Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Egy év a világpolitikában így látja hírmagyarázónk, Páify józsef: A televízió legutóbbi külpolitikai fórumán kisebbfajta vita kerekedett abból, hogy a jelen volt újságírók melyiket, tartják a legfontosabbnak az 1970- es esztendő nemzetközi eseményed közül? Milyen rangsorban említsék a most lezáruló év történéseit: hová kerüljön például a biafrai szakadár mozgalom felszámolása és a nigériai polgárháború befejezése, megint hová a chilei népi egység győzelme, és így tovább. Abban többé-kevésbé egyetértettek — és ez e sorok írójának a véleménye is —, hogy földrészünkön, Európában a szocialista országok és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony új alakulása az 1970-es év legérdekesebb, leglátványosabb és egyben legfontosabb eseménye. Gondoljuk csak el: a bonni militarista, revansista körök úgyszólván 1970-ig a hivatalos kormánypolitika rangjára tudták emelni olyan követeléseiket, hogy az NSZK egyedül képviselje a német népet, hogy ismerjék el a nyugatnémet államnak „jogát” az NDK bekebelezésére, hogy egy — általuk tervezett és vágyott egységes imperialista Németország egyszer majd akár lengyel, szovjet, cseh területeket is visszaszerezhessen, és így tovább. Politikai vaknak kellett, lennie annak, aki nem fedezte fel az ilyen bonni követelésekben az egész Európát fenyegető háborús veszélyt! Hiszen hogyan másként tudták voina, akarták volna megvalósítani e terveiket az NSZK revansistái, mint erőszakkal, háborúval... Nos, 1970-ben Willy Brandt nyugatnémet kancellár két nagy jelentőségű szerződést is aláírt: augusz- ban Moszkvában és decemberben Varsóban. A szovjet—nyugatnémet szerződés magában foglalja az erőszakról való lemondást és a második világháború után kialakult európai helyzet elismerését, a lengyel—nyugatnémet okmányban pedig kiemelten szerepel az Odera-Neisse határ sérthetetlensége. Természetesen látnunk kell, hogy ezek a történelmi szerződések még nincsenek érvényben, hiányzik a ratifikálásuk, az, hogy a nyugatnémet parlament törvénybe iktassa őket és így a Német Szövetségi Köztársaságra kötelezőkké váljanak. A ratifikálásért folyó politikai küzdelem hosszúnak és hevesnek ígérkezik. Ez a politikai harc nemcsak a Rajna partján, hanem a világpolitika síkján is megkezdődött. Az Egyesült Államok is beleszól a nyugatnémetek dolgába. Az év második felében sokasodtak a jelek arra, hogy Washingtonban Nixon elnök valamilyen „keményebb” politikába kezd. A „kemény vonal” európai viszonylatban azt hozta magával, hogy az amerikai kormány fokozta nyomását NATO-beli szövetségeseire. Igyekszik visszatartani őket a szocialista országok javaslatának elfogadásától. Az európai biztonsági értekezlet előkészületeit, amelyeket már több NATO-állam diplomáciája is megkezdett. az amerikaiak le akarják fékezni. Ezzel párhuzamosan Willy Brandt kormányával szemben is „bizalmi válságot” teremtenek : legalábbis lassítani szándékoznak a nyugatnémet kormány és a szocialista országok között a viszony normalizálására irányuló tárgyalásokat. E ponton irányítanám rá a figyelmet a múlt év politikai fejleményeinek legfőbb vonására, amely az európai biztonság problémakörétől a latin-amerikai változásokig uralkodó jellegű: a haladó erők aktivitásának általános fokozódására. Ez az aktivitás különböző események folyamán különbözőképpen jelent meg. Említhetjük a szocialista országok nagy kezdeményezésében, az európai konferencia előkészítésében elért haladást, amelyben a magyar diplomácia is tekintélyes részt vállal. A Szovjetunió sikerrel zárta ötéves tervét, az NDK tovább növelte nemzetközi tekintélyét, Csehszlovákiában eredményesen ■ folytatódik a konszolidáció — hogy csak néhány szocialista ország példáját említsük. S ami még ennél is több: a szocialista vűágrendszeer egészének létezése és fejlődése meghatározó hatással van minden lényeges nemzetközi esemény alakulására. Látványos bizonyítéka ennek például az amerikai imperializmus indokínai politikájának kudarca. Szoros összefüggésbe.o van mindez a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősödésével. Az egész év története igazolja, hogy az 1969- ben megrendezett moszkvai tanácskozás helyesen jelölte meg a kommunista és munkáspártok követendő politikájának vonalát. Az amerikai magatartás az év végére érezhetően negatívabbá vált Vietnam és a Közel-Kelet ügyében. Nixon elnök azzal fenyegetőzik, hogy felújítja a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázását. Mindenesetre nagy erővel folytatja a háború „vietnamizálását” l az amerikai katonák — egyre vontatotabbá váló — kivonását a saigoni bábrezsim hadseregének fel- duzzasztásával, felfegyverzésével akarja ellensúlyozni. A háború 1970-ben egyébként indokínai méreteket öltött: amerikai segítséggel puccs tört ki Kambodzsában. Norodom Szihanuk herceg, miniszterelnök Kínába menekült ég ott szervezte meg új kormányát, a népi felszabadító hadsereg rövidesen megalakult és megkezdte harcát a Lón Nol-féie puccsisták ellen. Az első eredmények kedvezőek a népi erők szempontjából. A hadihelyzet Dél-Viet- namban sem változott: az amerikai erőfeszítések hiábavalóknak bizonyultak, a Johnson, majd Nixon által annyiszor ígért „győzelem” ugyanolyan elérhetetlen ma, mint volt 1965-től kezdve minden esztendőben. Sajnos, az amerikai kormány korántsem vonja le e helyzetből a szükséges következtetést. A párizsi tárgyalásokon, amelyek már a 100. ülés felé közelednek, a politika; megoldás keresése elől elzárkózik Nixon küldöttsége. A Közel-Keleten 1970 augusztusában sok reménnyel kecsegtető tűzszünet jött létre, bizonyos fokig éppen az amerikai külügyminiszter, Rogers javaslatainak figyelembevételével. Csakhamar kiderült azonban, hogy az amerikai kormány nem gondolta komolyan a Ro- gers-tervet, Izrael még kevésbé ... Négy teljes hónap telt el anélkül, hogy megkezdődtek volna — akár közvetve is, a svéd Jarring közreműködésével — az arab—izraeli tárgyalások. Csak éppen e napokban mutat — valószínűleg taktikai megfontolásokból — némi hajlandóságot az izraeli kormány. A Közel-Kelet volt az évben a világ legmozgalmasabb térsége: gondoljunk a jordániad polgár- háborús jelenségekre, a szíriai vezetés megújhodására, vagy ami mély gyászba borította az arab világot. Nasszer halálára. Az egyiptomi elnök hirtelen plhunyta — a nyugati várakozással ellentétben — nem okozott megtorpanást a haladás arab táborában, mert az utódlás kérdése hamar rendeződött Kairóban és Nasszer szellemében halad tovább a legtekintélyesebb arab állam. Az év utolsó hónapjaiban jelentős politikai kísérlet kezdődött az EAK, Líbia, Szudán és Szíria szövetségének szorosabbra fűzése végett. Az év eseményeinek áttekintéséből nem maradhat ki a chilei Unidad Popular, a népi egységfront nagy győzelme: dr. Allen- de személyében baloldali, marxista köztársaság; elnöke lett a dél-amerikai országnak, a kormányba bekerültek kommunisták is, az egységes baloldali program alapján hozzáláttak a földreformhoz, a bányák államosításához, külpolitikai téren pedig Chile és a szocialista országok kapcsolatainak bővítéséhez. Mindez ígéretes Latin-Amerika egészének jövője szempontjából. Nem egy politikai megfigyelő jósolja, hogy a 70-es évtized Latin-Amerika változásának évtizede lesz. FIATALOK TILTAKOZNAK AZ ÓESZTENDŐ UTOLSÓ DIPLOMÁCIÁI ESEMÉNYE A magyar diplomáciai élet legfontosabb év végi eseménye az EAK képviselőinek látogatása hazánkban. Kedden Budapesti«: érkezett Mohamed Diaeddin DaucJ, az ÉÁK elnökének személyes megbízottja, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Tanácsának tagja és a kíséretében levő személyiségek. Felső képünkön Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyettese üdvözli a vendéget a Ferihegyi repülőtéren. A nyugati világot újra és újra megrázó sztrájkhullámokban és tiltakozó mozgalmakban aktívan részt vesz az ifjúság is. Az év végének egyik legnagyobb méretű politikai botránya a burg-osi terrorper volt, A fasiszta Francó-rezsím elrettents ítéletekkel akarta megfélemlíteni a baszk hazafiak mozgalmát. A katonai bíróság hat halálos ítéletet hozott, amely világszerte óriási felháborodást váltott ki a fasiszta diktatúra ellen. Képünkön: londoni fiatalok tüntetnek a spanyol nagykövetség élőit. Üdvözlet Szimferopolból MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága első titkárának, DR. ROMANY PÁL elvtársnak Kecskemét Kedves Elvtársak! Ukrajna Kommunista Pártjának területi Bizottsága és Krim dolgozói nevében szívből köszönjük a Krím területnek a Munka Vörös Zászlója Érdemrenddel történt kitüntetése alkalmából küldött üdvözletüket. önöknek és Bács-Kiskun megye minden dolgozójának boldog új évet kívánunk. Kedves Elvtársak! Az 1971-es évben jó egészséget, sok boldogságot és a párt X. kongresszusa határozataiból adódó feladatok végrehajtásához sikereket kívánunk. Éljen és erősödjön területeink, a szovjet és magyar nép közötti testvéri, baráti kapcsolat! Simferopol, 1970. december 29. KIRICSENKO, • Krím területi Pártbizottság első titkára CSEMODUROV. a Területi Szovjet V. B. elnöke TOVÁBBRA IS MEGOLDATLAN KÉRDÉS: INDOKÍNA A világpolitika legveszélyesebb tűzfészke 1970-ben mindvégig az indokinai térség volt. Az év elején még reménykedett a nemzetközi közvélemény, hogy — nem utolsó sorban a belpolitikai válságok miatt — az Egyesült Államok agresszív körei jobb belátásra térnek. De a párizsi tárgyalásokon előrehaladás nem mutatkozott, az USA kiterjesztette az agressziót Kambodzsára is, az év végén pedig újabb terrorbombázásokat hajtott végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Felső kép: a VDK lakossága a kormány és a párt felhívása nyomán felkészült az újabb légitámadásokra. A VNA hírügynökség rádiófotója Hanoi egyik külvárosában készült: légvédelmi milíeista nők a figyelőtoronyban. Alsó kép: ilyen volt — ilyen lett az -merikai légi méregpermetezé^ek nyomán ez a dpl.-víethiunj erdő. Az első kép 1965-ben készült, az áfa t/a iévö 1970- ben, a méregkezelés után. A felvétel döbbenetes tanulságtétel az amerikaiak dél-vietnami vegyi hadvi- aclésérőL
