Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-29 / 24. szám
2 oldal 1971, január 29, péntek Az Associated Press amerikai hírügynökség jelentette, hogy az Egyesült Államok légiereje „az indokínai háború történetének legkoncentráltabb légitámadásait hajtja végre Laosz és Kambodzsa ellen”. Ez nem egyszerű napihír, hanem olyan jelentés, amelyre komolyabban oda kell figyelni.- Ez az egyetlen mondat sok mindent elmond a jelenj légi indokínai helyzetről, sőt: talán arról is, mit várhatunk a jövőben. Az első, kevésbé jelentős felismerés ezzel a hírrel kapcsolatban az, hogy ez a monstre szőnyegbombázás feltétlenül valamiféle megtorlás r Úgy mennek, mintha jönnének? akar lenni. Az elmúlt hét végén ugyanis a kambodzsai szabadságharcosok látványos, a Pentagon és a State Department számára nagy katonai-politikai kudarcot jelentő támadást intézett a kambodzsai főváros repülőtere ellen és megsemmisítette az' egész Lón Nol-féle, légiflottát. - > Nem volt nehéz kitalálni, hogy Washington megpróbál a maga módján válaszolni erre a „kihívásra”, és ez most meg is történt. Természetesen a levegőből, hiszen a kambodzsai dzsun gélekben ugyanaz a helyzet, mint a vietnamiakban: a nép támogatása miatt a szabadságharcosok kezében van a katonai kezdeményezés. Ismételjük: a mostari! szuperbombázásók megtorlás-, ha úgy tetszik gyarmati ízű „bünfetőex- pedíeíő”-jellege a kevésbé fontos tanulság. Sokkal lényegesebb, hogy ez a brutális katonai • intézkedés újabb bizonyítók arra, hogy Nixon emlékezetes ígéreteinek pontosan az ellenkezője igaz: amerikai részről nem a háború deeszkalációja, hanem — regionális értelemben is — kiterjesztése folyik. Nem ez az egyetlen paradoxon Nixon politikájában, de a „vietnamizá- lás” éppenhogy azt jelenti: a háború súlypontját a Pentagon tervezői Vietnamról igyekeznek áttolni Laoszra és Kambodzsára. Miért? Mert a „vietnamizálás” lényege az, hogy az eddiginél kisebb amerikai emberáldozatokkal és az eddiginél sokkal nagyobb ázsiai emberáldozatokkal biztosítsák Washington indokínai pozícióit. A jelenlegi Nixon-poli- tika lényege: ázsiaiakkal megfojtatni az ázsiai nemzeti függetlenségi mozgalmakat. Ehhez az Egyesült Államoknak új fajta „cordon sanitaire”-re van szüksége, vagyis arra, hogy az indokínai háború eredeti színterét, Vietnamot egyértelműen Wa- shington-barát bábrezsi- mek vegyék körül. Ezért erősítik minden eszközzel a thaiföldi rendszert, ezért próbálják szétzúzni a laoszi hazafias mozgalmat, ezért döntötték meg Szihanuk kormányát és ezzel a kambodzsai semlegességet, amelynek híveit most ismét igyekeznek ízzé- porrá bombázni. És — a kongresszus kifejezett tilalma ellenére — ezért fedezett fel a CBS tv- társaság riportere amerikai reguláris katonákat Phnom Penh < repülőterén. Amerikai csapatkivonások Indokínából? A régi aforizmát megfordítva: úgy mennek, mintha jönnének ... Nem ingyensegély A tűzszünet lejárta előtt Szerdán délután -a gui- meai fővárosban gyűlést tartottak. Ismail Touré gazdaságfejlesztésügyi miniszter, a Demokrata Párt politikai bizottságának több tagja és a kormány képviselői jelenlétében beszámolt a november 22-i agresszió tanulságairól —, közölte a „Forradalom hangja” rádióadó Abidjan- foan lehallgatott adása. A miniszter rámutatott, hogy b guinea! forradalmat kívülről Portugália belülről az imperialista titkosszoVi gálatok ügynökségei támadták meg. Ezex után Ismail Touré felolvasta az NSZK guinea! mesterkedéseivel kapcsolatos dokumentumokat- Korábban Sékou Touré elnök sajtó- értekezleten közölte: az NSZK gyanúsan nagy ösz- szegű térítésmentes segélyeket ajánlott fel, de feltételül azt támasztotta, hogy szakembereivel megtöltse az országot. Guinea az ajánlatokat visszautasította ás megkezdte — ez még 1968-ban történt —, az orezágbnn tevékenykedő nyugatnémet szakemberek szoros ellenőrzését. Így, sikerült leleplezni őket, amihez egyé bek között hozzájárult az ország é'-len tavalv ‘elkövetett agresszió is. (AFP) * ismét találkoznak NEW YORK A négy nagyhatalom ENSZ-képviselői New York-ban szerdán megtartották S3, találkozójukat. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Franciaország fődelegátusai ezúttal két és fél órát tárgyaltak. A megbeszélések, eredményeiről nem adtak ki közleményt, de bejelentették, hogy egy nappal a Szuezi-csatorna menti tűzszünet lejárta előtt, február 4-én ismét találkoznak. Mire hajlandó Izrael? JERUZSÁLEM; (MTI) >1 „nemzetközi garanciákat’'. Az egyiptomi békejavas- mihéjyt a „biztonságos . és latokra adott válaszában elfogadott” határokat rög- í Izrael két „forttos” beje- zítik. len test- tett — közli az Ezúttal sincs tehát szó AFP „mértékadó források- j arrói. hogy Izrael a Biz- ra” hivatkozva. Eszerint; tonsá'gr Tanács határozatá- Izrael bejelentette volna, nak végrehajtása mellett hogy: Ikötelezte volna el magát.! 1. hajlandó azonnal meg- I Másfelől pedig a nemzetkö-j vitatni azokat a végleges [ zi garanciákat nem az 1967. határokat, amelyekre meg- j június 5-i határokra érti, szálló csapatai! visszavon- :j háriem azokra, amelyeket a ja; jmaga szempontjából elfő-j 2. hajlandó elfogadni a I gadhatónak tart. New Yorkban egyelőre hivatalosan senki nem erődítette meg azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a négy nagyhatalom esetleg éppen ENSZ-főkép- viselői által nyilatkozatot kíván kiadni, s ebben felszólítaná a szemben álló feleket a tűzszüne.ti megállapodás újabb meghosz- szabbítására. Más elképzelések szerint U Thant ENSZ-főtitkár, vagy a Biztonsági Tanács adna ki hasonló tartalmú felhívást. Közben New Yorkban folytatódnak Jarring közvetítő tárgyalásai is. A japán MINDEN JEL arra mutat, hogy az 1971-es esztendő döntő válaszút elé állítja a japán monopóliumokat. Ez pedig nemcsak e mammutvállalatok, hanem a japán állami politika számára is válaszutat jelent Hiszen a nagy mo- nopóltőkés házak és a kormánypolitika között egyetlen nagytőkés országban sincs olyan nyílt és közvetlen összefonódás, mint éppen Japánban. Hogy az 1971-ben felbukkanó japán dilemma lényegét megérthessük, vissza kell nyúlni ahhoz a sokat emlegetett „gazdasági csodához”, amely a távol-keleti szigetországot a tőkés világ második gazdasági hatalmává tette. Ez a változás az 1969-es esztendőben következett be: akkor hagyta el Japán a bruttó nemzeti össztermék értékét tekintve Nyugat-Németor- szágot és szerezte meg a tőkés államok rangsorában a második helyet. Ez a helycsere úgy történt, hogy Japán az elmúlt tíz esztendőben több mint 10 százalékos évi termelésnövekedést ért el. Ugyanebben az évtizedben a kopjunk'úra ellenére a Közös Piac orszátrösztök di gai csak 5—6, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok 2—3 százalékkal tudta emelni a brultó nemzeti összterméket. JAPÁN esetében különleges hajtóerők röpítették előre a gazdaságot. Először: a hadikiadások az említett évtizedben a költség- vetésnek , alig 10 százalékát tették ki. E? kevesebb, mint ötödé volt az árnerikai aránynak és kevesebb, mint fele a nyugat-európainak. Másodszor: Japán gazdasági fellendülése összefonódott előbb á koreai, mpjd a vietnami háborúval. Az országban tehát a hadikiadások alacsony szintjével egy időben voltaképpen hadikonjunktúra volt (a vietnami háború eddig körülbelül 3,5 milliárd dollár tiszta hasznot jelentett a japán monopoltőkének). Harmadszor: az életszínvonal növekedett ugyan, de lényegesen visszaszorítot- tabb . ritmusban, mint a termelés és a profit. A nagy fellendülés legerősebb éveiben például 11963—1967 között) egyenesen csökkent a nemzeti' össztermék személyes, fogyasztásra fordított része és a. közkiadások aránya. (Az előbbi 55 százalékról 51-re; az utóbbi 8 százalékról 7-re.) Negyed- szert a japán kormány és a monopoltőke összefonódásával az inflációt a belső piacra korlátozták. A belső piacon 10 év alatt a fogyasztási cikkek ára tízszer olyan gyorsan nőtt, mint áz exportált japári áruk árszínvonala. Ez lehetővé tette a japán export teljes behatolását a külföldi piacokra. A bevezetőben említett fordulatot az okozza, hogy ezek a kedvező tényezők áz utóbbi hónapok során fokozatosan módosultak és ma már a japán monopóliumok'egy sör új, nehéz problémával állnak szemben. AZ ELSŐ ilyen probléma az, hogy 1970-ben az inflációt, már nem sikerült a belső piacra ■ korlátozni: az áremelkedés az exportcikkeket is érintette. A japán hajóépítő- és acélipar kénytelen volt emelni az exportárakat. Hasonló problémák léptek fel a beljelentősen megnövelte. Ezen a területen Japán pozíciókat vesztett, mégpedig a sokkal olcsóbb munkaerővel dolgozó Hong-Kong, Tajvan és Dél-Korea javára. Ez azt jelentette, hogy a japán ipar mind a fényképezőgépek, mind a tranzisztoros rádiók vonalán a kifinomultabb, bo- nyölúltabb készülékek gyártására kénytelen összpontosítani. Ez pedig fokozottabb összeütközésbe sodorja a világpiacon az amerikai és nyugat-európai monopóliumokkal. A második nagy változás: az amerikai—japán gazdasági kapcsolatok fokozatos elmérgesedése. A teljes japán kivitelnek több mint 30 százaléka jut az Egyesült Államokra, ez tehát a jövfeben sorsdöntőén befolyásolhatja az ország gazdasági helyzetét. Két évvel ezelőtt az Egyesült Államok arra kényszerítette Japánt, hogy „önkéntesen korlátozza” Amerikába irányuló acélkivitelét. Ezt az intézkedést az amerikai acéltrösztök követelésére hozták és a hallgatólagos* megállapodás éppen ső inflációval párhuzamé- 1971-ben jár le.,. san emelkedő bérköltségek TAVALY az amerikai miatt. Ez olyan munkain- kormány arra akarta rá- tenzív , exportcikkek , árát, venni Japánt, hogy az mint a tranzisztoros rádió, USA-ba irányuló textjlki- vagy fényképezőgépek fz vitelt is hasonló módon, Ceremónia Amin tiszteletére Hazahozzák a halott királyt KAMPALA Idi Amin vezérőrnagy, akit az ugandai rádió az államcsíny óta katonai államfőként emleget, csütörtökön bejelentette, hogy az országban betiltanak mindenfajta politikai tevékenységet és azonnali hatállyal gyülekezési tilalom is érvénybe lép. Az intézkedést — mind mondotta —, csak akkor vonják visz- sza, ha ezt a „biztonsági légkör” megengedi. Kijelentései akkor hangzottak el, amikor magánlakása közelében, ünnepi külsőségek között, jelen volt politikai foglyok szabadon bocsátásánál. A foglyok közül az első ötöt — közöttük Benedicto Kiwa- riuka volt kormányfőt és Shaban Opolot volt hadsereg-főparancsnokot — babszállító kocsin Kampalá- nak abba a negyedébe vitték, ahol Amin lakik, s a közeli, elhagyott repülőtéren tiszteletükre gyűlést is összehívtak. A rádió szerint az első csoportban 55 politikai fogoly került szabadlábra, az AFP hírügynökség Nairobiból keltezett híre szerint azonban a szabadon bocsátották száma négyszáz. Az AFP hírügynökség arról is beszámol, hogy miközben a kiszabadítás i ceremónia folyt, Amin tiszteletére sugár- hajtású vadászgépek húztak el a régi repülőtér felett, s az erőfitogtatáshoz tankok és páncélkocsik felvonultatása is hozzájárult. Az új rendszert ünneplő tüntetésekben — nyugati hírügynökségek írják —, a Viktória-tó partján elterülő, egykori Buganda királyság területéről származó emberek vettek részt. , A TASZSZ Dar es-Sa- laamból keltezett jelentése szerint tanzániai újságíró körökben felhívják a figyelmet arra, hogy Ugandában aktivizálódnak azok a monaretüsta elemek, amelyek a katonai puccs Után követelték a monarchia helyreállítását az ország egyik tartományában. Bugandában. Buganda királyságot az ugandai kormány szüntette meg más, királyságokkal együtt, egy általános alkotmányreform eredményeképpen.. Az alkotmányreform vezette be az országban a köz- társasági rendszert és biztosította az ország nemzeti egységének megszilárdításátKampala! jelentések szerint a város utcáin az utóbbi napokban megjelentek az elhunyt bugan- daj király arcképei és zászlói. Bejelentették, hogy a katonai rezsim Londonból Ugandába kívánja szállíttatni a király földi maradványait. Kekkonen Olaszországban RÖMA A hivatalos látogatáson Rómában tartózkodó Kekkonen finn köztársasági elnök szerdán beszédet mondott azon a banketten, amelyet Saragat elnök rendezett tiszteletére. A finn államférfi az európai biztonság problémáival foglalkozva közölte, hogy országának véleménye szerint az európai biztonsági konferencia hasznos eszköz olyan körülmények között, amikor megfelelően széles alap áll rendelkezésre a megegyezéshez. Moro olasz és Leskinen finn külügyminiszter is szerdán kezdte meg hivatalos tárgyalásait önkéntesen korlátozza. A textilkivitel jelenleg évente körülbelül 800 millió dollárt hoz Japánnak, ugyanannyit, mint az acélexport. A textilki vételből származó bevétel egyhar- mada az amerikai szállításokból adódott. 1970 végén Japán „nem”-mel válaszolt az amerikai korlátozási követelésekre — s a textilvita mindmáig nem zárult le. Amennyiben 1971-ben nem -születik megállapodás és ráadásul az acélra vonatkozó korlátozást sem újították meg a japánok — valóságos amerikai—japán kereskedelmi háborúval lehet számolni. A JAPÁN monopóliumok dilemmáit fokozza, hogy az export számára csak úgy harcolhatnak ki „zöld utat”, ha a japán piacra is beengedik a külföldi tőkét! A gazdasági csoda évtizedében ugyanis a helyzetet éppen az jellemezte, hogy a japán export betört a világpiacra — ugyanakkor a japánok a legféltékenyebb módon védték a maguk belső piacát. Jellemző,1'hogy Japánban mindössze 600 olyan cég található, amelyben külföldi tőke is van, míg Nyugat- Németországban az ilyen cégek száma meghaladja a 4000-et. A kibontakozó gazdasági háború tehát két fronton is zajlik. Meg lehet állapítani, hogy gazdasági értelemben az Egyesült Államok és Japán érdekei egyre inkább ellentétesek! Éppen ezért használhatjuk a „válaszút” kifejezést, mert a gazdasági ellentétek növekedésével párhuzamosan a két ország politikai együttműködése folytatódik. Pontosabban Japán ma is az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese és egyben támaszpontja a Távol-Keleten! A GAZDASÁGI dilemma így egyben politikai dilemmát is jelent. Japán előtt két út áll. Az egyik: szakítani az egyoldalú amerikai orientációval és gaz-, daságilag is átállni a nagy ázsiai országokkal (ideértve Kínát is), valamint a Szovjetunióval fenntartott gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. A másik lehetőség: változatlanul hagyni az irányvonalat. Ebben az esetben viszont a konjunktúrát csak úgy lehet biztosítani, ha módot adnak a monopóliumoknak a nyílt és erőteljes fegyverkezésre, az ország militarizálására. 1971 — ha nem is véglegesen — már jelezni fogja, hogy Japán melyik utat választja. í-l -e)
