Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-29 / 24. szám
1971, január 29, péntek S. oldal „Szemléletbeli Tallózást szeretnénk” Beszélgetés egy új pártái apszer vezet titkárával A kiskőrösi kommunista pedagógusok a X. kongresszust megelőző taggyűlésen határozatot hoztak pártszervezetük kettéválasztására. A megnövekedett taglétszám és a differenciáltan jelentkező feladatok Is szükségessé tették a két általános iskola nevelőinek, valamint a gimnázium, az iparitanulóiskola és az új kollégium oktatóinak külön-külön szervezett tevékenységét A tagság Laki Ferencet, az általános és középiskolai diákotthon fiatal igazgatóját választotta a II. számú alapszervezet titkárává. — Nem könnyű a dolga az új alapszervezet új titkárának — válaszolja érdeklődésemre. — Sok mindent szeretne csinálni az ember, csak hát minden állandó mozgásban van körülötte. Ez a kollégium is alig négy hónapja működik csupán, itt sincsen elegendő tapasztalatom. És ugyanez vonatkozik a pedagógus párttagok munkájának összehangolására is. — Mégis, milyen kérdésekkel kívánnak foglalkozni a félév folyamán? Vaskos irattartót vesz elő az egyik szekrényből és a feljegyzések közül kiemeli a munkaterv vázlatát. — Természetesen a X. kongresszus határozatainak feldolgozása áll munkánk homlokterében. Megvitatjuk az új szervezeti szabályzatot, a pártfegyelem és a káderutánpótlás kérdéseit, majd néhány sajátos, bennünket különösen izgató problémát is napirendre tűzünk. — Ezek kifejezetten „pedagógus” problémák? — Ahogy vesszük. Foglalkozni szeretnénk például nevelői szerepünkkel az oktatási intézmények életében. Ügy is, mint pártalap- szesrvezet, de egyénenként is mint párttag pedagógusok. Nem apró-cseprő ügyek- ken vitatkozunk, hanem az irányítás, a nevelői munka tanári és tanításon kívüli követelményeiről szeretnénk képet alkotni — önmagunk számára. Azután tartani akarunk egy „rendhagyó” taggyűlést is. Ezen részt vennének a község gazdasági egységeinek meghívott vezetői is; tudniillik az üzemi oktatás tapasztalatait vennénk számba. Hiszen mindhárom intézmény: az ipari tanuló-, a szakközépiskola és a diákotthon pedagógusainak munkáját is lényegesen befolyásolja mindaz, ami a gyerekekkel az üzemekben történik a szakmai gyakorlat ideje alatt. — Sok változtatnivaló akad ezen a téren? — Főként szemléletbeli változást szeretnénk. Az üzemek ugyanis — érthető módon — a gazdaságosság elve alapján dolgoznak. És a tanulókat — a pillanatnyi „haszonra” gondolva — nem egy esetben csak mun- kerőként foglalkoztatják, gondolván, hogy a gyakorlati tevékenység közben úgyis elsajátítanak bizonyos készségeket és jártasságokat. Ezen a vitán szeretnénk elérni; az üzemek pártvezetői hassanak oda, hogy a hasznosság, ez esetben rosszul értelmezett elve mellett minél több pedagógiai szempont is érvényesüljön. A műhelyekben és a földeken tanulóként is kezeljék a gyerekeket. A véleménycsere hasznosnak ígérkezik, s ha sikerrel járnak törekvéseink, közelebb kerül majd egymáshoz üzem és tanintézet. — Ezek a témák akkor mégsem szorosan vett pedagóguskérdések. — Én úgy gondolom, a pedagógus pártalapszerv tekintélyét nem az adja meg, ház az iskolavezetés részletkérdéseibe avatkozik. Kisebb szakmai ügyekben, például a túlórák elosztásában nem nekünk kell állást foglalnunk. A szak- szervezet, a pártszervezet és a tanintézmények igazgatósága szoros kapcsolatban van egymással, de különálló feladatokat végeznek. Mi ezt az elvet kívánjuk követni, bár még nagyon sokat kell dolgoznunk. hogy mindez sikerüljön — Tehát hasznosnak bizonyult az egységes alapszervezet kettéválasztása. — Ezt csak az első év eredményei igazolhatják. Azt hiszem azonban, hogy ily módon jobban szembetalálkozunk azokkal a feladatokkal, melyeket nekünk kell megoldanunk, és ez önmagában is munkára ösztönzi alapszervünket. P. M. A hét hangversenyei Az OísZágös Fi hétfő esti kecskeméti hangversenye a kétszáz évvel ezelőtt született Ludwig van Beethoven, a bécsi klasszicizmus betetőzőjére emlékezett. Két ritkán hallható műve szólalt meg, melyek értéke nem is any- nyira önmagában, mint az életmű egészében betöltött szerepében van: mindkettő afféle átmenet, erőgyűjtés, kísérlet — természetesen beethoveni szinten. A C- dúr mise (melyet az ősbemutató helyéről „kismar- toni”-nak neveznek) a Missa Solemnisre, a Kórusfantázia pedig a csúcspontot jelentő IX. szimfóniára mutat előre. A hallgatóban felmerülhet a kérdés: nem lett volna-e méltóbb az ünnepi évfordulóhoz, ha a nagy, érett művek valamelyike szólalt volna meg? A kérdés kétségtelenül jogos. Ám, az ünnepi esemény éppen arra jó alkalom, hogy a kevésbé ismert Beethovennel, a nagy korszakot összekötő, s a végső eredmények érlelésének folyamatában született alkotásaival is jobban megismerkedjünk. A teljességhez ez is hozzátartozik, s hogy a műsort közönségünk is szívesen fogadta, azt a hangverseny nagy sikere meggyőzően tanúsította. Igen, a siker nem maradt el, s ez a tény azt bizonyítja, hogy vannak esetek, amikor maga a zene kevésbé sikerült előadásban is hatni tud a hallgatókra. A produkciónak ugyanis voltak fogyatékosságai. Egyrészt az imponálóan nagy előadóapparátus sem tudta legyőzni az akusztikai gátakat, a színpad hátterébe szorult Budapesti Kórus így sem hangzásban, sem intenzitásban nem YMKtflS 15. NYUGATNÉMETEK DZSIDDÁBAN A kecskék miatt közvetlenül a rakpart mellé kellett a Székesfehérvárnak állnia. Ellentétes látványt nyújtottak a hajót váró görög ügynök eleganciája- (még az inggombja is aranyból volt), modern gépkocsija, e az e körül tolongó bakkecskék, valamint a más hajókról kirakott tevék. Zarándokhajó is horgonyzott a kikötőben. Érthető, hiszen Dzsiddától 70 kilométerre van Mekka, a mohamedánok szent városa. Az effajta hajó utasai amikor elindulnak a Vörös-tenger valamelyik kikötőjéből, csak vizet \kérnek az útra, élelmet nem, ezt visznek magukkal. És ami a feltételük: a WC a fedélzeten legyen. Kissé fura látvány az ilyen hajó, ahogy fedélzetén az egymás mellett sorakozó fabódékkal szeli a hullámokat. Áru híján azonban a kisebb hajók mindig szívesen vállalják a zarándokok szállítását, mert jól megfizetik az utat. Előfordul az is, hogy arannyal fizetnek. Dzsiddában a pénznek, dollárnak a zarándokok aranyai miatt jelentősen csökken az értéke. A kikötői hatóság nem szívesen veszi, ha európai, vagy más földrészről való „gyaur” bemegy a városba. A tilalom oka: a fehér bőrű tengerészek, elsősorban a norvégok, részegen szokták elhagyni a hajót, ott, ahol az alkoholtartalmú üvegeket is — akárcsak Qizanban — leplombálják. Sortban sem engednek senkit a szentföldre lépni. A görög ügynök közbenjárására azonban a hatóság megengedte, hogy a magyarok meglátogassák a várost. Mekkába is szerettek volna eljutni, de erre már nem kaptak engedélyt. — Ha .legalább félgyaurok volnának — mondták a kapitánynak. Kétnapos ott-tartózkodásuk alatt tengerészeink alaposan szétnéztek Dzsiddában. Megállapították, hogy a nagyon tiszta város központja modern, levegős. Az itteni arabok is tiszták és rendkívül udvariasak. A férfiak hófehér galabeában, a nők viszont bokáig érő fekete ruhában járnak. Ám az utóbbiak — hiába, a nő a mohamedán szentföldön is nő — olyan sikkesen lépdelnek, hogy hosszú ruhájuk alól minduntalan elővillan a térdük. Számos gyógyszertár és drogéria található Dzsiddában. A rengeteg különböző kozmetikai szer nagy részét a világ minden tájáról érkező tengerészek hozzák. Sok a külföldi cégek tulajdonát képező autószalon és autóalkatrész-üzlet is. Az egyik üzlet kirakatában magyar árut, egy gyapotnyomó gépet is láttak a Székesfehérvár matrózai. Süveges László észrevette azt is, hogy az üzletemberek nagyon gazdagok. Érdeklődésére, hogy hol költik el a pénzüket, miként szórakoznak — a görög ügynök elárulta: Bejrutban, vagy Kairóban, ahol nincs szesz- tilalom. Csak a Ramadán, a nagyböjt idején tilos inni e két városban is — nyilvánosan. S ami szintén feltűnt honfitársainknak: sok NSZK- beli német él itt. Orvosok, mérnökök, technikusok. A több tengerész által felkeresett fogorvosnő is nyugatnémet volt; magasnyomású vízzel hajtott géppel fúrt fogat, s egy rágóeszköz húzásáért 10 dollárt kért A második nap egy 40 év körüli német technikus kereste fel a hajót, és sört kért, de a plomba miatt nem kaphatott. Elmondotta, hogy erőművet építenek Dzsidda mellett. Rakomány nélkül 40 óra alatt ért a szaúd-arábiai Dzsiddából „báziskikötőjébe”, az etiópiai Massawaba, a Székesfehérvár. A kapitány és a DETERT táviratváltásaiban egyre többször szerepeltek már az Afrika körüli út konkrét tennivalói. Süveges László hazulról kért például 4 kiló fűszerpaprikát, s a villanytűzhelyekhez két főzőlapot. Jelentette azt is, hogy „trópusi tartózkodás megviselt- sége többeken fokozottabban mutatkozik”, ezért a már két alkalommal hazaküldött három tengerészen kívül további tíznek a váltását kérte. A budapesti főnökség eZt jóváhagyta, s október 12-én jelezte, hogy összesen tizenegyen érkeznek repülőgépen Asmarába, ahonnan a betegeket ugyanakkor haza kell szállítani. Célzást tett a DETERT arra is, hogy ha akar, a kapitány is hazamehet. Hiszen már csaknem kilenc hónapja volt távol az otthonától. Másrészt pedig: nem volt meg a nemzetközi engedélye ahhoz, hogy óceánon is irányítsa a hajót. Ö azonban hajthatatlan maradt. Mindaddig nem hagyja el a Székesfehérvárt, amíg nem köt ki valamelyik európai kikötőben — táviratozta. Így aztán egy olyan kapitányt küldtek segítőtársul, aki —egyébként jóbarátja — korábban a csehszlovák tengerhajózásnál szolgált, s már megkerülte Afrikát. (Folytatjuk) nyújtotta azt, amit ettől a nagy rutinnal és stíluskultúrával rendelkező, kiváló együttestől egyébként megszoktunk. Nagyobb baj, hogy az előadó apparátus egyes részlegei sem hallották egymást megfelelően, nyilván ebből eredtek a ritmikai és intonációs bizonytalanságok, különösen a zenekar (Budapesti MÁV Szimfonikusok) egyes szólamaiban. Forrai Miklós karnagy az énekkari szólamok kidolgozására és vezetésére helyezett nagyobb súlyt, vagy talán a zenekar tudott nehezebben reagálni elsősorban énekkari dirigáláshoz szokott mozdulataira. Az is lehet, hogy csupán az egyetlen (!) összpróba bizonyult kevésnek a produkció teljes megérlelésére. A szólisták közül László Margit és Réti József nevét kell dicsérőleg kiemelnünk. Biztosan, de nem mindig a stílushoz illően énekelt Erese Margit és Antalffy Albert. A szólókvartett mint együttes a mise Benedictus tételében szólt a legszebben. A Karfantáziában a zongoristának nagy, mégis meglehetősen hálátlan szerep jut. Wehner Tibort művészi alkata és felkészültsége alkalmassá teszi erre a feladatra. Kár, hogy egyébként markáns és karakteres zongorázásában ez alkalommal elég sok volt a szöveghiba. Kedden délután az általános iskolások sorozatában Schubert-, Schuman- dalok és zongoraművek szólaltak meg Kurtág Márta, Zádorfalvy Margit és Nagy Attila előadásában. A zenét e stílushoz közelálló versek egészítették ki, melyeket Verdes Tamás adott elő. Azzal azonban, hogy a dalszövegek kevés kivétellel németül — tehát a gyermekek számára érthetetlenül — hangzottak el, a zenei mondanivaló szövegen át történő megközelítésének lehetősége veszett el. Ezt Juhász Előd ismertető szavai sem tudták jóvá tenni. Körben Tivadar SZERELEM Képek peregnek előttünk egy kilencvenéves, ágyban magatehetetlenül fekvő öregasszony szobájának tárlen eszköz, amivel Luca, a fiatalasszony talpon képes maradni az őt ért megpróbáltatások özönében. A mama és menye: Darvas Lili és Töröcsik Mari. gyairól, a budai kis házát övező bokrok leveleiről, esőcseppekről és kövekről. Arcokat és kezeket fényképez lassú türelemmel a kamera és a fekete-fehér filmkockák felragyognak és jelentéssel telítődnek meg. Letűnt idők visszfényei csillának a cvikker nagyító üvegén át, a nyitva hagyott könyvek lapjain és a falak régi metszeteiről „békebeli” jámbor polgárarcok néznek örök nyugalommal. Az idő azonban tovasodorja a múlt érinthetetlen szigetét. A mozgás feszültséget kelt és a színes részletek nyugalma drámai erők izzását gyújtja fel. Makk Károly filmje e részletmozdulatlanságokból táplálkozó tragédia lassú, de ellenállhatatlan mozgásának követője lesz, érzékeny, mint a szereplők idegrendszerének szüntelen vibrálása és igaz. A tehetetlenség kettős nyomatékának kereszteződései pontján egyensúlyoz a film. Egy öregasszony könyörtelenül közelgő halála, és menyének ettől teljesen független társadalmi jellegű „kivetettsége” között csupán az író és a rendező művészi anyagból kimunkált kapcsai tudnak egyneműséget létrehozni. És ez a két. egymástól látszólag különböző világ ugyanakkor mégis összetartozik. A mama ápolása és hallatlan önerőt kívánó áltatása az amerikai mesevilágban élő fiáról tulajdonképpen az az egyet-J Nem társadalmi kórkép, nem általános jellegű ítéletek alkotására törekszik a Szerelem. A film csupán metszetet ad az emberiesség lehetőségeiről. Anélkül, hogy a pszichológizmus iskoláit követné, vagy célja lenne a személyi kultusz időszakának módszeres kritikája, egy olyan mikrovilág pontos és reális leírását nyújtja, melynek fedezete a megvalósítás művészi hitele. Amennyiben a csepp vízben benne foglaltatik a tenger is, annyiban tartalmazza az alkotás a valóság számtalan vetü- letét. Nem idealizál, nem torzít. Mértéktartóan egyszerű és mélyre hatol. Sok oldalról lehetne elemezni Makk Károly filmjének művészi egységét létrehozó alkotó elemeit. Déry Tibor forgatókönyvének kifejező dialógusai, a három főszereplő; Darvas Lili, Töröcsik Mari és Darvas Iván ritkán látható gazdagsággal motivált játéka, a fényképezés gazdag tónusai mind egymás szolgálatában állnak. A színészeket az egyénített szerepek, Tóth János operatőrt az alakítások és a környezet változatos lehetőségei, a rendezőt pedig az elképzeléseket maradéktalanul megvalósító „stáb” inspirálta munkájára, melynek eredményeként a részek szétválaszt- hatatlan és szerves művészi egységgé forrtak össze a Szerelem képsoraiban. —ts —s.
