Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-12 / 9. szám

«. oldal 1971. Január 12, tedd Mérlegbeszámoló helyett A TERMELÉKENYSÉG NÖVELÉSÉNEK MÓDJAI — KIVALÖ SZAKMAI MUN­KA, AKTÍV TÁRSADALMI TEVÉKENYSÉG — ŰJ PIACOK KÜLFÖLDÖN — EGYRE TÖBB TÖRZS GÁRDISTA — AZ ELSŐ NŐI LABDARÜGŐCSA- PAT — A DIVATBAN GYŐZ A MIDL Műszerészek falun Új üzem, új típusú kapcsolatok Minden munkanapon már reggel hat óra előtt bené­pesül Kiskunfélegyházán a Szegedi út. Ha esik, ha fúj, lányok, asszonyok — no és persze férfiak is — igye­keznek munkahelyük, a Kiskunsági Ruhaipari Vál­lalat felé. Gyors átöltözés után a munkatermekben kifényesülnek a neoncsö­vek s a fehér fényben egy­más után kezdik meg mo­noton zümmögésüket a varrógépek. Délután két órakor váltás, akkor már nemcsak ki, hanem befelé is van forgalom. Haza a családhoz, a második, har­madik műszakba... Este tíz után igyekeznék haza a délutánosok. Elcsendesül az üzem, hogy reggel ismét kezdődjön elölről.. . A mérleg még nem készült el... '.'..de már régebben tud-1 két új véglevágó gépünk juk, hogy nem lesznek ben- gyorsabbá teszi a tarme­ne kellemetlenül meglepő adatok — mondja elgon­dolkodva Posszert Gyula igazgató. — A múlt évben mi is csatlakoztunk ahhoz az országos mozgalomhoz, melynek az volt a célja, hogy a nemzeti jövedelmet egy százalékkal emeljük. A mi felajánlásunk ponto­san 1 millió nyolcvanezer forint volt, így azután 55 milliós termelési értéket kellett elérnünk. Szóval — a nem végleges adatok sze­rint ezt a tervünket de­cember 31-ig több mint egy millió forinttal túlteljesí­tettük. — Mi tette léhetővé az 56 millió forint elérését? — Fontossági sorendben természetesen első a ter­melékenység sikeres eme­lése. A korábbinál sokkal nagyobb gondot fordítot­tunk a munka szervezésére, a munkaidő alapos kihasz­nálására és a műszaki fej­lesztésre is. A tizenhárom kézi gőzvasaló beállítása például legalább 7—8 szá­zalékkal járult hozzá az eredményhez. A szabásza­ton is volt korszerűsítés, lést. Eredményes kísérlete­ket folytattunk a múlt év­ben a zakógyártásnál, a ragasztásos technológia al­kalmazására — az idén már teljes mértékben be­vezetjük. Horváth József főmérnök, valamint Tóth Sándor gépészmérnök irá­nyításával az üzemfejlesz­tési osztály igen szép sike­reket ér el a különböző ésszerűsítések alkalmazásá­ban. A tmk dolgozói eze­ket az elképzeléseket meg­valósítják és így gépein­kéi bizonyos műveleteket sokkal gyorsabban lehet el­végezni. Mindezek mellett termé­szetesen nem szabad elfe­ledkezni a termelés motor­járól, a szocialista brigád­mozgalomról sem. Jelenleg 7 brigád 180 tagja vesz részt a mozgalomban, de remélhetőleg számuk nö­vekedni fog. Élenjárnak a határidők teljesítésében, a munkafegyelem megszilár­dításában — és a kívül­állók szakmai. valamint emberi nevelésében is. Is­kolát és szociális otthont patronálnak. A jó áru piacot szerez Kissé visszakanyarodunk a „műhelyekbe”, hiszen még arról nem esett szó, hogy megyénk egyik leg­nagyobb textilipari válla­lata mit és mennyit gyárt. — Áruinknak igen szép belföldi sikere van — mondja az igazgató —, de egyre eredményesebben tö­rünk be a külföldi piacok­ra Tavaly 25 féle áruból, mintegy 200 modellből 390 ezer darabot készítettünk. A többi között, 36 ezer női ruhát. 40 ezer anorákot. 47 ezer fiúöltönyt és zakót, 34 ezer női blúzt és még nagyon sok mindent. Ezek közül 20 ezer fiúöltöny ke­rült az NDK-ba, ugyanide és Csehszlovákiába pedig 34 ezer anorákot küldtünk. Mint mondottam, az idén már új piacaink is lesz­nek. Megkezdődtek a tár­gyalások, s a HUNGARO- COOP közreműködésével Máltába, Ausztriába és más tőkés országokba, valamint a második félévben a Szov­jetunióba küldünk nagyobb tételeket. Az idei évre már a teljes kapacitásunk le van kötve, pedig a terveink szerint az év végére nem 56, hanem 74 milliós terv teljesítésé­ről kell számot adnunk. ben különben vállalatunk nagyot lép előre. A fejlesz­téshez más források mellett a megyei tanács is ad 8 millió forintot. Már a jövő étfben megkezdik és 1973- ra befejezik egy új, kéteme­letes üzemrész építését. Ek­korra — reméljük —, vég­legesen megoldódnak a mostani nagyon rossz szo­ciális körülmények. Űj für­dővel, öltözővel, étterem­mel és más helyiségekkel gazdagodnak üzemi dolgo­zóink. — Még egy rövid kér­dést. Milyen lesz az idei divat? — A megrendeléseink azt bizonyítják, hogy a minit nem a maxi, hanem a félrövid, azaz a midi győz­te le. Természetesen ez bi­zonyos áremelkedést is je­lent, de ha a nőknek meg­éri? .,. Opauszky László Ha van ipari üzem, amely a legkevésbé sem örül a tél fehér ajándékának, a hónak, akkor az Madara­son az Irodagéptechnikai Vállalat üzemegysége. A fa­luba csupán keskeny köz­utak vezetnek, semmi más nem köti össze a település egyetlen ipari létesítményét a fővárosi központtal. Ugyanakkor a budapesti anyavállalattól kapják az elromlott, megjavítandó írógépeket, tehergépkocsi­kon szállítják ide a mun­kát. Az érkezések napi me­netrendjét mindeddig sike­Eoyik büszkeségünk a bajai víztorony. A me­gye 108 községének kéthar­mada rendelkezik már víz­művel. A vízvezeték-háló­zat hossza 550 kilométer. ' "73 Mit várnak az idei évtől? Az alcím egyben kérdés is, melyre szinte gondolko­dás nélkül érkezik a vá­lasz. — Semmit! Csodálkozásomat látva az igazgató elmosolyodik s azonnal magyarázattal is szolgál. — Várni nem varunk semmit, annak ellenére, hogy sok szép elképzelé­sünk van. Nem várakozva, hanem újabb lendülettel dolgozva meg is valósítjuk a terveinket. Tovább fo­kozzuk a gépesítést, a mű­szaki fejlesztést. Remélr jük, hogy június végére használatba tudjuk venni az új jánoshalmi telepet és az ottani létszámot 200-ra tudjuk emelni — az egyéb irányú műszaki fejlesztés mellett. December végéig a jánoshalmiaktól 21 milliót, a tiszakécskei 60 munkást számláló telepünktől pedig 8 milliót várunk. Tovább fejlesztjük az idén a szocialista brigád­mozgalmat, és a múlt év­ijén alakult vállalati sport­kört. Női labdarúgóink ta­valy bemutatkoztak kétszer is, reméljük, az idén nem­csak ők, hanem a férfi lab­darúgók, kosár- és kézilab­dázók is sikeresen szere­pelnek. Decemberben törzs­gárdánk újabb húsz taggal gyarapodott, most már százhuszonötén viselik a jelvényt. Reméljük, az év végére ismét többen lesz­nek. Vállalaton kívüli, de mégis nagyon fontos tevé­kenységünk volt tavaly a többi között az is, hogy 40 ezer forinttal hozzájárul­tunk egy városi óvoda fenntartásához és ezért 15 dolgozónk kisgyermeke ka­pott helyet valamelyik óvo­dában. Most kötünk meg egy hosszúlejáratú szocia­lista szerződést, mely sze­rint 1975-ig egy új óvoda építéséhez 900 ezer forin­tot adunk és ezért 30 férő­helyet kapnak dolgozóink gyermekei. A negyedik ötéves terv­rült betartani, eltekintve a szükségszerűen jelentkező késésektől. Szakosodtak Madarason ez az üzem­egység képviseli az ipart. Bár újabban a közeli Bács­almás Ruházati Ktsz-e is berendezett egy varrómű­helyt a faluban Az iroda­gépjavítás valahogyan még­is egészen más. A nagyobb rang nem csupán a műszerész mun­ka sajátosságaiból követ­kezik. hanem abból is, hogy ez a sokáig kizárólag me­zőgazdasági jellegű helység a nagyvállalat hálózatában ugyanolyan fontos, mint Győr, Szeged, Nagykőrös, Debrecen, vagy Nyíregyhá­za, ahol hasonló gyárrészek működnek. Sőt, a nagysá­got, teljesítményt tekintve a madarasi üzemegység előkelő, a második helyen áll. Olyannyira, hogy to­vábbi két kirendeltséggel rendelkezik, amelyek Katy- máron és. Baján találhatók. A Madarason dolgozó mű­szerészek a szakma fejlő­dési törvényeinek megfe­lelően szakosodtak: az Op­tima és a Consul típusú írógépeket javítják. Akaty- máriak az elektromos és kézi szorzógépek gazdái, míg Baján író- és számoló­gépekkel egyaránt foglal­koznak. Nincsenek távolságok Az üzem igazán fiatal. Akár emberi, akár gazda­sági időszámításban mér­jük a létét: a bébikorban van, 1969. február 17-én született meg. A működése ezen túlmenően is felvet olyan kérdéseket, amelyek a jövedelmezőséggel, a munka kifizetődésével függ­nek össze. Általában a vi­déki ipartelepítés gondjai sűrűsödnek itt. Igaz, a Bu­dapesten, vagy más váro­sokban hiányzó munkaerő­höz hozzájut a vállalat. De mit kénytelen cserébe ad­ni érte? Tósaki Ferenc üzemegy­ségvezető nem látja ilyen borúsan a helyzetüket. Az átlagkereset eléri az 12UU— 1400 forintot, amit általá­ban a család jövedelem-ki­Hárommillió tojá egy alatt A Kecskeméti Termelő- szövetkezetek Baromfine­velő Önálló Vállalkozásá­nál is lassan elkészül a mérleg, összeáll, áttekint­hetővé válik az 1970-es év munkája. A vállalkozás ve­zetője, igazgatója, kezdettől fogva Paksi Sándor. Ö számol be az eredmények­ről is. — Az elmúlt évben fe­jeződött be egy nagyobb beruházás, illetve korsze­rűsítés. Részben az öt ter­melőszövetkezet, részben állami támogatással össze­sen 3 millió forintos költ­séggel új gépeket, automa- tikákat vásároltunk. Az új technológia beszerelésével tojóhibrid-állományunk számát mintegy kétszere­sére növeltük, így tojáster­melésünk jóval magasabb lett; csaknem 3 millió da­rabot adtunk a belföldi pi­acnak, valamint exportra a Baromfiipari Országos Vállalatnak. Az él m ’Szerki skereske- delmi Vállalattal kötött szerződések alapján napon­ta adunk friss tojást a vá­ros ellátására. Mi szállít­juk a leninvárosi és a Széchenyi téri ABC áru­háznak. Az elmúlt évben egyetlen alkalommal sem fordult elő reklamáció, a fogyasztás pedig csaknem 15 százalékkal emelkedett. 1970-ben került sor egy piaci elárusítóhely létesíté­sére, ahol friss tojást és pecsenyecsirkét, illetve tyú­kot árusítanak. Az ellá­tást a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezet területén fekvő borbási te­nyésztőtelep biztosítja, amely négy vagonnyi élő­baromfi nevelésére képes. Az év egyik súlyosabb gondja a munkaerő-után­pótlás volt. A naevobb ipa­ri üzemek elvonják az em­bereket. — Szinte vadászni kel! a munkásokra. Nem szíve­sen jönnek ide, Ez tulaj- donkéopen érthető, mert a nihonőnapon is dolgozni kell, szabad szombatot sem tudunk adni, és emel­lett a kereseti lehetőségek sem jobbak, mint az ipar­ban. Az üzem egy része már gépesített, az állatállo­mánynak több mint felét korszerű’ körülmények kö­zött tartjuk. A versenyké­pességhez szükséges a to­vábbi fejlesztés, mert csak így tudjuk, elérni az ön­költség csökkentését. A to­jás felvásárlási ára ugyan­is kevesebb lett, így az ön­költséget legalább ilyen mértékben kell csökkenteni a gazdaságosság érdekében. A további műszaki fejlesz­tésre azonban előrelátható­lag 1972-ben kerül sor. A vállalkozás dolgozói­nak létszáma mindössze hu­szonhat. 1989-ben egy dol­gozóra 200 ezer forint ter­melési érték jutott, 1970- ben pedig még ennél is több lesz, mivel az előzete- számítások szerinti bruttó jövedelem több mint hat millió forint. D. É. egészíléseként visznek ha­za az asszonyok. Mint mondja, csupán a tél a problematikus időszak, amikor előfordul, hogy aka­dozik az írógépek ide, il­letve elszállítása. Az össze­kötő járatok naponta köz­lekednek. Egyébként zavar­talan a munkaellátás. Ab­ban valóban megegyezünk, hogy Magyarországon nin­csenek távolságok, csak rossz utak és rossz közle­kedés létezik. Mű hely bizottság alakult A másik izgalmas folya­mat az, ahogy alig két év alatt megpróbáltak valódi ipari üzemmé szerveződni; ahogy végül is sikerült ter­melékeny munkával kitöl­teni azokat a beruházási kereteket, amelyeket első­sorban azért teremtettek meg itt, hogy kereseti le­hetőséghez juttassák az el­helyezkedni vágyó lányo­kat, asszonyokat. Kezdetben volt a betanu­lási időszak, amikor a mű­hely inkább osztályterem­hez, a munkapadok pedig iskolai padokhoz hasonlí­tottak. A felvett nők idő­közben alaposan megtanul­ták a szakmát. Rigó Ottó művezető és Schneider Fe­renc brigádvezető azóta már Erfurtban az Optíma- gyárbán is járt, ahol azok­nak a gépeknek a készíté­sét tanulmányozták, ame­lyeket Madarason javíta­nak. A fejlődés az érdekvéde­lemben ugyancsak végbe­megy. Korábban egy bizal­mi látta el a szakszerveze­ti tennivalókat, december­ben már műhelybizottsá­got választottak. Az üzem épülete is át­alakul, A műhely mű­anyagpadlót kapott, vil- lanybpjleres mosdót ala­kítottak ki, az alkatrész- gvártáshoz esztergafelszere­lés érkezett, hegesztőmű­helyt rendeztek be. A kapu mögötti fülkéből Dedig por­tás szól ki ha idegen akar belépni a területre. Az igazi csoda. Az üzem történetében először fordult elő, hogy brigádok — a József At­tila, Gagarin és az Előre — elnyerték a Szocialista cí­met. A József Attila nevét viselő kollektívát Varga Fe- rencné irányítja: — Jobban ki tudjuk használni a munkaidőt, ha a legkevesebbet szaladgál az ember a raktárba alkat­részekért. Ez a felismerés természetesen nem valami nagy felfedezés, de nem is olyan könnjű megvalósíta­ni. Elhatároztuk, hogy meg­csináljuk. Szétszedjük az írógépet, megvizsgáljuk a hibát, s a javítás ideje alatt aligha kétszer látnak a raktárba menni bennün­ket. — Először az Optima gé­peket javítottuk, utána kaptuk meg a Consult — folytatja Varga Ferencné. — Aki gyorsabban és köny- nyebben dolgozott, segített a többieknek, amíg min­denki begyakorolta magát. A vérségi, rokoni kapcso­latok mellé felzárkóznak Madarason is az együttdol­gozás során megaíaoozódó ismeretségek, barátságok. Az újfajta munkahelvi kap­csolatokból nagyon értékes emberi megnyilvánulás, segítőkészség származik. Ez az igazi csoda egy hó­val „elkerített” üzemben és faluban. Halász Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents