Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-12 / 291. szám
4. oldal lino, december 12, szómba* Együttműködési szerződést kötnek Vita a szerkesztőségben az E—5-ös út lezárt szakaszáról Művelt munkásosztály A párt kongresszusi téziseiben olvashatjuk: „A közművelődés fejlődése eredményei ellenére elmarad a növekvő társadalmi követelményektől. A közművelődés fejlődése az egyéniség kibontakozásának, a szocialista démokrácia erősödésének, a termelési kultúra emelkedésének elengedhetetlen eszköze. Mind állami, mint vállalati forrásokból többet kell biztosítani a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére.” Hogy a párt részéről kifejezett kívánalom mennyire időszerű s mily rendkívül fontos előfeltétele továbbfejlődésünknek, néhány szociológiai adattal is alátámaszthatjuk. Az Országos Népművelési Konferencia vitaanyagából idézzük: „A munkásosztály műveltségi állapota elmarad a követelményektől és a lehetőségektől. Iskoláztatási szintje hiányosságának egyik jele, hogy 1965-ben a 25 éven aluli ipari — fizikai munkások 28%-a nem fejezte be általános Iskoláit, és ezzel az alapműveltséggel a munkásosztály 50%-a nem rendelkezik.” Valaki azt mondhatja erre: Hogyan, hát így állunk? Hiszen éppen a felszabadulás negyedszázados évfordulója kapcsán emeltük ki számtalanszor: — a 25 év egyik legforradalmibb vívmánya az, hogy mindenki előtt megnyíltak a művelődés lehetőségei. A munkásosztály is soha nem tapasztalt ugrást tett műveltségi szintjének emelésével. Helyi és országos statisztika éppúgy, mint saját ismeretségi köreinkben szerzett tapasztalataink igazolják, mennyien végezték el az általános iskola 8 osztályát, tették le az érettségit, vagy szereztek diplomát egyetemeken a mai negyven—ötvenévesek. Akkor nem látjuk túl „sötéten” azokat a bizonyos általános műveltségbeli fehér foltokat? Nem arról van sző, hogy most hirtelen lekicsinyelnénk a közművelődés színvonalában elért negyedszázados emelkedést. Az tagadhatatlan forradalmi vívmány. Viszont akár a kongresszusi tézisek, akár az Országos Népművelési Konferencia — megállapításai „hangosan” hirdetik, hogy napjainkban más, új problémák merülnek fel, s ezek megoldásáért minél intenzívebben cselekednünk kell. Maradjunk a munkásosztálynál. Az a tény, hogy a fizikai munkások kis hányada olvas'könyvet és nem nagy az a hányad sem, amely színházba jár, múzeumot látogat — szintén az iskolázottság hiányára vezethető. Statisztika és élet egyaránt mutatja az átlagjövedelmek növekedését, hogy jobbat, választékosabbat esznek — de a kulturált életmód még elég sokadrendű igény. Kell-e hangsúlyozni, hogy mindez befolyásolja a fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek . továbbtanulását is? Kulturáltság szempontjából sok olyan körülmény hiányzik, ami viszont megvan például értelmiségi családoknál, s ami nagy előny azok gyerekeinek továbbtanulásában. Országos ügy, hogy emeljük a fizikai dolgozók gyerekeinek számát az egyetemeken, főiskolákon. Lám, ilyen oldalról is előfeltételek kellenek. Ezért párhuzamos feladat: fokozni hatékonyabbá tenni a népművelési munkát a felnőttek körében, erősíteni a munkásosztály egészében a művelődési igények felkeltésére, kialakítására irányuló erőfeszítéseinket, A kongresszusi tézis nem véletlenül utal a vállalatok felelősségére. Mert nemcsak diákkorban esnek el nagy számmal tehetséges munkásgyerekok a közép- és felsőfokú iskoláktól, de sokszor kell tapasztalniok, hogy ifjúmunkás korukban sem kapják meg a szükséges támogatást — munkahelyüktől, vállalatuktól, ha továbbtanulásra határozzák el magukat. Hány vállalatnál feledkeznek meg a gazdasági vezetők, hogy társadalmi szükséglet is van minél nagyobb számú iskolázott, magasabban képzett emberekből. Hány helyet mutathatnánk, ahol nagyvonalúan elnézők, ha laza munkafegyelem, vagy rossz műszaki szervezés miatt hatalmas károk érik az üzemet — a társadalmat, ugyanakkor kínosan szőrös markúak, ha hozzájárulást kell adni fiatal munkások továbbtanulásához . .. Pedig egy pillanatra se feledjék sehol: a munkásosztály vezetőerejének fenntartásához, növeléséhez is elengedhetetlen a tehetséges munkásfiatalok továbbiskoláz- tatása. Tóth István w Uj őszibúza fajtákat ismertek el Egy hónappal ezelőtt lapuimban nyuvanosságra hoztuk az E—5-ös út lezárt szakaszán munkálkodó vállalatok vezetőinek véleményét az építés közben felmerülő akadályokról. Cikkünk nyomán — örömünkre — nemcsak a KPM Közúti Igazgatósága, a Közúti Építő Vállalat, az Észak - Bács megyei Vízmű Vállalat vezetői, de olvasóink közül is sokan kerestek fel bennünket személyesen és írásban ötleteket adva, támogatásukról biztosítva. Lapunk szerkesztő bizottsága úgy határozott, hogy a vállalatok vezetőit, főmérnökeit meghívja a Petőfi Népe szerkesztőségébe. Azzal a nagyon is alapos megfontolással, hogy a felelősség áthárítgatása helyett jusson előbbre ez az egész várost, de talán az országot, az idegenforgalmat is érintő építkezés. A megbeszélésen Cs. Nagy Pál, a KPM Közúti Igazgatóságának vezetője. Mészáros János, a Közúti Építő Vállalat igazgatója, BenJcó Zoltán, az Észak- Bács megyei Vízmű Vállalat igazgatója, főmérnökeikkel együtt jelentek meg. Szükségtelennek tartjuk a nagyon is konstruktív, néha az elevenbe vágó vita részleteit e hasábokon idézni, ehelyett inkább azokról a gondpkról, nehéz küzdelmekről ejtenénk szót, amelyek megelőzték ennek az útszakasznak munkálatait, s melyekről tanácskozásunkon is sok szó esett. Köztudomású, hogy egy-egy útszakasz rekonstrukciójának első előfeltétele a jelentős beruházási összeg előteremtése. Nos, az 5-ös út jelenleg lezárt szakasza egy hármas ütem egyik része, amelyhez a szükséges összeget nem kevesebb, mint két év hosszú tárgyalássorozatai után sikerült biztosítani. A korszerűsítés egyébként annak nyomán vetődött fel, hogy a Leninváros előtt húzódó új útburkolat építése rendkívül jól sikerült. Ez az összeg azonban csak az útpálya felújításához nyújtott anyagi fedezetet. Ha már modernizálunk egy utat — tartották nagyon helyesen az illetékesek —, az út alatt húzódó közművek felújítása, teljes átépítése is szükséges, már- csak azért is, hogy ne kelljen néhány év múlva a szilárd útburkolatot újból felbontani. A város vezetői — miután a szennyvízcsatorna, vízvezeték kiépítésére kellő anyagi eszköz nem állt rendelkezésükre — kooperálva a KPM Közúti Igazgatóságával, jelentős támogatást kapva az Országos Tervhivataltól, megbízták az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalatot a csapadék-szennyvíz csatornázás, vízvezetékhálózat kiépítésével. A közművesítés és az útépítés természetesen nem történhet egyazon időben, különösen ilyen mindent átfogó terv megvalósításakor. Függetlenül attól, hogy a Közúti- Építő Vállalat, az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat és a KPM Közúti Igazgatóság mint beruházó igyekeztek megkeresni a legkönnyebben járható utat — tervek előkészítésével, áttervezésével, munkaszervezéssel, előregyártott elemek elkészítésével, együttműködéssel —, akadtak zökkenők, határidő-elcsúszások, itt- ott még bürokrácia, aktatologatás is. Hangsúlyozni szeretnénk: e feladat végrehajtása nem haladja meg a vállalati erőket, de ilyenfajta munkának vidéki viszonylatban először vágtak neki. Az említett „bürokrácia” nem valamiféle rossz- indulatból származott, hiszen a vállalatok papírok nélkül is dolgoztak, sokszor az építési, közmű ve- sítési szabályzatok ellenére, hanem talán abból, hogy nem mindig volt meg közöttük a kellő együttműködés. A szerkesztőségben elhangzott érvek és ellenérvek természetesen nem mozdíthatják ki jelenlegi állapotából az 5-ös út építését. Ezért javaslatunkra az érdekelt vállalatok vezetői — szó szerint ide kívánkozik — a következő nyilatkozatokat tették. Benlcó Zoltán, az Észak- Bács megyei Vízmű Vállalat igazgatója: „Vállalatunk nem tud határidő-módosítást végrehajtani, a csatornázási munkálatokat 18 hónap alatt befejezzük. Azonban, ha szocialista együttműködési szerződést kötünk a munkálatok párhuzamos elvégzésére, a vég- határidőt 3—4 hónappal sikerülne lerövidíteni. Lényegében az 5-ös út lezárt szakasza ilyen módon nem 1972. július 31-ére, hanem már márciusban megnyitható lenne a forgalom számára. Felajánljuk az útépítéshez szükséges beton keverését és szállítását is.” Mészáros János, a Közúti Építő Vállalat igazgatója: „Az együttműködési szerződés megkötését helyesnek, jónak tartom, de véleményem szerint azt tartalommal is meg kell tölteni. Le lehet rövidíteni a határidőt, mert géppel, anyaggal, szakemberrel el vagyunk látva. Magunk részéről a Vízmű Vállalat számára vákuumszivaty- tyúkat ajánlunk fel a munka meggyorsítására.” Cs. Nagy Pál, a KPM Közúti igazgatóság vezetője: „Örömömre szolgál ez az együttműködés. Az igazgatóság csatlakozik hozzá, s vállaljuk, hogy a hatósági feladatokat, a vállalatokkal való kooperációs megbeszéléseket soron kívül intézzük el. Nagyon bízom abban, hogy az itt kilátásba helyezett véghatáridő lerövidítését sikerül tartani a kivitelezőknek.” Egyértelműen hangzott el az óhaj az érintett vállalatok részéről, hogy a Petőfi Népe az egyes munkafázisok befejezésének publikálásával, az esetleges gondok nyilvánosságra hozatalával segítse elő az egész város gondját jelentő építkezés meggyorsítását A VSliSÍStok vezetőinek őszinte és valóban a köz érdekében tett nyilatkozataihoz csatlakozva vállaljuk: rajta tartjuk a szemünket az E—5-ös jelenleg még lezárt szakaszának korszerűsítési munkálatain. Gémes Gábor Pénteken a MÉM-ben dr. Gergely István miniszter- helyettes elnökletével ülést tartott az Országos Mező- gazdasági Fajtaminősítő Tanács. Az ülésnek ezúttal különös jelentőséget adott, hogy a szakemberek új őszibúzafajták meghonosí- tásáró hoztak határozatot. A hazai termőterület 80 százalékán termesztett Bezosztaja-1 mellé most újabb szovjet nemesítésű fajtákat vettek fel. Ilyen az Avrora, Kavkaz és a Ju- biiejnaja—50, amelynek közös tulajdonsága: terméseredményük igen jó, gépi betakarításra alkalmasak és — ami nagyon lényeges — ellenállnak a különféle növényi betegségeknek. A • szakemberek hangsúyozták: az új fajtákra azért is szükség van, mert lehetővé teszik az ország különböző éghajlati és talajviszonyai között a fajták differenciálását, az adottságok lehető legjobb kihasználását. Az ülésen összesítették az elmúlt tíz évben meghonosításra engedélyezett fajtákat. 1960 óta összesen 383 növényfajtát minősítettek, ezek között 160 szántóföldi növény, 92 zöldség, 68 gyümölcs és 14 féle szőlő található. 4. Fázom, éhes vagyok, álmos vagyok. Cudar helyzet. Gyér külföldi utazásaim alatt kerültem már néhányszor kutyaszorítóba, vesztettem el bőröndöt és fényképezőgépet, késtem le vonatot, rekedtem bent liftben, zártak be már múzeumba is, de ilyen pokoli szituban még nem voltam. Megropogtattam a csontjaimat, fel-alá sétálok, legalább ne gémberedjem meg. Fekete és fehér kövekből rakták ki a padlót, nagy sakktábla. Jó, akkor sakkozzunk, azzal is múlik az idő. Közben majdcsak történik valami. Elindulok az egyik sarokból, hány lóugrással jutok el a másik sarokba? Egy, kettő, három, négy, öt... Hopp, itt nincs sem fehér sem fekete négyszög, hanem egy fél méter átmérőjű lila kör és benne többnyelvű felirat. Mi a csuda lehet, ilyet még sehol sem láttam. Kisillabizálom a német szöveget : „Álljon be a körbe, és közölje, mi a kívánsága.” Hát igen, ettől féltem. A sivár gyerekkor, kamaszökölvívó koromban a fejemre kanott ütések, a sok szerkesztőségi értekezlet, a dilettáns kéziratok javítása éveken át, kész, bediliztem. És éppen itt és éppen most! Külföldön, magamra hagy ottan! Ilyen az én szerencsém... Behunyom a szemem, megdörzsölöm a homlokom, belecsípek a fülembe. Kinyitom a szemem, változatlanul ott a lila kör. és ott sötétlenek benne a felszólítások. Belépek a körbe, most már mindegy, elkurjantom magam: — Az a kívánságom, hogy üsse meg a guta az egész világot! Alighogy kimondom fohászom utolsó szavát, megszólal egy hang. Férfihang. Mond valamit. Nem értek belőle egy mukkot sem. körülpillantok. Ki karattyol itten? A helyiségben változatlanul nincs rajtam kívül teremtett lélek. Viszont szemben, a falon észreveszek egy hosszúkás, nikkelezett dobozt, az elején üveglap Van, a két oldalán két félgömb alakú rácso- zott valami. Igen, abból az irányból jöhetett az imént hallott hang. És már meg is szólal ismét, ezúttal németül: — Látom, és hallom önt — mondja. — Kérem, ismételje meg a kívánságát, lehetőleg a világnyelvek valamelyikén, magyarul nem beszélek. Megkönnyebbülten sóhajtok fel. Ezek szerint mégsem bolondultam meg, nincsenek kényszerképzeteim Egyszerűen arról van szó, hogy okos takarékossággal és dicséretes humanitással ipari televízió helyettesíti e kései órákban a hajóállomás személyzetét. Az a négyszögletes doboz lesz a kamera, mellette a mikrofon és a hangszóró. Valahol bent a városban, a hajótársaság központjában ül egy okostóni. és mindenkit lát, mindenkit hall, mindenkivel szót tud érteni, aki belép a lila karikába. A kollégái közben nyugodtan durmolhatnak. Nem mindennapi nyelvtudású fickó lehet, ha felismerte, hogy az imént magyarul óhajtottam megüttetni a világot a gutával. — Kérem uram — közlöm vele németül, és az üveglapra mosolygok —, most érkeztem a Sonder- borggal, Kopra Tibor a nevem, magyar újságíró vagyok. Valahogy be szeretnék jutni a városba. Egy szállodai szoba is kellene, egy éjszakára, az olcsóbbikból. Végtelennek tűnő csend, legalábbis számomra. Most dől el a sorsom. Aztán újból megszólal a láthatatlan ember: — Tíz perc múlva ott lesz önért egy taxi. Fuvar- költség négy korona, húsz őre. A Folketing Szállóban biztosítottam önnek egyágyas szobát. Negyedik emelet, buszonhetes szám. Húsz korona. Kulcs a recepció pultján. A konyhai alkalmazottak már pihenni tértek. Meleg vacsorát már nem kaphat. Az ágya melletti asztalkán talál két szendvicset. Egy termoszban forró kávé lesz. Egy korona, húsz őre. — Hű, ez aztán gyors és mindenre kiterjedő intézkedés volt! — Igazán nagyon hálásan köszönöm és... — Kérem — vág a szavamba —, ez a kötelességünk , Kellemes időtöltést kívánunk önnek városunkban. — Vegye igénybe itt tartózkodása során továbbra M tájékoztató- és szervező-, ügyintéző-szolgálatainkat. H* szüksége van valamire, álljon be a lila körbe és közölje, mi a kívánsága. Lila kör — a város minden pontján. Láttam és hallottam önt. Jó éjszakát. (Folytatjuk) J
