Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
Kémény egy Kalocsa környéki nádfedeles házon. Ó, A RÉGI HÁZAK A régi bútorok világszerte divatba jöttek, új csupaüveg, csupabeton. városrészek lakásait díszíti elmúlt korok formáival az ember. Ragaszkodás ez valamihez, talán iá folytonosság, megnyugtató hatása adja a magyarázatot. Ügy kötődünk az elmúlt korok egyes. tárgyaihoz, mint a szeretett halottaktól ránkmaradt örökséghez. A 18., 19. századi elődöktől ránk hagyo- mányozódott házakat nincs hová bevinni, a legtöbben határozottan menekülnek tőlük, mert valahogy a szegénység jelképei. Egyesek mégis úgy érzik, hogy sajátos megoldásaikkal kiinduló pontjai lehetnének a jellegzetességre törekvő mai alföldi építkezéseknek. Tény, hogy a falusi önellátó gazdasági igényeknek az elrendezésük a lehető legjobban megfelel, s összefoglalva jelent meg bennük a célszerűség és a mindenkori tehetösség. Mielőtt kialakult a lakás, volt a ház, a lak és a hajlék. A belső tagozódás jórészt annak megfelelően formálódott, ahogy a füstöt legegyszerűbben el tudták vezetni. Sok helyütt az idők során külön lakó- és főzőhelyiségek alakultak ki már viszonylag korán. A szoba így fehér maradt, míg a pitvar, vagy konyha füstös, fekete lett. Az alföldi ház „fehérré változott”. Nagyon kevés olyan régi építményt látni, amelynek ne lenne kéménye. Csak a szőlökunyhók, a régimódi tanyák, a csőszházak ilyenek. Ez csak látszólag természetes, mert az Alföldön többnyire, sárból, sövényből és nádból építkeztek, és ezek az alapanyagok kevéssé alkalmasak masszív szerkezetek kialakítására. Valamikor a síkvidéki házak földbe ásott putriféle tákolmányok képét mutatták, ezek más környezetben az erdős, dombos vidékek faházainak feleltek meg. A tanyák egy része omladozik, a gazdáik nem hajlandók Visszatérni a sárfalak közé. Túlságosan sok rossz emlék fűződik hozzájuk. Az egyszerű, kisablakú, földhözlapuló falusi parasztházak a kínzó nincstelenség vertfalaiból épültek, vak helyiségeket, babonás otthonokat idéznek mai is. Ennek ellenére megesik, hogy fölsóhajt a 20. század második felének embere papírvékony falú lakásában: ó, azok a régi házak... — halász — Régi falusi házak Szeretőién. U'ásziAr /«»lián ídvélclnU A múzeum kellemesen fűtött irodájában az ásatás eddigi menetéről, tapasztalatairól beszélgetek H. Tóth Elvirával. Fényképekkel, rajzokkal, vázlatokkal illusztrálja monTöbb mint ezer esztendeje a földben. Avarok a Herke tónál... 1967 nyarán Kiskunfélegyházáról a kora esti órákban Szabadszállásra közlekedő autóbusz két- három percet is időzött a herketói tanyai iskolánál. Az utasok többnyire leszálltak, és kíváncsian kémleltek egy megbontott homokdomb felé, ahol — jó kőhajításnyira az úttól — ásóva.1, lapáttal néhány ember szorgoskodott. H. Tóth Elvira, a megyei Katona József Múzeum tudományos főmunkatársa készségesen tájékoztatta az érdeklődőket a nap eseményeiről: találtak-e új sírt, lakógödröt. sikerült-e kimerni a talajvizet az avar vitéz nyughelyéről, kijelölték-e az új kutatóárok irányát? Mert a környékbelieket, járókelőket igencsak érdekelte a négy esztendővel ezelőtt a szikes Herke tó közelében elkezdett ásatás. Rögzítsük már most — kissé elébevágva mondandónknak —, hogy ez a tudományos feltáró munka igencsak megérdemelte a figyelmet De haladjunk szép sorjában. Idestova négy esztendeje a r. Alkotmány Termelőszövetkezet vezetői elhatározták, hogy kiIgaz, a Duna—Tisza köze valóságos kincsesbányája a népvándorlás korát kutató muzeológusnak, de az újabban feltárt temetők tucatja legtöbbször csali kevéssé bővítik ' a meglevő ismereteinket. Itt azonban meglepő dolgokat tapasztaltunk. ' — Szívesen hallanánk ezekről. — Szokatlan a temetFeltárt sírok rendje. bővítik a sertésszállásokat. A közelben kis domb ágaskodott, innen hordták az építkezéshez a homokot. Már a munkálatok elején csontdarabok, cseréptörmelékek kerültek felszínre. Futárt menesztettek a tanító úrhoz. Az körülnézett és rögvest megállapította, hogy népes embercsoport élt valaha ezen a helyen. Mikor? Pontosan, nem tudta, de a kezébe került csatokból, övdíszekből sejtette, hogy a népvándorlás kora óta rejti a föld a hajdanvoltakat Nem sajnálta a fáradságot, tudta a törvényt, kötelességét. Tájékoztatta a leletekről a Kiskun Múzeumot. Mivel régészek csak Kecskeméten dolgoznak, ők áttelefonáltak a megyeszékhelyre ... kezesi rítusuk. A női tetemek bal vállára, vagy kézfejére . egy-egy szárnyasállat csontjait helyezAz előkerült leletekről pontos jegyzek A halottakat nem koporsóba, hanem a „Szent Mihály lovához” hasonlítható saroglya-szerű, négy rövid lábon nyugvó szerkezetre helyezték. • — A faanyag aligha maradhatott meg a nedves földben, miből állapították meg mindezeket? — Még a fényképeken is jól kivehető a bolygatott föld elszíneződése. Megfigyeltük, hogy a fejrész alatt is más minőségű a föld. Valamilyen szerves, bomló anyagot — nyilvánvalóan élelmiszert helyezhettek el útravaló- kéilt. — Az ásatások további menete igazolta-e a várakozásokat? — Mindenképpen. Sok fejtörést okozott egy feldúlt sír. Feltehetően vezető embert temettek ide, ezért is próbálták kirabolni. Az öntött, aranyozott, indás szíjvégek, csatok feltevéseinket igazolják. Méginkább a mellette feltárt két sír. Az egyikben egy serdülő fiú, a másikban egy nő nyugszimbólumnak tekinthető — övét egy felnőtt garnitúrából alakították at a temetés céljaira. — Összesen hány sirt tártak fel eddig? — 1967-ben huszonötöt és — két évi szünetelés után — tavaly ugyanennyit Kezdetben női és gyermeksírok kerültek a felszínre, újabban főként férfiak maradványaira bukkantunk. A leletanyag igen értékes és bőséges. Eddigi munkánkra a koronát egy előkelő, érintetlen sírja tette fel. Érdekes megfigyelésekre, összehasonlításokra ad lehetőséget. A híres bócsai avar fejedelemhez hasonlóan két öve volt. Az egyik nyilvánvalóan rangját jelképezte, a másik díszes fegyvereit rögzítette. A szakiroda- lomban „sárgaedénve.k”- nek nevezett korsók is előkerültek. Ilyeneket eddig jobbára honfoglaláskori sírokban találtak. Várjuk a nyarat, hogy újra munkához lássunk. Mindenekelőtt a temető datait, bizonyítja következtetéseit.. — Mikor fogtak munkához? — Az értékes bejelentést követő hetekben. Az első napokban már három szarmata lakógödör, egy kemence és néhány avar ®ir ««ft a »atákiaény*. ték el. Izgalmas feladat a jelkép megfejtése. Azt is bizonyítja — s nem is mellékesen —, hogy ano- madizálás mellett már állattenyésztéssel is foglalkoztak a VII-—IX. század táján errefelé vadászó, halászó avar nemzetiségek, törzset szik. A csontmaradványok között szögletes, „oroszlán-griffes” díszítésű tárgyakat, ékszereket találtunk. A korán elhunyt kisfiút is feltűnően díszes, aranyozott övvel ékesítették, az utolsó útra. Ezt — a mai kifeje- »ésMÜ élve: afféle státus négy oldalát szeretnénk megtalálni, a sírmező körülhatárolásához. Reméljük az itt talált leletek éí ezek feldolgozása elemzése révén mi is hozzájárulhatunk a két honfoglalásról kialakult külön- ldző nézetek tisztázásához.“ Keltái Nándor
