Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

«. oldal mo. december IS, pftrtdi Szövetkezeti húsüzem A megyeszékhely és a kecskeméti járás jobb hús­ellátása érdekében egy évvel ezelőtt — 1970. ja­nuár 1-én — hívta életre a városföldi Dózsa Ter­melőszövetkezet vezetősé­ge új melléküzemágát, a húsüzemet. Az üzem ter­mékei közvetlenül a kis­kereskedelembe — a Bács- Kiskun megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vál­lalat üzleteibe — illetve a szövetkezet Szolnoki úton levő Erdőcsárdájába kerülnek. A négy szakképzett hen­tessel és hat betanított munkással dolgozó húsfel­Első titkár elvtárs jelentem,. Kunfehértón tulajdon­képpen egy Villámlátoga­táson találkozott első íz­ben a megyei munkásőrség alpar.ancsnokaival dr. Ro- mány Pál, a megyei párt- bizottság első titkára. Test­vérmegyénk, Krím küldöt­tei is ekkor gyűjthettek először tapasztalatot mun­kásőreink tevékenységéről, kiképzési módszereikről, feladataik példás ellátásá­ról. A Jurij Alekszandro- vics Hlinov elvtárs vezette szovjet delegációt és dr. Romany Pál elvtársat, dr. Cserháti László, a mun­kásőrség megyei parancs­noka fogadta, majd egy ká­véi. Az idő túlságosan rö­vid volt, s az előadást fél­beszakítva a megyei párt­tem arról, hogy itt komoly, felelősségteljes munka fo­lyik. Az a kérésem, hogy az dolgozóban összehangol- tonapolitikai foglalkozásra tan folyik a munka. Az üzem épületét zárt kifutó köti össze a sertésólakkal. Ottjártunkkor már elké­szült a kisüzem méretei­hez szükséges hűtőkamra, és már használták a ser­tések lesziirása előtt az elektromos árammal mű­ködő, nagyméretű harapó­fogóra emlékeztető bódító szerszámot. Az üzemben naponta 8—10 sertést dolgoznak fel töltelékáruvá, illetve tőkehússá — ez a szám évente eléri a 2000—2500 darabot. S. K. kísérte el a magas rangú vendégeket. A foglalkozást vezető Zelles Sándor, kecskeméti egységparancsnok vezény­szavára egyszerre ugrottak fel munkásőreink. — Első titkár elvtárs je­lentem, a foglalkozás tár­gya a NATO katonapoliti­kai szervezete és céljai... Romány elvtárs vendége­inkkel együtt beült a pád­ba, s figyelmesen hallgatta az előadó fejtegetéseit, a hozzászólásokat. Láthatóan j elégedett volt mindkettő A megérkezés pillanatai. Dr Cserháti László, a me­gyei munkásőrség parancsnoka mellett dr. Romány Pál első titkár, balra tőle Lidia Matvejevna Ku- zenko és Jurij Alekszandrovics Hlinov. bizottság első titkára a kö­vetkezőket mondta: — Nagyon örülök annak, hogy találkozhattam a me­gyei munkásőrség parancs­nokaival. A rendelkezésre álló idő alatt meggyőződ­iához 'sag Dante hatalmas műve, az Isteni színjáték bizonyít­ja, hogy a pokol képeit, a szén sütéseket hatásosabban rouyy u. /veheti/, u, it-u-t-ctoiyou/L'c/u./c ( • ii_'. tudja rögzíteni a toll, mint a feltételezett paradicsomi e*>e' boldogságot. Vjabb érvet szolgáltat ehhez az állításhoz az idei pusztító árvíz visszhangja. A tragédiákról szóló tudósítások élményszerűbbre sikerültek azoknál, ame­összezái-t szárnyakkal vad- galamb gubbasztott — akárcsak a dermedtség Idős Molnár Klára ie­lyek a veszély elmúlta után születtek. Pedig a nagyobb vele ^ a gyár szakszerveze- dolog az ország összefogási volt, hogy segítség jusson a bajbajutottaknak. Kj ne emlékezne mä- tunk matrac nélkül” — jus Íz—13-ra, az árvíz olvasható a levélben, kezdetére. A kirobbant fé- Ugyancsak érzékelhető, leimet és szenvedélyeket pontos adatok egy ke- a közös sgúeniakarás esíl- gyetlen helyzetről, lapította, s fél év eltel­tevei az eseményeket már --------------------­j óval In mér leüt) hangon rogiaihatjuk össze. Szinte ti bizottsági titkárának, Hódi Lászlónénak a kezé­be jut, aki ismerteti a kérést. Az üzemben ek­korra két szabad szombat­jukon és két vasárnapon dolgoztak már a munkás- nők, hogy hozzájárulja­nak a nemzeti jövedelem egyszázalékos növelésé­hez. Sorra behozzák az szb-irodába a Kishódosra Kishódos a román határ szánt tárgyakat is. Végül a történetírók visszafogott közvetlen közelében a két lepedő, három párna- stílusaoan fogalmazódnak Szamos és Tisza szögé- huzat, négy torulkozo, hat a beszámolók arról a 48 ben fekszik, a Túr folyó tányér egy bőrkabát és — óráról, amikor több mint partján. Az ár elvonulásé- a műhelyek termékéként százmillimélernyi csapa- val nem szűntek meg a — n« fehérneműk tor- dék hullott a Tisza felső szenvedések. A táj sokáig nyosulnak a szekrényben, szakaszának vízgyűjtőmé- valamiféle irgalmatlan A tű* dolgozói pénzt ad­„természeti tisztogatás” nak. képét mutatta. A föld még Hódi Lászlőné elindul- nyáron is szinte kocso- hat a csomaggal — Mar- nyásan képlékeny volt ton Sándoménak, a Ko­sok helyütt, a területet marov szocialista brigád nehéz iszapba burkolta az vezetőjének ég Golupkov áradás. Ablakkeretek, el- Jánosné műheiytitkámak a deneéjére. A folyók viz- szintje 4—5 méterrel hir­telen megemelkedett. 90 ezer holdat borított el a víz a Tisza és á Túr, to­vábbá a Szamos és a kellett teljesen vagy rész­ben kiüríteni. A termé­szeti csapás körülbelül 3,3 milliárd forintjába ke­rült az országnak. Kraszna között. A követ- . kezmény: 48 községet és sodort bútordarabok, üres kíséretében — a helyszín négy tanyasi települést kosarak feneklettek meg. re. A Szabolcs-Szatmár Hajótörést szenvedett tár- megyei községbe ötórás gyak a szárazíöldön. És autóút után érkeznek meg. törést szenvedett életek A három Idős nötestvért a faluban. Az összedőlt találják otthon, Molnár vályogházak úgy púpo- Klára a konyhában ebé- sodtak, mint torz sírdom- det főz. A háziak nem----------- ------■— bök. A szükséglakások akarnak kifogyni a hálál­por táján összetákolt kodó szavakból és almá­Ezek a tények. Ahogy padokon magukba roskadt val kínálják a gyár kül- tény az is, hogy szeptem- öregek ültek leeresztett, dötteit. bér elején levelet kapott ökölbe kulcsolt kézzel. A kecskeméti üzem há- a Habselyem Kötöttáru- Mindenfelől békák breke- rom dolgozója fölkeresi a gyár kecskeméti gyáregy- gése hallatszott A mé- tanács vb-titkárát Is, akj- sége. A boríték — első lyebb fekvésű réteken ol- hók az ajánlatára másik pillantásra megállapítha- dalra dőlve lapult a sás, két családhoz nyitnak be í- — különbözik a hiva- amit a talajhoz nyomott — kabátokat, gyermekhol- tólos küldeményektől. A a víz sodra. Egy lomb- mit és cipőket ajándé- koekás irkalapra rótt so- nélküli fatörzs csúcsán kozva, rok arról tudósítanak, hogy az aláíró — id. Mol­nár Klára, Kishódos, Fő utca 105. — családjával együtt árvízkárosult és közvetlen segítséget kér a vállalattóL Az asszony beszámol róla, hogy ő ma­ga idős, 68 éves munka­< Epi ' í>lm.ú Egyszerű történet, ugye? Sok hasonló esett meg az elmúlt hónapokban. Igaz, a felépült és elfoglalt házak, az állami kölcsönök, az ajándékküldemények, szemé­lyi holmik önmagukban nem jelentik a boldogságot. De alapot szolgáltatnak hozzá. És Csengeren, Tunyog- - matolcson, Kishódoson vagy akár másutt megtanulták irpn+fien A csaíácí ^Hz becsülni az emberek az élet apró csodáit: a meleg tagból áll ketten vízügyi plédet> az árvíz sújtotta vidékre újból odaköltöző ’ hárman fiatal- > zugaimat dolgozók, korúak. „Semmink sem maradt. Vaságyra piarad­Halász Ferenc itt tanultakat eredményesen hasznosítsák otthon, alegy­ségeiknél. a munkásőrök kiképzésénél. Az önök te­vékenységét nagy figye­lemmel szemléljük. A párt­ért, társadalmunkért tett önzetlen odaadásukat tisz­telet és szerete övezi. Kívá­nom, hogy sok évig legye­nek ilyen aktívak, tegye­nek meg mindent a mun­káshatalom megőrzése ér­dekében. Jurij Alekszandrovics Hlinov köszöntötte ezután munkásőreinket. — Az a tény, hogy itt lehetünk önök között, már önmagában is öröm. Cser­háti elvtárstól tudtuk meg, hogy a megyében a mun­kásőrség tagjainak több mint nyolcvan százaléka tagja a Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak, s nem­csak a hátország védelmi feladatait látja el, de részt vesznek a közrend, közbiz­tonság megőrzésében, az elemi csapások kárvallottai­nak megsegítésében is. Örömünkre szolgál, hogy a munkásőrségbe önként je­lentkező fiatalokat úgy ne­velik. tanítják, hogy azok méltók legyenek a pártba való felvételre. Tapasztala­taink nagyon kedvezőek, az ilyen találkozások segítik a két nép barátságának szo­rosabbra fűzését. Végezetül engedjék meg, hogy egy önökre nagyon is jellemző mondattal búcsúzzak: a nép érdekében tenni nagy­szerű, kommunista feladat. A vendégek már régen elmentek, ám a parancs­noki továbbképzésen részt vevő munkásőrök egyre csak erről a látogatásról beszélgettek. Kimondhatat­lanul is érződöttt: a megyei pártbizottság első titkárá­nak, a krími delegáció ve­zetőjének szavai további lelkes munkára ösztönzik legfiatalabb fegyveres tes­tületünk parancsnokait. Gémes Gábor NAPKÖZ BÉN Mennyiért érdemes? Országszerte késedel­met szenvedett ez év őszén a kukorica beta­karítása. Termelőszövet­kezeteink mindent elkö­vettek, hogy a lemaradást legjobb tehetségük sze­rint, a rendelkezésre álló munkaerőt minél telje­sebb mértékben mozgó­sítva, kipótolják. Amit egyébként az alábbiakban elmondunk, nem egye­di tünet, épp ezért hall­gatjuk el az érintett ter­melőszövetkezet nevét is. A kukorica betakarítá­sához nem állt rendelke­zésükre a kifejezetten erre a célra szolgáló gép. A meglevő gabonakom­bájnokat látták el adap­terrel. Sajnos, rengeteg géphiba akadt, és mivel a termőterület a központ­tól jó tíz kilométerre van, az alkatrészek pótlása is ’tetemes gondot okozott. A vezetőség ezért a kézi szedés mellett volt kény­telen dönteni. S a baj itt kezdődött... A tagság egy része ugyanis zúgolódni kezdett, kevesellte az anyagi ré­szesedést. Hogy méltat­lankodásuk mennyiben volt jogos, lássuk a tény­állást. Azok, akik a tennivaló­ban részt vettek, általá­ban reggel 8 óra körül fogtak a munkához, amelynek első szakasza — a reggeli komótos* * elköl­tése volt. (A gyors étke­zés, tudnivaló, egészségte­len ...) Lényegében dél­előtt 9-től délután 3-ig dolgoztak, de közben egy­órás ebédszünetet tartot­tak. (Természetesen ez is jogos!) Szó ami szó, ösz- szesen öt órát dolgoztak napjában a szedésnél, s ezért járt nekik 150 fo­rint. A vonakodók viszont azzal érveltek, hogy ezért a pénzért nem érdemes... Legutóbb a pártkong­resszuson egyszerű, talán tréfás hangvételbe bur­kolt, de nagyon-nagyon elgondolkoztató szavak hangzottak el a munka- fegyelemről, a munkaidő jobb kihasználásáról. Az említett — a 150 forintos napszámot keveslő — tsz- gazdákról beszélgetve e té­zisek ismeretében, a veze­tők egyike (abban a köz­ségben, amelynek a nevét nem említettük) keserűen jegyezte meg: — Ha ez sem elég, miért mennek oda, ahol — még ennyit sem kapnak! Tudjuk — ők is tudják —*- nem ez a megoldás. De azért valamennyien, köztük azok, akik más kö­zös gazdaságokban val­lanak hasonló elvet, gon­dolkozzanak el azon: ha 30 forintos órabérért nem... — hát akkor mennyiért érdemes?! —a —r Jövőre vizsgásnak a gázszerelők A gázfűtés térhódítása megkövetelte a szolgáltató ipartól, ezen belül a kis­ipartól is a gázvezetékek és készülékek javítására váró felkészülést. A KIOSZ he­lyi csoportja kihasználva azt a lehetőséget, hogy akik egy szakmában mesterle­véllel rendelkeznek, azok előzetes gyakorlat nélkül szerezhetnek újabbat — már 1968-ban megkezdte az átképzést. Az akkor ren­dezett 60 és 24 órás tanfo­lyamok résztvevői elsősor­ban a lakatosok és vízve­zeték-szerelők közül kerül­tek ki. Ezt az oktatást az idén augusztusban még egy húszórás tanfolyammal egészítették ki. Az előadá­sok hallgatói a jövő év el­ső hónapjaiban tesznek mestervizsgát. Ennek sike­rétől függően tíz-tizenkét szakemberrel gyarapodik a gázszerelők száma. Sikerrel zárult az úttö­rőknek az árvíz károsult is­kolák felszerelésének Ki­egészítéséért az árvíz súj­totta területen működő út­törőcsapatok felszerelésé­nek pótlásáért és a pajtá­sok egyéni megsegítéséért indított akciója. A Pest— Bács—Nógrád megyei MÉH telepeire összesen 455 ezer forint értékű hulladékot gyűjtöttek. Ebből a Bács megyei gyerekek — nem végleges értékelésként — 103 ezer forint értékben járultak hozzá a mozga­lom sikeréhez. A pénz 235 ezer kiló vas, 67 ezer kiló papír és 30 ezer kiló rongy ellenértékéből gyűlt össze. A részletes eredményekről még tájékoztatunk benne­teket, addig is szeretettél köszöntjük a mozgalomban részt vevő csapatokat, paj­tásokat • Kiss György, a bácssző­lősi úttörőtanács titkára arról tudósított hogy részt vettek a kiskunhalasi já­rási-városi sakkversenyen. A négy bácsszőlősi úttörő harmadik, illetve hatodik, hetedik és nyolcadik he­lyen végzett „Fegyelmi bizottságot ala­kítottak a helvécia-fekete- erdei úttörőcsapat tagjai. Négy pajtás — Túri Kata­lin, Pörge Valéria, Oláh György és Szmolenszky István, valamint az iskola igazgatója, Garai Zoltánná és a csapatvezető Hollman Péterné alkotja a bizott­ságot Azokat a gyerekeket, akik nem úttörőkhöz mél­tóan viselkednek, a bizott­ság elé állítják. A pajtá­sok azt szeretnék — fejezi be levelét Vezsenyi Ilonka csapatkrónikás —, ha a fegyelmi bizottságnak na­gyon ritkán kellene össze­ülnie. Első alkalommal küldött tudósítást a lászlófalvai út­törőcsapat őrsvezetője, Var­ga Julianna. Jól sikerült Télapó-ünnepségről számol be, melyet a községi kul- túrházban rendeztek a kis­dobosok számára. Most a december 20-án sorra ke­rülő fenyőünnepélyre ké­szülnék, melyet egy klub­délután keretében kíván­nak megtartani. Kedves úttörő-események­ről ír Kern Zsuzsi és Fe­kete Szilvia is. Levelükből azonban nem derül ki, hon­nan küldték híradásukat. Erről pajtások, ne feled­kezzetek meg máskor! Szoboszlai Zsolt herceg­szántói úttörőtudósítónik is Télapó-ünnepségről szá­molt be. Az ő csapatukban az úttörők ajándékokat ké­szítettek a kisdobosoknak, akik viszonzásképpen szép Télapó-dalokat énekéltek az ünnepélyeik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents