Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-20 / 43. szám
/ A nők és a társadalom Alighanem ez a probléma századunk egyik visz- sza-visszatérő problémája. A kérdést természetesen nem a XX. század vetette fel, de való igaz, hogy sok szempontból, a korszerű, a társadalom fejlettségéhez is méltó válasszal még ma is adósak vagyunk. A férfi-nő, illetőleg a nő és a társadalom „feu- dalisztikus” jellegű viszonya az elmúlt időkig anyán yira közhely, hogy talán említése is illetlen. Az illetlenség legfőbb érve a satisztika. Ha bárhol és szinte bármelyik statisztikai zsebkönyvet felütjük, akkor az adatok relatíve hatalmas fejlődésről számolnak be. 1930-ban 39 mérnöki oklevél volt magyar nők birtokában, 1960-ban 2260. 1930-ban 79 jogi doktor volt, 1960- ban 908. Vagy egy hagyományosan nőinek tekintett foglalkozási ágban, a 6598 tanári diplomával szemben 1960-ban 3 évtizeddel később, 24 329 volt. Nők az egyetemen A fejlődés e téren jelentkező tendenciáját más oldalról igen szemléletesen fejezi ki az egyetemek nappali tagozatán tanuló leányok néhány adata. Az 1965-ös tanévben az egyetemek mérnöki, mezőgazdasági karain és az orvostudományi egyetemen (gyógyszerész-hallgatókat leszámítva) nagyjából ugyanannyi leány tanult, mint az 1960-ban ilyen oklevéllel rendelkező összes nők száma. (Mérnöki karon tanul 2100 leány, mezőgazdasági karon 1300, orvosnak készül több mint 3000, közgazdásznak több mint 1000.) Azért emeltük ki ezt a néhány adatot, mert a nők társadalmi szerepét is alapvetően iskolai végzettségük befolyásolja. Egyik oldalról a nők nagyarányú aktivizálása, másik oldalról egy megváltozott érdeklődésű női népesség figyelme mindinkább a szellemi foglalkozások felé fordul, amely ma már nem elégszik meg az úgynevezett hagyományos — főleg fizikai — pályákon lehetséges térhódítással. Természetesen ma még korai volna e folyamatot mint végleges és befejezett tényt értékelni, vagy akár e tendenciáról távolabbi következtetést levonni. Bizonyos azonban, hogy ez az érdeklődés — az iskolázottság növekedésével párhuzamosan — mind jelentősebb, és főleg a fiatalabb nők nagy tömegét érinti. Ezzel magyarázható, hogy a szellemi foglalkozást folytató nőknek közel háromnegyed része 40 évesnél fiatalabb, míg az ugyanilyen foglalkozású férfiaknál a hasonló korúak aránvn ~r százalék. Á AŐi szakma nká < képzés A kiragadott szemelvények csak néhány területre vonatkoznak, a példák sorát azonban más munkaterületekről — igy fizikai szakmákkal — is ki lehetne egészíteni. Megállapítható többek közöt, hogy a női szakmunkásképzés sem felelt meg minden tekintetben a szükségleteknek. A felszabadulás előtti képzésre jellemző egyfelől, hogy nagyon kevés ún, női szakmában folyt szervezett képzés, a nőket inkább betanított munkakörökben folgalkoztatták alacsonyabb bérért, másfelől a képzésnél az ún. női szakmában sem mindig vették figyelembe a rátermettséget. Tudat és társadalom Csakhogy mindez a fejlődés az alapprobléma ,.korszerű” megválaszolásának csupán egyik oldala. Bizonyos értelemben a könnyebb oldala, mert „csupán” a társadalom szervezett és tervszerű intézkedései szükségesek hozzá. A problémának azonban van egy tudati — és ezzel együtt sokszorosan bonyolultabb, nehezebben befolyásolható, szabályozható — oldala is. Alighanem a 70-es éveik elsődleges tennivalói itt csoportosulnak. A kérdésre maga Kádár János, a Központi Bizottság első titkára irányította a figyelmet az MSZMP X. kongresszusának záróbeszédében. Valószínűleg itt nemcsak a tudat és a társadalom fejlettsége közötti gyakori aszinkromitásnak vagyunk tanúi, hanem egyéb okok is közrejátszanak. Ezt erősíti E. Sul- lerot: A női munka története és szociológiája című nemrégiben magyarul is megjelent könyve (Gondolat Könyvkiadó), amely szerint bár hatalmas — elsősorban filozofikus — irodalom foglalkozik az emberi munkával és a vele összefüggő kérdésekkel, de szinte egyetlen mű, sem közelíti meg a kérdést a nők szempontjából. Mégis valamennyi filozófus azt hiszi, hogy általános érvényű elemzést hajt végre. Okoskodásuk egy olyan munkaeszmén alapul, amely azonosítja a dolgozó fogalmát a férfi fogalmával. Minden példa a férfiakra vonatkozik. A filozófusok egy hímnemű lényből kiindulva általánosítanak. Nem zárják ki teljesen a nőket, csak éppen nem gondolnak rájuk, amikor az ember és a munka viszonyát tanulmányozzák. H. ö. Tanulás - pipafüstben 9 ilyen „idillikus” kép: konyhá- ban együtt a család vaj/ a szomszédok, jóbarátok kártyáznak, vitáznak, poharaznak és vágni lenet a dohányfüstöt. S a gyerek, vagy gyerekek valamelyik sarokban, egy kis széken, hiányos világítás mellett, térdükre fektetett könyvvel: „tanulnak”! Milyen is ez a tanulás? Mennyit ér? Képes-e a gyerek ilyen környezetben „befogadni” a tananyagot? — és még sorolhatnánk a magától adódó kérdések sokaságát. Egy helyiségben a lármázó felnőttekkel, — enyhén szólva — nem végezhet teljes értékű munkát a gyerek. Vannak rendkívüliek, akik képesek egy, vagy két külső hatástól függetleníteni magukat, s ha nem is tökéletesen, de mégis koncentrálni a leckére. De a zavaró hatások e tömkelegét ők sem tudják „kivédeni”. A furcsaság azonban az, hogy minden esetben van a konyhán kívül még egy, vagy több szoba, amelyek valamelyikében normális körülményeket lehetne teremteni a gyermek e fontos munkájához! És ezt rögtön hangsúlyozzuk is mégegyszer: a tanulás — munka! Nagyon is kemény munka ! Fárasztó szellemi tevékenység, amely összehasonlíthatatlan a monuális munkákkal. Azok végzését kevésbé befolyásolja a zaj, s egyéb külső hatás. S főként a manuális és mechanikus mun- | kát végző emberek, felnőttek többnyire 1 már megszokták a zavaró hatásokat. (Az más téma, hogy még a felnőtteket is éri sok olyan külső zavaró té,; amely kedvezőtlenül befolyásolj, teljesítményüket.) WAe maradjunk a kisiskolások re ** kájánál. Az előzőekből io; san következik: a tanuló gyerek mára a lehetőségek szerint nyugodt S rülménveket kell teremteni, hogy t energiájával a tananyagra koncén!, hasson. Még attól is tartózkodj^ hogy kérdésekkel kizökkentsük gondé lalmenetéből. Ugyanis ez mindig újr kezdést igényel a gyerektől és ily módon feleslegesen nagy mennyiségű energiát veszít. A szülő, aki látja, figyelemmel kíséri gyermeke „kapacitását” és kialakult ritmusát, kövessen el mindent, hogy arra a két, vagy három órára — amelyre a gyereknek szüksége van, a tananyag megértéséhez és rögzítéséhez — az optimális nyugalmat biztosítsa. Naponta hangzanak el a legkülönbözőbb fórumokon megnyilvánulások és történnek intézkedések az úgynevezett hátrányos helyzetű gyermekekkel kapcsolatban. De vajon gondol-e minden szülő arra, hogy ezt a hátrányos helyzetet sokszor bizony éppen ő teremti, gyakran puszta figyelmetlenségből. 11 a a bevezetőül idézett: „idilli” kép helyett a gyermeket a lehetőségek szerint megfelelő nyugodt környezetbe helyezzük — legalábbis a napi tanulás időtartamára —, bizonyosan jóval kevesebb „hátrányos helyzetű”-ről beszélhetünk majd. V. Gy. Csendes harc a szívünkért Kötött mellény A derékban erősen karcsúsított mellény harisnyakötéssel (színén sima, bal oldalán fordított kötéssel) készül. Elejét copfminta díszíti. A copfminta leírása: 11 szemből kötjük és a patentrész után kezdjük. 1. SOR: 1 szem fordított, 9 szem sima, 1 szem fordított. 2. SOR: aminek látszik. 3—4. SOR: mint az első és második sor. 5. SOR: 1 fordított, a következő 3 szemet segédtűre szedjük és a segédtűt a munka mögé fektetjük, ezután lekötjük a következő 3 szesmet, majd a segédtűn levő szemet, 3 sima, l fordított. 6. SOR: aminek látszik. 7—IC. SOROK: mint az első és második sor. 11. SOR: 1 fordított. 3 sima. a következő 3 szemet segéd tűre szedjük, de a segédtűt most a munka elé fektetjük, lekötjük a következő 3 szemet, majd a segédtűről a szemeket, 1 fordított. 12. SOR: aminek látszik. E 12 sor ismétlésével dolgozunk. A mellény passzérészét 2 sima. 2 fordított kötéssel 3-as tűvel kötjük 2 cm szélesen, ezután a harisnyakötést 3 és feles tűvel folytatjuk. Az eleje kötéséhez, a kivágás vonalának vezetéséhez pontos szabásminta kell. A bal elején a gombok helyét megjelöljük. s a jobb oldalon ennek megfelelően kötjük bele a gomblyukakat. Az eleje gorn- bolási pánt dupla, vagyis a szabásminta szerint megfelelő szem számhoz még 8 szemet veszünk hozzá a kezdésnél. A gomblyukakat mindkét 8 szemben ugyanazon a soron kötjük, hogy alá hajtva egyezze nek. Az eleje beosztása tehá: 16 szem harisnyakötés, 11 szén a minta és a többi ismét harisnyakötés A zsebek 34 szemszélességgel. 26 cm magassággal egybeköthető!?: a mellénynyel. de külön is rátehetők. A mellény elele kivágásának fogyasztását a 11 szemes cop'- mintánál végezzük olyképpen hogy a megfelelő helyeken a 16 szemes gomblyukpánt mellett a copfminta két szemét összekötjük és a copf minta másik szélén pedig egy szemmel beljebb kötjük a mintát. A szabásmintának megfelelően öt-hat soronként ismételjük a fogyasztást. Az eleje keretpántot mindkét részénél tovább kötjük hátközépig, s ehhez dolgozzuk majd a pánt összevar- rása után a hátat. Az átgőzölt, kifeszített részeket száradás után összevarrjuk. A behajtott eleje pántot a gomblyukak ki- varrásával fogjuk össze és belül apró öltésekkel a mellényhez dolgozzuk. Szegedy Béláné KECSKEMÉTRŐL és környékéről is voltunk most a balatonfüredi szívkórházban infarktus-gyanús, vagy abból gyógyuló betegeskedő emberek. Ismert, kiváló szívszakorvosok magasfokú tudása, gazdag tapasztalata, a füredi gyógyforrás vize és a modern szívgyógyászati műszerek biztosítják itt a diagnosztika hitelességét és a terápia értékét. Hajdanában a gazdagok gyógyhelye volt Balaton- füred: már Csokonai is így dalolt róla: „Azok kik bút-bajt nem szenvednek a boldogság karjain viga- doznak a kies Fürednek kútfején és partjain ...” — ma, a szocializmust építő évszázadunk munkát és munkást értékelő korszakában a SZOT rendelkezései szerint a szívbeteg dolgozók és nyugdíjasok Mekkája! Tudjuk, hogy a modern szívvizsgálat egyik legfontosabb segítőeszköze az elektrokardiográf, amely mint a neve is mutatja, a szívműködéskor keletkező elektromos áramot teszi láthatóvá az elektrokardiogramon. A MAGYARORSZÁGI szívgyógyászatban egyik legjelesebb EKG-szakértő dr. Antalóczy Zoltán egyetemi magántanár, a füredi kórház főorvosa, aki szakkörökben is elismert és méltányolt gyógyító tevékenysége mellett az utóbbi hónapokban jelentős sikerű kísérleteket folytatott a műszeres szívdiagnosztika fejlesztése terén is. Nemrégiben egy szakcikk közölte, hogy Antalóczy professzor kikísérletezett és megszerkesztett egy olyan orvosi műszert, amely a vér- keringési zavarok diagnosztizálásában, pontos felismerésében és megkülönböztetésében jelentős haszonnal alkalmazható. Erről beszélgettünk egy rövid interjú alkalmával Füreden Antalóczy professzorral. — Az életfolytonosság feltétele a ritmus — mondta —, s a szív, a vérkeringés hajtóerejét szolgáltató motor csak akkor dolgozik jól, ha ritmikusan, egyenletesen dolgozik. OrvostársaimmaJ együtt csendes harcot folytatunk a vérkeringési zavarokban szenvedők szívéért. Megkérdeztük: mi lehet a legvalószín(í) b vagy legáltalánosabb oka a mostanában oly gyakori infarktusnak? — A zsúfolt és izgatott életmód az egész földön! — hangzott a felelet. — Ehhez járul nálunk, magyaroknál és több jó étvágyú országban is a túl- táplálkozás, különösen túlzsíros ételekkel... Mi itt a kórházban az otthon elhanyagolt pihenést is pótolni igyekszünk. Megkérdeztük még, hogy az Antalóczy-féle új vizsgálati műszer más gyógyintézetekben is használható lesz-e? — Bárhol — volt a megnyugtató válasz — minden EKG-vizsgálat- nál. Ez egy adapter, amely a kardiográfhoz csatlakoztatható. VÉGÜL a kórházi könyvtár egyik füzetéből is közlünk egy rövid általános figyelmeztetést: Az egészséges ember is tönkreteheti a szivét, a vérkeringését, ha esztelen módon pazarolja az életerejét és mérgezi a szervezetét. A munka és pihenés okos beosztása, a testi-lelki túlerőltetések józan kerülése — az óvatos táplálkozás mellett — legfőbb biztosítéka annak, hogy az egészséges szív egészséges is maradjon. S ne feledjük soha, hogy a közkeletű izgatószerek, az alkohol, a kávé, a nikotin: mérgek a szív számára. Tisztában vagyunk azzal, hogy sok ember képtelen lemondani róluk. De saját és családja érdekében mégis mindenkitől el lehet várni, meg lehet követelni legalább annyit, hogy fékezze a szenvedélyeit és csökkentse ezeknek a mérgeknek az „élvezetét” legalább a lehető legcsekélyebbre. Simonka György
