasolta. hogy hívjunk ösz- sze KISZ-gyűlést, s ott ren­dezzük a problémát... —... A KISZ-gyűlés után az egyik kislány be­ment Félegyházára a hetes vonattal. Meg ts beszélte az egyik fiúval, hogy az majd bekíséri. De a fiú közben gondolt egyet: „Nem me­gyék én Félegyházára, in­kább hazafelé igyekszem, s utamba esik egy másik lány, inkább azt kísérem haza.” Emiatt a két lány között, olyán torzsalkodás támadt, hogy a bókítgetés- hez legalább egy hónapra van szükség. Az ilyenek miatt morzsolódik fel a szervezeti élet... —... Átvettem a kültér­ii ázat, mint szerződéses igazgató. Az eevik kislány használt jegyet akart a só­gornőmnek küldeni. Mert azt üzente, hogy neki iga­zán jár egy ingyen belépő a táncmulatságra. Nagy szükségünk volt a bevétel­re, meg nem is tartottam erkölcsösnek a dolgot, így nem járultam hozzá. Ezért négyen megorroltak rám ... —... Csak a tánc, a magnózás érdekli őket Van magnó, meg lemezjátszó a kultúrházban, de két fiú­nak van saját magnója is, és azokat versenyt bömböl- tetik. Már tavaly ősszel be kellett volna indítani a po­litikai oktatást, de még egy előadás sem volt Négyna­pos K IS Z - gy ű lésünk volt novemberben, ott kiosztot­tam az írásos anyagot, fele j otthagyta, úgy szedte ösz- sze utánuk a takarítónő... —... A gondnok nem akarja kitakarítani a helyi­séget. Pedig amikor még iroda volt, zokszó nélkül ki­takarította ... Aztán- estén­ként ott btliárdoznak is a fiatalok, s közben nevet­Ami dicséretet érdemel Legendák a háránvpaprikásróS Vagyunk jő néhányan szé­les e hazában, akik szere­tünk jól étkezni. Nem min- denekfölött kiadósán, in­kább „mindenből egy ke­veset” alapon. Hiszen a jó­ból nem kell sok. Lehet, triviális ez a fogalmazás, de feltétlenül közérthető, s hosszú évek óta hangoz­tatott tétel: szeretjük a ha­sunkat. Még akkor is, ha ez egyik-másik egyeden nem is látszik szembetű­nően. Hivatásunknál fogva gyakran járjuk a megyét, sűrűn kényszerülünk be­térni egy-egy étterembe. Mindeddig, be kell valla­nunk, nem kényeztettek el bennünket túlságosan, ami a választékot illeti. Volt ugyan imitt-amott „tájjel­legű hét”, kampány, ami­kor soha nem hallott, líri­kus tollal és fantáziával megfogalmazott című étel­különlegességek kerülhet­tek asztalunkra. S ezek íz­letes, jó és bőséges adagok Is voltak. Csak éppen a kampány múltán azonnal a feledés homályába me­rültek ... Legtöbb helyütt maradt az ominózus bog­rácsgulyás, az obligót rán­tottszelet, vagy lebbencsízű halászlé ... Most viszont, jártunk- ban-keltünkben felfedez­tünk egy csöndes, tiszta, ugyanakkor gazdag válasz­tékot és étlapon csak igen ritkán szereplő különleges­ségeket kínáló mini étter­met: a kiskunfélegyházi Vörös Október Tsz bisztró­ját. Az újdonságokat si­kerrel kereső, sok termé­kéről már országhatárokon túl is ismert közös gazda­ság — aránylag elfogadha­tó áron — a hétköznapitól eltérő, ízletes, laktató fa­latokkal rukkol ki ebben a nemrég megnyitott ven­déglátó üzemében. De nézzük az étlapot, amelyen kétféle csont- és gulyásleves mellett olyan képzeletébresztő és gyo- mornedvserkentő kelleme­tességekre bukkanunk, mint például a bárányragule­ves, amelynek gyönge hús­szeleikéi a forró, tejfölös, enyhén savanykás lében talán még a diétára szoru­lóknak sem jelentenek „túl­terhelést”. Űjabb jó pontként em­líthetjük meg, hogy a ha­gyományosan zsír- és hús- gazdag magyar konyha gyomor-, máj- és érrend­szerkárosító hatását a fő­zelékek bőséges választé­kával is igyekeznek ellen­súlyozni. „Kapásból” nyolc­féle főzeléket számoltunk össze, amelyek az étlapon felváltva szerepelnek. Álta­lában ugyan a kétszáznál is több rendszeres előfize­tőjük menüjében, de az ét­lapról választóknak is kész­séggel kiszolgálják a me­nüben kapható fogásokat. A komolyabb ételek kö­zül állandóan — évszakra való tekintet nélkül — „műsoron van” a disznó­toros tál. a báránypörkölt és a párizsi bárány. Kitű­nő a vesevelő tojással, s bizonyára minden ínyenc „belsőségét” megdobogtat­ja — már csak így, olvas­va is — a ropogós, forró, fennséges ízeket egyesítő rántott bárány __ M indezt csupán azért mondtuk el, . mert annyi szokvány, százszor megunt, | csupán jobb híján fogyasz- j tott, a szó szoros értelmé- j ben csak „ételféleség” után i — jólesik újszerűre, jóra, ! ízletesre, szívvel is készi- i tettre bukkanni. S ezért a I kezdeményezésért a terme­lőszövetkezet vezetői =*• akik „újításukat” remélhe­tőleg tovább is fejlesztik majd — megérdemlik az elismerést 1 —a —r gélnek, akkor a felnőttek már figyelmeztetik őket. De ha ők sokkal inkább hangoskodnak, azért nem szólhatunk... Petőfiszálláson vagyunk, a hatalmas tanyavilág csöppnyi faluközpontjában. Élnek itt fiatalok? Milye­nek a lehetőségeik a szer­vezeti életben ? Mennyire használják ki azokat? Mi­lyen a közérzetük? E kérdésekre keresem a válaszokat, s a fenti „egye­nes” idézetek annyit min­den bizonnyal érzékeltet­nek: a dolgok nem a nor­mális kerékvágásban ha­ladnak.' De mikor és hogyan csor­bultak meg az egészséges, normális viszonylatok kap­csolódásai? Hiszen még jó pár évvel ezelőtt is élénk, életképes együttese volt itt a fiataloknak! Erről fag­gatom Forgó Istvánnét, az akkori KISZ-titkárt, aki je­lenleg a községi pártalap- szervezet titkára. — Most már külön helyi­ségük van a fiataloknak. A félegyházi városi KISZ-bi- zottság segítségével bebúto­roztuk. De a létszám most tizenhét. Pár éve még majdnem ötvenen voltunk. Én ismerem mindegyiket személy szerint, legtöbbjü­ket hátulgombolós koruk óta, s a mostaniak között is van néhány, akik már az én titkárkodásom alatt is KISZ-tagok voltak, ök is elmondták a legutóbbi tag­gyűlésen, hogy korábban nem így volt Az egyik ta­nyasi majorban volt egy ki­etlen kultúrtermünk. De olyan rendezvényeket csi­náltunk, hogy a bevételből el tudtunk menni három­napos országjáró kirándu­lásra. Társadalmi esküvő­ket, névadókat bonyolítot­tunk le, most égj'-egy sza­valatra alig akad jelentke­ző. Nem vitás, a párttitkár­nő szavaiban végigrezonál az elmúlt időszakban csak a szépet, eredményeset fel­villantó nosztalgia is — jó tíz éven át volt községi KISZ-funkcionárius —, de a visszaesés ettől függetlenül is nyilvánvaló. Felkeresem az Arany homok Szakszö­vetkezet irodáján dolgo­zó Dósa Lászlómét, a je­lenlegi KISZ-titkárt — több mint egy évvel ezelőtt választották meg —; gon­dokat érzékelő, azon segí­teni kívánó jészándéka vi­tathatatlan, de nem rendel­kezik a szükséges tapasz­talatokkal. A kérdésekre té­tován, bizonytalanul vála­szol, s főképpen nem látja a kibontakozás útját. a ■ ■ ■ Kikből tevődik össze a KISZ-szervezet ? — Van közöttük többféle ipari tanuló, középiskolás, gimnazista, segédmunkás, szakmunkás, az utóbbiak közül is néhány levelező oktatáson vesz részt. Vala­mennyi Félegyházára jár be. Itthon alig vagyunk egy páran. Mert itt igazából nincs is munkaalkalom ... A folyamat, amelyet Dó- sáné megnyilatkozása is je­lez, egyre erősebb sodrású. Felvetődik a kérdés: a kö­zös lakóhely veszített volna a jelentőségéből? Mert az egyéni életben elért, vagy — fiatalokról, tizenévesek­ről lévén szó — elérhető boldogulás, presztízs sok­féle fokozatai már elválasz­tanak. ahelyett, hogy össze­bannem is a kérdések, ho lőtt egyértelmű örömmé kellene nyugtáznom, hog; a továbbtanulók aránya év ről évre emelkedik, s je lenleg már 80 százalék kö rül van. Az érem másik oldala J nyugtalanítóbb. Az, hogj a szakmát, képesítést szer zett fiatalok már nem ki vánkoznak vissza Petőfi szállásra. A jelenlegi KISZ szervezet tagjai között kö­zépiskolai végzettséggel rendelkezők sincsenek. So­katmondó adat az is, hogy a községi tanács ösztöndíj­jal két fiatal agrármérnö­köt támogatott egyetemi éveik során. Azzal, hogy majd itt helyezkednek el. De az egyik már eleve nem jött ide, a másik pedig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket A hagyományos tanyás-- paraszti életmódtól való el-; fordulás jelei szemmel lát-' hatóak a fiatalok körében; groteszk módon még az esetenkénti szakadatlan magnózásban is ez tükröző­dik. ■ H B ■ Csakhogy a „tiltakozás­nak” ez a sajátos egyed­uralma előbb-utóbb a visz- szájára fordul: a magnózás, a végnélküli táncesték is elvesztik vonzóerejüket Több kell ennél, jóval több; színesebb, változatosabb, helyenként elmélyültebb program. (Közbevetve: az a bizonyos politikai oktatás nem volt minden teli in tét­ben szerencsés kezdemé­nyezés, pontosabban: az le­hetett volna, ha előkészítik rá a fiatalokat, olyan kér­dések felvetésével, megbe­szélésével, amelyek szoro­san kapcsolódnak minden­napi konkrét gondjaikhoz. A brosúraízű szájbarágás érthető módon nem rokon­szenves a fiatalok számára.) Mégis, mit tehetnének? — teszem fel a kérdést Dó- sánénak ötpercenként. S meglódítandó a beszélge­tést, előzetes értesülésemre terelem a szót: — Hallot­tam, hogy ifjúsági klub összehozására is gondol­tak ... — Igen, van szó ilyesmi­ről. — Mit várnak ettől? — Nem is tudom ... — Segítene a fiatalok együtt-tartásában ? — Talán igen, talán nem. — Honnan indult el a ja­vaslat? — Vas Antaltól, a kul­túrotthon igazgatójától. — Elképzelés a progra­mot illetően? — Nem is tudom ... Ne­héz erről bármit is monda­ni... Attól függ, hogy a kultúrháznál hogyan fogad­nak bennünket... Hogyan fogadnák őkét,! ? Ez elsősorban rajtuk mú­lik. Mert ha a község ve­zetői esetleg nem is1 azo­nos módon ítélik msg a fia­talok minden lépését, tet­tét — s miért kellene az ő vélekedésüknek is hajszál­nyira egyeznie egymással? —, a községi pártvezetés részéről a segítség feltétlen és önzetlen, s nem is ha­tástalan. De ha a közös gondok, teendők hangsú­lya elvékonyodik, akkor ok­vetlenül a torzsalkodás, a végnélküll harasszomrád- játszás nyomul előtérbe, a közösségi életbe betolak­szik a magánélet, ahelyett, hogy.fordítva történnék. Ezek figyelmeztető tényék Petőfiszálláson, 1971 telén. Hatvani Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents