Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

A oldal 1971. Jannir 19, kedd Hóban a vadon Igazi tél van most az ártéri rengetegben is... Vastag hótakaró és zúzma­ra borít mindent. Emberi gondoskodásra, segítségre szorul az európai hírű Vadállomány. j mányos szánfogatok. Fur­csa látvány, amikor a vad- ! disznók — amelyek a re- | zervátumban nem számí- ;tanak dúvadnak — meg- : nészelik a karikára vágott 1 csöves kukoricát hozó fo­Megérkezett az erdei ebéd. (Gottvald Károly felvétele.) gat.ot és libasorban megin­dulnak feléje. AZ' embere­ket is megszégyenítő fe­gyelmezettséggel menetel­nek a magas hóban kita­posott ösvényen. Jól isme­rik már a fagatost, mert mindig ugyanaz a kocsis szórja ki nekik az enni­valót, Idegentől hamar el­szaladnának, s úgy szét­szélednének, hogy művé­szet lenne őket ismét visz- szaszoktatni ugyanarra az eftetőhelyre. Többfelé még a magas­leseket is megrakták csö­veskukoricával, későbbi szűkösebb napokra, jeges árra számítva. Természete­sen ezeket is belepte a hó, s ha valami miatt késik a takarmáinyos szán, az ál­latok már türelmetlenül várják közeledtét. A szarvasok a fák sűrűjéből figyelik az erdei ebéd ér­kezését, s érdekes, hogy a szarvastehenek a bátrab­bak, elsőnek merészkednek ki a magasles ' közelében levő , tisztás szóróhelyére. Mintha neheztelve monda­nák: — Meddig várjunk még? A Gemenci Állami Er­dő- és Vadgazdaságban — amint azt Parti István igazgatóhelyettestől, a vad­rezervátum vezetőjétől megtudtuk — 4 ezer má­zsa lucernát és 30 vagon csöves kukoricát tároltak a télre, a szarvasok, az őzek és a vaddisznók ete­tésére. A védett rezervá­tumban kilencven helyen lucernaszénával, ugyan­ennyi szóróhelyen pedig kukoricával látják el az erdőség négylábú lakóit. A lucernakazlakat körül­kerítették, s onnan a vad­őrök és az erdei szakmun­kások adagolják ki a napi porciót a szarvasoknak, őzeknek. A szigeteken és a távoli erdőrészekben de­pókat létesítenek a maga­sabban fekvő helyeken, vadmentő dombokon, eset­leges áradásra is gondol­va. S naponta tíz pár lo­vas szánnal hordják szét a csöves kukoricát. A gemenci erdőbe — Szekszárdiéi 12—18 kilo­méternyire — déli fél egy órakor indulnak ki a kese­lyűs! központból a takax­Amikor megérkezik a szán, falkában követik. A szánon ülő fotóriporterek sem zavarják őket, meg­Az első öt Jól zárta az évet a Kiskunmajsa Kocsmából kisvendéglő — Áruháx» Nemrégiben váltak isme- ] Az áruforgalom kedvező érzik, hogy most nincse- j rétessé a Kiskunmajsa és alakulását elősegítő tényé­nek veszedelemben, amely j Vidéke Általános Fogyasz- j zők közt talán a legfonto- a„ Puskas emberek részé- 1 tási és Értékesítő Szövetke- sabb a javuló áruellátás rol..íenye®e^e valameny- j zet elmúlt évi tevékenysé- . volt. Emellett — élve az új nyiőjüket. Csak ha tarta- j gével kapcsolatos adatok. ! mechanizmus szabad bé­nák valamitől, fülelve őr- j Ezek szerint a kiskereske- I szerzési lehetőségeivel — a ködnek a tapasztalt tehe- j delmi áruforgalom 17 mil- j lakosság jobb ellátása ér­nek, egymást váltva, míg ; lió, a szövetkezeti vendég- i dekében más megyékben lakmározik a csorda. ' látó szakmáé egymillió fo- is igyekeztek, s általában Ilyenkor szép agancsú j rinttal haladta meg az 1970. sikerrel, árucikkeket felku- szarvasbikákat örökíthet ! évit. Ez az eredmény 15 ! tatni. A másik, igen jelen- meg egészen közelről a \ százalékos túlteljesítésnek j tős szempont, hogy a roha- fénvképezőgép. I felel meg. Figyelembe véve ! mosan iparosodó nagyköz­Hóba, fagyba dermedt a j egyébként az elmúlt öt esz- j ség üzemeiben egyetlen év vadon. A nélkülözés hó- | tendő forgalmát, fejlődését, ; alatt hatszáz új kereső já- napjait emberi segítséggel | Bács-Kiskun megye szövet- rult hozzá a vásárlóerő nö- vészelik át az erdők álla- kezeteinek rangsorában a tai. Amíg újra eljön a ta- ; kiskunmajsai az első öt ko­vász... Ballabás László | zött foglal helyet. Papír és cellulóz Fi nn országbő l A közelmúltban érkeztek haza Finnországból a Lig- nimpex képviselői, akik a finn cellulóz- és papíripar vezetőivel az 1971. évi be­szerzésekről ós a követke­ző évek cellulózvásárlásai­nak előkészítéséről tár­gyaltak. A magyar külkereske­delem a finn papíripari termékek rends?/; rés vá­sárlója. 1971-ben az import értéke 5,3 millió dollár volt, az idej vásárlások pe­dig előreláthatólag megha­ladják a 7 millió dollárt. Máris megállapodtak ab­ban, hogy a finn expor­tőrök a múlt évi 7300 tonna helyett 12 ezer tonna cel­lulózt szállítanak, s így csu­pán a cellulóz-vásárlások értéke 1.2 millió dollárról 2,2 millió dollárra nő. Hazánkban az egy lakos­ra jutó papírfelhasználás jelenleg 40 kiló, 1975-ben ez a mennyiség a tervek szerint 60 kilogrammra, 1980-ban pedig 80 kilo­grammra emelkedik. Bál­áz új gyárak építésével, a Lábatlanon épült új — finn gépekkel felszerelt —, pa­pírgyár üzembe helyezésé­vel a hazai termelés nagy­mértékben fokozódik, de az importra, sőt annak növe­lésére, s egyben a fián im­portpiac fenntartására vál­tozatlanul szükség lesz a } számához viszonyítva, egyes jövőben is. (MTI) I hónapokban a két-három­veléséhez. Az ÁFÉSZ hatáskörébe tartozó Szánkon az olajbá­nyászok lendítették a ke­reskedelmi forgalmat. A kiskunmajsai községi ta­nács felhívása alapján egyébként a szövetkezet ve­zetői rendszeresen, folya­matosan foglalkoznak a na­pi aprócikkek felkutatásá­val és beszerzésével. Az iparcikk-forgalom elő­nyös alakulásában nagy szerepe van annak, hogy korszerűsítették a helyi műszaki boltot, amelynek forgalma a tavalyi év tény­Az ér első KKESZ-retélkedője A Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság köz­lekedésrendészeti osztálya — a Kecskeméti Járási Rendőrkapitánysággal, az Állami Biztosítóval és a he­lyi társadalmi szervekkel együttműködve — szomba­ton este rendezte meg La- josmizsén az idei el6Ő KRESZ-vetélkedőt. A ko­moly, alanos felkészülésről számot adó huszonhárom versenyző közül Lénárt La­jos, a Vízgépészeti Válla­lat gyáregységének gépko­csivezetője érdemelte ki az első helyet. Mögöttük a Vízkutató, illetve a Vízgé­pészeti Vállalat gépkocsi- vezetői: Pető Lajos és Brand István végeztek. A vetélkedőről egyébként filmfelvétel is készült, amelyet a KRESZ-oktatá­sok során vetítenek majd. és Vidéke ÁFÉSZ új boltok szorosát is elérte. Hason­lóan hatott TÜZÉP-telepü- kön a tárolási körülmények javítása az elmúlt félévben. Ennek következtében meg­kétszereződött a forgalom, s ha nem mutatkoztak vol­na zavarok az építőanyag­ellátásban, a 20 millió fo­rintot is megközelíthette volna. A vendéglátás javuló eredményeiben közreját­szott a csólyospálosi ital­bolt átalakítása vendéglővé, továbbá a szanki vendéglő korszerűsítése. Ez utóbbi­ban étkezők száma azóta a korábbinak a háromszoro­sára emelkedett, s a ven­dégforgalom esetenként a negyedezer személyt is el­éri. Kiskunmajsán, a piac­tér mellett melegkonyhás vendéglő nyílt, a község központjában pedig bisztró létesült az elmúlt évben. A most induló esztendő új feladatokat ró a szövet­kezet vezetésére. Szánkon például jogos igény az élel­miszer- és ruházati boltok bővítése, illetve korszerűsí­tése. Ezt az olajipari válla­lattal együttműködve igye­keznek megoldani. Móric- gáton tanyai bolt építése a legégetőbb tennivaló, hi­szen a jelenlegi már elavult, a követelményeknek nem megfelelő. A helykijelölés megtörtént, s tavasszal az építők is hozzáfognak a munkához. Kiskunmajsán, az ÁFÉSZ székhelyén, csaknem évti­zedes kívánság egy szövet­kezeti áruház létrehozása. Ezt mindeddig pénzügyi ne­hézségek hátráltatták. Az idei évben azonban, a köz­ségi tanács anyagi támoga­tásával, megkezdődhet az építkezés. A földszinten ki­alakítandó áruház feletti három emeleten 21 lakás kap majd helyet. J. T. E gy hajnalon mintha kukorékolást hallot­tam volna. Amikor telje­sen felébredtem, azt gon­doltam, hogy csak álmo­dom. A bérházhoz nincs tyúkól, baromfiudvar, itt nem kukorékolhat kakas. Még el sem szundítottam, újabb kukorékolás. Több­ször egymás után. Érces, igazi kakashang volt, gyakorlott torkú, ki­tűnő orgánumú kakastól eredő. Gyönyörűen hangzott, a panelfalak hibátlanul továbbították. Megállapítot­tam, hogy Kisektől jön, a jobb oldali lakásból. Aludni nem tudtam tovább. Végigásítoztam a na­pot, de örültem, hogy ezután természetes, falusias kör­nyezetben fogok ébredni. És frissen, üdén, nem úgy mint addig, amikor böfögő csapok és krákogó kagylók ébresztettek ... Délután azért ledőltem egy kicsit, hogy pótoljam az éjszakát. Ezúttal kutyaugatás költött feiL Meg sem próbáltam magam azzal becsapni, hogy csak álmodom ezt a hangot, mert ébren is hallottam. Nagyóktól jött, a szemközti lakásból Mély, öblös kutyahang volt, nem holmi ölebtől eredő. A falak hibátlanul továbbították. De nem haragudtam Nagyékre, sem a kutyájukra. Beláttam, hogy a természetes, falusias környezet ku­tyaugatás nélkül nem volna igazi. Este a tv-mackó gurgulázása figyelmeztetett, hogy Ideje átmennem Kovácsékhoz, ahol Kisékkel és Na- gyéklcal együtt szoktam nézni a műsort... Mert mi, itt a negyediken, a kakas és a kutya bejövetele előtt is úgy ápoltuk a jószomszédi kapcsolatokat, mintha fa­lun élnénk. Nem úgy, mint a modern felfogású lakó­társak; akik akkor sem váltanak szót, hogyha fel­buknak egymásban... Bennünket a kutya és a la­kás még jobban összefűz. Ha fnalacsivitást és galamb- turbékolást is rezonálnának e bérház falai. — gondol­tam a Kovácsék előszobájában — széttéphetetlen len­ne köztünk a kapcsolat. — Csakhogy itt van! — fogadott Kovács. — Már éppen menni akartunk magáért. A többiek zajosan helyeseltek. Kovácsné szomszéd- asszony megkérdezte, hogy nem ennék-e töltöttkáposz­tát?... Mire kimondtam volna, hogy nem, már előt­tem gőzölgött a tányéron. Ennem kellett, de azután a csörögét és a pogácsát sem utasíthattam vissza. Sze­rencsére a jószomszédi viszony eme rekvizitumait zsebre süllyeszthettem, nőért Kovács eloltotta a vil­lanyt. Jött az Angyal. Irtózatos álmosság húzta lefelé a szempillámat, de mintha mindnyájunkat álomkór lepett volna meg. A film végén éles csattanás hallatszott a képernyő­ről. Valószínűleg pisztolylövés volt. Erre mindnyá­jan felriadtunk. Amikor Kovács felgyújtotta a villanyt, már úgy ropogtattuk tovább a csörögét, mintha köz- oen is azt csináltuk volna. Kis azt mondta, hogy korai volna még lefeküdni, meg aztán olyan keveset vagyunk együtt, lépjünk át hozzájuk, tekintsük meg Tóbiást. Átléptünk, megte­kintettük. A falusias hangulatú hajnalok büszke leté­teményese a virágállvány legtetejéről nézett le ránk. Kegyei jeléül, vagy hogy az est hangulatát emelje, hullajtott. Valamennyien fellelkesedtünk. Micsoda ka­kas! Kovács bejelentette, hogy galambokat fog be­szerezni, mert a természetes környezethez a galamb- turbékolás is hozzátartozik. Zajosai) helyeseltük és it­tunk, mert Kis szomszéd közben elővette a húsvétra tartogatott demizsont. Amikor elfogyott a bor. Nagy szomszéd azt mondta, hogy gyerek az idő lefeküdni, ellenben ideje volna megismerkednünk Bodrival. Átvonultunk hát hozzá­juk kutyaugatást hallgatni. Bodri igazán kitett magáért, ugatott, morgott, vi­csorgott, csattogtatta fogát, s minden bizonnyal újra szabta volna a ruháinkat, ha a gazdái a el nem magya­rázza neki a negyedik emeleten uralkodó patriarkális viszonyokat. Akkor megenyhült irántunk: körbe járt, illatmintát vett. megcsóválta a farkát, hagyta magát megsimítani, majd mint aki jól végezte a dolgát — elnyúlt a subaszőnyegen. Elragadtatásunk felszökött s egyre magasabbra há­gott, mert vendéglátónk közben kibontotta a szüle­tésnapra tartalékolt c.satosüveget. Meg-megbicsakló nyelvvel éltettük a jó szomszédságot a természetes környezetet, egymást, önmagunkat; pertut ittunk, ke- resztbe-kasba összecsókolóztunk: eldöntöttük, hogv ná­lam a konyhát kell berendezni malacólnak, mivel azt úgyis keveset használom, aeslesény lévén. Rewelire K-isék, ebédre Nagvék. vacsorára Kovácsék hívtak asztalukhoz az Idők végezetéig. O ’yan jól éreztük magunkat és egymást, hogv majdnem sírtunk. Vagy lehet, sírtunk is, csak én nem emlékszem rá, ‘ mert ami azután történt, az belőlem teljesen kihullott. Feleszmél ésernh ez kukorékolás és ugatás képzete kapcsolódik. Az alig derengő hajnalon az íróasztalom tetején vettem magamat észre. Két méregerős duplával sikerült elkezdenem a napot. Másik kettővel átvészel-, nem sikerült. Ebbe a szerencse is belejátszott: tudni­illik szombat volt. Mint az alvajáró mentem az utcán, semmit sem látva, csak megvetett ágyam képét lelki szemeim előtt. Vágyamat, hogy belefeküdjem, elértem már- már, amikor iszonyú zenebona, zaj, csattogás hallat­szott be a folyosóról: kutyavonítás, kakashang, em­beri hangok zűrzavara várt odakint. Nagy és Kis ököllel, feleségeik seprővel fenyegették egymást. A nem éppen idillikus állapotnak az volt az előz­” menye, hogy Kisék és Nagyék egyszerre takarí­tottak. Mindkét lakásnak tárva voltak az ajtói. Tóbiás és Bodri szembe kerültek az előtérben. Mivel tisztázat­lanok voltak a kapcsolataik, nyomban viadalozni kezdtek. A szűk porond Bodrinak volt előnyös. A sa­rokba szorult Tóbiás teljes erőből orrára koppintott a kutyának, mire az fájdalmas dühében, mielőtt átgon­dolta volna tettének következményeit, leharapta a ka­kas fejét. Tóbiás utolsót röppent, döglötten hullt le az előtér közepén. E látványtól kiborulva Kis szomszéd sem gondolta át tettének következményeit Szeneslapát volt a kezében: egy ütéssel agyoncsapta Bodrit. A ku­tya munkkanás nélkül nyúlt el a lakás mellett. Nagy szomszéd erre brutális baromnak nevezte Kist, aki viszont jött-ment tahónak Nagyot. A sértések nyilai szaporán röpködtek oda és vissza. Nagy "/küldte Kist, Kis ugyanoda küldte Nagyot. Szóba kerültek a rokonok, közben a feleségek is minősítették egymást. Nagy megmondta Kisnek, mit csináljon a kakasával. Kis ugyanezt ajánlotta Nagynak a kutyájával. Kovács szomszéd azt ajánlotta nekik, hogy egymással csinál­ják ugyanazt, majd bevágta az ajtót és kulcsra zárta. Az ellenfelek ezután nem variálták tovább a témát. Vérig sértve visszavonultak: ők is kulcsra zárták az ajtót. Példájukat nekem is követnem kellett, de előbb elta­karítottam a dögöket. Falusias hangulataink letétemé­nyeseit úgy nyelte el a kuka, mint a jószomszédi vi­szonyt a sértések özöne. Azóta mt is úgy élünk itt fent, mint a lakótársak alant. Ha felbuknánk egy­másban, akkor sem váltanánk szót. Modernek lettünk. Zám Tibor Modernek letté

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents