Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-16 / 39. szám
4. oldal 1971. február 16, kedd Á drágszéli helyzet Mélyszántás /. A felszín alatt A leiszín: nyugalom, derű, jómód. Violinkulcs-gör- bülésű főutca mentén épülő új, terpeszkedő házak — a tenyérnyi falu, Drágszél családi otthonainak egy- harmada az átszervezés után épült. A többinek is nagy részét felújították, komfortosították; ablakokat, tetőzetet cseréltek. Emeletes ház is akad már, még épülőfélben — Ihracs- ka Menyhért tsz-főkönyve- lőé. Kissé még kilóg a földszintes, paraszti környezetből, de a szem előbb-utóbb hozzászokik majd. Zárszámadás tájékán, télutói környezetben adatok, mutatók fogódzóiba kapaszkodva próbálok tájékozódni. Matos Lőrinc tsz-elnök- helyettes: „A postán a takarékbetét-állomány inkább fölötte van a hárommilliónak, mint alatta. Itt van a szomszédunkban a hatszor- ta nagyobb Homokmégy, ahogy én tudom, ott sincs több. És ne beszéljünk az autókról, a hűtőgépekről, a televíziókról. Most is száz- százalékos munkabért tudunk fizetni, megkapjuk a földjáradékot is. Semmiféle hitelt nem vettünk igénybe. Pedig kegyetlen év volt a tavalyi.” Az egy napra jutó átlag- kereset 90—100 forint volt. Most, a zárszámadáskor hárommillió 600 ezer forint kerül kiosztásra a kétszázat nem sokkal meghaladó létszámú tagság között. Olyan falu ez, ahol a hagyományos paraszti szorgalmat törés, megrázkódtatás nélkül sikerült átmenteni a közös nagyüzembe. Ez magyarázza a jómódot, ugyanakkor azt is, hogy a civilizált fogyasztás javai csak mostanában kezdenek tért hódítani. A szántóföldi gyalogmunkás udvarának fészerében gépkocsi pihen, több mint egy év után újnak mondható járgány; gazdája eddig mindössze háromezer kilométert futott vele. Hagyományos keretek De hát milyen is az Űj Barázda Tsz gazdasági szerkezete? Jagicza Sándor könyvelő: „A jók közé tartozunk a járásban. De ez nem azt jelenti, hogy az adottságainkkal is szinkronban vagyunk. Sokszor elmondom: a határunkban olyan földek vannak, hogy ha egy göröngyöt eldobunk, már abból is terem valami.” Drágszélen mindig is az állattartásnak, hizlalásnak voltak nagy hagyományai. Bagó Orbán elnök szerint a 2000 holdas gazdaságban éves átlagban 260—280 szarvasmarhát, 800—900 sertést, 400 birkát és 30 lovat tartanaK. Az állatsűrűség tehát kétségtelenül magas. Kollár István főagronó- mus a tervekről beszél: „Nem vitás, hogy az állat- tenyésztést kell fejlesztenünk elsősorban. S ezzel együtt a kukoricatermesztést. Az állattenyésztésben egy ember évente egy-más- fél milliós termelési értéket produkál. A bevételünk 40 százaléka adódik ebből az üzemágból. Mindenekelőtt a férőhelyeket kellene korszerűsítenünk. Ám ebben az évben erre aligha lesz mód, bekötőutat építünk, s ez minden pénzt felemészt, Távlatilag azt» tervezzük, hogy évente meghizlalunk 2500 sertést, 350—400 szarvasmarhát. A mostani 16—18 milliós bruttó bevételünket ezzel meghatványozzuk. Ez a fejlesztési koncepció megfelel a munkaerő- helyzet eddigi alakulásának. A családtagok bevonásának az utóbbi években nagy konkurrense támadt: a kalocsai háziipar. Négyöt éve még 100—120 asz- szony dolgozott a közösben, tavaly már alig harminc, így a zöldségkertészet, amellyel a tsz mintegy „kitörni” kívánt a hagyományos keretek közül, nem mondva le a bevétel növeléséről sem, tavaly már válságos helyzetbe került, a késői palántázás, kiszáradás, elgyomosodás, miatt nagy volt a ráfordítás, a jövedelmezőség megcsappant, Hozzájárult ehhez az is, hogy a zöldségkultúrának Drágszélen nincs hagyománya. A létra alsó fokán Jómód ide, gyarapodás oda — kevés a fiatal a tsz-ben, sőt egyre kevesebb. Első látásra ez érthetetlen, annál is inkább, mert a mérleghiányhoz vezető csődöt a tsz már a kezdeti években elkerülte. Az okokat Matos Lőrinc- cel közösen próbáljuk kibogozni. Javakorabeli sokat tapasztalt, széles látókörű parasztember. Megtudom tőle, hogy a dolgozó tagok száma jelenleg 223. A hatvanas évek elején jóval többen voltak ennél. Főleg, ha a családtagokat is ideszámítjuk. Generációváltás? Érről még nem túlságosan beszélhetünk. A traktorosbrigád ereje teljében van. Az állattenyésztésben már inkább dolgoznak idősebb emberek. De a szántóföldiek már — sértődés ne essék! — kimondottan az „aggok gyülekezete”. Az elnökhelyettes elgondolkodva meditál: „Legutóbb, valamilyen értekezleten, egy foktői pedagógus elmondotta: náluk az elnök eljár az Iskolába agitálni, s „legutóbb is tizennégy nyolcadikos jelentkezett, mezőgazdasági szakmunkásnak. Ez kérem, főnyeremény. Hozzáteszem, a szülőnek is az, mert kiadása addig sincs, amíg tanul a gyerek, utána pedig a fiatal havi kétezren felül keres, s hozza a pénzt a házhoz. Én megmondom, irigylem is a foktőieket, mert az a falu soha semmiben nem járt előttünk.” Ö is és a főagronómus is a drágszéli szülőket okolja, amiért a felnövő gyermekeiket szinte taszítják a város felé. Az a véleményük, hogy a tagok még mindig nem bíznak eléggé a közösben, annak jövőjében. Meg aztán a fiataloknak is fölöttébb tetszik, ha a délutáni busszal „befut- nak’N Kalocsáról, s kiöltözve lófrálnak a főutcán. De ez a magyarázat hamis, vakvágányra vivő... Inkább azt vegyük számításba, hogy a mostani gazdasági szerkezet mellett egyáltalán milyen foglalkoztatásra volna mód. A nem túl nagy géppark — 15 traktoruk van — karbantartó részlegében a 3—4 szerelő alkalmazása teljesen elegendőnek látszik. Az állattenyésztés sem küzd munkaerőhiánnyal. Nem, mert a javakorabelí, nyugdíj előtt álló tagok szívesen vállalják a meglehetősen kötött, de jól jövedelmező munkakört. Nekik sem mindegy, hogy a nyugdíjat milyen átlagkereset után számítják ki... A főagronómus a következőképp kategorizálja a tagságot: „A legmegbízhatóbbak a traktorosok. Majd az állattenyésztők következnek. De akik csak gyalogmunkában vannak,azokkal elég gyakran van baj. Közülük kerülnek ki az elégedetlenkedők. Mert nem teljesítik az előírt munkanapokat, s így csökkentett háztáji területet kapnak.” Érthető, ha a szántóföldi gyalogmunka — nem perspektíva. A falusi foglalkozások ranglétrájának legalsó fokán helyezkedik el. A rendíthetetlen háztáji A háztáji kultusza több forrásból táplálkozik Drágszélen. A hagyomány, a kisparaszti szorgalom kétségkívül meghatározó, ám egyedül nem elégséges magyarázat. Szívós továbbélésének fő oka inkább az, hogy a közös gazdálkodás szerkezete lényegében nem haladta meg a kisüzemi gazdálkodásét. Hozzátenném, hogy e megállapításban legalább annyi az elismerés, mint az elmarasztalás. Az, hogy az átszervezés óta a mérleghiánynak még a szélére sem kerültek, abban leli magyarázatát, hogy nem rugaszkodtak el lehetőségeiktől, nem rohantak felelőtlen kalandok zsákutcáiba. Igaz, a járt út mély tisztelete pozitív előjelű meglepetést sem tartogatott. De itt se ítélkezzünk elhamarkodottan: az Üj Barázda Tsz a járásiak érdeklődésének reflektorfényébe soha nem került — oly módon, hogy veszteséges működéssel nem szaporította az amúgy is sűrű gondokat. Másrészt kívül esett az öntözőfürt favorizált körzetén, harmadrészt területének csekély volta sem hívta fel magára a figyelmet — ezért a fejlesztési támogatástól is sorra-rendre elesett. A közös mellett a háztáji fontos jövedelmi forrás maradt mindmáig. Nyolcvan körül van a háztáji tehenek száma, az anyakocák száma a 200-at is meghaladja. A legtöbb gazda portáján legalább 4—5 ser- tés hízik évente. A környékbeli tsz-ekhez viszo- j nyitva magasan kiemelkedik a drágszéli háztáji ál- 1 latsűrűség. A főkönyvelő megjegyzi: csak a mostani. év januárjában 800 ezer fo- i rint értékű háztáji hízott sertést értékesítettek a drágszéli gazdák. Az sem lebecsülendő előnye a háztáji tiszteletének, hogy ösztönöz a 180 munkanap teljesítésére. Az alapszabály szerint ugyanis ennyi szükséges az egy hold terület megszerzésé hez. így is előfordul: ak' adós marad a teljesítéssel csökkentett területet kap elégedetlensége nem az igyekezetben, hanem a panaszáradatban ölt testet. (Folytatjuk) t Hatvani Dániel A hajósi József Attila Tsz messze földön híres fűszerpaprikájáról. A jó termés érdekében évente más-más terület kap megfelelő mennyiségű szervestrágyát. Ezt ismételt szántással juttatják a talajba. Áho! a mezőgazdaság szakmunkásait képzik Január elején felcserélték a névtáblát a kiskunfélegyházi mezőgazdasági technikum bejárata felett. A jó hírű középiskolának mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmunkásképző intézet lett az új neve. A névváltozást megelőzően átszervezés is történt, és a korábban túlnyomó részt városi hatósugarú iskola működési körzete megnőtt. Ma egész Bács- Kiskun megye élelmiszer- gazdasága számára itt képezik az állattenyésztő- és húsipari szakmunkásokat. Hada Antal igazgatót kértük meg, hogy mutassa be az intézetet. — Általános iskolát végzett fiúkat, lányokat oktatunk itt három éven keresztül az állattenyésztő szakma elméleti és gyakorlati ismereteire. Bgy-egy tanév 11 hónapig tart, s ez alatt hetenként háromnapos elméleti képzést kapnak a növendékek. Húsztól harmincötig terjedő létszámú osztályaink vannak, ősszel két első osztály indult, ahol a baromfitenyésztők — legnagyobb részt a félegyházi fiatalok — tanulnak. Ha elvégzik az iskolát, a város szövetkezeteiben dolgoznak' tovább. A hetenként háromnapos elméleti oktatást a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ben kapják, ahol a csibe-, a lúd-, valamint a pulykanevelést sajátítják el. Szarvasmarha- tenyésztő szakmunkásnak elég kevesen jelentkeztek a megyéből, ezért csupán egyetlen osztályt sikerült nyitni. Ök az elméleti oktatás után a közeli Városföldi Állami Gazdaságban ismerik meg a korszerű szarvasmarhatartást, illetve tenyésztést. A legnépesebb osztály a húsipari tanulóké. Számukra az állatforgalmi és húsipari vállalat kiskunfélegyházi üzemében szerveztük meg a gyakorlati foglalkozásokat. A rekonstrukció alatt levő üzem nagy fejlődés előtt áll, s érthető, hogy a vállalat minden segítséget igyekszik megadni jövendő szakmunkásainak korszerű képzéséhez. A magas színvonalú elméleti oktatás, a növendékek gyakorlati képzése fölötti állandó felügyelet mellett, hivatástudatuk olyan tevékenységre is ösztönzi az intézet igazgatóját és tanárait, amely elég ritka. Órarendjüket is ahhoz igazítva, a hét bizonyos napjain sorra látogatják a megye falusi és tanyai iskoláit, hogy az idén végző általános iskolások között felkutassák a jövendő állattenyésztő szakmunkásait. Ahol a félegyházi tanárok tájékoztatása alapján az átlagosnál több kisdiák kapott kedvet erre a nagy jövő előtt álló szakmára, ott a szülői értekezlet időpontját és a beiskolázási napot egyeztetik. Előfordult, hogy négy-ötezer forintot kereső, állattenyésztésben dolgozó szülőt is arról kellett meggyőzniük, gyerekeik nem járnak rosz- szul, ha ugyanazt a pályáit választják, mint az apjuk. Az állattenyésztésben is tért hódít a gépesítés, a magasabb színvonalú munka. A most épülő, vagy működő szakosított telepek már olyan szakmunkásokat foglalkoztatnak, alkik aiz állattenyésztés mellett a korszerű technikához is értenek. Hogy ez milyen fontos, arra elég egyetlen példát megemlíteni. Az egyik termelőszövetkezet egyébként korszerűnek mondható tehenészetében azért szüntették meg a gépi fejest, mert az ott dolgozó idősebb tehenészek nem értettek az elektromos készülékekhez. Napokig azért álltak a fejőgépek, mert nem volt kéznél a szerelő, aki a hibás hálózati biztosítékot kicserélje. A félegyházi intézetben egyéb ismeretek mellett — a korszerű technikai berendezések kezelésére is oktatják a növendékeket. Elmondotta az igazgató, hogy a náluk végzett szakmunkásokat általában megbecsülik a munkahelyükön, hiszen az intézetben nemcsak a szakmát, hanem a munkában való helytállást is megtanulják. A félegyházi tsz baromfitelepén gyakorlati munkát végző növendékek már hajnali 4 órakor segítettek a rakodásban, hogy a pe- cseny eesirke-s zállí tmány a 6 órai műszakkezdésre a baromfifeldolgozó üzembe érjen. K. A. Tsz-szőlőfeldolgozó A császártöltési Űj Barázda Tsz részére 20 ezer mázsa szőlő feldolgozására és 11 ezer hektoliter bor tárolására alkalmas szőlőfeldolgozót épít a Bányászati Aknamélyítő Vállalat. Most az erjesztő tartályok födémbetonozását végzik.
