Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-11 / 290. szám
4. oldal 1970. december 11, péntek L120 millió fejlesztésre Egy kalocsai üzem jelene és jövője Közgazdászaink tanácskozásai Természetesen múltja is van az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára kalocsai gyáregységének, erről azonban már sokszor írtunk lapunk hasábjain. Egy riportom 1966-ban amely „A fény műhelyében” címmel jelent meg így jellemezte: Tágas, szép, tiszta, világos, új műhely- csarnokban dolgoznak a modern fénycsőarmatúragyártó szalag mellett az asszonyok. Az elmúlt héten új 2400 négyzetméter alapterületű üzemi épületet avattak az EKÁ-ban. Ide telepítették át a korszerűsített és meghosszabbított szerelőszalagot és hozzátehetem, ez a munkahely még szebb, kellemesebb mint amelyet négy évvel ezelőtt annyi dicsérő jelzővel illettem. Építői, — a Kalocsai Asztalos- és Építőipari Ktsz dolgozói — is megérdemlik, hogy megemlékezzem róluk, hiszen a műhelycsarnokkal a megadott határidőn belül nyolc hónap alatt készültek el, s munkájuk minőségéről csak a dicséret hangján lehet szólni. Az elismerő szavakat egyébként a gyáregység vezetőitől és dolgozóitól hallottam. Már pedig ha valakinek, hát nekik megvan az erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy mások munkáiról véleményt mondjanak, mert az idén ugyancsak „kivágták a rezet”. A tavasszal ugyanis, — saját hibájukon kívül — rendelés hiányában több millió forintos lemaradásuk volt a termelésben. A kül- és belkereskedelem igényei végül mégis befutottak, ők pedig nemcsak, hogy behozták a hátrányt, de még túl is teljesítették az első félévi 120 millió forintos gyártási programot. Az új üzemrész elkészülése nemcsak az idei termelési tervek befejezését könnyíti meg az EKA-sok számára, bizakodóbban néznek a jövő évi feladatok elé is. Ebben a létesítményben ugyanis minden korszerűbb. Építésének célja nem az volt, hogy új munkahelyeket hozzon létre, — ez ma már nem olyan égető kérdés Kalocsán, mint azelőtt'— hanem a termelés intenzitásának növelése, a modernebb gyártás- technológia lehetőségének megteremtése. Negyven— ötven új munkaerő felvételére azonban még így is sor került. Intenzitás, korszerűség, hatékonyság ma már Kalocsán is ugyanolyan fontos tényező a termelésben, mint másutt az országban. Az EKA gyáregysége tehát igyekszik megfelelni ezeknek a követelményeknek. Az idén például lengyel exportra plexibúrás világítótesteket készítenek úgy hogy annak minden porci- káját ők gyártják. Saját műhelyükben alakítják egy idő óta megfelelő formájúra 100 tonnás préseiken a lágyító kemencéből kikerülő képlékeny plexit. Az új üzemcsarnokkal pedig megteremtették annak a bázisát, hogy egyéb technológiai eljárásokat is meghonosíthassanak, ezáltal lépést tartsanak a növekvő hazai és külföldi igényekkel. Mindez azonban csak a jelen és csupán rövid távon érvényes. Az új üzemavatáson ott volt a Villamos Berendezés és Készülék Művek — amelyhez az EKA is tartozik — vezérigazgatója Jancsich Imre, s ebből az alkalomból szó esett a jövőről. A budapesti EKA-gyár további fejlesztésére nincs rpód, ezért kalocsai gyáregységét szemelték ki bővítésre. Ezek szerint a negyedik ötéves tervben 120 millió forintot kívánnak fordítani rekonstrukciójára. Ennek befejezése után évente 400 millió forint értékű külföldön és, belföldön egyaránt kelendő, a legkényesebb igényeket is kielégítő, korszerű árut várnak a kalocsai üzemtől, N. O. Nemrég megjelentek a rendelkezések az 1971 január 1-től érvénybe lépő új gazdasági szabályozókról. E cikk keretében nem arra vállalkozom, hogy ezeket ismertessem, hiszen hely sem volna rá. Érdemes azonban szót ejteni arról, hogy az új szabályozó rendszer kialakításából megyénk közgazdászai is alkotó módon kivették részüket. Ügy érzem elegendő arra hivatkozni, hogy a MTESZ az évente megtartott műszaki hetek keretében rendszeresen beilleszti a közgazdasági ke- rekasztal-konferenciákat. E rendezvények bevezetését pedig nem egy esetben olyan elismert szakemberek vállalták mint Nyers Rezső a párt Központi Bizottságának titkára. Hont János az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, vagy legutóbb Kónya Lajos az OTP Pénzügyi Főosztályának vezetője. Vita a szabályozókról Vitaindító előadásában Kónya elvtárs először magával a szabályozó rendszer továbbfejlesztésének szükségességével, majd az egyes szabályozók módosításával foglalkozott. Az igen értékes előadások részletes ismertetésére ezeken a hasábokon nincs mód, néhány fontos megállapítást azonban hasznos újra felidézni. „Gazdaságirányítási rendszerünk alapvetően jónak bizonyult, annak alapelvein tehát változtatásra nincs szükség. Tulajdonképpen a szabályozók egyes elemeit kell módosítani.” Miért fontos ennek hang- súlyozása? Mert voltak, akik az 1968 január 1-én életbelépett gazdasági mechanizmus alapjait" vélGazdagító konhurrencia Termelőszövetkezet és állami gazdaság „békés egymás mellett élésének” a feltételei egy község határán belül is adottak; a viszálykodásból senkire sem származik jó dolog. A békesség azonban — így van ez világméretekben is — nem zárja ki a konkurrenciát. Még az olyan fajta vetélkedést sem, amely túlmutat a termelési eredményeken. De jelen viszonyaink közepette mindinkább megszokjuk, hogy a létezésnek korántsem csak gazdasági mutatói - vannak. Hanem emberiek is... Vagyis társadalmiak, lélektaniak, munkahelyi légköriek, s a mozzanatokat jócskán sorolhatnánk. E tényezőket észlelik az utóbbi pár évben például Nemesnádudvaron is, amelynek határán nagyjából egyenlő arányban osztozik a helybeli Kossuth Tsz és a Hosszúhegyi Állami Gazdaság. A község mezőgazdasági keresői is nagyjából ilyen arányban oszlanak meg. Mindkét gazdaság hosszú idő óta egyenletes, szilárd fejlődést mutat, egyiknek a történetében sincsenek hullámvölgyek, „gyenge” korszakok. S ebből arra lehetne következtetni, hogy a két gazdaság tagsági, illetve munkásállományában sincsenek különösebb változások, ide-oda vándorlások. A valóságban másképp áll a helyzet. Jó három évvel ezelőtt, amikor a szövetkezet a jövedelmezőségben kissé előreszökkent, ugyanakkor az állami gazdaságban a bérkötöttségek visszafogták a keresetek észrevehető növekedését, bizony a törzsgárdajelvényes dolgozók közül is sokan a tsz-be kérték a felvételüket. Ha akkoriban a gazdasági üzemegység vezetőinek főtt a feje, mostanában a szövetkezet vezetői jutnak hasonló sorsra. Pedig a közöss gazdaság az idei természeti csapások ellenére is távol áll a [ tönk szélétől, fizetőképességével sincs baj... Csak éppen a nemesnádudvariak mostanában kezdik értékelni a rövidebb munkaidőt, a jobb gépesítésből adódó kedvezőbb munkakörülményeket, a kulturáltabb szállítási feltételeket. Tehát a tsz-t nem a nagyobb kereset reményében cserélik fel az állami gazdaságra. Egy tehenész keresete például a tsz-ben havi 3500 forint körül van, többet az állami gazdaságban sem kap, sőt lehet, hogy még annyit sem. De számításba kell vennünk, hogy vannak már olyan tehenészek is, akik számára az is jelent valamit, ha az állattenyésztőtelep villanybojlerral is fel van szerelve, s ráadásul abban fürdésre alkalmas meleg víz található. Fontos jelenségről van szó. Egyrészt közvetlenül utal a falun végbemenő nemzedékváltozásra. A valóság ezúttal is dialektikus: a műszaki fejlesztés visz- szahat az igényekre. A tsz-t ez a jelenség a munkafeltételek javítására kényszeríti. S nemcsak arra... A tagság, az állami gazdaság példájára hivatkozva követeli, hogy a kötelező kiszállítás évekkel ezelőtt megállapított határát egy-két kilométerrel „hozzák” beljebb. Vagy ami ennél is jelentősebb: az idei évvel itt is búcsút mondanak a munkaegység szerinti elosztásnak, áttérnek a havi készpénzes bérezésre. Konkurrencia? Igen, végeredményben erről van szó. De ez a versengés senkit nem fenyeget kisemmizéssel. Éppen ellenkezőleg: az igyekezettel, a műszaki fejlesztésre való sürgetéssel, az életkörülmények iobbításával gazdagabbá tesz. H. D. Korszerűsített szerelőszala gon dolgoznak az .asszo- nyok az új műhelycsarnokban. ték hibásnak. Az előadó azonban utalt a népgazdaság egyensúlyának, a lakosság ellátásának javulására, a nemzeti jövedelem egészséges növekedésére. Rámutatott arra, hogy az érvényben levő szabályozók viszont átmeneti jelleggel lettek megalkotva; a pozitív tendenciák mellett negatívok is kialakul- tag; s maga a ÍV. ötéves terv a szabályozó rendszerrel szemben is új követelményeket állít. Előadásának végén Kónya elvtárs hangsúlyozta, hogy a szabályozók önmagukban nem oldják meg a problémákat, csupán az eszközök egy csoportját jelentik a népgazdaság fejlődéséhez. Éppen ezért hibát követnénk el, ha a szabályozókat fétisizál- nánk. További előrehaladásunkhoz a vezetők és a kollektívák jó munkája, felelősségérzetére van szükség. A kerekasztal-konferen- cia vitája igen széles mederben zajlott, felölelte az egész szabályozórendszert. Természetesen nem áll módomban a korreferátumokat és a hozzászólásokat teljes terjedelmükben idézni, csupán a főbb vonalaiban érzékeltetni. Dr. Róka Róbert korreferens a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági Osztályának helyettes vezetője főleg a hitelrendszerrel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy az nemcsak nálunk, hanem minden országban a köz- gazdasági szabályozórendszer része. — A hitelrendszernek az a funkciója — mondotta többek között, — hogy a vállalatok önálló döntéseit helyes irányba befolyásolja. Az a körülmény, hogy az esetek egy részében a bank állásfoglalása a hitel tekintetében nem egyezik a vállalat gazdasági döntéseivel, semmiképpen sem tekinthető illetéktelen beavatkozásnak, hiszen a hitelrendszer fő feladata, hogy a kormány gazdaságpolitikájának érvényesülését elősegítse. Helyes módosítás A másik korreferens dr. Villányi Miklós, a Pénzügyminisztérium főosztály- vezetője a mezőgazdaságot érintő szabályozókkal foglalkozott. Arra a kérdésre keresünk választ _ hangs úlyozta —, hogy az árak, az adórendszer és az anyagi támogatások változatlan szintjén, — a jelenlegi termelékenységet, valamint eszközellátottságot figye- lembe véve — a képződő jövedelem elégséges-e a IV. ötéves tervben a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. Az adatok elemzései azt igazolják, hogy igen. Ezek után került sor a megye gazdasági szakembereinek hozzászólására. Magától értetődő, hogy a vita további résztvevői elsősorban az elavult szabályozókat bírálták, vették bonckés alá, s a konkrét tapasztalatok tolmácsolásával igyekeztek a szabályozórendszer helyes módosításához hozzájárulni. Többször hangzott el a mai tanácskozáson — kezdte felszólalását Ihos Sándor, a Bajai Finomposztó Vállalat főkönyvelője, — hogy drága a műszaki fejlesztés, olcsóbb a létszámnövelés. A tapasztalatok is azt igazolják, hogy az elmúlt három esztendőben műszaki fejlesztési célkitűzéseinket nem valósítottuk meg. A műszaki fejlesztés ténylegesen azért drága, mert a hozzá szükséges pénzügyi források nagyon szűkén csörgedeznek. Ugyanakkor a termelőeszköz-piacon megnövekedtek az eladatlan készletek, ami szintén egészségtelen jelenség. Kosa Antal, a Kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Tsz-elnöke arról beszélt, hogy a mezőgazdaságban felhalmozódó tőke beruházásra ösztönöz. Sajnos, sok olyan beruházás valósult meg amelyekkel gazdaságtalan a termelés és a létrehozott termelő- eszközök nincsenek kellően kihasználva. Megbízható információrendszer kiépítésére,' amely jelezné, hogy milyen jellegű beruházásokra érdemes befektetni, valamint idejében megállapított és hosszabb távon stabil árakra lenne szükség. A rossz adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetek helyzetéről Deák István a lakiteleki Szikra Tsz elnöke szólt. Ezek a szövetkezetek azt várják — hangsúlyozta, — hogy az új szabályozó rendszer ne csak pillanatnyilag áthidaló megoldásokat nyújtson, hanem a gazdaság teljes felemelkedését segítse elő. Magony Imre a Kecskeméti Tsz-szövetség titkára a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó szövetkezetek mérleghiányának okait elemezte. Szélesebbre tárt kapuk Szinte rendszeres vendége a Kecskeméten tartott közgazdasági kerekasztal- koníerenciának Kovács Sándor a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója. Felszólalásában a termelékenység emelkedésének problémáival foglalkozott. A gyorsabb előrehaladás útját a műszaki fejlesztésben és a megfelelő jövedelemszabályozásban jelölte meg. Bonifert Ádám, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának osztályvezető-helyettese hangsúlyozta, hogy a szabályozók a vállalati kezdeményezések előtt szélesebbre nyitják a kapukat. A tényleges eredmények azonban nem elsősorban a szabályozókon, hanem hatásuk . helyes vállalati érvényre juttatásán múlnak. A kerekasztal-konféren- cián kívül szólni kell még a MTESZ Ipargazdasági Bizottsága és a megyei tanács tervosztálya által november közepén tartott gazdaságpolitikai rendezvényekről, amelyekben több mint hatszázan vettek részt.Ezeken többek között megvitatták a megye IV. ötéves tervét, a területi tervezés, a település- hálózat, az élelmiszergazdaság, az ipar, a kereskedelem, az egészségügy stb. fejlesztését. Megyénk közgazdászai a cikkben felsorolt rendezvényeken jelesre vizsgáztak. Remélhető, hogy az elkövetkező években — a nagy feladatok közepette — a gyakorlatban is jól megállják helyüket, s jól alkalmazzák mindazt amiről alkotó módon vitatkoztak, beszéltek. Nagy Ottó
