Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-31 / 26. szám

1971. január 31, vasárnap

5. «Idái

Matuzsálem

Minden olyan, mintha műemlék parasztházban járnék: Döngölt agyagtűzhely, a falakon festett edények, bográcsok, mángorlófák.

A szobában hajlottá öregedett mestergerenda és búboskemence. Középen tűzhely, előtte a szomszédasszony melegszik. Az ágyban Varga Józsefné fekszik. A 102 év ráncai darabokra tördelték arcát. Lánya, Varga Julianna. asszonynevén özv. Tóth Istvánné, 73 éves.

Varga néni karácsony előtt kiment megnézni a hóesést és megfázott. Azóta beteges, gyenge, nehezére esik a beszéd is. Most alszik.

Lánya és a szomszéd- asszony válaszolgat kérdéseimre.

A ház, Kiskunmajsán, az Ady Endre utcában nem tudják hány éve áll. Varga Józsefné, született A. Molnár Julianna, 1869. június 17-én itt látta meg a napvilágot, ebben a szobában. Nyolc testvére közül ő volt a legidősebb. Már egyik sem él. Varga József napszámossal 1887- ben kötött házasságot, aki 75 éves korában, 1938-ban halt meg. Azóta özvegy a matuzsálemi kort megért asszony.

Hat gyermeket szült, de a nyomorúság és az első világháború egyet engedett fölnevelni.

— Volt valaki a családban, aki ilyen magas kort megért? — kérdezem lányától.

— Volt. Emlegeti sokszor szegény anyám, hogy

az ő öreganyja 103 éves korában halt meg. így van ez, tudja. Kire menynyi időt szán a jóisten, addig él. Nem tehetünk ellene semmit.

— Hány hold földjük

volt?

— Egy. Mi egész életünkben napszámosok voltunk. Én még most is meg- kapálgatom, vetek bele ezt, azt. Abból élünk.

— Varga néni volt valaha beteg?

— Nem volt kedveském. Én nem emlékszem rá. Tavaly kezdett el kicsit gyöngülni, 101 éves korában. Azóta nem szívesen járt ki, csak néha. Képzelje, a múltkor azt mondja: „Te lányom, főzz nekem olyan jó kukoricagombócot.” Megeszik mindent, szereti a jó levest, meg a kőtt görhét. Maga nem is tudja mi az, ugye?

Varga néni fölébredt az ágyban. Odamegyek.

— Jónapot Varga néni!

— Jónapot fiam.

— Hogy van?

— Gyöngén, nagyon gyöngén.

— Varga néni, járt Kecskeméten?

— Nem jártam. Halason jártam csak, meg Kalocsán. Nagy búcsúk voltak arra.

— Valószínűtlennek tűnne ez a hihetetlenül magas kor, ha nem hallanám Varga néni szavait.

A. Molnár Julianna, 1869. június 17-én született Kiskunmajsán, még él, beszél hozzám, tekintetében több mint egy évszázad.

Csató Károly

Műszakváltás

Porta. Ha a portát a tör- alkarjai merőlegesek a ge- nyújtja a titkárság kul

ténelemből ismert fogai- rincére. Aki korábban a maink egyikével kellene malomban zsákolt, majd helyettesíteni, mégpedig 15 éven át a földön, a ta- olyannal, amit el is tu- taházi tsz-ben dolgozott, dunk képzelni magunk annak talán nem is kényelcsait és egy táviratot.

— Az éjjel jött —mond ja.

A találkozás teljesen

nmr

Äcnyci— , .. „ .. , . A bejárat előtt masfére

előtt, akkor a középkori metlen ez a testtartás. ^«lyszeruen z.aj. 0U, le’ látvány fogadja őkel. Egy erődítmények kapuja len- Észrevehetően büszkén vi- gls, n7u«rala:nno> ,nogy gyümölcsárus kínálja a ne a legalkalmasabb a cél- seli az egyenruháját. Atá- Fr.1eimaraat a szokásos portékáját, kézi mérleggel

ra. Egykor a várat körül- nvérsapka simlije alól — eraos^ „nogy _ van. Ma- porciózza szét az almát. A

ölelő folyóvizén felvonták mintha csak egy félkörív- gya.n 0a<fS1'. .Igv -F gyár büféjében kiegészíta hidat, ma egy kulcs, nyi szemöldök lenne — az lgazgato: Ma&yari bacS1’ hetik az uzsonnájukat az vagy retesz elfordításával kitartóan néz az őrterüle- * asszonyok. Családi bevábezárják az üzem ajtaját, téré. Szemben a falon óra sárlásra azonban egyik

Következmények nélkül függ és egy hirdetőtábla Az igazgató, Böbék Imre „kereskedelmi egység”

akkor sem lehetett dön- az állandó, alkalmasint valóban gondokkal küszkö- sem felel meg. getni az összecsukott ka- pótolandó szöveggel:: Érte- dik. Ennek ellenére igyek- A portás a fülkéből fi- puszárnyakat, ahogy jelen- sítjük az elvtársakat, hogy szik nem megfeledkezni ar- gyei és időnként rádörren leg sem hagyják szó nél- t hó ...-n ...órakor a ról, amihez hozzászoktat- a hangja a szállingózókra:

kül besietni azokat, akik ...helyiségben

__ tartunk, ta a környezetét. A beosz- — Igazolványt kérünk!

e

lkéstek. melyre kérjük az elvtár- tottakkal kapcsolatos ma- Látni is kell azt, kolléga.

Az útburkolat szürke kövekből áll, szürkék a falak ik. A gyár bármennyire is átalakult, sok mindent megőrzött az előző épületből : a kaszárnyából.

Eszébe jutott-e már itt valakinek, hogy az egyhangú, unalmas környezet mennyire lohasztja az ember kedvét, lefegyvarzd az akaratot? Az is igaz, hogy nem várhatnak mindenkit fonott kaláccsal a kapuban.

Csak épp a szürke, ez a csüggesztő szín nagyon veszélyes tud lenni. Nem menne csodaszámba, ha a munkába érkezők azt éreznék, ami mondjuk ötszáz évvel ezelőtt eszükbe jutott volna, ha valamelyik sak pontos megjelenését, gatartásán túl ide tartozik Egy férfinak tanácsot várkapun kerülnek belül- Ezenkívül még az is olvas- a szalagok ellenőrzése, a ad;

re: no, fölhúzták mögöt- ható, hogy a gyárban üze- pontosan nyolc órakor — A kerékpárt a gará- tem a hidat. mi vöröskeresztes minta- kezdődő operatív értekez- zsunkba tegye, itt nem sza» szervezet működik A be- let stb. Ahogy leül az asz- bad behozni.

_ . a ni ff I,- járat fölött hosszú szalag- tál mögé, valaki rendsze- A fülkébe asszonyok

Baja. A Ferliienerriemu- csfjton jmrnar több hónap- rint nyomban keresi és nyitnak be, akik az üzemi gyár gyaregj^ege. Barom- ja a fölirat: Húszéves ilyenkor nagy a kísértés, konyhából ételhordóban negyed net. Jo í eje csőn a jjajaj Férfifehémemű- hogy engedjen az esemé- visznek haza ebédet, van, a munkasasszonyo' g^r gs amikor, ki tudja nyék terelésének. Egy do- — Ma ki nézj a szatyrot? sora elvonult, a kapu zárSzilaski Sándor, Pokorny Rózsa,

Bobák Imre,

Bíró Béláné.

v, A7 Íd.-K Maffvar József hányadszor, mindezen vé- log azonban állandóan fog------e,

v

a. az idős raagy gigsiklik a pillantása, elér- lalkoztatja. Mint elmondja, rika?

kérdik. — Maga, Maportás most se ülne le talán semennyi pénzért. Esetleg még egyszer annyiért, mint amit most megkeres.

— Jó reggelt

Két karját a háta mögött az igazgató. Magyar Jó- összefonja úgy, hogy az zsef kihajtja a kisablakot,

17. EGY HÖLGY TÁNCOLT AZ ÓCEÁNON

Két nap múlva Mombasában kötöttek ki, hogy felfrissítsék élelmiszerkészletüket. A tengerből mintegy 10 kilométer hosszú, s a Dunáéhoz hasonló szélességű csatorna vezet a város modern kikötőjébe. Itt a tengerszint árapály és dagály közötti különbsége már jelentős, körülbelül 3 méter.

Sok az angol és a hindu a városban, s a legtöbbje kereskedő. Ä lakosság zöme azonban természetesen néger.

Az utóbbiak rendkívül barátságosak. Süveges László, a segítségül küldött másik kapitánnyal elkószált a városban, s eltévedtek. Miután megnézték a külvárost amely eléggé nyomorúságos viskóival olybá festett," mint a mi felszámolt, vagy felszámolás alatt levő cigánytelepeink, nem tudták, merre van a kikötő.

Megállítottak egy személygépkocsit, amelynek a sofőrje néger volt. Jól beszélt angolul, s kiderült, hogy sohasem hallott rólunk, magyarokról. De szívesen a Kikötőbe szállította két kapitányunkat, s kérdésükre, hogy mennyivel tartoznak, mosolyogva csak ennvit mondott: „Uraim, semmivel sem.”

Mombasában kellemetlen hírt hallott a hajó rádiósa A nairobi rádió jelentette, hogy az Anita ciklon a Székesfehérvár tervezett útvonalán, délnyugati irányban haladva tombol.

— Előttünk táncol a beste hölgye — fakadt ki az egyik tengerész. Kijelentése arra utal, hogy a ciklonok többségének már régebben nőnevet adtak a matrózok. Így például egy másik tengeri veszedelmet Barbarának hívnak.

Egyébként az Indiai-óceánnak ez a része a ciklonok

„legkedveltebb” helye. Legtöbbször a monszun-szelek váltásakor keletkeznek. Süveges László a tanulmányaiból tudta, hogy a délnyugati monszunt az északkeleti váltotta fel. A váltási időszak viszont háromnégy hétig is eltart.

S ők éppen ebben az időszakban tartózkodnak azon a tájon, mi lesz, ha az Anita zónájába kerülnek? A „vihar” fogalmát kimerítő ciklon szemének, vagy magjának körülbelül 20 mérföld az átmérője, s ott rendkívül alacsony a légnyomás, nincs szél. A tovarohanó mag körül 60 mérföldes körzetben azonban akkora az orkán, úgy kavarog a víz, hogy az olyan méretű hajó, mint a Székesfehérvár, menthetetlenül hullámsírba kerül.

A ciklon hatása a középpontjától 200 mérföldre — több mint 300 kilométerre — is érződik. A gyors, nagy hajók el tudnak menekülni előle, a kis beíten- geri magyar hajónak azonban semmi kilátása nem volt, hogy egérutat nyerjen, ha az Anita — többször meg szokta tenni — netán visszafordul útjáról, az Afrika és a Madagaszkár-sziget közötti Mozambik-csa- tornából.

A kapitány döntött: elindulnak a ciklon nyomában, ám a part közelében haladnak, s ha fenyegetné őket a veszedelem a tanzániai Dar es Salaam kikötőjében keresnek menedéket.

Állandóan figyelték a rádióhíreket, különösen a legpontosabbnak bizonyult mauritiusi rádió adásait, amelyek az Anita vonulásának irányát tartalmazták.

November 1-én vágtak neki az útnak, s távcsővel is kémlelték az égboltot. A felhőalakulatokból is lehet ugyanis a ciklonra következtetni. A sztrátusz „V” formájának csücske például a vihar közepét jelzi.

Megkönnyebbültek, amikor három nap múlva hírül adta a rádió, hogy az Anita a Mozambik-csator- na déli kijáratánál délnyugatra fordult, s elhalt, vagy miként a tengerészek mondják; összeesett.

Különben az addig 6—7 mérföldes sebességgel haladó hajónak kedvezett a csatorna vizének áramlása, majd a Delagoa-öbölnél kezdődő erős Agulhas-áram: az utóbbi segítségével a sebesség elérte a 10 csomót, azaz az óránkénti 10 mérföldet, ami már majdnem megfelelt a Székesfehérvár normális sebességének.

Kellemes látványt nyújtottak az egyre nagyobb rajokban felbukkanó bálnák, s a vidáman játszadozó delfinek. Mozgalmas volt a tengeri út azért is, me a nagy olajszállító hajók tucatjai haladtak északkeletnek, a Perzsa-öböl irányában.

A mi hajónk november 10-én reggel érkezett Durban kikötője elé.

(Folytatjuk}

kezik a pillanat: a sapká- a reggelnek attól a pillához lendíti a jobb kezét, natától nem hagyja nyug- Háromnegyed kettő. Po- , - - ton, ahogy kiteszi lábát az korny Rózsa — a Rakéta

ágyból: brigádból — megebédelt.

— Az jdén is azokkal az „Szia, szevasztok”-kal üdemberekkel akarok dől- vözli az ismerőseit. Nem gozni, akik eddig a mun- titkolja, ma vidám a han- katársaim voltak. gulata.

Az eset egyébként fö- _ jói ébredtem — közli löttébb érdekes, bár nem magától értetődően, majd kirívó. Az igazgató a vál- megmagyarázza: lalat központjának jóvá- _ Ezernyolcszáz forint hagyásával 40 ezer forint fizetést vettem fel a pénz- célprémiumot tűzött ki. A tárban, feladat a 190 millió forin- a hangulat nagyon gyor- tos értékesítést terv meg- san megváltozhat. Nem kell valósítása volt. A varrógé- más, mint egy rossz pék mellett jól dolgoztak anyagszéria, és az ember az asszonyok, amit bizo- már szomorú szalagokat nyit, hogy a 190 milliós ér- lát a műhelyben. Bíró Bé- tékű termékmennyiséget láné művezető akkor ko- elkészítették időre. Csak- mórul el amikor meghall- hogy különféle _ okok miatt ja, hogy elúszhat a kitű- — nem volt szállító kontó- zott célprémium: ner, a kereskedelem nem vett át árut —, a raktárakban 140 ezer darab férfi- és fiúing, pizsama halmozódott föl, ami azt jelenti, hogy a tervezett bevétel elmaradt.

— Olyankor is a megoldást keresem, miközben a szakállam lehúzom a pengével — fűzi az esethez az . .

igazgató, és az önkéntelen nab- lefejti, hogy a premi- bizonyítás kédvéért végig- am.. általános elvonása ku- simítja az arcát Ionosén most lenne rossz

hatassal, amikor megnot- * tek a minőséggel szembe13 óra 30 perc. Közeleg ni követelmények. Egyfajta a műszakváltás ideje. átállási időszakban élnek,

Az érkező ^ asszonyok amíg mindenki természe- egy része a gyár előtt fel-, tesnek veszi a meó foko- állított szobor előtt halad el, zott szigorúságát, amely a gyermekét óvó- , ,

átkaroló anyát ábrázolja. A varrógépekre ráhajol- Balázs István alkotása Pa<;,az arcok. Csak a pdl- | igyekezett elkerülni a lantasok cikáznak a mű- j munkásasszony-ábrázolás- helyben.

J nak az 50-es évekbeli sé- ubfn fárad tan

j máit, amelynek a hatásá- lépnek ki az üzemből. Si- ! ra valahogy félelmetesen etaek haza, kj gyalog, ki lendületessé és monumen- „ ^zal. Alig néznek kö- íálíssá váltak a nők. A Sötét van. És a ho- vérfifehérneműgyár dolgo- mályban nem látszanak sem I zói kevés kivétellel lányok, a szobrok, sém a transzpa- í asszonyok. Hozzájuk szól rensek feliratai.

1 ez a szobor is. Halász Ferenc

Mi, és sokan mások is teljesítettük a feladatunkat. Azoknak az asz- szonyoknak, akik jól dolgoztak, szerintem jár a pénz is. Az értékesítés nem tőlünk függött.

Szintén ez a véleménye Szilaski Sándornak, a 2-es alapszervezet párttitkárá-