Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek: A haza szolgálata A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS-KISKUN M E G Y EI B I Z O T T S Á G Á N A K NAPILAPJA XXVI. évf. 48. szám Ára: 90 fillér 1971. február 26, péntek A TIT és a X. kongresszus Hasznos tapasztalatcserévé alakult a TIT csütörtökön délelőtt, Kecskeméten, a megyei szervezet székházában tartott kibővített elnökségi ülése. Dr. Vonsik Gyula, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkára bevezető előadásában arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy miként hasznosíthatják munkájukban a X. kongresszus tapasztalatait, hogyan segíthetik az ott elfogadott határozatok megvalósítását. Kifejtette, hogy hazánk lakosainak műveltségi szintjét jelző — képzeletbeli — térkép nagyon tarka és ezért az előadóknak mindig figyelembe kell venni az adott hallgatóságot. Világméretű jelenség — mondotta —, hogy lerövidül a tudományos információk elavulási ideje. Társadalmi méretekben terjeszteni kell a tudományos gondolkodás igényét, mert csak így szabhatjuk meg pontosan és helyesen a holnap gyakorlati lépéseit. Tájékoztatta az értekezlet résztvevőit a TIT idei tervében szereplő három nagyszabású. nemzetközi konferenciáról. Áprilisban mintegy 250 külföldi? élő nyelvet tanító tanár utazik Budapestre, hogy a TIT nyelvtanfolyamainak vezetőivel megvitassák a legjobban bevált módszereket. A szabad idő kulturált eltöltésével foglalkozó eszmecserére, tapasztalatátadásra mintegy harmincnegyven országból várnak vendégeket — májusban. Nagy érdeklődés előzi meg a kulturális integrációval kapcsolatos, októberre tervezett nemzetközi szimpó- ziont is. A fővárosi vendég előadá-' sát és az elhangzott hozzászólásokra adott válaszát, Madarász László, a megyei tanács elnökhelyettese, a TIT megyei szervezetének elnöke köszönte meg. tJjABB Államközi tárgyalások és megállapodások NÖVEKEDIK AZ ÁRUCSERE-FORGALOM korszerűsítik a másodállásról szóló törvényt fl Minisztertanács ülése Fook Jenő, a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kormányt dr. Lubomír Strougallal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnökével folytatott hivatalos tárgyalásairól. A tárgyalások szívélyes, meleg, baráti légkörben folytak, és hozzájárultak a két szomszédos, szocialista ország közötti testvéri kapcsolatok elmélyítéséhez. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette, és felhívta az illetékes miniszterek figyelmét, hogy a kétoldalú kapcsolatok ‘ konkrét kérdéseiben a szükséges intézkedéseket tegyék meg. Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt Alekszan- dar Grlicskowal, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesével folytatott tárgyalásokA HVDSZ megyei küldöttértekezlete róL A kormány a két ország gazdasági és idegenforgalmi kapcsolatainak további fejlesztését szolgáló megbeszéléseket hasznosnak ítélte, s az erről szóló jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács ugyancsak tudomásul vette a külügyminiszter jelentését a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek február 18—19-én megtartott bukaresti tanácskozásáról. A kormány megállapította, hogy a miniszteri megbeszélés összehívása hasznos volt, elősegítette a szocialista országok összehangoltabb fellépését az európai biztonsági értekezlet előkészítésében. (Folytatás a 3. oldalon) Kádár János látogatása a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének Bács- Kiskun megyei bizottsága tegnap megtartotta ve- zetőeégválasztó küldöttértekezletét. Az alapszervezetek száz képviselője jött el csütörtökön Kecskemétre, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházába, hogy meghallgassák a megyei bizottság számadását a legutóbbi, V. küldöttértekezlet óta eltelt négy év munkájáról, s tolmácsolják az otthon maradt szervezett dolgozók észrevételeit. A tizennégy tagú elnökségben foglalt helyet dr. Kócsó Illésné, a HVDSZ központjának osztályvezetője, Erdélyi Ignác, a kecskeméti városi párt- bizottság első titkára, Né- medi Sándor, az SZMT titkára. Vitaindító előadásában Palsovics József, a HVDSZ megyei titkára kiegészítette az előzetesen kiküldött írásbeli jelentést. Egyebek között elmondotta, hogy á tanácsi vállalatok dolgozóinak bére a harmadik ötéves tervben a minisztériumi ipar szintjénél nagyobb arányban növekedett, s ugyanez vonatkozik a nyereségrészesedésre is. Ezután az alapszervezeti választások tanulságait értékelte, amelyek főbb vonásaiban meghatározzák az elkövetkező időszak munkáját. Az elhangzott észrevételekből adódó, s egyben a szak- szervezeti demokratizmussal összefüggő feladatok közé tartozik, hogy a szak- szervezeti bizottságok taggyűlések összehívásával az eddiginél többször adják meg a lehetőséget a szervezett dolgozóknak az állásfoglalásra, beleszólásra. A kölcsönös tájékozódást két taggyűlés között legjobban a csoportértekezletek szolgálhatják. A bizalmiak véleményét rendszeresen kikérve szintén javulhat a szakszervezeti szervek érdekvédelmi tevékenysége. A beszámolót vita követte. A felszólalók eredményesnek minősítették a megyei bizottság munkáját, s támogatták a szak- szervezet központi vezetősége részére kidolgozott ajánlásokat, amelyek között az is szerepel, hogy a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyákat bedolgozóikként foglalkoztathassák az üzemek. A küldöttek délután megválasztották a tizenöt tagú új megyebizottságot, a számvizsgáló bizottságot, s leadták szavazatukat azokra, akiket képviseletükben az SZMT választására, valamint a HVDSZ VI. kongresszusára küldenek. A megyebizottság elnökének Olcsvári Mihályt, a Dél- Bács megyei Vízmű Vállalat főkönyvelőjét, titkárává pedig ismét Palsovics Józsefet választották meg. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön látogatást tett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A látogatáson részt vett Nagy Miklós, az MSZMP Központi Bizott- i sága tudományos, közok- j tatási és kulturális osztá- lyának vezetője, Cservenka I Ferencné, a Pest megyei í pártbizottság első titkára, j ég dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter. Az egyetem tanácstermében a rektor ismertette a felsőoktatási intézmény fejlődését, a mezőgazdasági szakemberképzés érdekében több mint negyedszázadon át kifejtett tevékenységét. A látogatók és j a ^házigazdák — az egyetem vezetői, a mozgalmi szervek és a hallgatók képviselői — között kialakult eszmecserén az oktató-nevelő munka eredményeiről és a további feladatokról is szó esett. A párt első titkára megtekintette a kollégium korszerűen berendezett helyiségeit, majd az intézmény társalgójában találkozott az oktatói kar és az egyetemi ifjúság képviselőivel, s válaszolt a fiatalok kérdéseire. Fegyverek, aranypénzek, dísztárgyak Avar vezér sírja Kunszentmiklóson Nyolcvanmillió forintos beruházás Az építés utolsó szakaszához érkezett a Szikrai Állami Gazdaság szőlőfeldolgozója. A beruházás nemcsak 40 ezer mázsa szőlő feldolgozását és 24 ezer hektó bor tárolását teszi lehetővé, de lesz itt 20 ezer hektoliteres palackozó és a dolgozók részére szociális épület, és nem utolsósorban 200 vagonos modern hűtőtároló is. Kunszentmiklós lakói néhány nap óta a községhez fűződő régészeti szenzációról beszélnek. A falu központjától mintegy négy ki- j lométerre, a kunbábonyi termelőszövetkezet tulajdonában levő bányában, az elmúlt hét közepén homokkitermelés közben aranypénzek kerültek elő. A leletekről értesítették a Kecskeméti Katona József Múzeumot. Horváth Attila. megyei múzeumigazgató és helyettese, H. Tóth Elvira e hét első napjaiban Kunszentmiklóson tartózkodtak, és a feltárómunka eredményeként megállapították, hogy gazdag avar kori sírra hívta fel figyelmüket a bejelentő. A feltehetően fejedelmi sírban több kilónyi aranypénzt, tucatnyi díszes szíjvéget, urnát, csatokat, kardot, kürtöt és más értékes tárgyakat találtak. Ezeket a megyei múzeumba szállították. A kutatás és a majd másfél ezer éves használati eszközök, dísztárgyak, fegyverek tudományos vizsgálata, értékelése tovább fo- j lyik. Annyi máris bizonyosra vehető, hogy a kecskeméti múzeum rendkívüli leletekkel gazdagodott. H. N. F iatalok mennek egymásba karolva, nó- tázva az utcán, s a járókelők mosolyogva fordulnak meg utánuk. A megbocsátó, elnéző mosoly az ifjúságot mindig izgalomba hozó eseménynek szól: — Bevonulok vagy lesze- relők? — találgatják a felnőttek. S nincs a férfiak közt, aki ilyenkor ne tudna, ne mesélne valamilyen régi, jó ízű vagy hátborzongató históriát a saját katonaidejéből. Bemaradni katonának még akkor is rangot jelentett a falu közvéleménye előtt, amikor válójában siralmas volt a bevonuló élete. S akit „ki- szuperáltak”, szégyellte magát. Az ilyen legénnyel a lányok nem álltak szóba, hátha valami titkolt nyavalyája van. A legények pántlikás kalapban jártak, s a zöld katonaláda apáról fiúra szállt. A háború által megti- zedelt korosztályból kiölték a katonáskodás, a bevonulás romantikáját. S a következő generációban is maradt valami szkepszis magával a honvédség intézményével szemben. Korszerűtlen, idejétmúlt dolognak tartották egyesek, azonosítva vele a háborúban megutált erőszakot, embertelenséget. S talán csak napjainkban válik egyre világosabbá minden becsületes, hazáját szerető, s elért eredményeinket féltő ember előtt, hogy igenis van különbség a régi és a mostani, a hódító háborúkra vagy a haza védelmére életrehí- vott hadseregek között. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a más népeket le- igázó imperialista haderő, a Vietnamot, Kambodzsát, Laoszt támadó amerikai inváziós csapatok, s a szabadságukért küzdő ellenállók, hazafiak közé. S azt is egyre jobban érzékeli a ma embere, hogy a. háború napjainkban már nem csak a frontokon dől el, hanem a hátországban is. A feszültség- gócok, a puskaporos tűzfészkek, a helyi háborúk sorsa nem kis mértékben azon is múlik, milyen szilárd és ütőképes a baráti, testvéri országok gazdasága és hadserege. A haza szolgálata nálunk egyet jelent a haladásért, a szocializmusért vállalt áldozattal. A békés építőmunka védelmezésével, értékeink, javaink tartós megőrzésével — a harmadik világháború rémének elűzésével. A bevonuló ifjú sorkatonák talán még nem érzik ezt így át mindany- nyian. A meleg családi fészek, a gondos szülők, a kedves ismerősök elhagyása érzelmileg mély nyomokat hagy az emberben, s fájdalmas is le- hét mindkét részről. De senki sem vonja azt kétségbe, hogy mindez mégis lényegesen kisebb áldozat, mint azoké, akik napjainkban is hadban állnak hazájuk, otthonaik védelméért a betolakodó agresszorokkal szemben. Kiékében élünk, s be- ® vonuló fiataljaink a béke védelmezői lesznek rövidesen. Otthonuktól nem is nagyon távol. S azért sajátítják el a korszerű haditechnikát, hogy hazánk szilárdan álljon a maga posztján a szocializmust építő népek nagy családjában, T. P.
