Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-16 / 294. szám
\ 8. oldal 1970. december 18, surd* Kicsivel mindig többet Azon a sokáig emlékezetes héten, amikor estéről estére, a tv-készülékek elé telepedve tulajdonképpen egész népünk közvetlen részese lehetett a párt X. kongresszusának, nagyon sokszor elhangzott a jóleső megállapítás: Lám, a mi gondolatainkat, véleményünket, javaslatainkat öntik szavakba a felszólalók, az előadók...! Így volt ez a Kecskeméti Városi Tanács V. B. apparátusának kommunistái körében is, akik néhányszor kollektiven telepedtek az óriás méretűvé bővült kongresszusi teremben — a tv képernyője elé. Azóta is mindennapos beszédtéma közöttük, hogy milyen izgalmas volt követni, miként igazolta visz- sza a kongresszus az irányelvek pártcsoportonkénti vitája során elhangzott vélemények, törekvések, javaslatok helyességét. Pár napja, egyik futó találkozásunkkor Mócza Imre, a tanácsi pártalap- szervezet titkára tett ezekről említést, akaratlanul is kínálva a témát, amikor megjegyezte: Tény, hogy felpezsdítő visszaigazolás volt! Mert ennyire, ilyen kézzelfoghatóan, mint ahogyan az a kongresszus határozataiból kisugárzik, talán még nem érzékelhettük, milyen óriási jelentőségű az egész párttagság cselekvő részvétele a párt politikájának formálásában. Nem véletlen tehát, hogy röviddel később a beszélgetés folytatását kérve, kopogtattam Mócza elvtárs irodájába. S ő máris kezeügyébe véve a szekrényben őrzött újságpéldányokat — kongresszusi tudósításokat —, szemmel láthatóan örömmel kezdte: — Valahányszor előve- zsem például Biszku Béla elvtárs beszédét, vagy a kongresszusi határozatot, újra meg újra megelevenednek előttem azok a nagyon őszinte, felelősségteljes és nem utolsósorban eleven viták, amelyek hónapokkal ezelőtt a.lapszer- vezetünk pártcsoportjaiban folytak. Szinte nem maradt a tanácsi, az államigazgatási munkának olyan részterülete. amelyről ezeken szó ne esett volna. A legsokoldalúbban talán az állami élet demokratizmusának tovább fejlődésével összefüggő kérdéseket boncolgatták a párt- csoport tagjai. Felvetődött például, hogy a lakosság legszélesebb tömegeivel való eleven, alkotó kapcsolattartáshoz elegendő-e maga a tanácsi testület, illetve annak választott bizottságai ? A vélemények összegezésekor egyértelmű következtetésre jutottak a pártszervezet tagjai: Nem, korántsem elegendő! Az lenne az igazi, ha minden tanácsi állandó bizottság jelentősen kibővítené a ta- nácsadók. javaslattevők és bírálók, egyszóval az alkotók körét a lakosságból. E gondolattal szoros összefüggésben kerültek szóba a szakigazgatási apparátus szakmai felkészültségével kapcsolatos kérdések, követelmények. Abból indultak ki a pártcsoportok kommunistái, hogy a lakosság bizalmát élvező tanácstagok feltétlenül önzetlen harcosai a közügyeknek, de nem biztos, hogy ugyanakkor szakértők is a közigazgatási munkában. Ez a tény pedig sokszor aláhúzza a tanácsi dolgozók felkészültségének fontosságát. Jó határozathozatal előfeltétele a döntés alapos előkészítése. Nagy szakértelemre elsősorban itt van szükség. Ha pedig a tanácsi szakosztályok minden fontos döntést megelőzően több alternatívát dolgoznak ki, több tervezetet terjesztenek elő, a lakosság feltétlenül kiválasztja majd a legjobbat. Csakis ilyen módszerrel, a szinte személy szerinti érdekeltséggel érhető el, hogy a megyeszékhely és minden település lakossága cselekvő részese legyen a közügyek formálásának. — Azt említettem találkozásunkkor, hogy a kongresszus visszaigazolta e beszélgetéseinket, törekvéseinket. íme, itt van — hajtotta szét Mócza Imre az egyik újságpéldányt, s máris idézett Biszku elvtárs szavaiból: „Annál erősebb a rendszerünk, minél többen, minél cselek- vőbben vesznek részt célkitűzéseink meghatározásában és megvalósításában, minél többen érzik a MOSZKVA Két szomszédasszony beszélget: — Miért kiabált Alek- szandr Alekszendrovics tegnap annyira a feleségére? — Mert Olga Fjodor óvna nem akarta megmondani, mire költötte a pénzt. — És miért ordított ma úgy, mint a sakál? — Mert az asszony megmondta, hogy mire költötte..,. MILANO Lakásszentelő után két barátnő elbúcsúzik a háziaktól, az ismert orvosék- töl, s egyikük már a lépcsőházban töpreng: közügyet saját ügyüknek ...” Aztán a szakszerűség és a demokratizmus szerves összetartozásáról szóló fejezet. Ebből is kicseng egyebek között a döntések alternatív előkészítésének fontossága. Még inkább idézhetném a kongresszus határozatának harmadik fejezetét, amely az államélet és a demokratizmus fejlesztésének feladatait szabja meg. Szinte tudományosan tömören, de mindennapi munkánk minden területére vonatkozóan. Alapszervezetfink tagjai gyakran előveszik a határozatot. S a mindennapi munkánk közben egyre tudatosabban, mintegy egymást nevelve, sokszor ejtünk szót a feladatokról. Mint párttitkár pedig, talán ennek a felpezsdülés- nek, s az önmagunkkal szemben támasztott követelménynek és egyre gyakoribb érvényesülésének örülök a legjobban. Ezt a követelményt a napokban tartott szakszervezeti vezetőségválasztásunkkor is í gy fogalmaztuk meg: Az ügyintézésben egy kicsivel mindig többet, mint a szorosan vett munkaköri kötelesség. P. I. — De szereném tudni, Marcella, mit fizetett Vittorio doktor azokért a rémes székekért! — Melyik székekre gondolsz, kedves Annie? — Tudod, drágám, amelyeket olyan elragadónak találtam... PÁRIZS Maurice nagyon szégyenlős természetű. Ezért azután éppen fél évébe kerül, míg végre elhatározza, hogy megkéri az ugyancsak rettentően szégyenlős Y vette kezét. — Kedves monsieur — szólal mea szigorúan a jöAz egri borok védelmében t'jabb beruházást valósítottak meg a Magj’ar Állami Pincegazdaság egri, tavaly korszerűsített vasútállomás melletti pincészetében: négyezer hektoliteres, izotermikus tartálysort építettek fel. Idekerül kb.: 10 nap időtartamra az a bormeny- nyiség, amelyet előzőleg a hoz átartoző, NDK-ből vásárolt pasztőröző berendezésen vezettek át. Az effajta fizikai borke- zeles a legmodernebb a mai borászatban, segítségével mos- toha raktározási körülmények között is stabillá, azaz palack- allóvá válik a bor anélkül, hogy ize megváltozna. Képünkön: üzemben az NDK gyártmányú lemczpasztőr-berendezés. (MTI-foto — Kunkovács László felv. — KS) T réfa-kaleidoszkóp Hozzászólás a Petőfi Népe cikkéhez m Es a fiatalok? Kedves ,,-th -n”! Csak „üdvözölni” tudom cikkét, amelyben felháborodik egy özvegyasszony „jóakaratán’’ és „segítőkészségén”, amit az illető csekély 100 ezerért felkínál. De nemcsak a viszonylag tisztességesen kereső munkás — havi 2000-ből — képtelen ennyi, vagy akár kevesebb pénzt összegyűjteni, hanem a fiatal családok jelentékeny többsége is. És az a munkás talán már lakik is valahol, ahol szociális körülményei alig, vagy semmivel sem maradnak el a nagy átlagtól. Igen nemes és figyelemre méltó az ön felháborodása. Ám én mindenáron a fiatalok helyzetének ki- látástalanságáról szeretnék előtérben hallani és olvasni, aminek következtébén— talán — intézkedés születik annak javítására. Azt hiszem, abban megegyezik a véleményünk, hogy aki nem örököl, nem nyer, sőt, még szülei anyagi helyzete is lehetetlenné teszi az ilyen és effajta támogatást (azokról ne beszéljünk most, akik kisebb-nagyobb horoggal a tilosban horgásznak), az lakásügyben ne is kereskedjen. Azt hiszem, már az eddigiekből is kitalálta, hogy fiatal vagyok, egészen pontosan 23 éves. Albérletben lakom havi 600 Ft-ért, — hathónapos kisfiámmal és a feleségemmel. Minden — lakbérfizetés után fennmaradó — pénzünket nagyon gondosan összerakva, pontosan annyi van, amennyi éppen kell, — egy forinttal se több. A lakáshivatalban megnyugtattak, hogy van még időm megpróbálni a gyűjtést, mert 1975 előtt úgysem tudják kielégíteni jogos lakásigényemet (a szövetkezeti lakásállományból). Van, illetve volna még egy lehetőség, az OTP-lakás. Na, dehát... Gondoljunk csak a Szabadság tér 6. számú ház értékesítésénél emlegetett összegekre. (Űj, mondjuk kétszobás OTP-lakás esetében 100 ezer forint készpénzen alul aligha állnak szóba az emberrel). Mégegyszer: csak tisztelettel tudok gondolni indulatára a „100 ezer forintos jóakarat” esetében. Legalább írunk már arról is, hogy felháborító az ilyen — harácsolás. Bízhatom abban, hogy fiam társadalma már mentes lesz az effajta erkölcstelen igyekvéstöl. Arra is lehet reményem, hogy addigra sokat bepótolunk a lakásépítésben — régebben elkövetett mulasztásainkból. MEGJEGYZÉS: Talán utolsó mondatának gondolatánál folytassuk. Tapasztalhatta, hány alkalommal ismerték el tárgyilagosan országos vezetői szinten is, hogy tízegynéhány évvel ezelőtti időközben voltak komoly mulasztások a lakásépítkezések fontossági sorrendjének megítélésében, a programok és az igények közötti távolság figyelmen kívül hagyásában. Országgyűléstől magas pártfórumokig sokszor elhangzott, milyen nehéz utolérni magunkat. Azt sem tagadhatja senki, hogy nemzetközi összehasonlítást | is nyugodtan kiáll a jelen- | légi kormányzat erőfeszí- j tése, a lakásépítkezések i évről évre terven felüli I megvalósulása. Gondoljunk csak az idei esztendőre, amikor az építőipar például úgy teljesítette az Olvasói tisztelettel: Papes László, Kecskemét árvíz sújtotta területek újjáépítésére vállalt több- letfeladatát ugyancsak nemzetközi elismerést kiváltva, hogy az 1970. évi országos lakásépítési tervből „sem engedett” ... Bízunk benne, hogy népünk — no és a sok nép- gazdasági ágazat — összefogása az építőiparral, a rendkívül gyorsan mozgásba hozott társadalmi közreműködés a károk helyreállításában — sok-sok példát, ötletet, elképzelést adott a jövőre nézve is. Ahhoz, hogy „béke-”, azaz természeti katasztrófák nélküli időkben is hasonlóképpen mozdulnának a társadalmi erők — például a fiatalok — családosok, új életet kezdők — lakás- helyzetének megjavítására. Lépten-nyomon hallhattuk Szabolcsban, hogy az ifjúság segítsége nélkül nem lett volna képes az építőipar ennek a megduplázódott feladatnak — a helyreállítás mellett az éves terv csorbítatlan teljesítése országos arányokban — eleget tenni. Nem lehet-e ezt a rendkívüli időkben feltámadt fiatalos energiát ezután is „bevetni” — mondjuk a KlSZ-lakásépí- tési akciók új formáinak keresésével, új szervezési, társadalmi munkamódszerek kialakításával? ... Gondoljuk, ha nincs az idei csapás, a KISZ vagy a Hazafias Népfront népszerű lakásépítési akcióinak terebélyesed éséhez, gazdagodásához is több tér nyílott volna. Higgye el, hogy sok-sok ezred magammal átéltük a gyötrő várakozás, kedv- és erőapasztó keserűségek nosszú esztendeit — míg végre lakásunk lett. Azt is tudom, míg ide el nem ér az ember, igen kevéssé nyugtatják, vigasztalják meg a kedvező statisztikák a lakásépítések szaporodásáról, — mert hiszen csak azt érezheti, hogy ebből ő „ki van rekesztve” — mindaddig, míg az ő feje fölött is nem lesz önálló, saját fedél... De azért ezernyi „precedens” cáfolja azt az állítását is, hogy lakásügyben „a fiatalok helyzete kilátástalan”. Azt is elismerem azonban, hogy a bizonyos „önálló fedél” alól győzködni azokkal, akik még elég homályos messzeségben remélik elérni a célt, — az embertelen drága albérletből —, elég „egyenlőtlen” pozíció. Ám abban is higgyen nekem, hogy a már „tető alá” jutottaknak sokkal nagyobb hányadát sarkallja tettekre, ezernyi út- mód kipróbálására a lakásépítések meggyorsításához, — mint jogos türelmetlenségükben, elkeseredésükben sokan gondolnák. Hogy pedig ez az igyekezet minél több és hamarabbi eredményhez vezessen, ahhoz össztársadalmi méretben van szükség olyan nyílt kiállásra, bátor leleplezésekre mindenfajta spekuláció, harácsolás ellen — mint amilyen a kedves levélíró állás- foglalásából is sugárzik. Tóth István vendő anyós —, mondja, szereti a gyerekeket? — Ö, igen — rebegi fülig pirulva Maurice. — Nos, akkor minden rendben van. Yvette-nek ugyanis már van kettő ... BUKAREST Egy férfi a Bukarestbe tartó gyorsvonaton beszól az egyik fülkébe: — Nincs valakinek véletlenül egy üveg konyakja? A szomszéd fülkében ugyanis egy hölgy elájult. Az egyik utas leveszi bőröndjét, kivesz belőle egy üveg konyakot, és átnyújtja a férfinak. Az átveszi, hatalmasat húz belőle, majd visszaadja az üveget: — Köszönöm, igazán köszönöm. Tudja, én az ilyesmit látni se bírom .. # HAMBURG Az absztrakt festő kiállítást rendez műveiből. — Rengeteg dolgom van ott, Paul — panaszkodik este a sörözőben barátjának. — Dolgod? — Igen, igen. Tárgyalok az érdeklődő vevőkkel. Magyarázom a képeimet, s emellett állandóan figyelnem kell a vendégkönyvet. — Miért? — Hogy azonnal kiszakítsam a látogatók bejegyzéseit ... ZÜRICH A népszerű orvosprofesz- szorhoz belibeg a dúsgazdag gyáros kissé molett felesége, és megvizsgáltatja magát. Az orvos három napon át különböző vizsgálatot végeztet Ilse asszonyon, majd a negyedik napon fontoskodva kijelenti: — Ügy látszik, asszonyom — természetesen nem akarom önt megijeszteni —, hogy hipertrófiá- ban szenved. Ilse asszony szeme felcsillan: — Remélem, professzor úr, hogy ez a baj most divatos ... BELGRAD Egy fiatalember mondja barátjának, miközben az italboltban a negyedik rundot isszák: — Szegény apámnak most egy másik asszonyt is el kell tartania. — Hogyan, csak nincs barátnője is? — Nincs, hanem én is megnősültem... (Révész Tibor gyűjtéséből)
