Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

Vírus a légutakban Kinek, mikor érdemes kötni, horgolni'( Az elmúlt években sok szó esett a Hongkong-ví- rusról, amely névadó vá­rosából kiindulva, bejár­ta az egész földkereksé­get. Most. amikor föld- körüli vándorlásának vé­gére ért, és valószínűleg néhány évre visszavonult pihenőre, alig hallunk ró­la. A mostani téli hóna­pok, ha nem is a jelleg­zetes járványos influenza, de mégis az egyéb vírus­okozta légúti fertőzés idő­szakát jelentik. Ezért ér­demes szólni a vírus okozta légúti fertőzések­ről. Cseppben utazik A hongkongi, vagy A2- vírus csakúgy, mint a náthavírusok számtalan változata, cseppfertőzés útján kiterjed emoerről emberre. Lényegében te­hát az történik, hogy nát­hás, vagy influenzás em­ber köhög, vagy tüsszent, mire százezernyi apró, legtöbbször láthatatlan cseppecske jut a levegő­be. Ezekben a cseppecs­kékben lakik, rejtőzik a vírus. A levegőben lebegő cseppecskéket az egészsé­ges ember belélegzi. Az esetek döntő többségében — a szervezet védekező rendszerétől függően — megsemmisülnek a nyál­kahártyára jutott vírusok. Ha a nyálkahártya védő­bástyájának rendszerében rés van — ami különö­sen a dohányosoknál gya­kori —, a vírus rátapad a sejtre, behatol és 12 vagy 48 óra múlva annyi­ra elszaporodik, hogy a gyulladás tüneteit észle­li magán az ember. A nátha jelei: a tüsz- szögés, a híg, bőséges orrváladékozás és késöob esetleg gennyes váladék. A náthás fertőzés ritkán okoz lázat. Ha a harma­dik-negyedik napon láz jelentkezne, az baktériu­mos fertőzés, szövődmény jele. Ilyenkor sürgős or­vosi segítségre van szük­ség, hogy az idült mel- léküreg-gyul'adá nak, vagy más szövődménynek ele­jét vegyük. l\em kell üvegb ára ! Náthás emberrel utcán, munkahelyünkön mindun­talan találkozunk. Ebből az is következik, hogy légúti fertőzést okozó ví­rus állandóan lebeg a le­vegőben. A fertőzéstől te­hát csak úgy menekül­hetnénk meg, ha üvegbú- rába zárkóznánk és a búra levegőjét állandóan csirtalanítanánk. Erre azonban nincs szükség, hi­szen tapasztalatból tud­juk, hogy gyakran évekig nem kapjuk el a náthát, annak ellenére, hogy biz­tosan fertőződünk vírus­sal. A titok nyitja rend­kívül egyszerű. Az egész­séges. rendszeresen sza­bad levegőn mozgó em­ber nyálkahártyája az ese­tek többségében elöli a vírust. És ha évenként, vagy 3—4 évenként egy­szer náthás valaki, azt is minden különösebb káro­sodás nélkül átvészeli. Javítja a szervezet erőn­léti állapotát a kielégítő, vagy éppenséggel bő vi­taminellátás, a szabadban végzett kiadós séták, vagy az azzal egyenértékű fi­zikai munka. Viszont fo­kozott mértékben fogé­kony az egyébként edzett ember is fertőzésekkel szemben egy-egy bő ivás- sal és dohányzással egy­bekötött, átmulatott éj­szaka után. Az alkohol­os nikotinmérgezés együt­tesen igen lerontja a nyálkahártyák védekező képességét. Csecsecsemők, aggok és betegek Amennyire nevetséges és értelmetlen az egész­séges felnőttek túlzott fé­lelme a légúti vírusfer­tőzésekkel szemben, any- nyira indokolt, hogy félt­sük és óvjuk a csecsemő­ket, aggokat és betegeket. Ugyanis mind a három csoport nagyon fogékony a légúti fertőzésekkel szemben, s náluk egy-egy nátha, vagy lázas felső légúti hurut mindig ve­szélyesebb, mint az egész­ségeseknél. Az a felnőtt tehát, aki tudja, hogy náthás, vagy meghűlt, ne látogasson beteget, vagy olyan családot, ahol cse­csemő, vagy beteg yap a háznál. Mivel pedig a fer­tőzés esélyét a levegőbe juttatott mikrocseppek száma is befolyásolja, fel­tétlenül indokolt tüsszen­téskor a száj eléb zseb­kendőt, vagy akár masz­kot is tenni. Ez ugyan nem gátolja meg telje­sen a fertőzött cseppek- nek a levegőbe jutását, de számukat biztosan csök­kenti. Ügy látszik, hogy a kö­zeli jövőben nemcsak a szervezet természetes vé­delmi rendszerére számít­hatunk, hanem belátható •időn belül olyan gyógy­szerek is lesznek, amelyek a fertőzést megelőzik. Védőoltások már most is vannak, de a vírus válto­zékonysága miatt gyakran csak részleges védelmet biztosítanak és ezért nem érdemes az összlakosságot, hanem csupán a különö­sen veszélyeztetett embe­reket oltani. Dr. Szende; Ádám Gyakori téma ez ott­hon, társaságban, fodrász­nál. A kötők és nem kö­tők tábora között szerin­tem azért nem lehet a vi­tát eldönteni, mert vala­miben mindenkinek iga­za van. De talán vizsgál­juk meg kissé, hogy ki­nek, miben? A férfiaknak egy nagy százaléka egyszerűen nem bírja elviselni a kötögető nők társaságát. Miért? Csak! Igaza van annak a nőnek, aki inkább — kü­lönösen ha készen is megvásárolhatja mindazt amit szeretne — a békes­séget választja. Haszta­lan időpocsékolás továb­bá azok kezében a kötő-, vagy horgolótű, akiknek úgymond a „keze se áll rá” a kézimunkára, és nem sok értelme van, hogy elkezdjenek egy újabb darabot azok, akik semmit sem szoktak be­fejezni. Sorolhatnánk még tovább a kivételeket, de talán érdekesebb, ha ar­ról csevegünk egy kicsit, hogy kinek éri meg ezzel tölteni az idejét, miért, s végül mit és miből érde­mes kötni, horgolni? Akinek a kézimunkázás könnyű, szórakoztató, vagy annak, akinek nehe­zen megy ugyan, leg­alábbis eleinte, de aztán annál nagyobb örömet jelent az eredmény, fel­tétlenül megéri. Hogy miért érdemes kötni, horgolni? Hát, amellett a nem is elha­nyagolható szempont mel­lett, hogy a magunk ké­szítette pulóver, kabát, szoknya stb., igazán egye­di darab, ha szépen sike­rült. mindenki megcso­dálja, tagadhatatlanul ol­csóbb, mint a gyári hol­mi. De mielőtt hozzáfo­gunk. tudjuk-e, hogy mit miből érdemes elkészíte­ni? Vastagszálú Acryl fonal­ból például igen gyorsan köthetünk egy rövid uj­jú blúzt, de amikor fel­vesszük, kiderül, hogy nyáron nagyon meleg, té­len^ nem öltöztet megfe­lelően, s elfogyott 25— 30 dkg fonalunk. Ugyan­ebből a fonalból, ha 5 de­kával többet veszünk, gyönyörű téli kardigánt, vagy sí pulóvert állítha­tunk elő, s így már kü­lön öröm az a tulajdon­sága, hogy meleg, mint a katlan. Éppen emiatt kosztümre, kabátra, sap­kára, sálra is megfelelő anyag. Úgyszintén a Pa­goda elnevezésű fonal vastag változata és a még melégebb (gyapjúval ke­vert műszál) Lan-Acryl. Ne feledjük el azt sem, hogy általában a kötés­hez kevesebb, a horgo­láshoz több anyag szük­séges. Minél vastagabb a fonál, annál nagyobb ez az eltérés a kötés javára, és természetesen a min­tás kötéshez valamivel több anyag kell, mint a simához. Ha mégis könnyű, min­dennapi viselésre alkal­mas, vagy ünnepi, eset­leg nyárias blúzt, puló­vert, vagy ruhát szeret­nénk, válogathatunk a különböző elnevezésű vé­kony vagy középvékony fonalakban, és vehetjük ezek dupla szálát is. Ilye­nek a Róma, Osaka, Gé­sa, Pagoda, Acrvl stb. A vékonyabb fonálból in­kább horgoljunk. Nagyon szapora, 10—15 dkg-ból elkészíthetünk egy szép, csipkehatású, könnyű blúzt Az anyagra jellemző tu­lajdonságok — könnyű, bolyhos, buklés, melíro- zott, gyapjús, vagy mere­vebb — nemcsak a min­tával fokozhatok vagy mérsékelhetők, de próbál­juk csak ki; ugyanaz a minta ugyanazon fonal­ból egészen más hatású, ha vékony, közepes, vagy vastag tűvel dolgozunk. Azt se feledjük el, hogy a legegyszerűbb műveletek­kel — sima, fordított; és pálcikák — is nagyon szép munkát lehet készí­teni ! Az ellentábornak abban adjunk igazat, hogy köny- nyen robottá, hátgör- nyesztő kötelességgé vál­hat a kézimunka, ha túl­buzgó szorgalommal lép- ten-nyomon vele foglalko­zunk. — De ha otthon, pihentetőül egy-egy óra kézimunkázás a kikap­csolódás, a hasznosság, egy kis túlzással az alko­tás érzését adja, akkor feltétlenül érdemes kötni, horgolni. F. I. 9. sor: mint a 3. sor. így haladunk végig, min­den hatodik sor lesz a mintássor. Ha a minta szerinti kü­lönleges vállrésszel köt­jük a pulóvert (egyébként köthetjük hagyományosan is), akkor az ujjak köté­sénél a karöltőt megfele­lően alakítva, az ujjakat nem fejezzük be, hanem a szabásmintának megfe­lelően kb. 30 -ízemet, mindkét oldalon 1—1 szélszemet szaporítva egyenesen továbbkötünk. Majd kb. 16—20 cm-től megfelelően kialakítjuk a nyakkerekséget a váll hát felé eső részén is, és befejezzük, összeállítva a pántot, az összevarrt váll­ra fektetjük és apró lát­hatatlan öltésekkel rádol­gozzuk. A nyakkivágás szemeit felszedve, 2 sima, 2 fordított kötéssel kötjük meg a tetszés szerinti ma­gas nyakrészt, melyet fél­behajtva szépen levar- runk. Szegedy Béláné Kisfiúknak — kislányoknak 1. Aprómintás, vagy pettyes anyagból hosszú ing kisfiúknak, széles öv, hosszú nadrág. 2. Piros szövetruha kislánynak, kétcentiméteres álló nyakkal, deréktájék alatt zsebpánttal, elején gomboló pánt. 3. Kötényruha, érdekes elejerésszel, övpánt alatt Kaub. B. L Kötött pulóver modern vállrésszel Vastagabb szálú fonal­ból igen gyorsan elkészít­hető pulóver. A kb. 10 cm széles passzérésze 2 sima, 2 fordított kötéssel készül, utána a színén si­mán, a baloldalán fordí­tott kötéssel dolgo­zunk. A szabásminta alapján alakítjuk ki a karöltőt és a vállrésze­ket. A patentrész után felfektetjük a mintát. 1. sor: 3 sima * 2 for­dított, 2 sima, 1 simába 2 szemet öltünk, 2 sima, 2 fordított. 6 sima * ismé­telünk végig. 2. sor: és minden pá­ros sor, aminek látszik. 3. sor: 3 sima * 2 for­dított, 3 szemet külön tű­re veszünk és a munka elé fektetjük a tűt, leköt­jük a következő 3 szemet és utána a külön tűn le­vő 3 szemet. 2 fordított, 6 sima * ismétlés. Szobcmövényeink télen A lakás élő zöldjei csak akkor díszlenek szépen és úgy nyújtanak örömöt mindannyiunknak, ha ápolásukról rendszeresen gondoskodunk. Ehhetz vi­szont ismernünk kell a szobanövények sajátos igényeit és azt, hogy mit, mikor és hogyan kell csi­nálni. Növényeink téli gon­dozásánál legfontosabb és egyben legkényesebb do­log az öntözés. Az öntö­zővíz helytelen adagolá­sa sok esetben a növény pusztulásához vezet. A nem szélsőséges vízigé­nyű szobanövényeknél legjobb, ha a cserép föld­jét kísérjük figyelemmel és akkor öntözünk, ami­kor a föld már porha- nyóssá válik. Ehhez azon­ban tudni kell, hogy & nagylevelű, jól begvökc rosedett növények gyor­sabban száradnak ki, níint azok, amelyeknek gyenge a gyökérzetük és kicsiny a lombjuk. A vé­konylevelű, puha tapin­tású növények vízigénye is nagyobb, mint a vas­tag, bőrszerű, szö6zös, vagy éppen viaszbevona­tú levelűeké. A legkeve­sebb vizet a kaktuszfélék igénylik. Minden szobanövényre érvényes szabály, hogy ha öntözünk, ne csaktes- sék-lássék módon végez­zük, hanem úgy, hogy a víz a cserép földjét tel­jes egészében átnedvesít­se. Előfordulhat, hogy valamilyen okból megké­sik az öntözés, s a nö­vények levelei lankad­ni kezdenek. Ilyen eset­ben állítsuk vízbe a cse­ppet és hagyjuk ott ad­dig, míg a virágföld víz­zel telítődik. Az öntözés^ hez esetleg virágpermete­zőt alkalmazzunk. Ne fe­ledjük el, hogy nemcsak a gyökérzet, de a növény zöld részei is igénylik az öntözést, illetve azt, hogy a rájuk rakódott port permetezéssel, vagy ned­ves vattával két-három hetenként el távolítsuk. A téli öntözés különö­sen sok figyelmet és kö­rültekintést követel. Az öntözővíz mindig olyan hőfokú legyen, mint a szoba átlagos hőmérsék­lete. Azok a növények, amelyeket hőigényüknek nem megfelelően fűtött helyiségben próbáltunk átteleltetni, túlöntözés esetén gyökérrothadást kapnak és elpusztulnak. A sansavierák téli pusz­tulását is többnyire ez okozza. T>.. I.

Next

/
Thumbnails
Contents