Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-08 / 287. szám

I «. oldal 1970. december 8. keda Tudomány és gyakorlat Megbirkóztak a gondokkal Paprikanemesítés Kalocsán A statisztikai ada­tok szerint a paprikafo­gyasztásban a világon az első helyet Magyarország foglalja el. Évente 35 dkg jut egy-egy személyre. A magyar paprikafajták nem­csak itthon, hanem külföl­dön is kedveltek ízük, szí­nük miatt. Az ország egyik legna­gyobb termesztő körzete Bács-Kiskun megyében van. Itt működik Kalocsán a Zöldségtermesztési Kuta­tó Intézet paprikanemesítő osztálya A termelő gaz­daságok helyzete szeren­csésnek látszik, közvetlen, Jó, hasznos kapcsolatok ki­építésére nyílik lehetősé­gük. Sikerül-e a kutatások eredményeit a gyakorlat­ban hasznosítani és ho­gyan — teszem fel a kér­dést dr. Kapeller Károly- nak az állomás vezetőjé­nek. — Azzal kezdeném — mondja —, hogy minden itt dolgozó kutató köteles­ségének érzi a hagyomá­nyokhoz hű, az országos irányelveket, a szükséglete­ket figyelembe vevő mun­kát A hagyományokról annyit, hogy ez a kalocsai telep az első olyan állomás a világon, amelyet fűszer­paprika-kutatás céljára hoztak létre 1907-ben. Itt született meg 20 évvel ké­sőbb a csípősségmentes paprika dr. Horváth Fe­renc kutató munkájának eredményeként, amellyel forradalmasította a ter­mesztést, megkönnyítette a feldolgozást. Azóta is fűszerpap­rikával foglalkozunk. Ed­dig sok kitűnő fajtát si­került előállítani a telepen. Az elkövetkezendő évek feladatai számunkra a fes­téktartalom, a terméshoza­mok növelése. El kell ér­nünk az 50 mázsás átlag­termést. A megbetegedések miatti veszteséget 10 szá­zalékra. a jelenleginek fe­lére csökkenteni, az export- képesség fokozása érdeké­ben megfelelő mennyiségű, a követelményeket kielégí­tő minőségű paprikát elő­állítani. Ezen belül első­rendű feladatunk lesz a jobb minőségű, bőtermőbb fajták előállítása. Kidol­gozzuk a megfelelő agro­technikát, növényvédel­met, megoldjuk a gépesí­tést. Eredményeinket igyekszünk bemutatni a termelőknek, annál is in­kább, mert meggyőződé­sünk és tapasztalatunk, hogy keresik, veretik az újat. Legrégibb és pillanat­nyilag is a legszorosabb állandó kapcsolatot a ter­melő üzemekkel a szakta­nácsadás jelenti. Négy év­vel ezelőtt kezdtük, és je­lenleg 12 üzemben 2400 holdon folyik kutatóink irányításával a munka. Cé­lunk a minél magasabb szintű gazdálkodás eléré­se. A helyi sajátosságokat figyelembe véve alakítjuk ki a technológiát, és a ve­tőmagvak előkészítésétől a betakarításig a legmoder­nebb módszereket alkal­mazzuk. Eredményeket csak úgy lehet elérni, ha mindkét oldalon komolyan veszik a munkát. Mi a konkrét üzemi igényeknek megfelelően dolgozuk, ugyanakkor azonban meg­kívánjuk a termelőktől a technológia szigorú betar­tását. Érdekeink végül is azonosak: a minél jobb terméseredmények elérése. A termelők kérésére egyes alkalmakkor is adunk szaktanácsokat. Ilyen esetekben telefonál­nak, vagy bejönnek, hogy valami probléma van, ki­megyünk a helyszínre, megnézzük mit lehet ten­ni. Ezenkívül a fűszerpap­rika termesztésével foglal­kozó üzemek közvetlenül tőlünk szerezhetnek be ve­tőmagot — biztosítjuk a kiváló minőséget, a fajta­azonosságot. A téli idő­szakban pedig diavetítéses előadásokat tartunk köz­ségenként, esetleg üze­menként is. Az új fajták értékét a nagyüzemi kísérletek so­rán próbáljuk ki. Próba- termesztésre több mázsa vetőmagot bocsátunk az üzemek rendelkezésére, bel- és külföldi fajtákat egyaránt. A tapasztalatok szerint hazánkban legin­kább a magyar fajtákra lehet számítani. A jövő évben nagyobb súlyt fektetünk a gépi kí­sérletekre. A paprika rend­kívül munkaigényes nö­vény. Munkaerő pedig köztudomásúlag egyre ke­vesebb lesz a termelőszö­vetkezetekben. 1971-ben nagyüzemi körülmények között próbáljuk ki a Gép­kísérleti- és a Mezőgép­fejlesztő Intézet valamint a Kertészeti Egyetem gép- tani tanszékén kialakított prototípusokat és amennyi­ben beválnak, rövidesen rendelkezésükre is bocsát­juk. Meggyőződésem, hogy a kutatások realizá­lásával, a termelők és az ipar együttes munkájával lehet csak jó eredménye­ket elérni, — hangsúlyozta végezetül dr. Kapeller Ká­roly. D. É. Az őszi munkákat befe­jezték, még a mélyszántás­ból van hátra. A napokban végeztek a kukoricatörés­sel. Elég jó termésük volt. Négyszázötven hold átlagá­ban. 30 mázsa májusi mor­zsolt. A termés zömét gép­pel takarították be, ma­guk szárították. Ennek is köszönhető, hogy időben végeztek. A mezőkön tehát már alig van tennivaló, de a majorokban annál több. A jószág gondozása minden­napi feladat, de emellett folyik a szakosított állat- tenyésztő telep építése. Ez lesz a megye legnagyobb ilyen létesítménye. Sári, Médi, Elza Az elnök, Vámos Ferenc és Klock Mária főállatte­nyésztő, a gazda örömé­vel mutatja az új osztrák­tarka állományt. A TE- RIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével maguk vásárolták Ausz­triában. Értékes tehenek, darabonként 35 ezer forint­ba kerültek. Két legelőnyö­sebb tulajdonságuk: a telt húsformák és a jó tejelő­képesség. Marika, a főállattenyész­tő már név szerint ismeri valamennyit. — Ez itt a Sári, a tejre­korder, naponta több mint 16 litert ad. Amott a Mé­di. Néhány napja 45 kilós, egészséges bocinak adott életet. Mellettem ez Elza. Neki van a legzsírosabb te­je, 5,8 százalékos. Az osztrák-tarka állo­mány csaknem száz darab­ból áll. Kiváló egyedek. Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség szakemberei, akikkel együtt gyönyörkö­dünk a jószágokban, a leg­jobbakat mondják róluk. A garantált tejhozam en­nél az állománynál egye­denként évi 4600 liter, 4,2 százalékos zsírtartalom­mal. A telepet a svéd Alfa— Laval cég automatizált be­rendezéseivel szerelik fel. Minden munkafázist gépe­sítenek. Huszonkétmilliós beruházás Klock Mária a szövetke­zet irodájában megmutat­ja a tervet. MODERN KENTAUR — Itt lesznek az istál­lók. Kétszer kétszázhúszas. Az ellető részt üvegfolyo­só köti össze az állatorvosi szobával. Ez az épület lesz a borjúnevelő. Szivattyú­rendszerrel kerül a tej a két-háromezer literes hű­tőtartályba. Innen szállít­ják el feldolgozásra. Ez utóbbit az iparral együtt­működve végezzük. ' Saját brigádjukkal épít- Ikeznek. Huszonkétmillió iforintba kerül a telep és eddig 8 millió forintot ru­háztak be. Az állomány természetesen tbc-mentes lesz. A szövetkezet fontos tizemága a szarvasmarha­tenyésztés, amit az is bi­zonyít, hogy míg 1969 ja­nuárjában csak 178 tehe­nünk volt, jelenleg eléri a 370-et. A következő évek­ben pedig 600-ra növelik az állományt. i i í l A termelőszövetkezetet is sújtotta az idei rendkí­vüli időjárás, a sok termé­szeti csapás. — A növénytermesztés­ben mintegy 2 millió fo­rint kár keletkezett, há­romszor érte földjeinket jégverés. Negyedszázad óta nem volt ilyen jégkár a vaskúti határban. 270 hol­don belvíz pusztított — panaszkodik az elnök. Biztos alapok A vezetőség a tagság­gal együttműködve, min­den lehetőséget megraga­dott a károk pótlására. — A kieséseket főként az állattenyésztésből pó­toltuk. Nemcsak a szarvas- marha-, hanem a sertéste­nyésztést is fejlesztettük. A hizlalásból sokkal na­gyobb bevételt értünk el a tervezettnél. Az osztrák tehénállománynak köszön­hetően 200 ezer literrel több tejet adunk, mint amennyit előzetesen szán­dékoztunk. A háromnegyed évi mér­legbeszámoló alapján már látják, mire számíthatnak év végére. Ferencz Nándor főköny­velő így nyilatkozik: — Tájékozódásunk sze­rint sikerült pótolnunk a károkat, sőt, valamivel több lesz a bevételünk, mint az elmúlt esztendő­ben. Tavaly 37 millió fo­rint volt a brutto árbevé­tel, az idér 40 millió fo­rint körül lesz. A termelé­si érték az elmúlt eszten­dőben 47 millió forint volt, az idén 50 millióra számí­tunk. Az állattenyésztés te­hát kihúzott bennünket a bajból. Kedvezőbb lesz a részesedési és a fejlesztési alap aránya is. Ezek után nem meglepő, hogy a tagság derűlátó az idei részesedést tekintve. A vaskúti Bácska gazdasá­gi alapjait az idei rendkí­vüli nehéz esztendő sem ingatta meg. K. S. 20 éye a vállalatnál Mire emlékeznek legszívesebben? KILENC — különböző beosztású — és a szakma más-más ágában tevé­kenykedő dolgozóval ab­ból az alkalomból beszél­gettünk, hogy 20 éve van­nak ugyanannál a munka­adónál, jelen esetben a Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál. Széles és roppant színes, változa­tos panoráma alakulna a képek, alkotómunka, élmé­nyek összességéből, amely elbeszéléseikből, egyénen­ként is kirajzolódott. En­nek ábrázolására — egy cikk keretében — nincs mód. De hogy milyen sa­játosak voltak egyenként is ezek az életutak, megérez- hetjük abból is, ha csu­pán az arra a kérdésre adott válaszukat vesszük sz«mügyre; „Mi a legmara­dandóbb emléke erről a két évtizedről; melyik él­ményre gondol talán leg­szívesebben?” — Lássuk „névsor” szerint: BAKÓ BALÁZSNÉ tel­jesítményeiszámoló: — Ha visszagondolok, mennyivel bonyolultabb, nagyobb kö­rültekintést kívánó ma a feladatköröm, mint ami­kor kezdtem. Akkor heten­ként számfejtettünk, hely­ben fizettünk. Ma az egész megyét „behálózza” a hoz­zám tartozó 24—30 mun­kahely, s csak a forgalmi létszámból 150—160 ember keresetszámfejtését inté­zem ... Jóleső tudat, hogy kifogás — komolyabb hi­báért — nem érte munká­mat ... Az aranyfokozatú törzsgárda jelvény, s a szakma kiváló dolgozója kitüntetés talán többet mond erről. De egymagá­ban erőtlen lenne az em­ber. Jól összedolgozuk kolléganőmmel, Wolf Fe- rencnével, ő is hasonló ki­tüntetések birtokosa, s a művezetőkkel. A kölcsönös segítség előfeltétel a mi jó munkánkhoz, hogy az em­berek pontosan kapják kézbe megérdemelt kere­setüket. BODOQLÁRI LAJOS építésvezető: — Amikor — 1968-ban — az Építő­ipar kiváló újítója mi­niszteri kitüntetést meg­kaptam, — a Kecskeméti Konzervgyár kazánházá­nak építésénél alkalmazott korszerűsítésért —, mondtam: Érdemes többet tenni, mint munkaköri kötelességem előír. A társadalom meg­becsülését éreztem az er­kölcsi és anyagi elismerés­ből. Viszont jó kollektíva is kell ahhoz, hogy legyen módja többre törekedni az embernek. Szaktársaim, a szerelők között sok a „20 esztendős” törzsgárdatag. GILIÄN JÁNOS műve­zető: — A Bajai Finom­posztó Gyár fejlesztésében eltöltött 14 esztendőre em­lékszem vissza legszíve- seben. Szinte egy új gyá­rat építettünk ezalatt. A majdnem másfél évtized alatt „benne élve” tapasz­taltam, mit jelent az épí­tőipar közreműködése az ipari beruházások kivitele­zésében ... Élmény? Az 1956-os jegesár a mi csalá­di házunkat is elvitte, de egy éven belül felépítet­tük ... Az építőipar kivá­ló dolgozója 1968-ban let­tem; építőmunkás létemre 1970-ben a könnyűipar ki­váló dolgozója kitüntetésre ? c; pvr] nm f o rf r>f KARDOS SÁNDOR vas­betonszerelő: — Hétszere­sen szocialista a brigádunk Balda Lajos 1956 óta a ve­zetőnk. hasonlóan taaok a brigádban: Deák János, ö. Kovács Ist­ván, Árvái Károly, Fábián Sándor... Jó összeforrott közösségben dolgozni; en­nek is köszönhető, hogy kétszeres kiváló dolgozó vagyok. Jólesik a bizalom is, hogy 1950 óta — mint bizalmihoz, természetes várakozással jönnek: „Sa­nyi bácsi, — intézd el... ” örülök, hogy a műhelybi­zottságban is tehetek szak­társaimért... Felejthetet­len volt, amikor a 20. év­fordulón az emlékplakettet megkaptam. Szép pénzju­talmakat is ugyanakkor ... De nem is az anyagi olda­la hatott meg annyira ... A megbecsülés . Az .. KOHAJDA LÁSZLÓ se­gédmunkás brigád vezető: — Segédmunkásnak is len­ni kell... Velem mindig emberségesen bántak a 20 év alatt, — én sem tudnék másmilyen lenni szaktár­saimmal ... Tizenhármán vagyunk a brigádban. Tíz­szer érdemeltük ki a szo­cialista címet — a kollek­tíva nagyobbik fele az el­ső naptól kezdve együtt -inlcozik. KOVÁCS IMRE kőmű­ves: — Régen volt, 1928 ban, amikor tanonc let­tem, de már előbb is elvitt az apám munkára ... Dol­goztunk, és eltelt a 20 év Nem volt köztünk semmi torzsalkodás, tiszteletben tartottak a munkástár- I sak ... Háromszor kaptam kiváló dolgozó jelvényt... Arra emlékszem, hogy ta­valy kaptam először ju­talmat az „építtetőtői”: 500 forinttal honorálta az OTP, hogy a Széchenyi- városban határidő előtt adtunk át egy lakóhá­zat ... Két hónapja adtam be a nyugdíjpapírokat. A szaktársak kértek, ezt az évet dolgozzam már vé­gig velük ... Rossz lesz megválni a cimboráktól... Majd elcivakodunk otthon a „kiscsibész” unokám­mal ... PREPSZENT AURÉL — funkcionárius: — A szo­cialista brigádmozgalom akkor indult, amikor — 1959-ben — függetlenített szakszervezeti funkcioná­rius lettem. Nyolc brigád kezdte, aztán lett 24, 36, 51, 72, 86, 92, 108, 133 és jelenleg 177 ... Három éven át egy termelőegység küz­dött a szocialista építés munkahelye címért... Ma 25 versenyez... Űj forduló­pont volt az életemben, hogy a mostani vezetőségválasztó taggyűlésen az 1. sz. alap­szervezet titkárává válasz­tottak az elvtársak ... Nem szégyellem bevallani, el­P. SÖRÖS JÓZSEF ács: — Ötödször vagyunk szo­cialista brigád Vad Sándor „vezérlete” alatt. No per­sze. ez csak az új „szériá­ban”, mert azelőtt, más összetételben, szintén sok­szorosan nyertük el a cí­met ... Az idő könnyen el­szaladt. Mindig fiatalokkal — jól éreztem magam. Tisztelettudóak. Ezt a brigádvezető is megkö­veteli. De nem is parancs­ra van ez... Legnagyobb élményem?... Mikor az ellenforradalom után, Kom­lón a bányászoknak épí­tettünk 12 négyemeletes házat... Ott kerestem meg egy félházra valót... Van két unokám. Kis kertem. És 200 galambom. Ez a hobbym. TÄNCZOS JÓZSEF főépí­tésvezető: — Ügy érzem, erőmhöz képest elértem, amit akartam. Apám mel­lett kezdtem az építőipart, és kőműves segédből —let­tem, ami ma vagyok ... Sok-sok létesítmény, lakó­ház után végre 1963-ban épült irányításommal az az OTP-társasház is, amelyben első önálló lakásom meg­kaptam. Előtte anvósomék- nál laktunk, szűkösen ... Egyik fiam gépészmérnök egy új. kecskeméti gyárban, a másik a vállalat ösztön­díjasaként 1971-ben végez főiskolán, s idejön dolgoz­ni... Ezért is mondom: elértem, amit egy ember, egy apa elérhet. Tóth István— ÓDauszk- László— Kun Lajos azt volt amit régi

Next

/
Thumbnails
Contents