Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-22 / 18. szám
1971. január 22. péntek 5. o*”*i A Forrás 1970 — 6. számáról Nagydíj — Noha a szerkesztőség közleménye szerint megyei folyóiratunk az előzetes bejelentés ellenére egy ideig még kéthavonta jelenik meg, a kétéves időszakot lezáró számával is bizonyítja azt az érettséget és színvonalat, mely az évi tizenkét alkalommal való megjelenés szükségességét igazolja. A tágan értelmezett magyar valóság feltárásával már az első szám összeállítása óta a szerkesztő bizottság vezérelve volt. Ez a szándék több-kevesebb következetességgel mindeddig a Forrás jellemzője maradt ég meghozta eredményét. A legutóbbi, decemberi szám messzetekintő ablakokat nyit a világra, szerzői mély kutatóaknákat tártak napjaink és szőkébb hazánk: Bács-Kiskun megye valóságába. Mindezt pedig úgy valósítja meg a folyóirat, hogy törekvése a művek színvonalának és hitelének csak a javára válik. Kunszabó Ferenc rövid írása (Örök érkezés), szinte nyitányát adja a következő szociológiai ihletésű és a szellemi izgalom ritka vonzásával rendelkező tanulmányoknak. Ezek sorát Zám Tibor már megszokott keménységű „Őrjárat a mellékes körül” című tanulmánya nyitja meg. Tárgya egy Írisz, ahol a vizsgálat a vezetés azon eljárásait derítette fel, melyek az „ami nem tiltott, az megengedett” alapelvre épültek. E kis vidéki üzem (miért titok, hogy merre lelhető?) vezetőinek a mellékállások hozták jövedelmük nagyobbik részét és ezért a munkahelyi feladatok ellátására már csak kevés energiájuk maradt. Az írás problémaköre rendkívül gazdag, következtetései messzire jutnak, de éppen ez az igényesség kívánná meg a kérdések sorának továbbgondolását is. Zám Tibor szerint ugyanis egyes • „élősdi” ktsz-ek a kezdetleges technológia, a rossz szervezettség és az elvégzett munkák értékét jóval meghaladó díjazás ellenére is kevesebb idő alatt és olcsóbban állítják elő termékeiket, mint a korszerű | eljárásokat alkalmazó nagyvállalatok. Az ipar szerkezetében járatlanok számára ez így kevéssé logikus. Ez onnan adódik, hogy az írás a téma, a termelékenység hazai, általános problémájához kapcsolódó szálait már nem tárta fel. Hatvani Dániel társadalmunk — és megyénk — legdifferenciáltabb (és hozzátehetjük: legegészségtelenebbül differenciált) rétegébe bocsátja alá kutató szondáját. Községeink és városaink szellemi vezető rétege, az értelmiség életérzését és közösségi hajlamait vizsgálja. Megállapításai felhívják a figyelmet a tennivalók sürgősségére. Ugyancsak figyelmeztető jelzésként olvasható Balogh Ödön szociológiai írása a kiskunmajsai cigánytelepről. Tapasztalatai megegyeznek a Valóság decemberi számában közölt tanulmányokéval —mégha kevésbé élesen fogalmaz is — nevezetesen, hogy „művelődésügyi szerveink jelenleg sem anyagi sem szervezeti formában nem nyújtanak megfelelő segítséget a cigánygyermekek neveléséhez”. Egyetlen pontban nem osztozik más szerzők véleményével. Szerinte a cigányszülők nem szeretik gyermekeiket — s ez vitára ösztönözheti a kérdés — sajnálatosan kevés számú — érdekeltjét. A Hazai tükör-nél messzebbre a „Horizont” rovata tekint. A legizgalmasabb az itt olvasható tanulmányok között E. Fehér Pál írása „Kölni beszélgetések a monarchiáról” címen, mely a Duna-völgyi népek csúfos bukást ért egykori, és a jövőben tág lehetőséggel bíró, új alapokon szervezhető közösségéről szól. Ruífy Péter az első magyar anyanyelvű konferenciáról közölt jegyzete a közel másfél millió külföldön élő magyar anyanyelvű hozzánk kötődését boncolgatja. Kovács Győző által közölt részletek Fáb- ry Zoltán leveleiből pedig a legjobb példáját mutatja fel az anyaországhoz való kapcsolódás lehetőségeinek. Valamelyest csökkent a közölt versek 6zárna. Ezek között elsősorban Weöres Sándor hihetetlen formai tökéletességgel, már-már csak a bravúr öncélúsá- gának látszatát keltő tizenhét, egyenként tízsoros részre tagolódó, bonyolult rímképletű költeménye: „A jegyespár és a farkas” tűnik ki. Goór Imre két rövid és vaskosan tömör verse összetett érzésdisszonanciákat villant fel, de a többi nem emelkedik ki az átlag folyóirat-költemények közül. A Forrás Horizont és Szemle rovatában válik szembeötlővé a decemberi szám tematikus jellege. A mai szovjet líra friss termésének néhány Rab Zsuzsa által lefordított darabja nyitja meg ezt a törekvést (közöttük különösen Jurij Levitanszk.ij: Emlék a Niebelung-énekről című groteszk költeménye csillant eredeti színeket) — ezt pedig a szovjet 'szellemi élettel foglalkozó írások követik. Szalay Károly Bulgakov portréja, Major Máté a „Dvizsenyije” kinetikus művészet törekvéseit méltató beszámolója a friss és izgalmas olvasmányok közé tartozik. Körber Tivadar tudósítása a moszkvai ISME konferenciáról, Radó Gyula találkozása So6ztakoviccsal és Benső Ákos elemzése a Junoszty folyóirat törekvéseiről —, színvonalasan egészítik ki a tájékozódás körképét. A jegyzetek ezúttal a népdal sorsával foglalkoznak behatóbban. Kálmán Lajos gondolatgazdag írása azonban túlságosan szakszerű fogalmazásával kevéssé tarthat számot a szélesebb olvasó rétegek érdeklődésének felkeltésére __ p edig ezt az ügy fontossága ugyancsak szükségeltetné. Nemes egyszerűségű, méltó nekrológot közöl a Forrás a közelmúltban elhunyt Szabó Pálról. A szerkesztői szándék és a megvalósulás összhangja csupán a Szemle rovatában látszik kevéssé sikeresnek. A szomszédos országok — különösen magyar vonatkozású — irodalmának nyomon követése dicséretes törekvés. De az írások nem a magyar — vagy megyei — irodalmi közvélemény tudatába való bekapcsolás szándékával íródtak a tárgyalt folyóiratokról és könyvekről. Megfogalmazásuk módja, a számos tény, név és kevéssé ismert utalás csupán regisztráló jellegűvé teszi ezeket a tanulmányokat. Az elfogulatlan, kritikus szemlélő számára is színvonalas és egységes összképet nyújt a Forrás. Ízléses kiállítását a közölt képzőművészeti alkotások (Berki Viola, B. Kiss Béla, Borsos Miklós, Nagy Imre, Szappanos István és Szentirmai Zoltán grafikái és szobrai) is segítik megteremteni. Pavlovits Miklós Bartók’lemezekért Rangos nemzetközi elismerést kapott a magyar hanglemezgyártás. Bartók- összkiadásunk, Franciaországban eddig megjelent 15 lemeze érdemelte ki az idei Grand prix national de disque-et, azaz a nemzeti hanglemez-nagydíjat. A napokban nyújtotta át Párizsban a város főpolgármestere az oklevelet ifjú Bartók Bélának, az összkiadás szerkesztő bizottsági tagjának. Egyébként májusban lesz 20 éves a Hanglemezgyártó Vállalat. Erre a jubileumra Bánk bán-keresztmet- szetet jelentetnek meg, idézve ezzel az első magyar mikrolemezt, amely ugyancsak ebből az operából adott részleteket. Befejeződött a magyar költők 50 lemezes sorozata. A váratlan nagy siker — egy-egy verses lemezből 80 ezer fogyott el — újabb prózai kiadványok tervét szülte. Nagylemezen élvonalbeli művészek szólalnak majd meg. S ez ugyan még távoli elképzelés — nagy prózai, drámai műveket —, mint az Ember tragédiáját — kívánják lemezre venni. Konecsni György és Kiskunomjsa Téli művelődés — szervezett továbbképzés A bajai járás területén fekvő termelőszövetkezetekben is megkezdődtek a hagyományos téli mezőgazdasági tanfolyamok. A kezdeményezésekről közismert Felsőszentiván az idén ezen a területen is új formát vezetett be. Az Üj Élet Termelőszövetkezet párttitkárának, Szabó Istvánnak tájékoztatása szerint folyamatosan, nyolc héten keresztül naponta hangzanak el előadások. A hagyománytól, az előző években megszokottól annyiban térnek el, hogy lényegesen hosszabb ideig tart és bővebb ismeretanyagot ad. Összesen 150 résztvevője van, valameny- nyi a termelőszövetkezet dolgozója. A jelentkezés önkéntes alapon történt, a szervezőmunkát brigádüléseken folytatták, ahol részletesen ismertették az elképzelést. A tematika összeállításában a termelőszövetkezeti vezetőségének segített a községi csúcstitkár, valamint az MSZMP járási bizottságának munkatársai. Ügyeltek arra. hogy az előadások logikusan egymásra épüljenek, ne forduljanak elő átfedéseik, ismétlések, és megfelelő ismereteket nyújtsanak az egyes szakágakban dolgozóknak. Mást hallgatnak az állattenyésztők, mást a gépcsoportban és a növénytermesztésben dolgozók. A nők számára külön terveztek egészség- ügyi előadásokat is. A vezetőség véleménye és tapasztalatai szerint a régi tanfolyamok zsúfoltak voltak. nem egységes tematikával készültek és az ezeken szerzett ismeretanyag nem volt maradandó. Az új formában — a heti öt napon rendszeresen tartott foglalkozásokon lehetővé válik, hogy többféle anyaggal foglalkozzanak. Az előadók kiválasztásánál arra törekedtek, hogy jól képzettek legyenek. A politikai jellegűeket a járási pártbizottság munkatársai, az általános tájékozottságot adókat a községi pedagógusok, a jogiakat a termelőszövetkezet jogtanácsosa, a szakmai tárgyú a- kat pedig a Hódmezővásárhelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanárai tartják. A napi 2—3 órás foglalkozásokat viták, konzultációk követik, ahol a termelőszövetkezeti tagok bármilyen, a témával kapcsolatos kérdésükre választ kaphatnak. D. É. Január 28-án lesz egy éve, hogy meghalt a magyar plakátművészet legnagyobb alakja, Konecsni György. Munkásságát sok helyen és sokféleképpen méltatták. Szocialista államunk — egy sor más kitüntetés mellett — kétszer jutalmazta Kossuth-díjjal. Múltkoriban kezembe került 1968-as kiállításának katalógusa. Magam is kiskunmajsai vagyok, így kétszeres büszkeséggel olvastam, hány helyen szerzett méltó elismerést hazájának, megyéjének — s szülőfalujának. Lám, községünkből milyen nagy tehetségű, kiváló ember indult el a világhír felé! Átböngésztem néhány más kiállítására készült katalógust is, és egyre jobban hatalmába kerített egy furcsa hiányérzet. Kiskun- majsa egyetlen helyen sem szerepelt, mint kiállításának színhelye. Kifelejtették? Vagy — erre gondolni is alig mertem — lehetséges, hogy ott nem is volt tárlata? Lehetséges. Érthetetlen, s nagyon elszomorító. Nem jöhetett szülőfalujába, hogy személyesen mutathassa be páratlan műveit. Erre már nincs mód. De arra igen, hogy ha későn is, de megismerhessük munkásságát Kiskunmajsán is. Nagyon reméljük, hogy az illetékesek végre felfigyelnek a mulasztásra. Jó lenne, ha mielőbb. M. J. F. '1 LJ M J □ tomm mm 9. A PÉNTEK SZÁMÍT VASÁRNAPNAK Vajon tart-e még a sztrájk, amikor a Székesfehérvár Adenbe érkezik? — ez foglalkoztatta a mi kapitányunkat. Emellett volt egyéb gondja is. A beteg szívű idős gépmester — akinek Budapestről légipostán nem sokkal előbb küldtek gyógyszert — nem bírta a forrósá- got, s június 13-án táviratban kérte: „Rosszabbodó egészségi állapotom miatt mielőbbi kihajózásomat, hazautazásomat kérem.” Még órára is pontosan egy nappal később érkezett a válasz, hogy a beteget „Massa- waból lehetőleg közvetlen repülőgéppel küldjék haza.” Erre három nap múlva került sor Asmaraból. „... gépmester indul hétfőn délben vi Cairo—Athén átszállással. Belgrádba érkezik hétfőn 20.20-kor” — táviratozta haza a kapitány. Részéről a további táviratok egyike azt tartalmazta, hogy a lakótéri központi ventillátor tekercse leégett — a Budapestről küldött táviratok közül pedig egyiken ez szerepelt: „Helyzetre való tekintettel az élelmezési keret szükség szerint túlléphető’; a másikon meg ez: „... tárgyalunk hajó vörös-tengeri helyi foglalkoztatásáról, mivel körülutazást jelenlegi időszakban nem látjuk ajánlatosnak”. Bizonytalan időre a Vörös-tenger foglya maradt tehát a Székesfehérvár és legénysége. A kilátástalanság és a szinte kibírhatatlan forróság — amelyet napokon át a leégett tekercsű lakótéri ventillátor sem enyhített — június 18-án délután 4 órakor négy tengerészt arra késztetett, hogy a következő táviratot küldesse a DETERT vezetőségének: „Trópuson való tartózkodást szervezetem nem bírja, rosszabbodó egészségi állapotom miatt váltásomat kérem.” Kínos helyzet. Mi lesz, ha a többi matróz szervezete is felmondja a szolgálatot? (Egyébként a hajó személyzetének 31 év volt az átlagéletkora, s a húsz egynéhány évesek bírták legkevésbé a megpróbáltatásokat.) A 38 éves kapitány elhatározta: egyéni példamutatással próbálja helytállásra késztetni a beosztottait. Arra számítva, hogy még több tengerész kéri leváltását, és hazaszállíttatását, a DETERT kereskedelmi osztályának vezetője június 19-én magánjellegű táviratban tájékoztatta a kapitányt, hogy „személyzetváltás nehézkes, egy fő váltása 1400 dollár.” Ugyanakkor arra is felszólította Süveges Lászlót, hogy Aöen- ben érdeklődjenek: mennyibe kerül a légkondicionáló berendezés?” Ha kizárólag ott szerezhető be, néhány helyiségre engedélyezzük.” A vissza-visszatérő „téma” sem maradt ki a táviratból: „Szuez hadiövezet, élelembeszerzés kritikus, esetleges harci események miatt látogatását nem tervezzük. Csatorna megnyitása egyelőre beláthatatlan. Ha addig kedvező fejlemény lesz, szeptember elején időjárás javulásával hajó körbehozatala valószínű. Addig személyzetet próbáld megnyugtatni. E héten ez ügyben hivatalos levél megy.” A hajó nem sokkal később elindult Aden felé. Útközben még egy üzletről kapott a kapitány táviratot: „Akabából augusztus 1—10. közötti rakodással lekötöttünk teljes rakomány eternitcsövet Qizan részére. Be- kirakásra engedélyezve 15 nap. Csütörtök, péntek számít szombatnak, vasárnapnak.” A Székesfehérvárnak tehát előbb el kellett hajóznia a Vörös-tenger déli bejáratához, majd vissza az északkeleti csücskébe, s onnan megint délre, a szaúd- arábiai kikötőbe — ahol azért van a vasárnap pénteken, mert a sivatagi ország lakói mohamedánok. S minderre — miheztartás végett — Budapestről tájékoztatták kapitányunkat; bizonyságául annak, hogy a modern tengeri kereskedelem irányítói és lebonyolítói — még nálunk, a tenger nélküli országban is — milyen körültekintéssel dolgoznak. Arról, hogy Afrika körülhajózására esetleg csak két és fél hónap múlva indulhatnak, a kapitány diplomatikusan tájékoztatta beosztottait. Nem várt módon mindenki örült a hírnek. Még azok a fiatalabbak is, akiken némi jelét már látni lehetett annak, hogy kikezdte őket a várakozás, a bizonytalanság. Végre egy biztosnak látszó időpont, amelyhez mérni lehet a napokat. Izgalom kezdett rajtuk úrrá lenni: olyan tengerre, óceánra kerülnek, ahol a második világháború óta még nem járt magyar hajó. Mindenki számolt: hány napig tart hazáig az út? Itthon lesznek-e karácsonyra? A felfedezések történetét ismerők még azt Is emlegették, hogy a nagy hajós, Vasco da Gama, annak idején karácsonykor fedezte fel Afrikának a később Natália néven emlegetett területét. (A „natale” olasz szó karácsonyt jelent.) Csak néhányan beszélgettek arról, hogy: a Székesfehérvár statikailag kibírja-e, ha a két óceán valamelyikén, vagy mindegyiken viharba kerül? S a gépek bírják-e majd a túlterhelést? (Folytatjuk.)
