Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-31 / 305. szám
Ä. oldal 1970. Aeeemher SI, esBMilBK Navy marha volt szegény Ha én kereskedő volnék, j reszketne tőlem a gyár, amelyik árut ad el nekem, és citeráznának felettes hatóságaim. A gyárnak megmondanám; ilyen vacakot ne küldjön nekem, ezt én nem sózom senkinek a nyakába. Inkább kiírnám a polcra; „X gyártól rendelt áru nem jó, nem vettem át, azért nincs!” A polc üresen marad. A rossz cipőkre nem fognám rá, ha levált a talpa, hogy „rendellenesen” Használták. Nem én. Egyetlen szó nélkül akár ötször is kicserélném, s visszakülde- ném a gyártónak, vitatkozzék ő a meósaival, viseltesse az ócska cipőt azzal, aki kiadta. Az esőköpeny átázott? Vissza a feladónak. Viselje a gyárigaz- gató. Nem jó a konzerv? Vissza. Egyék meg, akik a májat, a tejfölt, a zsírt már a készítéskor úgyis kiették belőle, egyék meg a csináló! a többit, a maradékot is. De főképpen nyissák ki ők, ha tudják. Fut a kép a televízióban; Mi sem egyszerűbb. Visz- szaküldeném és úgy intézném, hogy a futó, vibráló, szemrontó képet az a részleg nézegesse kötelezően, amelyiknek kezéből a drága, de rossz masina hozzám jutott Ha az áruról már az én boltomban derül ki, hogy rossz, megmondanám a vevőnek: uram (asszonyom, kisasszonyom, fiatal barátom), ez vacak. Ne vegye meg. Közölném vele, hogy ami nálam van, használhatatlan. Az asztal lába kijár, a szekrény ajtaja megvetemedett, a re- kamié rugója szúr, a jövő hétre várom, hogy a kre- denc fáján megjelenjenek az első tavaszi rügyek. Ellenben, a szomszéd boltban kap olyan árut, ami nem kis pénzért megfelel jogos igényeinek. Savanyú a tejföl? Már a sofőrrel, vagy a kocsikísérővel megitatnám, ha le merte rakni. Vagy kiönteném az utcára és az ott ékeskedő foltja mellé egy cédulát tűznék ezzel a szöveggel; „Kiöntöttem. Savanyú. Romlott. Hamisított (Nem kívánt törlendő.) Amint látják, ha én kereskedő volnék, szigorú, de igazságos kereskedő volnék. Lehet, hogy napjaim jó részét üres polcok előtt unatkozva tölteném, de nem eSne folt kereskedői becsületemen. Árum alig volna. de becsületem dicsfényként sugározná körül homlokom, s mi több kell ennél egy kereskedőnek, egy Embernek. A becsület. Csak az legyen sértetlen. Tudom, kereskedői karrierem rövid volna, és vonala meredeken lefelé hulló. Tudom, hogy hamarosan elmegyógyintézetben végezném és megütöttem a főnyereményt, ha útkapa- róként tengethetem tovább életem. Mégis az a vigaszom, hogy majdan koporsóba zárva, a Kereskedők Egyesületének főtitkára eme szavakat ejti sírgödröm felett: — .Pályatársunk körültekintő, remek kereskedő volt. legyen neki köny- nyű a föld.” De nem könv- nyű, mert a vevők küldöttségének titkára ezt súgja szomszédjának: ..Nagy marha volt szegény megboldogult, de nerh sokat értett a kereskedelemhez, de ha így esett, most már isten nyugtassa.” —K— Az a Azt hiszem, allergiás vagyok. A lexikon szerint az allergia; embernél vagy állatnál bizonyos (lélegzéssel, táplálkozással, oltással stb.) a szervezetbe került anyagokkal szemben megnyilvánuló fokozott alkati érzékenység. Tapasztalataim szerint azonban fülön keresztül, hallás útján is lehet valaki allergiás. Mert, ha én azt hallom, hogy „pénz”, azonnal alkatilag érzékeny leszek. Van. aki a szénától náthát kap, én a „pénz” szóra ideges, türelmetlen, veszekedős leszek, az arcomon megfagy a mosoly és az ajkamon elhervad a nóta. Tessék mondani, súlyos ez? Már annyiszor kértem a feleségemet, hivatkozva fokozottabb alkati érzékenységemre, ne ejtse ki előttem azt a szót, hogy „pénz” — ha nem akarja, hogy ideges, türelmetlen és veszekedős legyek. Juszt is mondja Nincs tekintettel rám. Ha angolul mondják ki előttem, hogy „pénz”; „money” vagy németül: „geld”, akkor aránylag még nyugodt vagyok, csak a bal szemem kezd el hunyorogni. Teljesen nyugodt vagyok viszont, ha ezeket a szavakat hallom: szagosbükköny, hód, tutaj, kemence, hárfa, szelence, kútágas, gorilla, hokkedli, jegenye, nyenye- re, túró, cséve, Vécsés, spinét, alkonypír, főkötő, haj- cihő, monguz és tatvitorla. Ha viszont azt hallom, hogy „pénz”, recsegni kezd valami a fejemben, itt jobb oldalt, fenn, balra, lenn, a torkom kiszárad, a gyomromon nyomást érzek és a füleim majd kiugranak a helyükből. Tessék mondani súlyos ez? Ószintén mondom; boldogan élek a feleségemmel, s ha veszekszünk is néha- néha, mindig csak a „pénz” miatt. Emiatt a vacak, négybetűs szó miatt. Hát nem borza sztó? A „szagosbükköny” miatt még sohasem veszekedtünk a feleségemmel. A „tatvitorla” miatt még sohasem csapdosta az ajtókat. A „hárfa” miatt még sohasem akart visszamenni a mamájához. „Vecsés” miatt se. Ha azt mondom neki; nincs hódom — arcizma se rándult. Ha azt mondtam; nem adok jegenyét! — nevetett. Ha azt mondtam: kellene egy kis cséve nekem — az ölébe ültetett és megsimogatta a fejem. Hát kérdem én; miért kell mindig a „pénz”-ről beszélni, amikor annyi szép szó van a magyar nyelvben: bazsarózsa, harmat- csepp. vegyszer, napraforgó, cink, ügyvédi munkaközösség, szájtáti, hangár, lepke... hogy csak néhányat említsek... Mi már otthon nem beszélünk a pénzről. — Mi újság, édes? — kérdeztem minap, midőn hazajöttem — Semmi, drágám — mondta a - feleségem. — Holnap be kell fizetnünk a telefont... — Fizesd be, édes — mondtam én. — Jó pofa vagy! — mondta a feleségem. — Miből? Nincs egy árva harmatcseppem se!... — Na ne viccelj, édes — mondtam én. — Tegnap még volt bazsarózsád! — Tegnap! Hol van az már, drágám! — mondta a feleségem — Ma rengeteg lepkét kellett kiadnom. Néha magam se értem, de úgy repül a lepke, hogy az fantasztikus! — Szóval már egy har- matcsepped sincs?! — kiáltottam. — Gyönyörű, mondhatom! Te két kézzel szórod a bazsarózsát! — Én? — rikoltotta a feleségem. — Ezt te mered mondani nekem? Te, aki... Nem bírtam tovább. A fejemhez kaptam és azt ordítottam: — Azt hiszed, lopom én a bazsarózsát? Ügy látszik a lepkére, a harmatcseppre, a bazsarózsára is érzékeny vagyok. Mikes György ÉJFÉLKOR A házigazda a villanykapcsolóhoz osont, gyors mozdulattal lekattintotta és belerikoltott a sötétbe; Boldog új évet! Pillanatnyi áhitatos csönd után kitört a szokásos hangzavar: Éljen! Szabad a csók! így és hasonlóképp hnrrogták le az okvetetlenke- dót a szellemes vendégek. — Engedelmet, mégis., .! erélyesedéit a lárma fölé Precíz hangja, s miközben gyufát lobbantva a kapcsolóhoz lépett és újra fényt varázsolt a szobára. 2/ íofraAt Az egyéni megnyilvánulásoknak ebbe a kavargásába egyszer csak váratlanul közé recsegett kimérten, józanul Precíz Péter: — Engedelmet, hölgyeim és uraim, de még három perc hátra van! — Azon ne múljék! — Kicsire nem nézünk! ERŐFÖLÉNY ÚJ MUNKAHE ÜGYINTÉZÉS A múlt hó közepén hozzájárulással beléptem a Húsklopfoló Gyárba. Kérgest főosztályvezető karon ragadott, és pár szó kíséretében átnyújtott egy simára nyalt frizurája, klottköpe- nyes férfinak: — Bemutatom önnek az új kollégáját. Ismertesse meg a belső rendünkkel, legyen segítségére a munkájában — mondta Kérgest, és barátságos biccentés után eltűnt. — Ez lesz az íróasztala — mutatott kartársam egy dióbarna alkalmatosságra. — Az első fiókban találja az anyagkiutalási listákat. Közvetlen alatta disznósajt van és hónaposretek. Még az elődje hagyta ott. Ebbe a főkönyvbe kell beiktatni három másolattal a havi f ketekávé-fogyasztást. Szereti a feketekávét? — Nagyon — bólintottam. — Akkor majd remekül megértik egymást Jolánka ‘kolléganővel, ö a legjobb kávéfőző a szobában. — Ha egy munkás bejön anyagkiutalásért, akkor mi a teendő? — kérdeztem kíváncsian. — Mélyen az illető szemébe néz, és átküldi Gort- vai kollégához. Gortvainak jmajd később mulatom be. Vele szoktunk délelőtt bar- kochbázni a könyvelésben. Tud barkochbázni? — Az előző munkahelyemen mással foglalkoztunk ... — Majd beletanítom — intett jóakaratúan. — Szokott telefonálni? — Olykor. — Ha telefonálni akar, akkor lemegy a földszintre, a bérelszámoló mellett van egy kitömött rénszarvas, ott balra kanyarodik, és egyenesen kijut az utcára. A szomszédos eszpresszóban kitűnő telefonkészülék található és friss túrós. Az ebédidő déli tizenkettőtől fél egyig tart. Ha visszafelé a padlásfeljárón jön, ak- | kor háromnegyed egy is j lesz, míg visszatér a szobába. \ — Mégis mi lesz a mun- ífcám? — érdeklődtem. — Az első időben figyelni kell, nem jön-e valaki i a folyosón. Ha közelednek, \nem érhet bennünket meglepetés. — Egy ilyen nagy üzemben mégis akadhat néha \valami sürgős elintézniva- ! tó — jegyeztem meg tisztelettel. \ — Ha sürgős elintéznivalója van, a folyosón jobb- I ra a harmadik ajtó. Egyébéként a mosdóba délelőtt tizenegy órakor gyönyörűen besüt a nap. Ha kinéz az obiakon, a budai hegyek lankáit látja, — suttogott ábrándosán és megkérdezne: — Szereti a természetet? j — Szeretem. ! — Remélem, jól fogja. érezni magát nálunk. Tudja, egész rendes hely ez az Iüzem, csak egy baj van — jegyezte meg kissé kese- I rüen. — Mi a baj? — kérdeztem. \ — Az ember agyon gür- \cöli magát. és akkor elsején a pofájába vágnak iczerötszáz forintot! Galambos Szilveszter BÚÉK megállt ott. az ajtó mellett és fejét kicsit féloldalt hajtva, ernígy szónokolt: — Engedelmet kérek, de meg kell, hogy értsetek. Én ugyanis elhatároztam, ennek a szép kerek hetvenes évnek első pillanatában, vagyis pontban nulla óra nulla perckor új életet kezdek. Épp ezért nem közömbös számomra, hogy ide, vagy oda két-három perc. Javaslom tehát, hogy hívjuk föl a pontos időjelzést, s az ott elhangzott közlés szerint rögzítsük óránkat, majd... — Mire vártok? — jött át a másik szobából a hó- ziaszony hangja, majd utána személyesen ő maga is. — Már rég elmúlt éjfél, így járnak azok, akik nem nézik a televíziót! — Ez az én formám! — sóhajtott föl Precíz. — Ezért nem tudok én soha új életet kezdeni, mert mindig elmulasztom a nulla óra nulla percet. Sólyom László NEM MŰKÖDIK nr 1 L II Soo s^Moöí1 IJ I ifi " O*- Idióta! (A Wochen presse karikatúrája) A DOBOS oj (A stem karikatúrája)
