Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-06 / 31. szám
4. oldal 1971. február 6, szombat Csökkent a tűzesetek száma! Az arányos fejlődést segíti A megyei tíísrendéaseti parancsnok helyettesének nyilatkozata A napokban felkerestük Dudás István tűzoltó alezredest, a megye tűzren- dészeti parancsnokának helyettesét, s arra kértük, válaszoljon kérdéseinkre, amelyek nemcsak a tűzoltóság munkájával kapcsolatosak, de a megelőzés szempontjából a lakosság érdeklődésére is számot tartanak. KCRDGS: Hogyan értékelhető a megye múlt évi tűzrendészet! helyzete? VÁLASZ: — Megyénk tűzrendészet! helyzetére jellemző — az elmúlt éveket is figyelembe véve — a tűzkeletkezések csökkenő száma. Az 1970-es esztendőben összesen 197 tűz keletkezett, 28-cal kevesebb, mint 1969-ben. Szeretném még hangsúlyozni, hogy az elmúlt évben, 15 év átlagát figyelembe véve, volt a legkevesebb tűz. A tüzek okozta károk azonban növekedtek, az 1970-es évben meghaladja az 5 millió forintot. KÉRDÉS: Mit tettek a megelőzés érdekében, s végeztek-e műszaki mentést? VÁLASZ! — A gazdasági vezetőkkel nagyon jó az együttműködésünk, közösen értékeltük a megelőzés tennivalóit, s számos értekezleten, helyszíni ellenőrzés alkalmával hívtuk fel a figyelmet a tűzveszélyre. Mintegy 2 ezer alkalommal vittük el a figyelmeztető szót a gazdasági egységekbe. Ahol a figyelmeztetés nem használt, s a mulasztásból tűz keletkezett, ezekkel szemben - 180 esetben —szabálysértési eljárást alkalmaztunk, bírságot szabtunk ki. Közös erőfeszítéseket tettünk a tervező vállalatokkal, az első fokú építési hatóságokkal, hogy a tüzek megelőzését már a tervezésnél vegyék figyelembe, jusson érvényre a rendeletekben foglalt tűzbiztonsági intézkedés, előírás. A tűzoltáson kívül mintegy 815 esetben voltunk segítségére a bajbajutott lakosságnak, műszaki mentésben, belvíael- hárításban. KÉRDÉS; Mik voltak a tüzek keletkezésének okai? VÁLASZ: — Az ipari tüzek száma nem változott, ám a kiemelkedő károsodás a szövetkezeti iparban volt nagyobb. A mezőgazdaságban 23 tűzesettel és félmillióval csökkent az anyagi kár. A jellemző tűzkeletkezési okok megyénkben a gyermekjáték, a sugárzó hő, az építési hiba és nyílt láng használata tiltott helyen. Kedvezőtlenül alakult a lakóházakban keletkező tüzek száma. A 73 lakás-, illetve lakóházi tűznél több mint 300 ezer forint anyagi kár keletkezett. Szükséges volna fokozottabban foglalkozni az olaj- és gáz-fűtőberendezések szakszerű kezelésével, a gyermekek felügyeletével. KÉRDÉS: Szeretnénk hallani az önkéntes tűzoltók munkájáról! VÁLASZ: — Megyénkben több mint négyezer községi és létesítményi önkéntes tűzoltó tevékenykedik. Ezek az emberek otthon és a munkahelyükön vállalják a bajbajutott embereken való segítést. Munkájuk műiden szempontból aligha mérhető fel, azonban több ezer intézkedést tettek a tűzkeletkezések megelőzésére, részesei minden évben az ár- és belvízveszély elhárításának. A községekben keletkező tüzeknél 104 esetben avatkoztak közbe. KÉRDÉS: Milyen feladatok állnak a tűzoltóság előtt ebben az évben? VÁLASZ: — A múlt évi tapasztalatok alapján főbb feladatainkat az alábbiakban szabtuk meg. Tovább akarjuk erősíteni együttműködésünket a megye gazdasági vezetőivel, hogy a megelőző intézkedések a legkorábban érvényre jussanak. Fokozott figyelmet szentelünk a szénhidrogén energiahordozók elterjedésének, tűz- és robbanás- veszélyes anyagok tárolásának ellenőrzésére. Fokozni kívánjuk ellenőrző munkánk színvonalát, nagyobb segítséget nyújtunk a gazdasági vezetőknek. Szervezéssel tovább segítjük az önkéntes tűzoltóság megerősödését, szakszerűbb helytállását a megelőzésben és a kárelhárításban. Ebben az évben több fokozatú tűzoltóversenyt szervezünk, ahol önkéntes tűzoltóink bizonyságot tesznek elméleti és szakmai felkészültségükről — fejezte be nyilatkozatát Dudás István tűzoltó alezredes. Gémes Gábor Megyénkben is tapasztalható, hogy egyes szövetkezeti gazdaságok erejüket meghaladó mértékben törekednek a fejlesztésre, nem egy esetben előrehozzák a beruházásokat. Ha az üzem „tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér” veszteség jelentkezik. Az elmúlt két- három esztendőben 20—30 millió forint eredményromlást okoztak a megfontolatlan beruházások. Az ország számos közös gazdaságában tapasztaltak hasonlókat. Ez a magyarázata annak, hogy 1971-ben a szövetkezeti beruházásokra előirányzott keretet szinte teljesen a befejezetlen létesítmények kötik le. A megye közös gazdaságainak 220 millió forint ártámogatást adtak a pénzügyi szervek az áthúzódó beruházásokra. Az el nem készült építmények, a befejezetlen ültetvények értéke 5—600 millió forint lehet. Az idei szabályozó rendszer előírja, hogy a beruházások sajáterő fedezetét a kivitelezés meskezdése előtt, az előző évi jövedelemből kell megteremteni. A pénzügyminiszter, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter együttes rendelettel korlátozza az idei beruházásokra nyújtható ártámogatások mértékét. E szerint az 1971-ben induló építési beruházásokhoz a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok — néhány kivételtől eltekintve — nem kaphatnak állami támogatást. A rendelkezésre álló keretek a befejezetlen beruházásokhoz szükségesek. Nem vonatkozik az ártámogatások korlátozása a sertésprogram beruházásaira, üzemi útépítésre, az ültetvény- telepítésekre, az erdőgazdasági befektetésekre, az árvíz sújtotta területekén az állóeszközök pótlására. Az idei fejlesztési lehetőségek egyik forrása marad az amortizációs alap, amelyet célszerű gépbeszerzésre felhasználni. Központi* törekvés, hogy javuljon a gépellátás, a közös gazdaságok tehát számítsanak arra, hogy az idén nagyobb lesz a kínálat, mint tavaly. A beruházásokat szabályozó rendelkezésnek az is célja, hogy a jövő évi fejlesztéseket megalapozottabbá tegye. Elősegíti a népgazdaság és a mezőgazdasági üzemek érdekeinek összhangba hozását, s az arányos fejlődést szolgálja. Herczeg Kiss Béla Egy gonddal kevesebb Közel egy éve annak, hogy bíráló cikk jelent meg lapunkban Soltvad- kert húsellátásának nehézségeiről. Akkoriban elmondottuk, hogy a gondok elhárításához szinte minden adottság rendelkezésre áll, csupán a célratörő összefogás, az együttműködés hiányzik az érdekelt szervek között. A legtöbb lehetőséggel bíró, s a megoldást szüntelenül kereső helyi ÁFÉSZ vezetői megszívlelték a glossza záró mondatát, amelyben az a remény fejeződött ki, hogy az említett témáról „nem sokáig kell már jövő időben szólni!” Bizonyára nem is cikkünk adta nekik az indítékot, hanem a gond átérzése, a lakosság maradéktalan ellátására való törekvés. Egyenesben.,, Mindezt bizonyítja, hogy a februári cikket követően májusban már „egyenesbe hozták” a húsellátás ügyét. — Segített az is, hogy 22. TENGERÉSZEKHEZ MÉLTÓ HELYTÁLLÁSSAL Rossz időben hajóztak tengerészeink a Márvány-tengeren és a Boszporusz-szoroson át a Fekete-tengerre. Ez is viharos volt, mint télen mindig. Odessza kikötője elé január 6-án reggel nyolckor érkeztek. Olyan köd ült a vízen, hogy csak radar segítségével tudták megközelíteni a kikötőt, amelytől indiai, görög, libanoni, nyugatnémet és szovjet hajók társaságában egymérföldnyire vetettek horgonyt. Közvetlenül a part mellett ugyanis rengeteg hajó állt már. A kikötő környékén, a szárazföldön, és a tengeren, hóvihar dühöngött. A hőmérséklet mínusz 12 fokra süllyedt. A matrózok alig győzték leseperni a havat a raktárak tetejéről, ahol a Vörös-tengeren a pokoli hőség miatt éjszakázni szoktak. Bizonyos türelmetlenség volt már észlelhető az embereken, akik kevés híján egy éve indultak el hazulról. Sem karácsonykor, sem újévkor nem lehettek szeretteik között, s most is tíz napig kellett várniok a kikötésre. A szabályoknak megfelelően addig nem hagyhatták el a hajót. Közben elfogyott az ivóvizük, ezért a kapitány révkalauzt kért. aki a víz felvételezésére a part mellé, majd vissza, a horgonyzóhelyre vezette a Székesfehérvárt. Süveges László a kikötőhatóságtól engedélyt kapott, hogy telefonon felhívja a Baján lakó feleségét. Elképzelhető Magdi asszony öröme, amikor egy év után meghallotta férje hangját. (Hadd tegyem hozzá: nyomban ezután több mint száz kilométer távolságba telefonon tájékoztatott engem is jó barátómról.) Végre elérkezett a kikötés ideje Amíg a rakodó- munkások — három napon át — kirakták a libanoni gyümölcsöt, matrózaink a tengerészek nemzetközi klubjába jártak szórakozni, a kapitány pedig egyszer elment az odesszaiak büszkeségeként emlegetett Operába is. Zsúfolt nézőtér előtt a Toscát játszották. Kellemesen teltek már a napok, amihez hozzájárult az is, hogy Zsukov, az egyik tengerészeti hivatal felügyelője, igen szívélyesen bánt honfitársainkkal. Mint a Szovjetunió számára épített hajók átvevője, korábban évekig élt Budapesten, magyarul is tűrhetően beszélt. Büszkeséggel emlegette, hogy legkedveltebb labdarúgócsapata, a Fradi, milyen jól szerepelt az előző évben. Minden megnyilvánulása elárulta, hogy nagyon szeret bennünket, magyarokat. Ez most különösen -jólesett tengerészeinknek, mert már nagyon hiányzott — a haza. Január 19-én indulhattak el a romániai kikötőbe, Konstanzába, ahol másnap vetettek horgonyt. Csak űz Afrikát megkerülő úton, az etiópiai Massawatól eddig, összesen 25 ezer 390 kilométtert tettek meg. A kikötőben már várták őket a váltásukra Budapestről küldött tengerészek —, s hőseink január 22-én gyorsvonaton érkeztek hazánk fővárosába. * E sorok írója 1968. február 28-től csaknem egy héten át-tartózkodott a kapitány társaságában, aki sokkal részletesebben mesélt viszontagságos útjáról, mint ahogy arról helyszűke miatt írhattam. — Mi volt a legfőbb tapasztalatod? — kérdeztem tőle. — Azelőtt nem hittem volna, hogy ennyit kibír az ember. Most már tudom, még nagyobb nehézségekkel is képes megbirkózni. Akkoriban Komlós János, a fővárosi Mikroszkóp Színház igazgatója felkérte, hogy a „Mai vendégünk” műsorban tömören mesélje el élményeit. Süveges László udvariasan elhárította az ajánlatot. — Én a víz tömegéhez vagyok szokva, a százötven főnyi nézősereg előtt bizonyára lámpalázas lennék — mondta. És 1968. március 14-én a Népszabadságban a többi közt ezt olvashattuk: „A MAHART Székesfehérvár nevű tengerjáró hajója a múlt évben bekövetkezett közel-keleti események miatt a Vörös-tengeren rekedt. A hajó személyzete a rendkívüli körülmények között is ura maradt a helyzetnek: tengerészekhez méltó helytállásról tettek tanúságot... A bátor és példamutató magatartás elismeréséül az Elnöki Tanács Süveges Lászlónak, a hajó parancsnokának a Munka Érdemrend ezüst fokozata, Bíró Lászlónak, a hajó gépüzemvezetőjének az érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta...” A kapitányt néhány héttel később újabb kitüntetés érte. Kinevezték az egyik óceánjáró hajónk parancsnokává. Azóta több tengeri utat megtett, tengeren van jelenleg is. Néhány napja Dél-Aírikából kaptam tőle levelet. Ha ismét találkozom vele, tudom, megmossa a fejem, amiért a riprotsorozatomban néhol nem mindennapinak minősítettem a helytállását. Mert szerény, mint minden olyan ember aki átln gon felüli cselekedetre képes. (Végei a MÉM kezdeményezésére lehetőség nyílt a háztáji gazdaságok bevonásával, egyszerű sertéstenyésztő társulások létrehozására — tájékoztat Juhász Imre, a Soltvadkert és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági elnöke. — Vezetőségünk gyorsan felismerte ennek előnyeit. Soltvadkerten kívül még két szomszédos községben, Bócsán és Tázlá- ron megszerveztük a társulást, és hamarosan hozzáfogtunk a tenyésztési és értékesítési szerződések megkötéséhez. Májusban már vágtunk, de különösen a múlt év második felében vált élénkké a tevékenység, amikor már a kész hízók zömét átvehettük. Ezer sertés „terítéken** Év végéig csaknem ezer sertést dolgoztak fel. Ez azt jelenti, hogy a három község lakosságának igényeit sikerült hiánytalanul kielégíteni. Tázláron például a korábbinak a két és félszeresére, Bócsán a háromszorosára nőtt a hús- és töltelékáru forgalma, Soltvadkerten pedig az előző évhez képest 41 százalékkal javult. A szövetkezet igazgatóságának az . a szándéka, hogy a községek töltelékáruval való ellátását is rendszeressé teszi. A volt szikvízüzemet húsüzemmé alakították át Az épületeket és gépeket — mintegy 400 ezer forint költséggel — felújították, s új gépeket is beszereztek. Az 1970. év negyedik negyedében elkészült üzem már az első hónapban 600 ezer forint értékű terméket juttatott a lakosságnak. Igényen felüli áruikat azóta nemcsak megyénkben értékesítik, de még Miskolcra is eljutnak a vadkerti jó falatok! Támogatják a termelőket Idei legfőbb törekvésük: biztossá és rendszeressé tenni az ellátást. Ezzel vannak összefüggsében a szerződéskötések. Hogy az akciót fokozzák, a tagsági érdekeltségi alapból a termelőket anyagilag is támogatják, sőt önköltségi áron takarmányt is juttatnak nekik. így minden biztosíték megvan arra, hogy 1971-ben mintegy 2500—3000 sertést dolgozhatnak fel. A lakosság elégedettségére vallanak újabban az olyan különleges kérések is, mint az, hogy tájjellegnek megfelelően fűszerezett termékeket rendelhessenek. A sertéstenyésztő társulásnak a három községben összesen három és fél száz tagja van. Egyébként már félezernél több sertésre kötöttek szerződést január első három hetében. Jóízű ,.disznóságok' Ellátogattunk az üzembe. Szinte felsorolni is sok lenne a közkedvelt hús- és töltelékáruk mindegyikét, amelyele közt tüdőshurkától kezdve a kicsontozott karajból készült sonkaiszalámin, a rakott húson, a minőségi kenőmájason át a füstölt csülökig, császárszalonnáig és a házi fűszerezésű disznósajtig összesen — egyelőre — 30 féle hentesárut találhatunk. Húsvéti sonkából például kis híján annyit készített az üzem, mint a félegyházi vágóhíd! Végül: a sok szép és megalapozott terv ismertetését hely hiányában mellőzve, csak annyit említünk, hogy még ez év tavaszán új füstölőt állítanak üzembe. Ennek megtörténte után a nyári turistaszalámi is felkerül majd a „cikklistára”. Az ÁFÉSZ a soltvadkertiek és a környékbeliek ellátási gondjai közül egyet tehát „kipipálhat”, Jóba Tibor
