Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-10 / 34. szám
5. of dnf 1971. február 10, szerda Ahol a ruhák újjászületnek Fiatalok Petőfiszálláson Amióta új, korszerű vegytisztító gép gyorsítja a munkát, jelentősen fellenVálfozások a KRESZ-ben 7. Veszélyes helyet jelző lámpa, fényszóró használata A közúton, a veszélyes hely jelzésére egy lámpából álló villogó sárga fényjelzést adó készüléket is el lehet helyezni. A három lámpából álló fényjelző készülék (rendőrlámpa) is kialakítható úgy, hogy meghatározott időszakban (Kecskemétéin az 5-ös és a Halasi út kereszteződésében éjszaka) az egyébként háromszínű fényjelzés helyett a készülék sárga fényt adó lencséivel valamennyi irányban villogó sárga fényt adjon. Az egy lámpából álló, vagy az ilyen jelzés adására átkapcsolt, háromlámpás fényjelzőkészülék által adott villogó sárga fény a veszélyes helyre figyelmeztet. Ezeket a helyeket kellő óvatossággal, nagy figyelemmel kell megközelíteni, úgy, hogy járművünket kellő időben meg tudjuk állítani. A módosítás nagyon észszerű és a gyakorlaton alapuló szabályokkal egészítette ki a fényszóró, illetve a tompított fényszóró használatát. Lakott területen kívül gépjárműnek 150 méternél kisebb távolságban történő követésnél tompított fényszórót kell használni és a fényszórót tompítás nélkül csak előzés esetén szabad bekapcsolni. A kellően nem világított lakott területen tompított fényszórót kell használni. Kellően világított lakott területen — ahol a közvilágítási lámpák összefüggően és egyenletesen világítanak, úgy hogy az útburkolati jelek és akadályok kellő távolságból és határozottan észlelhetők — városi lámpát keü és tompított fényszórót is lehet használni. Nagyon határozottan mondja ki a KRESZ-módosítás: sűrű ködben vagy erős hóesésben tompított fényszórót kell használni. Hozzátennünk, hogy a gyakorlat kívánalma, hogy a tompított fényszóró sűrű esőben való használata is jelentős mértékben csökkenti a veszélyhelyzetet. Számtalan esetben előfordult már, hogy várakozó jármű tompított, vagy fényszórót használt, megtévesztve ez- ze1 a vele szemben érkező jármű vezetőjét. Ezért a KRESZ új előírása szerint várakozó járművön fényszórót, tompított fényszórót használni nem szabad. A KRESZ új előírásai 1971. február 1-től érvényesek. dűlt a Kecskeméti Ruházati Ktsz leninvárosi Patyolat átvevőhelyének a forgalma. Mint Szíjjártó Árpádné áruátvevő elmondotta, fokozott gonddal ügyelnek a vállalási határidők pontos betartására. Havonta mintegy 30 ezer forinttal járul hozzá ez a részleg a szövetkezet eredményességéhez. (Tóth Sándor felvétele.) Kiskerttulajdonosok tanfolyama A Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum a Budapesti Kertészeti és Szőlészeti Egyetemmel együttműködve, szakmai fcanfolyamot indít Kecskeméten a megyeszékhely kiskerttulajdonosai számára. Az egy évig tartó és havonta egy-egy foglalkozásra, gyakorlati bemutatóra terjedő tanfolyam megnyitója február 16-án, kedden délután 16 órakor lesz a Kecskeméti Városi Művelődési Központ színháztermében (Piarista Gimnázium). Az előadássorozatok, növényvédőszer- és kisgépbemutatóval is kiegészített gyakorlati foglalkozások, útbaigazítást nyújtanak a kiskertek szőlő- és gyü- mölcstermesztési munkáihoz. A tanfolyam díjtalan, és azon minden érdeklődő részi vehet. Szakíró—olvasó taíálkozó Ma délután négy órakor a kecském ét-katona telepi művelődési klubban a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából — a Hazafias Népfront városi bizottsága rendezésében — író—olvasó találkozóra kerül sor, amelyen dr. Szegedi Sándor tudományos kutató' és dr. Kiss Árpád, a Triticale című könyv szerzője találkozik az olvasókkal. —.. . A vb-titkár, amikor a fiatalok hozzá fordultai, tanácsért, azt mondta, a KISZ-titkárt le kell váltani. De aztán a párttitkárhoz is fordultak, aki azt javasolta. hogy hívjunk ösz- sze KISZ-gyűlést, s ott rendezzük a problémát... —... A KISZ-gyűlés után az egyik kislány bement Félegyházára a hetes vonattal. Meg ts beszélte az egyik fiúval, hogy az majd bekíséri. De a fiú közben gondolt egyet: „Nem megyék én Félegyházára, inkább hazafelé igyekszem, s utamba esik egy másik lány, inkább azt kísérem haza.” Emiatt a két lány között, olyán torzsalkodás támadt, hogy a bókítgetés- hez legalább egy hónapra van szükség. Az ilyenek miatt morzsolódik fel a szervezeti élet... —... Átvettem a kültérii ázat, mint szerződéses igazgató. Az eevik kislány használt jegyet akart a sógornőmnek küldeni. Mert azt üzente, hogy neki igazán jár egy ingyen belépő a táncmulatságra. Nagy szükségünk volt a bevételre, meg nem is tartottam erkölcsösnek a dolgot, így nem járultam hozzá. Ezért négyen megorroltak rám ... —... Csak a tánc, a magnózás érdekli őket Van magnó, meg lemezjátszó a kultúrházban, de két fiúnak van saját magnója is, és azokat versenyt bömböl- tetik. Már tavaly ősszel be kellett volna indítani a politikai oktatást, de még egy előadás sem volt Négynapos K IS Z - gy ű lésünk volt novemberben, ott kiosztottam az írásos anyagot, fele j otthagyta, úgy szedte ösz- sze utánuk a takarítónő... —... A gondnok nem akarja kitakarítani a helyiséget. Pedig amikor még iroda volt, zokszó nélkül kitakarította ... Aztán- esténként ott btliárdoznak is a fiatalok, s közben nevetAmi dicséretet érdemel Legendák a háránvpaprikásróS Vagyunk jő néhányan széles e hazában, akik szeretünk jól étkezni. Nem min- denekfölött kiadósán, inkább „mindenből egy keveset” alapon. Hiszen a jóból nem kell sok. Lehet, triviális ez a fogalmazás, de feltétlenül közérthető, s hosszú évek óta hangoztatott tétel: szeretjük a hasunkat. Még akkor is, ha ez egyik-másik egyeden nem is látszik szembetűnően. Hivatásunknál fogva gyakran járjuk a megyét, sűrűn kényszerülünk betérni egy-egy étterembe. Mindeddig, be kell vallanunk, nem kényeztettek el bennünket túlságosan, ami a választékot illeti. Volt ugyan imitt-amott „tájjellegű hét”, kampány, amikor soha nem hallott, lírikus tollal és fantáziával megfogalmazott című ételkülönlegességek kerülhettek asztalunkra. S ezek ízletes, jó és bőséges adagok Is voltak. Csak éppen a kampány múltán azonnal a feledés homályába merültek ... Legtöbb helyütt maradt az ominózus bográcsgulyás, az obligót rántottszelet, vagy lebbencsízű halászlé ... Most viszont, jártunk- ban-keltünkben felfedeztünk egy csöndes, tiszta, ugyanakkor gazdag választékot és étlapon csak igen ritkán szereplő különlegességeket kínáló mini éttermet: a kiskunfélegyházi Vörös Október Tsz bisztróját. Az újdonságokat sikerrel kereső, sok termékéről már országhatárokon túl is ismert közös gazdaság — aránylag elfogadható áron — a hétköznapitól eltérő, ízletes, laktató falatokkal rukkol ki ebben a nemrég megnyitott vendéglátó üzemében. De nézzük az étlapot, amelyen kétféle csont- és gulyásleves mellett olyan képzeletébresztő és gyo- mornedvserkentő kellemetességekre bukkanunk, mint például a bárányraguleves, amelynek gyönge hússzeleikéi a forró, tejfölös, enyhén savanykás lében talán még a diétára szorulóknak sem jelentenek „túlterhelést”. Űjabb jó pontként említhetjük meg, hogy a hagyományosan zsír- és hús- gazdag magyar konyha gyomor-, máj- és érrendszerkárosító hatását a főzelékek bőséges választékával is igyekeznek ellensúlyozni. „Kapásból” nyolcféle főzeléket számoltunk össze, amelyek az étlapon felváltva szerepelnek. Általában ugyan a kétszáznál is több rendszeres előfizetőjük menüjében, de az étlapról választóknak is készséggel kiszolgálják a menüben kapható fogásokat. A komolyabb ételek közül állandóan — évszakra való tekintet nélkül — „műsoron van” a disznótoros tál. a báránypörkölt és a párizsi bárány. Kitűnő a vesevelő tojással, s bizonyára minden ínyenc „belsőségét” megdobogtatja — már csak így, olvasva is — a ropogós, forró, fennséges ízeket egyesítő rántott bárány __ M indezt csupán azért mondtuk el, . mert annyi szokvány, százszor megunt, | csupán jobb híján fogyasz- j tott, a szó szoros értelmé- j ben csak „ételféleség” után i — jólesik újszerűre, jóra, ! ízletesre, szívvel is készi- i tettre bukkanni. S ezért a I kezdeményezésért a termelőszövetkezet vezetői =*• akik „újításukat” remélhetőleg tovább is fejlesztik majd — megérdemlik az elismerést 1 —a —r gélnek, akkor a felnőttek már figyelmeztetik őket. De ha ők sokkal inkább hangoskodnak, azért nem szólhatunk... Petőfiszálláson vagyunk, a hatalmas tanyavilág csöppnyi faluközpontjában. Élnek itt fiatalok? Milyenek a lehetőségeik a szervezeti életben ? Mennyire használják ki azokat? Milyen a közérzetük? E kérdésekre keresem a válaszokat, s a fenti „egyenes” idézetek annyit minden bizonnyal érzékeltetnek: a dolgok nem a normális kerékvágásban haladnak.' De mikor és hogyan csorbultak meg az egészséges, normális viszonylatok kapcsolódásai? Hiszen még jó pár évvel ezelőtt is élénk, életképes együttese volt itt a fiataloknak! Erről faggatom Forgó Istvánnét, az akkori KISZ-titkárt, aki jelenleg a községi pártalap- szervezet titkára. — Most már külön helyiségük van a fiataloknak. A félegyházi városi KISZ-bi- zottság segítségével bebútoroztuk. De a létszám most tizenhét. Pár éve még majdnem ötvenen voltunk. Én ismerem mindegyiket személy szerint, legtöbbjüket hátulgombolós koruk óta, s a mostaniak között is van néhány, akik már az én titkárkodásom alatt is KISZ-tagok voltak, ök is elmondták a legutóbbi taggyűlésen, hogy korábban nem így volt Az egyik tanyasi majorban volt egy kietlen kultúrtermünk. De olyan rendezvényeket csináltunk, hogy a bevételből el tudtunk menni háromnapos országjáró kirándulásra. Társadalmi esküvőket, névadókat bonyolítottunk le, most égj'-egy szavalatra alig akad jelentkező. Nem vitás, a párttitkárnő szavaiban végigrezonál az elmúlt időszakban csak a szépet, eredményeset felvillantó nosztalgia is — jó tíz éven át volt községi KISZ-funkcionárius —, de a visszaesés ettől függetlenül is nyilvánvaló. Felkeresem az Arany homok Szakszövetkezet irodáján dolgozó Dósa Lászlómét, a jelenlegi KISZ-titkárt — több mint egy évvel ezelőtt választották meg —; gondokat érzékelő, azon segíteni kívánó jészándéka vitathatatlan, de nem rendelkezik a szükséges tapasztalatokkal. A kérdésekre tétován, bizonytalanul válaszol, s főképpen nem látja a kibontakozás útját. a ■ ■ ■ Kikből tevődik össze a KISZ-szervezet ? — Van közöttük többféle ipari tanuló, középiskolás, gimnazista, segédmunkás, szakmunkás, az utóbbiak közül is néhány levelező oktatáson vesz részt. Valamennyi Félegyházára jár be. Itthon alig vagyunk egy páran. Mert itt igazából nincs is munkaalkalom ... A folyamat, amelyet Dó- sáné megnyilatkozása is jelez, egyre erősebb sodrású. Felvetődik a kérdés: a közös lakóhely veszített volna a jelentőségéből? Mert az egyéni életben elért, vagy — fiatalokról, tizenévesekről lévén szó — elérhető boldogulás, presztízs sokféle fokozatai már elválasztanak. ahelyett, hogy összebannem is a kérdések, ho lőtt egyértelmű örömmé kellene nyugtáznom, hog; a továbbtanulók aránya év ről évre emelkedik, s je lenleg már 80 százalék kö rül van. Az érem másik oldala J nyugtalanítóbb. Az, hogj a szakmát, képesítést szer zett fiatalok már nem ki vánkoznak vissza Petőfi szállásra. A jelenlegi KISZ szervezet tagjai között középiskolai végzettséggel rendelkezők sincsenek. Sokatmondó adat az is, hogy a községi tanács ösztöndíjjal két fiatal agrármérnököt támogatott egyetemi éveik során. Azzal, hogy majd itt helyezkednek el. De az egyik már eleve nem jött ide, a másik pedig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket A hagyományos tanyás-- paraszti életmódtól való el-; fordulás jelei szemmel lát-' hatóak a fiatalok körében; groteszk módon még az esetenkénti szakadatlan magnózásban is ez tükröződik. ■ H B ■ Csakhogy a „tiltakozásnak” ez a sajátos egyeduralma előbb-utóbb a visz- szájára fordul: a magnózás, a végnélküli táncesték is elvesztik vonzóerejüket Több kell ennél, jóval több; színesebb, változatosabb, helyenként elmélyültebb program. (Közbevetve: az a bizonyos politikai oktatás nem volt minden teli in tétben szerencsés kezdeményezés, pontosabban: az lehetett volna, ha előkészítik rá a fiatalokat, olyan kérdések felvetésével, megbeszélésével, amelyek szorosan kapcsolódnak mindennapi konkrét gondjaikhoz. A brosúraízű szájbarágás érthető módon nem rokonszenves a fiatalok számára.) Mégis, mit tehetnének? — teszem fel a kérdést Dó- sánénak ötpercenként. S meglódítandó a beszélgetést, előzetes értesülésemre terelem a szót: — Hallottam, hogy ifjúsági klub összehozására is gondoltak ... — Igen, van szó ilyesmiről. — Mit várnak ettől? — Nem is tudom ... — Segítene a fiatalok együtt-tartásában ? — Talán igen, talán nem. — Honnan indult el a javaslat? — Vas Antaltól, a kultúrotthon igazgatójától. — Elképzelés a programot illetően? — Nem is tudom ... Nehéz erről bármit is mondani... Attól függ, hogy a kultúrháznál hogyan fogadnak bennünket... Hogyan fogadnák őkét,! ? Ez elsősorban rajtuk múlik. Mert ha a község vezetői esetleg nem is1 azonos módon ítélik msg a fiatalok minden lépését, tettét — s miért kellene az ő vélekedésüknek is hajszálnyira egyeznie egymással? —, a községi pártvezetés részéről a segítség feltétlen és önzetlen, s nem is hatástalan. De ha a közös gondok, teendők hangsúlya elvékonyodik, akkor okvetlenül a torzsalkodás, a végnélküll harasszomrád- játszás nyomul előtérbe, a közösségi életbe betolakszik a magánélet, ahelyett, hogy.fordítva történnék. Ezek figyelmeztető tényék Petőfiszálláson, 1971 telén. Hatvani Dániel
