Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

4. oldal 1971. január 19, kedd Új szakmák Kezembe került a me­gyei tanács Pályaválasz­tási és Munkapszichológiai Tanácsadójának Pályavá­lasztási Közlemények cím­mel sokszorosított kiadvá­nya. A szakmunkástanulók felvételi lehetőségeinek vállalatonként és szakmán­ként történő felsorolása le­nyűgöző és impozáns; fe­lületes odafigyelésre is a technikai civilizációk je­len idejére utal. Főképp a falusi fiatalok szemszögéből próbáltam eligazodni a felsorolásban. Feltehető, hogy a szak­munkásnak továbbtanulni igyekvők a bőség zavará­val szenvednek; noha a divatosnak tartott női fod­rász és kozmetikus szak­ma csak elvétve szerepel. Ám annál több az olyan pálya, amelynek szóössze­tételében ez a két szó sze­repel: gép és villamosság. A szembetűnő az, hogy a közös és az állami gaz­daságok igényeivel egyez­tetett lehetőségek is az ilyenfajta szakmák tömke­legét jelzik: lakatos, kő­műves, asztalos, forgácsoló, vízvezetékszerelő és emel­lett — de már jóval ki­sebb arányban — növény- termesztő gépész, kertész, állattenyésztő. Egészen ta­lálomra csak egyetlen pél­da: a teljesen tanyás vi­déken és más tekintetben is elmaradott körülmények között gazdálkodó lászló- falvi Alkotmány Tsz 37 ta­nulót megmozgató beisko­lázási lehetőségei a követ­kező szakmák között osz­lanak meg: növénytermesz­tő gépész, állattenyésztő, villanyszerelő, kovács, bog­nár, autószerelő, gépjár­mű-villamossági műsze­rész, esztergályos, kőmű­ves, ács-állványozó, szoba­festő és mázoló, zöldség- termesztő, szakács. És szin­te fehérholló-ritkaságú az olyan tsz, vagy szakszövet­kezet — állami gazdaság itt már nem is jöhet szó­ba —, amely kimondottan csak mezőgazdasági jelle­gű beiskolázásra tart igényt. A jelenség összetettsége nyilvánvaló, s várható ha­tásainak elemzése futuroló­giái alapozottságú előre­jelzést igényelne. Bizonyos, hogy alapvetően a gépesí­tés, sőt már az automati­zálás első. kezdeti fázisa munkál az irányulásban. A mind fejlettebb termelő- eszközök hozzáértő keze­lőket kívánnak. Ez viszont magával hozza a munka- megosztás további diffe­renciálódását, s enneK nyomában mind jobban ki­tapintható a falvakban le­zajló nemzedékváltás. Mindinkább háttérbe szo­rul az a paraszti réteg, amelynek tagjai egyedül „csak” a földhöz értettek, ennélfogva igényt tarthat­tak az „univerzális” pa­rasztgazda rangjára. Ez az előremutató fo­lyamat. Ám a jelen ellent­mondásaihoz tartozik, hogy a szolgáltatás jelentékeny hányadát is a gazdaságok­nak kell magukra vállal­niuk, továbbá a gyenge termőképességű gazdasá­gok nem csekély hányada a melléküzemágakra épí­ti jövedelmezőségét. Ami az utóbbit illeti: az, hogy a melléküzemágak, hol és mennyire lépik túl a kí­vánatos határt, s hatásaik­j ban miképpen fordulnak a 1 visszájukra, külön wizsgá- I latot érdemel. A szakmunkástanulók I képzését azonban nem a ! pillanatnyi gondoknak, | vagy konjuktúrális lehető- 1 ségeknek leéli meghatároz- j niuk. A beiskolázások ' zö- i mére ez nem is vonatko- ! zik. S ez a legfőbb biz­tosíték arra, hogy a falusi 1 fiatalok között a növény- ] termesztő gépész, az autó- I szerelő és a géplakatos szakma váljék divatossá. H. D. Állami támogatás a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére A statisztikai adatok sze­rint Bács-Kiskun megyé­ben az elmúlt két év folya­mán a háztáji szarvasmar­ha-állomány több mint há­romezerrel csökkent. A nagyüzemi gazdaságok — az anyagi erőkhöz és az építőipari kapacitáshoz vi­szonyítva — gyors ütem­Magyar szakember szemével Mezőgazdasági kiállításon Londonban — Halló, magyar keres­kedelmi kirendeltség? — Igen, itt a kirendelt­ség beszél. — Értesültem róla, hogy mezőgazdasági kiállítás nyí­tor, az osztrák Steyr, a nyugatnémet Hoechst, a svéd Alfa-Laval, az olasz Maletti és mások. Érdekes látvány volt, hogy az óriáscsarnok egy­I I CATTLE A zsűri a kis testű, rövid lábú „földig marha” faj­tának nyújtotta az elsőbbséget. Szarvasmarha-bemu­tató a londoni Earls Courton. (A szerző felvétele.) lik Londonban. Érdeklő­döm: részt veszünk-e a vásáron? — Mint kiállítók ugyan nem, de több mint száz magyar szakember érke­zett. Ha akarja, megadjuk a szállodák címét, ahol ta­lálkozhat velük. — Mi az, hogy aka­rom ... Máris rohanok, rájuk is akadok hamarosan és dél­után már velük együtt já­rom a város központjában fekvő pompás, emeletes, óriási Earls Court kiállítá­si csarnokot, hogy megte­kintsük a brit ipar leg­újabb mezőgazdasági gé­peit és berendezéseit. A gépipari termékek 355 ki­állító cégei között azonban négy földrészről találunk kiállítókat Ausztráliától, Amerikáig. Persze jó öreg kontinensünk ismert gép- és vegyianyaggyártó válla­latai is ott szerepelnek, mint a csehszlovák Ze­APA ÉS FIA KÖNy VESBOLT — Ezt megveszem kis fiam, hátha akkor a te szö­vegedet is megérteni egy ..szegletét” a tenyész­állatok bemutatására szán­ták. Hogy ez a „szeglet” mit jelent, azt talán a szá­mok érzékeltetik: 452 szarvasvmarhát, 201 juhot, és 361 sertést hoztak el a tenyésztők. A felvezetett te­nyészállatok közül 117-et díjaztak. A kiállítók el­mondták, hogy a legkivá­lóbb tenyészállatok díjazá­sa Nagy-Britanniában ha­gyományos: 1798. óta kap­nak jutalmat a legjobb te­nyésztők. Különös és számunkra feltűnő színfoltja volt aki­állításnak, hogy a díjnyer­tes állatokat ott a helyszí­nen elárverezték. A bemu­tatótér sarkában két ke­ménykalapos úriember be­kiáltja a felvezetett állat kikiáltási árát, majd meg­kezdődik a licitálás. A díj­nyertes állatok közül ha­marosan sok új gazdára ta­lál. Nem lévén szakember, a magyar látogatócsoportok egyik vezetőjét, Baksa Ot­tót, az Állattenyésztési Fel- ügvelőség igazgatóját kér­tük fel, hogy értékelje a látottakat. Elmondotta, hogy a magyar látogatók az IBUSZ rendezésében ér­keztek Londonba: A cso­portok tagjai állami gaz­dasági ás termelőszövetke­zeti vezetők, néhányan pe­dig a mezőgazdasági szak- igazgatást. illetve a tsz te­rületi szövetségeket képvi­selik. Az utat elsősorban a brit állattenyésztés tanulmányo­zásának szánták. A szak­emberek zömét azonban — lévén üzemi vezetők —, a mezőgazdaság általános kérdései is foglalkoztatják, így a kiállítási látogatá­saik alkalmával mind az ^állattenyésztési, mind a gép- és eszközbemutatókat tanulmányozták. Nagy ér­deklődéssel szemlélték a különböző lóerő kapacitá­sú traktorok széles skálá­ját, a szántóföldi növény- termesztés talajelőkészítő, betakarító gépeit és eszkö­zeit. Ami a kiállítás állatte­nyésztési részét illeti, Bak­sa Ottó elmondta: a ma­gyar szakembereket meg­lepte, hogy a bemutatott szarvasmarhák, sertések és juhok szinte kizárólag hús- irányú fajták vagy keresz­tezések. A tejelő állatokat csupán néhány British Friesian típusú szarvas- marha képviselte. A tisztavérű és Angliá­ban széles körben tenyész­tett húsmarha-fajtákon kí­vül keresztezett állatok szé­les skáláját mutatták be: Aberdon-Angus, Sor Here­ford, Red Poll-Charoleas keresztezéseket. Ez utóbbi francia fajtát több keresz­tezés! kombinációban is felhasználják. Szakembereinknek fel­tűnt, hogy a bírálatok so­rán a nagy díj at és az első díjakat általában a kis tes­tű. rövid lábú, úgynevezett „földig marhák” nyerték. A mi szemünk a sokkal na­gyobb testű, kettős hasz­nosítású marhákhoz szo­kott. A juhtenyésztésben is a húshiány dominál. Az e célra alkalmas fajták kö­zül a Kurrens és a Hams- hire Down fajták szerepel­tek nagy számban, de je­lentős volt a felhozott Dorset Horn, Clanforest és néhány még fajta felhoza­tala is. Feltűnt az állatok kiállí­tásra való „felkészítése”: a fürösztött és szinte „négy- szögletesre” vágott gyapjú­val bemutatott juhok. Ez jellemezte egyébként a marhák és sertések bemu­tatóját is. A sertéstenyésztésnél a bemutatott állatok zömét az úgynevezett „lapályfaj­ta” tette ki. Ezek mellett az angol nagy fehér fajta dominált és szinte csak mutatóban volt néhány fe­kete Berkshire és övesál­lat A sertések egy része bacon-, más részük sonka­típus. Jelentős volt azon­ban a tőkére hizlalt álla­tok száma is, 110—120 kg- osak. A bemutatott növendék­állatok a szokásos 10—12 hónaposokkal szemben itt általában egészen fiatalok: 4—5 hónaposak. Összefoglalva: szakembe­reink számára rendkívül hasznos és tanulságos volt mindaz, amit a kiállításon tapasztaltak. Gátj István ben fejlesztik ezt az üzem-. ágat is, mégsem képesek a ! kiesést rövid idő alatt pó- j tolni. Az év elején meg- | jelent kormányrendelet is- i mét módot ad a háztáji gazdaságok szarvasmarha- | tenyésztésének fellendítésé- ' re. Megkértük Sántha La­jost, a megyei állattenyész­tési felügyelőség vezetőjét, ismertesse, hogyan történik a gyakorlati lebonyolítás, hogyan igényelhetik a gaz­dák a továbbtenyésztésre alkalmas üszőket. — Először Is azt kell el­mondanom, hogy a tovább- tenyésztés alapvető feltéte­le a tbc-mentesség. Az ál­latokat a megyei állatte­nyésztési felügyelőség, va­lamint az állatforgalmi és húsipari vállalat szállítja a gazdáknak. Saját tenyész­tésből származó üszőket is vissza lehet tartani, ameny- nyiben az igazoltan tbc- mentes környezetből szár­mazik. Honnan történik az j igénylés és mikor esedékes j a 8000 Ft állami támoga- j tás kifizetése? — Az állattenyésztési fel- i ügyelőség eljuttatta a szűk- j séges igénylőlapokat a vá- j rosi tanácsok mezőgazdasá- j gi és élelmezésügyi osztá- í lyaira, illetve a községi j tanácsok szakigazgatási! szerveihez, ahol ezeket min­denki díjtalanul megkap­hatja. Az értelemszerű ki­töltés után vissza kell vin­ni a gazdáknak a lapokat oda, ahonnan kapták, és azokat a szakigazgatási szervek minden hónap 25-én eljuttatják az állat- tenyésztési felügyelőség­nek. Az eladó gazdaságok vá­sárokon mutatják be az üszőket az igénylőknek. Amikor a 7 hónapos vem­hes üszőt valaki megvásá­rolta, vagy saját vemhes üszője igazoltan legalább 7 hónapos, a felügyelőség az állatot 4 éves tenyész­tési ellenőrzésbe veszi, er­ről igazolást ad a gazdá­nak, aki 4 éves időre tar­tási kötelezettséget vállal. Ezt követően a 8000 forin­tos állami támogatást a fel­ügyelőség 15 napon belül kifizeti. Amennyiben a vásárlás az állatforgalmi vállalat út­ján történik, a támogatás összegét a gazda tőlük kap­ja meg, a felügyelőség ilyenkor csak azt ellenőrzi, hogy valóban tenyésztésre alkalmas üszőt juttattak-e az igénylőnek. Milyen kötelezettség ter­heli a továbbtartási szer­ződést kötő gazdákat? — Elsősorban az, hogy az állatot a jó gazda gon­dosságával kezeljék, tehát biztosítsák a megfelelő el­helyezést, takarmányozást, gondozást. Minden olyan körülményt, amely a vál­lalt kötelezettség teljesíté­sét akadályozza vagy lehe­tetlenné teszi, köteles a gazda az állattenyésztési felügyelőségnek 8 napon belül bejelenteni. Gondolok itt olyan esetekre, hogy az állomány tbc-s lesz, vagy megkapja a száj- és kö­römfájást. Ilyenkor csatol­ni kell az állatorvosi iga­zolást, és az állami támo­gatás összegének visszaté­rítésére nem kötelezzük az állattartót Amennyiben azonban a gazda hibájából éri az üszőt valamilyen kór. és az első elléstől szá­mított 4 éven belül a te­nyésztésből ki kell vonni, az állattartó köteles vissza­fizetni a támogatás időará­nyos részét az állattenyész­tési felügyelőségnek. Kuruzslús Egyik vidéki üzemünk­ben történt... Olyan pro­filú gyáregységben, ahol nehéz lett volna elképzel­ni négy olyan dolgozót, aki ennyire tájékozatlan volt a higany veszé­lyességéről, mint esetünk főfelelőtlenjei. A múlt év december 11 -én, az esti műszakban, körülbelül éjfél tájban ez a két férfi és két nő higanyt kevert munkatár­suk, egy tizenhét éves lány feketekávéjába. December 21-én, szin­tén az esti műszakban, fél tiz körül a kislány rosszul lett. Egyik szaK- társnő mindjárt értesítet­te az ügyeletes orvost, aki megvizsgálta, s higany­mérgezés tünetével azon­nal kórházba szállíttatta. Mi történt tulajdonkép­pen? Primitív tréfa lelt volna az egész? A me­gyei szervnél elfekvő egész rövid jegyzőkönyvi jelentésben ilyen kitétel olvasható: „Ezt a tényt (mármint a higany-Kávé- keverést) nem közölték az üzem vezetőjével. N. N. (a kislány) sem jelentette, mi történt.” — Ez a meg­fogalmazás arra enged következtetni, hogy nem rossz ízű viccelődésről volt szó, mert — eszerint — a lány is tudta, „mivel” issza a feketét; másképp miért lenne olyan értel­mű a jelentésszöveg, mint­ha neki is jelentenie illett volna —, az esetet. A jelentés beérkezése után nem sokkal bentjárt valaki a nagyközségből, ahol a szóbanforgó üzem működik. Megütötte fülét, hogy éppen a biganyügy- röl beszélgetnek. Ö is azt erősítette meg, hogy a kis­lány tudta, mit iszik. Ügy értesült másoktól, hogy székrekedés ellen adták neki a higanyos fekete­kávét. Első ízben „nem használt”. A másodszori „kúra” azonban túlontúl hatásos volt. Súlyos kö­vetkezményei lettek a „hashajtó” fogyasztásá­nak. Feltehetően, • minél rosszabbul érezte magát a gyerek, annál kevésbé volt bátorsága szólni va­lakinek — elsősorban or­vosnak. Szerencséje a lánynak, hogy az üzemben lett rosszul, így környezete mindjárt intézkedett. Ha „sikerül” tovább húznia a titkolózást, nagyon meg­járhatta volna. Egészen a régi világban meséltek arról, hogy bosz- szúra éhes, kikosarazott udvarlók, vásott patikus­inasok úgy bántak el a lánnyal — bálozókkal a szüreti mulatságon —, hogy maguk kreálta hi­ganyos bonbonnal kínál­ták őket. Aztán kuruzslók javallatára ittak — vég­zetes hatású — higanyos kotyvalékokat... De hogy manapság, az egyik leg­korszerűbb technikai esz­közöket gyártó üzemben "s feléledjen — egyeseknél — a „boszorkányszel­lem”?! Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents