Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-28 / 23. szám
4. oldal 1971. január 28. csütörtök Vizsgaidőszak LÁTOGATÁS FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEINKBEN 'VV~,V Examen. Régen, aki ezt a szót hallotta, annak sza- > kállas professzorok és vaskos könyvek jutottak eszébe. > professzorok és vaskos könyvek jutottak Az idők azonban változnak. A könyvek ugyan továbbra is vaskosak, de szakállt inkább a diákok hordanak, mint a professzorok. Az examen helyett pedig vizsgát mondunk. Ha a szó alakja megváltozott is, jelenteni ugyanazt jelenti: vizsgát, vizsgákat. Munkatársaink éppen a kritikus időszakban látogattak el két kecskeméti és két bajai felsőfokú oktatási intézetbe ... A vizsga kezdetének és végének színhelye a Kecskeméti Műszaki Főiskolán is a folyosó. Itt gyülekeznek a hallgatók. Viseletűk, mint képünkön látható, sötét öltöny, s fehér ing. Arcszínük hasonló az inghez, csak egy árnyalattal világosabb. Egyébként az ingnél nem árt, ha minden Vizsgán ugyanaz. Természetesen mosás nélkül. A szemek? Mint a céltábla. Mármint olyan karikásak. (Gondoljunk az utolsó éjszakára, amit sajnos, a legnagyobb igyekezettel se)m sikerült eddig 12 óránál hosszabbra nyújtani.) Mint már említettem, a vizsga a folyosón kezdődik. Először is meg kell beszélni a sorrendet, tisztázni keil, ki hova ül. Legjobb annak a helynek az árfolyama, amelyek kívül esnek a vizsgáztató látókörének periférikus zónáján is. Azután van még egy fontos teendő: elhelyezni a puskákat Mikor mindez megtörtént, még egy igazítás a „versenyzakón” (speciális zsebekkel) és a hallgató eltűnik az ajtó mögött. A várakozók érdeklődése pedig a kilépő felé forduL — Hogy mentél? — Megvan! — vagy: Sikerült! A válaszok általában utalnak minőségre is. Számmal csak a felső régiók (négyes, jeles) esetén j kezdi az illető. Egyértelmű viszont, ha azt mondja: „kirúgtak”. A kérdések özönlenek tovább. Mit húztál? Rendes az öreg? — A perc hőse pedig lelkiállapotához mért türelemmel válaszol- gat, kioszt néhány taktikai ( tanácsot, és távozik. A többiek leplezett irigységgel néznek utána. aztán nem lehet mellébeszélni. — „A zongora húros hangszer...” — mondja egy fekete hajú kislány a pontatlan meghatározás példájaként, és hozzálát a fogalom tartalma és terjedelme viszonyának elemzéséhez. Többször megakad, kijavítja magát, gondolkodik, majd újrakezdi. Idegesen tördeli ujjait és a vizsgáztató arcáról igyekszik leolvasni, vajon helyesek-e megállapításai. A tanár bólint, olykor a fejét csóválja, kérdőn felhúzza szemöldökét — mindez a vizsga szertartásához tartozik. A felelet lassan döcög a téma kimerítése felé, aztán egyszeresük félbeszakad. — „Sárika, mi történt, hogy ez ilyen nehézkesen megy?...” — kérdezi a tanár és belelapoz a fekete leckekönyvbe. A hallgató válasza bizonytalan, alig hallható, de a tekintete annál beszédesebb. Méltatlankodás és könyörgés sugárzik belőle. A logika az egyik legnehezebb tantárgy az elsősök tanulmányaiban. Az is megnehezítette felkészülésüket, hogy csak november végén juthattak tankönyvhöz. A tanítóképző igazgatósága szemináriumi közös munkával igyekezett pótolni ezt a hiányt, de — amint a vizsga eredményei mutatják — ez csak részben sikerült. rint előírt két kollokviumra is. Kisebb problémák csak az ének és a testnevelési módszertani gyakorlati jegyek megszerzésénél voltak. Az egyik emeleti tante remben Major Imréné tanárnő pedagógiából vizs- I gáztatott. Az első padsor- i ban Gebier Valéria, Penák ‘Jutka és Kelemen Katalin dolgoztak jegyzeteiken közben Gál Erzsébet — „A gyermekmunka megszervezése és irányítása. Az óvó nő feladatai” anyagrészből — jelesre vizsgázott A folyosó másik felében hárman pszichológia-kollokviumra vártak. Szeme- rédi Délinké túl volt az izgalmas perceken és fáradt arccal újságolta: „Stabil kettes!” Partos Magdolna szinte repült csoporttársaihoz: „Jeles!” Később megtudtam, hogy ő az iskolaelsők közé tartozik; a KISZ tanulmányi felelőse. A körképbe ilyenkor beletartozik a tanulmányi hivatal is. A vizsgák eredményei szinte naprakészek és a tanulócsoportok eredményei már délután a folyosón elhelyezett táblára kerülnek. Az érdemjegyeket nézegetem. Kevés az elégtelen. Nehéz tantárgynak itt is a logika és a pszichológia bizonyult. Major Imréné tanár és Gál Erzsébet a Kecskeméti Óvónőképző intézetben. A Bajai Tanítóképző Intézet kicsiny tantermében fehér blúzos, csinos lányok adnak számot logikai készségükről. A vizsgáztató tanár nyugodt, a hallgatók annál kevésbé. Az elvont fogalmak világa, a kategóriák és szillogizmusok bonyolult rendszere pontos és szigorúan egyértelmű válaszokat kíván. Ha valahol nem, hát a logikavizsgán ,i Kecskeméti Óvónőképző Intézetben december 15- től, február 6-ig tart a vizsgaidőszak. A másodévesek ezután négyhetes szakmai gyakorlaton vesznek részt a lakóhelyükhöz legközelebb levő óvodában. Az első évfolyamon január 30-ig, a másodikon január 25-ig adnak számot felkészültségükről a hallgatók. Az igazgatóság véleménye szerint minden eddigi évnél zavartalanabbul folynak a vizsgák. Az izgalmak időszaka így a tervezettnél pár nappal megrövidül. A tanárok tapasztalata szerint a hallgatók gondosan készültek az új tanterv és a vizsgarend szeA Bajai Vízügyi Főiskola kollokviumainak hangulatát az új vizsgarendszer bevezetése határozta meg. A gyakorlati jegyek megszerzésért a hallgatók ez alkalommal különösen megdolgoztak, mert az elméleti tárgyakról csak a. rajzok és tervek leadása után adhattak számot. December végén ezért sokan kénytelenek voltak éjszakai „műszak” szervezésére is lemaradásuk pótlására. Módosult az utóvizsga — új nevén ismétlő vizsga rendszere is. Deli László harmadéves hallgató elmondotta, hogy alapozásból — ilyen balszerencse mindenkit érhet — az első nekirugaszkodásra nem sikerült kielégítő feleletet adnia. Ellentétben azonban a régebbi szokással — amikor csak a vizsgaidő- szak végén, februárban próbálkozhatott újra a sikertelen hallgató — már négy nap múltán jelentkezhetett ismétlésre. Ez az idő elegendő a hiányosságok pótlására — hiszen az eddig tanultak még elevenen élnek emlékezetében. A másodszori „akadályvétel” így; már nem okozott különösebb nehézséget Csupán az újdonsült főiskolai hallgatókat „fenyegeti” a módosított beszámolási rendszer. Az első három év alatt ugyanis aki tíz sikertelen ismétlő vizsgát tett, az nem folytathatja tanulmányait. Ezért a „gólyák” különösen alapos munkával készülnek az alaptárgyi és társadalomtudományi kollokviumok letételére. Az év első hónapjában így adnak számot a megye felsőoktatási intézményeinek diákjai felkészültségükről. Ezzel egyidőben az új főiskolák oktatói is vizsgáznak: miként tudták a jövendő szakembereket felkészíteni társadalmi és termelési feladataik felelősségteljes vállalására. (Cs. K. — P. M.- PM. T. S.) MEGJEGYZÉS Zuhany az eresz alól Amióta az olvadás tart, rádöbbentem, hogy nem minden kecskeméti ház előtt szabad követni a jó tanácsot, mely szerint az okos ember eső elől az eresz alá húzódik. A minap a Horváth Ciryll utca sarkán levő — a piactóri ABC-áruházzal szemközti — sárga háznál, ezután pedig több helyen is az eresz alól érkező vízzuhatag tanított meg erre. Hogyan került az eresz alá vízforrás? Tessék csak megfigyelni, furcsa találmány jóvoltából. Az esőt és a tetőkről a hóiét nem földig érő csatorna vezeti, hanem körülbelül a házfal közepéig érő, s onnan kö- nyékszerűen a járda fölé hajlított bádogcső ömlesz- ti. Ily módon hideg zuhany „ébresztőt” kap a netán elgondolkozott, merengő járókelő, aki jó előre, az úttestre tett kitérővel nem védi ki a bajt. A járda fölé görbített csatornacsonk nyilván a ház állagának óvását szolgálja. Ily módon okszerű találmány. Csakhogy a járókelő sem kutya. Egyáltalán nincs ínyére a váratlan fürdő. Sőt mi több, az ilyen zuhatagok nyomán a járdán keletkezett vízmosásokat. kátyúkat sem szereti. Nem szólva arról, hogy míg a házat kíméli, a járdát állandóan rongálja a csapadékvíz levezetésének ez a módja. Alighanem oélzatosabb és a járda javíttatásnál bizonyára olcsóbb megoldás lenne — a kiálló könyököket eltüntetve — a csatornát pár méter csővel a földig hosszabbítani. —y — U Folyosói pillanatkép a műszaki főiskoláról. 14. AZ ASMARAI MAGYAR Kétségbeejtő helyzet. A hőguta életveszélyes is lehet. Rádión kérték Adenből az angol katonai mentőhajót, de nem jelentkezett senki. Persze, az angolok már útrakészen várakoztak hazafelé a függetlenségét kiharcolt Dél-Jemen kikötőjében. Így hát a beteget felfektették a raktár tetejére, s állandóan locsolgatták. Egyik társa őrködött felette, mert rohamaiban bele akart ugrani a tengerbe. Szerencsére éjszaka valamelyest enyhült a hőmérséklet, s keveset javult a hőgutás állapota is. Másnap reggel érkeztek Massawa elé. A már ismert skót révkalauz éppen akkor vezetett ki a kikötőből egy amerikai hajót. Süveges László a Székesfehérvár „W” jelű (veszélyt jelző) lobogójával értésére adatta, hogy nagy baj van. A skót nem is kísérte tovább az amerikaiakat —■ ami egyébként is csak formaság lett volna —, s motorcsónakján az elmaradhatatlan „falábú herceggel” azonnal visszairamodott a ;i kötőbe. Mire a mieink horgonyt vetettek, már ott is volt egy etióp orvos. A négus, Hailé Szelasszié nevét viselő kórházba szállították a hőgutás gépápolót. A kapitány is elkísérte, s megállapította, hogy az állami támogatással fenntartott, nem drága kórház modern berendezéssel — légkondicionált szobákkal is — rendelkezik. Az or- osok vegyes összetételűek, színes és fehér bőrűek, az polónőli azonban kivétel nélkül fehér bőrű apácák. Három napon át gyógykezelték a magyar tenge- szt, akit a társai naponta felkerestek; ennivalót is ttok neki, mivél a kórházi élelem kevésbé volt jó • európai gyomornak. Szeptember 13-án délelőtt 9-kor Süveges László a idegről ezt távtratozta Bud-ossira- ...... ma reggel haj óra hoztuk, orvos szerint nr.-»? gyűlt, hajón azonban rosszul lett, kórházba visszaszállítva.” Másnap ugyanabban az időpontban a következőket olvashatták a DETERT vezetői: „Beteg állapota kórházban kielégítő, hazautazását az elektrotechnikussal együtt tanácsolom. Indításuk 23-i kairói MALÉV-géppel. Addig kórházban maradna.” Hét nap múlva a kapitány autóbuszon elkísérte a két beteget a Mássávatól mintegy 110 kilométerre, a tengerszinttől 2400 méter magasan fekvő Asmarába. A körülbelül 300 ezer lakosú város valamikor olasz Eritrea székhelye volt. Csodálatosan szép, ligetes település. Az etióp kikötővárosból szerpentinen lehet ide feljutni: amelynek egyik szegélyével párhuzamosan vasút vezet, majd több száz méteres szakadékok következnek. A buszon és vonaton egyaránt négy óra a menetidő. A hőmérséklet itt már az európaiak számára is kellemes; jellemző, hogy amíg Massawaban 38 fok volt, addig ugyanabban az időben — a kapitány megkérdezte — 22 fokot mutatott a hőmérő. A lakosság többsége olasz. Ennek megfelelőn a város üzleti negyede is mintha Itáliában lenne. Olasz vendéglőkben, cukrászdákban étkeznek, szórakoznak a helybeliek és az idegenek. Tartományi legfelsőbb bíróság is székel Asmarában. S a városnak a nemzetközi forgalomba „bekapcsolt” repülőtere is van. Miután két beosztottja elrepült Kairóba, a kapitány buszon visszautazott Massawaba, hol különös meglepetésben volt része. Egy hatvan felé járó magyar várta Asmarából, tehát onnan, ahonnan négy órával előbb elindult. Honfitársunk a 30-as évek végén Mohácsról vándorolt ki Eritreába, olasz nőt vett el feleségül, s az egyik cégnél könyvelősködött. Kiderült, hogy ifjúkori jó barátja volt a szívbaja miatt korábban hazaküldött gépmesternek, akivel állandóan levelezett, s harminc ev múltán akkor találkozott ismét, mielőtt az felszállt a repülőre. Ezután a könyvelő mindig leste az újságokat, hogy a Székesfehérvár mikor érkezik újból Massawaba (a lapok ugyanis naponta közlik a kikötőben horgonyzó hajók névsorát), s így lett a feleségével együtt vendége a kapitánynak. Néhány nappal később — a DETERT megrendelése folytán — Londonból 165 tengerészeti térképet és öt szakkönyvet kapott Süveges László. Afrika megkerüléséhez volt szüksége e „kellékre”. Mint említettük, a mohamedán szentföld kapujához, Dzsiddába, cementet és ötszáz kecskét kellett azonban még a Székesfehérvárnak szállítania. Az utóbbiak kivétel nélkül bakok voltak, mivel Etiópiából — akárcsak Szomáliából is — nőstényállat kiszállítását kormányrendelet tiltja. A bakkecskék nagyon büdösek voltak, de a jelenlétük, ahogy mászkáltak le, s föl, némiképp elvidította tengerészeinket, akik már meglehetősen türelmetlenül várták az Afrika körüli út megkezdései (Folytatjuk^
