Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-04 / 29. szám
4. oldal 1971. február 4, csütörtök Az előadás — A nikotin, alkohol és koffein hatása szervezetünkre — címmel — tart előadást január 26- án délután 17 órakor a Kecskeméti Művelődési Központban dr. Bognár Iván, a Megyei Kórház orvosa. (Hír a Petőfi Népe január 21-i számából.) A Kecskeméti Városi Tanács V. B. művelődési osztálya az idén ismét műsorkalauzt bocsátott ki. A keskeny, narancsszínű füzetben a negyedik oldalon — a művelődési központ ismeretterjesztő előadásainak sorában — bukkantunk dr. Bognár Iván nevére. Az eddig ismeretlen név láttán telefonon hívtuk fel a művelődési központot, megkérdeztük, hol folytat tudományos kutatást Bognár doktor? A megyei kórházban, ahol orvosként dolgozik — hangzott a válasz. A hír ezek- után került közlésre. Aki hitt... Török Sándor, a művelődési központ munkatársa, ismeretterjesztő előadó, ö állt kapcsolatban Bognár Ivánnal, a megyei kórház traumatológiáján dolgozó — műtőssegéddel. — Hogyan ismerkedett meg Bognár Ivánnal? — Az elmúlt nyáron a kórházban kézműtétem volt. A fehér köpenyben dolgozó Bognár Iván itt szólított meg. Elmondta, hogy Budapestről került ide, tudományos kutató, nyulakkal folytat állatkísérleteket. Pesten a TIT- ben biológiai előadásokat tartott, de szívesen tartana előadást a Kecskeméti Művelődési Központban is. Megegyeztek abban, hogy Bognár tematikát ír, megjelöli a lehetséges előadások címét. Török Sándor azonban nem bízott meg Bognár előadói készségében, ezért úgy döntött, hogy „kipróbálja”. Novemberben „Érdekes műtétek” címmel a romantikusok klubjában rendezett első alkalommal előadást Bognár Iván közreműködésével. A klub tagjai — fiatalok — érdeklődéssel hallgatták a csontműtétekről és egyéb érdekességekről szóló kiselőadást. A főpróba sikerült. December 12- én már felnőttek részére szólt a meghívó, melyen Bognár a rákkutatás legújabb eredményeiről kívánt előadni. Kevés hallgatója volt, mert előtte néhány nappal dr. Buga L.ászló járt Kecskeméten, és az ő neve, előadása jobban vonzotta az érdeklődéseket. A januári előadás pedig elmaradt... A „tudományos kutató" Bognár Iván hét éve dolgozik műtőssegédként különböző egészségügyi intézményeknél. — Hogyan ismerkedett meg Török Sándorral? — Itt feküdt a kórházban. Megszólított. Arra kért. tartsak egészségügyi előadást. Pedig látta, hogy nem vagyok orvos, csak azt az egyet tudta rólam, hogy rossz anyagi körülmények között élek, mindent elvállalok. Aztán elvitt egv klubba, és ott gyerekek kérdéseire feleltem. — Mit kérdeztek? — Mindenfélét. A gipszelésről, sterilizá fásról. — De hiszen íki műtétekről, csontműtétekről beszélt. — Ez nem igaz, kérem tisztelettel. Csak néhány mondat volt az egész, és nagyon rövid ideig tartott. Utána kaptam 100 forint tiszteletdíjat. — A rákkutatásról mikor tartott előadást? — Azt csak a Török úr akarta. De nem került rá sor. Nem volt érdeklődő. Amikor a művelődési házba indultam, szembe találkoztam Török úrral, aki azt mondta, hogy nem lesz előadás, és kifizette a 100 forintot. — A január 26-i előadásra mikor kérték fel? — Semmikor. Én nem tudtam erről semmit. Csak az újságban olvastam és csodálkoztam. De ehhez semmi közöm. Én nyúlte- nyésztéssel foglalkozom, mert Ítéli a pénz. Szaggatottan, idegesen beszél, a különben jó fellépésű fiatalember. Mint mondja, mindig félt, hogy ebből baj lesz. Pénzért tette, mert szüksége volt rá, ezzel nyugtatja önmagát. A tanulságot le kell vonni A hiszékenységnek mindig voltak vámszedői. Csak egy rés szükséges, hogy jó fellépésű emberek kihasználják mások jóindulatát. Bognár Iván esetében azonban nem csupán erről van szó. Török Sándor részére készített tematikában leírta a neve után, hogy „tudományos kutató”, pedig sehol semmit nem kutatott, sem alap-, sem felsőfokon. Feltehetően megtetszett neki, hogy egy beteg tévedésből doktor úrnak szólította — azután beleélte magát a szerepbe — és súlyosan visszaélt vele. A művelődési központnak adott tématervéből — 20 előadásból álló sorozatot tervezett — csak néhányat ragadunk ki; 1. A nemi élet kérdései, funkcionális és szexuális zavarok; 2. A terhes nő életmódja, higiéniája és a szülés; 3. Az öregkor szexuális és biológiai problémái. 4. A mixo- matosis időszerű kérdései. Ijesztő felelőtlenségre vall a tématerv elkészítése. Míg a szakorvosok egy-egy előadásra is hosszabb ideig készülnek fel, neki egy- egy szakkönyv elegendőnek bizonyult az „előadás” megtartására. A tanulságot — bármennyire is fájdalmas — le kell vonni az érdekel-, teknek, és idegen, ismeretlen emberek ajánlkozá- sa esetén a személyazonossági igazolványban jelzett munkahelyen érdeklődni, meggyőződni az ajánlkozó kilétéről. Hogy egyetlen Bognár Iván se élhessen vissza az ismeretekre vágyó fiatalok és felnőttek bizalmával. Selmecj Katalin Új lakótelep Szabadszálláson a község keleti, Kerteknek nevezett részén új lakótelep kialakítását határozta el a községi tanács. Első lépésként 380 — egyenként 150—300 négyszögöles — házhelyet alakítottak ki. A negyedik ötéves terv időszakában kívánnak ide családi házakat, illetve kétszintes társasházakat építeni. A közművesítés befejeződött, 28 családi ház építésére szóló engedélyt már kiadtak. 20. MAJDNEM ELPUSZTULTAK A gépek ellenőrzése után december 2-án szedték fel tengerészeink a horgonyt. Négy nap múlva haladtak el az esti kivilágításban ragyogó Las Palmas előtt, s másnap éjjel érkeztek Marokkó híres kikötőjébe, a kémhistóriákban is gyakran • szereplő Ca- sablanca-ba. Itt már arabok élnek, és — franciák. Az előbbiek kitűnő vörösbort termelnek, de — mohamedánok lévén — nem isszák azt. Legalábbis nyilvánosan nem. A kereskedelmi ügynökség három' francia tisztviselője a hajón felkereste kapitányunkat, aki a hűtő- szekrényben tíz hónap óta tárolt hazai barackpálinkával és szalámival kínálta meg őket. Mind a kettő nagyon ízlett a vendégeknek, s kijelentették: minden vágyuk az, hogy egyszer ellátogassanak hazánkba. Eddig egyébként — a Gibraltári-szoroson keresztül — már közlekedik néhány beltengeri kereskedelmi hajónk. Legtöbbször hallisztet szoktak innen szállítani, aminek nem nagyon örülnek a tengerészek, mert a legbüdösebb rakományok közé tartozik. A mi hőseinknek szerencséjük volt, mert — a DE- TERT üzletkötése alapján — Málta-sziget kikötőjébe feladott 110 tonna műszállal kellett kiegészíteniö! rakományukat. Egy lengyel hajó Japánból hozta a árut, Casablancában azonban kirakta, mert nem ér te meg neki, hogy behajózzon vele a Földközi-tenp közepére. December 8-án este indult tovább a Székesfehérvár. S a személyzete másnap délelőtt 10 órakor me'1 látta a spanyol partokat. — Jó voU nézni! — tréséi te később Süveges László. Érthető, hogy miért. Nemsokára a Földközi tengerre ér' ->k ' ugyan a közepétől a keleti partjáig terjedő területét ismerte a kapitány, de mindannyiuk számára „hazai víz” volt már a beltenger. Mikor örülnek a kórházépítők ? A válasz egyszerű: Ha januárban is olyan ragyogó idő van, mint most volt és szinte zavartalanul tudják végezni az építkezést... Kiskunhalason, egy hatalmas daru tövében tettem fel a fenti kérdést és jegyeztem utána a jókedvű választ. Nem csoda, ha László József, a Bács megyei Építőipari Vállalat kiskunhalasi építésvezetője elégedett és vidám. Jól halad a kórházépítés, még az időjárás is segíti a lemaradás pótlását. Igen, megyénk egyik legnagyobb szállítmány nem érkezik meg a határidőre, megint baj lesz. Ha viszont a gyár megbízhatóan ellátna bennünket elemekkel, nyugodtan merem mondani — még a kéthónapos lemaradásból is le tudnánk „faragni”. — Mit tettek eddig? — A múlt nyár közepén láttunk neki a 180 millió forintos beruházás megvalósításának, s remélhetőleg 1974, szeptemberében Kiskunhalas 10 szintes, 563 ágyas, korszerű kórházzal lesz gazdagabb. Tavaly elvégeztük az alapozást, s szatérne a tél, akkor sem jövünk zavarba, mert belső átcsoportosítással nekilátunk a kitöltő és válaszfalak építésének. Az óriásdaru munkáját különben csak az erős szél akadályozza — reméljük folyamatosan tud dolgozni november végéig. — Csak? — örülnénk annak, ha már akkor sem lenne rá szükség. A főépület 80 méter hosszú és a harminchét méter magasra nyúló tíz szintjét három ütemben rakjuk össze. Most építkezésénél ilyen objektív akadályok is előfordulhatnak. — Igazán nem rajtunk múlik — mondja az építésvezető — mi mindent megtettünk, mégis kéthónapos lemaradásról beszélhetünk. A zsolcai beton- elemgyár szállítja részünkre az UNIVÁZ-elemeket, s bizony zökkenőkkel tarkítva. Most ugyan nincs baj, de ha a már visszaigazolt megkezdtük a főépület UNIVÁZ-szerkezetének ösz- szerakását. Itt történt azután a lemaradás az akadozó elemszállítás miatt. — Az építőknél szokásos téli kényszerpihenő? — Nálunk egy pillanatra sem szünetelt a munka. Két gőzkazán segítségével a leghidegebb időben is tudtunk dolgozni, a rendelőszárny betonozását végeztük. Ha esetleg ismét viszDélután 2 órakor haladtak át a Gibraltári-szoroson. Az etiópiai Massawatól — időben október 19-től — 9851 tengeri mérföldet, azaz 18 253 kilométert és 903 méter utat tettek meg addig. A mintegy 14 mérföld széles szorosban nagy volt a forgalom. A hajók egymás után haladtak be a Földközi-tengerre, vagy igyekeztek onnan ki az óceánra, a szélrózsa minden irányába. Idehaza jártak már tengerészeink gondolatai. Valamennyien biztosak voltak benne, hogy övéik körében tölthetik a karácsonyt. S a hajó személyzete egyik felének immár január, a másiknak pedig október eleje óta tartó útja majdnem tragédiával végződött. A kapitány és a legénység minden tudására szükség volt, hogy hullámsírba ne kerüljön a Székesfehérvár. December 10-én ugyanis olyan két napig tartó viharba kerültek, amilyenben a tengert akkor már tizenhét éve járó Süveges László még soha nem volt. Az Alpok délnyugati nyúlványairól lezúduló 10-es erősségű szél akkora hullámokat kavart, hogy ezek völgyéből jóformán a fejük felett is csak vizet láttak. A pokoli táncban szinte tótágast állt a térképszoba is, amelyben a kapitány megállapította vergődésük pontos helyét. És kiadta a parancsot a megpróbáltatásokhoz szokott embereinek: miközben készenlétbe helyezik a mentőcsónakot, irány Formen- tera, a Baleárok egyik szigete. A Diesel-motorok dohogva dolgoztak, s hullámhegyre fel, hullámvölgybe le, nagy nehezen elérték a szigetecske némi védelmet nyújtó öblét. Egy napig időztek itt, s a vihar tombolása közben rádión fogták két-két olasz, illetve görög hajó segítségkérésének nagyon messziről érkező jeleit. Nem SOS-eztek, hanem asszisztenciára lett volna szükségük. Rövid ideig tartó fontolgatás: SOS-jelre tétovázás nélkül a legnagyobb sebességgel menniök kellett volna honfitársainknak, a kisebb veszély igényelte isszisztálás viszont nekik is elkelt volna. A vaksö- ’ étben így is már majdnem elindultak az egyik ha- ó irányába, amikor az egymást sűrűn követő rádió- elekből tudomásul vették, hogy a közelebb tartóz- odó, s a Székesfehérvárnál nyolcszor-tízszer na- «vobb öt haió már szeli a hullámokat a bajba jutottak megsegítésére. — Ha elindulunk, nekünk is biztosan SOS-eznünk ”Ht volna — mondogatták később tengerészeink. \ viha»-. következtében a hőmérséklet az előző na- -s' o Celsius-fokra csökkent. Fáztak fűteniök T-rtaiákolnunk kellett volna a vörös-ten- > ■ i 1 . kas hőségből — tréfálkoztak. az első harmincméteres szakasz első emeletén járunk, a terv szerint április végéig elérjük a legfelső szintet. A másodikkal szeretnénk augusztus ’ 30-ig végezni, míg a harmadik szakasznak november har- mincadika a befejezési határideje. Ekkor már mesz- sze a város házai fölé magasodik a kórház monumentális épülete. Érdekes adat a jövendő új kórház nagyságának érzékeltetésére az, hogy a város legmagasabb pontja a 45 méteres víztorony, és a legmagasabb épület az egyik ta- sasház, mindössze négyemeletes. — Hányán építik? — Az egész építésvezetőség itt dolgozik, öt brigád, 96 tagja. Később, a belső munkák szaporodása után létszámunk is megnövekszik. Örömmel vesz- szük, hogy az egyre jobban kibontakozó építkezésnek — különösen a szép napsütéses időben sok halasi nézője van. Egyesével, kisebb nagyobb csoportokban, fiatalok és idősek látogatnak ide és gyönyörködnek a munkások tevékenységében. Brigádjaink nagyon a magukénak érzik ezt az építkezést, mert vállalták, hogy mindent elkövetnek a lemaradás pótlására. Nem egy szombatjukat, sőt vasárnapjukat töltötték itt szorgalmas munkát végezve. Ruskó Ferenc ácsbrigádja hétszer, A. Molnár Sándor betonozó brigádja négyszer, Bodor Vendel segédmunkás brigádja háromszor, Mészáros István szerelőbrigádja pedig már kétszer nyerte el a szocialista címet. Nagyon örülünk annak is. hogy Bús Ferenc személyében olyan régi, tapasztalt darukezelőt kaptunk az óriásdaruval, aki jelentős mértékben segíteni -tudia munkánkat. Reméljük, lesz állandóan munkája és április végéig, illetve november végéig, egyszer sem száll le a daruról azért mert nem lesz mit emelnie... Ha a zsol- caí gyár dolgozói és a szállítók is segítenének... (Folytatjuk; Opauszky László
