Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-12 / 265. szám

1979. nor. IS. esüt8rt3!c S. otAal Kalocsa és járása bemutatkozott A megyei településfejlesztési kiállítás hetedik napja Vendégek szovjet földről Szerdán délután utazott el Kecskemétről az a 30 tagú komszomolista cso­port, -akik a KISZ KB meghívására barátságvo­nattal jöttek hazánkba és a magyar fiatalokkal együtt ünnepelték a Nagy Októ­beri Szocialista Forrada­lom évfordulóját. A ba­rátságvonat utasait külön­böző megyékben látták vendégül, hozzánk a Kuj- bisev, Szmolenszk, Jarosz- láv és Jakutin területek képviselői látogattak. A KISZ megyei bizott­sága és az MSZBT tartal­mas programot, szervezett a csoport részére. Hétfőn a településfejlesztési kiál­lítással és a megyeszék­hely nevezetességeivel is­merkedtek, délután a Pe­tőfi Tsz látta vendégül a fiatal szovjet mezőgazda- sági szakembereket. Ked­den a Helvéciái Állami Gazdaságba látogattak. Szerdán délelőtt Terije De­zső, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára fogadta a csoport vezetőit és tájékoztatta őket " a Bács megyei fiatalok mun­kájáról. A csoport vezetője, A. A. Golodjuv elvtárs, aki a Szyzrany környéki 10 000 hektáron gazdálkodó Udar- nij kolhoz elnöke, nagy el­ismeréssel nyilatkozott lá­togatásuk tapasztalatairól: — Tizenkét napos ma­gyarországi programunkból ez a négy nap nyújtotta számunkra a legtöbbet. A településfejlesztési kiállí­tás meggyőzően dokumen­tálta a megye dolgozóinak eredményeit, munkaszere­tetét, alkotókészségét. Felejthetetlen élményt nyújtott a mezőgazdasági program, s az a határta­lan vendégszeretet, me­lyet tapasztalunk. Az itt látott gazdaságok és a mi gazdaságaink adottságai között igen nagy különbségek vannak, de nagyon tanulságos volt látnunk, milyen hozzáér­téssel, minden talpalatnyi földet kihasználva műve­lik meg ezt az egykor terméketlen homokot a gazdaságok dolgozói, — mondotta Golodjuv elv­társ. S. B. Akik tegnap Kecskemé­ten a városi tanács épüle­tébe látogattak, az első emeleti folyosókon, a ter­mekben ..népviseletbe öltö­zött kalocsai lányokkal ta­lálkozhattak, az alkalmi kis moziban pedig színes ké­peken ismerkedhettek a pingáló asszonyok munká­jával ... A megyei telepü­lésfejlesztési kiállításon ugyanis tegnap Kalocsa és járása mutatkozott be a látogatóknak. Nyugodt lélekkel állíthat­juk, hogy van mivel büsz­kélkedniük a kalocsaiak­nak. A nagyszerű, új léte­sítményeket színes képeken láthattuk. Mint például a kalocsai tüdőgondozó inté­zet modern tömbjét, a vá­ros színpompás lakónegye­deit, a nemcsak megyei, hanem országos hírű járási könyvtárukat, s a községek termel ő.szövetke zetein ek fejlődését bemutató képe­ket, vízműveket, járdákat, orvosi rendelőket. És érde­mes szólni a terület kul­túrájáról, népművészetéről, iparáról is. Köztudott, hogy az utóbbi években Kalocsa nagy fejlődést ért el az iparosítás tekintetében, nőtt a szakképzett munkások száma. A kalocsai ontözőfürt se­gítségével ma már 25 ezer holdat öntöznek a járásban, holdanként öt mázsa mű­trágyát használtak fel a közös gazdaságok az el­múlt esztendőben. Több mint 18 ezer lakásba vezet­ték be a villanyt, s mint­egy háromezer otthonban van már vízvezeték a járás területén. Érthető tehát, ha a jé gazda elégedettségével sétálnak a folyosón a vá­ros és a járás vezetői: Var­ga Ferenc, a járási pártbi­zottság első titkára, Pétiké János, a járási tanács vb- elnöke, Mester József, a városi pártbizottság titkára és Geri István, a városi ta­nács vb-elnöke. Itt találkoztunk dr. Ki­rály Istvánnal, a Kiskőrö­si Járási Tanács V. B. tit­kárával is, akitől megkér­deztük: mi járatban van? — Tanulmányúton va­gyok — mondja tréfálkoz­va. — Szombaton ugyanis a mi járásunk mutatkozik be, s tapasztalatot gyűjtök ahhoz, miből mennyit hoz­hatunk a kiállításra. A mai bemutatkozás nagyon szép, nagyon ízléses és sokolda­lú. Valóban bemutatja az egész járást, várost. A sok látogató között — mint már említettük — ka­locsai népviseletbe öltözött lányok is forgolódtak. Meg­szólítottam egyikőjüket: He­ros Máriát, aki a drágszéli Sokan Figyelték Boldizsár a kiállításon — munka táncegyüttes tagjaként jött a kiállításra. — Mi a véle­ménye a látottakról? — Nagyon érdekes, lát­ványosan szép minden. Kü­lönösen megragadott Kecs­kemét makettja. Irigylem az alkotóit. »­— Táncbemutató is lesz? — Nem, csak így „élő­ben” mutatjuk meg a ka­locsai népviseletet. Két-há- rom hete érkeztünk haza Jugoszláviából, ott alapo­A szolnoki MÁV jármű­javító üzemében szerdán új szakmunkástanuló mű­helyt avatták. Rödönyi Ká­roly, közlekedési- és posta- ügyj miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója hang­súlyozta, hogy a vasút évente 30 millió forintot költ a munkerő-utánpótlás oktatási feltételeinek biz­tosítására. A negyedik öt­éves terv időszakában még ennél is nagyobb összeg — san kitáncoltuk magunkat — mondja nevetve, aztán tovább halad a látnivalók között. A kiállítás előteré­ben elhelyezett kis aszta­lon levő emlékkönyvben r• líj tanműhelyt arattak a szolnoki jármű javít óban Gáborné uszódi népművészt közben. (Tóth Sándor felvétele.) szaporodnak a bejegyzések. Gimnazista kislány hajol a lapok fölé, valamit nagy buzgalommal jegyez... Le­het, hogy ő a tízezredik lá­togató? A .'kiállítást a késő dél­utáni órákban felkereste és megtekintette dr. Romany Pál és dr. Greiner József, a megyei pártbizottság el­ső titkára, illetve titkára is. Gál Sándor 207 millió forint — .áll ilyen célra a vasút ren­delkezésére, s ennek mint­egy 60 százaléka az ipani- tanulő-képzés tárgyi, mű­szaki feltételeinek fejlesz­tését szolgálja. Az elő­irányzott összegből a jár­műjavító üzemek, amelyek a négyezer MÁV ipari ta­nuló mintegy 50 százalékát képezik, nyolcvan millió forinttal részesednek. mert kevés a szakképzett nő. De honnét és hogyan \ lennének szakképzettek, amikor munkába állítá­sukkor elsősorban betaní­tott és segédmunkásokra volt szükség. Ezen túl a ta­nulási feltételek biztosítá­sa nélkül egy anya nehe­zen vállalkozik esti iskolá­ra. Hiszen ha gyermeké­nek jutott is hely az óvo­dában, délután 5 órakor kikerül onnan, mert a gon­dozónőnek is lejár a mun- - kaideje. Épp így problé­ma az iparitanuló-képzés, hiszen a lányok számára még ma sincs kollégiumi hely, vagy ha igen, rend­kívül kevés, Lenin tanította, hogy a nők felvilágosítása és nevelése nemcsak a nők feladata, hanem a férfiak kötelessége is. Ki kell ir­tani a férfiakból — mond­ta Lenin — azt a régi úri álláspontot a legmélyebb gyökeréig, hogy lebecsülik a nőket, a nők teljesítmé­nyét. Ügy gondolom, ha az üzem igazgatója felel a balesetmentes, biztonságos termelés feltételeinek meg­teremtéséért, akkor kell, hogy feleljen az „egyenlő munkáért — egyenlő bért” törvény alkalmazásáért, a Központi Bizottság határo­zatának maradéktalan vég­rehajtásáért is. Több taggyűlésen vettem részt, s szinte mindenütt felvetődött a munkahelyi körülmények, a nők hely­zete javításának szükséges­sége. Ezen felül például olyan jogos igények; mint a jobb áruellátás, a kész-, félkész ételek beszerezhe­tősége. Mit ér például hű­tőiparunk propagandája, ha termékei drágák és vidékre még mutatóba is alig ke­rül belőlük?! Mindenki tudja, hogy sok kisüzemünk nem ké­pes minden igényt kielégítő üzemi konyhát működtet­ni. Azt azonban jogosan e’ lehet várni, hogy' ott, ahol az ÁFÉSZ-nak működik vendéglátó egysége, a sző­kébb vállalati érdekeken túl, tekintse feladatának a szolgáltatást. Ugyanis egy 800 négyzetméteres terüle­tű konyhában, ahol ma csak kétszáz embernek főznek, ott már ötszáz sze­mélyre még a KÖJÁL is engedélyezné. Ezzel pedig mind társadalom-, mind szövetkezetpolitikai szem­pontból gazdaságos és hasznos is lenne a tevé­kenysége. A még meglevő, nem kevés gondunkat pusztán szervezeti intézkedésekkel megszüntetni nem lehet. E gondoknak éppúgy, mint megoldásuknak, sok az' összetevője, s így az előbb- rejutásért mindennap meg kell küzdeni. Eközben egy pillanatra sem szabad' szem elől téveszteni, hogy a nőpolitika szerves része a pártpolitikának. Megfigyeltem a oártér- kr>te*ttei között is volt olyan asszony, aki nem tudta folyamatosan elfogyasztani áz ebedet. Ügy fájtak a kezei, hog3> nehezen emelte szájához a kanalat. De amíg a tsz* ben nincs betakarítva a kukorica és a répa, nincs megállása. Dolgozik türe­lemmel, míg le nem esik a hó. Itt hadd jegyezzem .meg: a fiatalok már nem ilyen türelmesek. A rájuk jel­lemző, egészséges nyugta­lansággal követelik,, hogy legyen óvoda, napközi, üzemi konyha és női mun­kásszállás. Igazuk van, le­gyen. A magam részéről hozzáteszem: a sürgőssé­gi, fontossági sorrendben legyen. A nők jól tudják, hogy mindezért keményen kell dolgozni. Akarnak és tudnak is dolgozni, mert értik, hogy az egész társa­dalom fejlődéséről van szó. S ebből az alapállás­ból jogos a kívánságuk a Központi Bizottság' idevo- "t’-o-ó h‘tá~o-atá-*’• min­den területen történő va­lóra váltása, s ennek kö­vetkezetes ellenőrzése — mondotta végül PankovitS József né. P. L A legnagyobb afrikai állam • •• r* • /ovo/e A Pravda cikket közöl abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt kiáltották ki Nigéria függetlenségét. Viktor Majevszkij, a lap politikai szemleírója a cikk­ben a következőket írja: A független Nigéria nagy és bonyolult feladatok tel­jesítéséhez kezdett. Ezek­nek a megvalósításától függ a legnagyobb afrikai állam jövője. Nigéria külpolitikai irány­vonala az afrikai egység, az el nem kötelezettség, a gyarmatosítás elleni harc elvein nyugszik és a népek közötti barátságot és együtt­működést szolgálja. Ez a politika minden kétséget kizáróan elősegíti az or­szág tekintélyének növeke­dését az afrikai államok között, valamint Nigéria nemzetközi helyzetének erő­södését — hangzik a Prav­da cikke. Ennek az irányvonalnak a következetessége azon­ban elválaszthatatlan, a gazdasági függetlenség meg. erősítésétől A függetlenség évei alatt Nigéria sikereket ért el ezen a területen is: ugyanakkor az országban még sok nehézség van. Ni­gériát még mindig kizsák­mányolják a nyugati mo­nopóliumok — állapítja meg Viktor Majevszkij. A szovjet—nigériai kap­csolatokat érintve a Prav­da szemleírója hangsúlyoz­za: a Szovjetunió és Nigé­ria népeinek barátsága ab­ban a harcban született, amely Nigéria függetlensé­géért, egységéért és virág­zásáért folyik. A hadsereg parancsnokait vették célba Vörös Zászló A kínai sajtó hasábjain szokatlan új téma jelent meg az elmúlt hetekben. A népi felszabadító hadsereg magasabb szintű parancs­nokainak „fogyatékosságai­ról, szubjektivitásáról, ön­elégültségéről, beképzeltsé­géről” értesülhet az olvasó. Igaz, a cikkek szerint ezek a hibák csupán múló tüne­tek, időben felfedezték és kijavították őket. De min­denképpen figyelemre méltó jelenség, hogy katonai pa­rancsnokokról ilyen össze­függésben esik szó. A KKP elméleti lapjá­nak, a Vörös Zászlónak legutóbbi számában Vang Csu-se, a népi felszabadító hadsereg egyik kantoni ez­redének politikai biztosa írt cikket arról, milyen hi­bákat követelt el munká­jában és hogyan javította ki ezeket Mao elnök taní­tásainak alkalmazásával. Az ezred politikai bizto­sának cikkében figyelemre méltóan utal az általa irá­nyított más parancsnokok fogyatékosságaira. Gondol­kodásukat, írja, a „félelem” szó jellemezte, nem mer­ték feltárni a problémákat, s ennek következtében ez- redünk munkája passzívvá változott, míg a problémát fel nem tárták és meg nem oldották. A cikkekből ítélve a munkastílus megjavítása a hadseregben, de a bírált hibák — „önelégültség, szubjektivizmus stb” — esetleg nagyobb horderejű témákat is jelenthetnek, különös tekintettel arra, hogy ezek az írások a szé­lesebb nyilvánosság előtt, az országos pártsajtóban jelentek meg. Kémrepülések Ciprusról HARAVGHI A Haravghi című balol­dali ciprusi lap — mint Nicosiából jelentik — le­leplező cikkeit közöl a szi­getköztársaságban levő an­gol támaszpontok amerikai felhasználásáról. Mint alap rámutat, az Egyesült Álla­mok hírhedt „U—2”-es kémrepülőgépei, amelyeket Törökország és Olaszország saját területéről már ki­tiltott — nem akarván meg­rontani kapcsolatait az arab államokkal — most az an­golok engedélyével az itte­ni támaszpontokról hajta­nak végre napi három-négy felderítőrepülést az Egye­sült Arab Köztársaság te­rülete, s főként a Szuezi- csatorna térsége felett. A Haravghi a Ciprusi Köz­társaság szuverenitása dur­va megsértésének minősíti a kémrepüléseket. Sportfanatizmus A tizenhárom éves isko­láslány, Kazujo Jamamoto influenzával feküdt otthon, amikor négy osztálytársnő­je — kihasználva a szülő távollétét — berohant a lakásba. A fiatal kislányt hajánál fogva rántották ki az ágyból és ahol érték, verték. Az áldozat égy kö­zeli kórházba befutva me­nekült meg a súlyosabb következményektől. Más­nap 11 osztálytársnő jelent meg a kórházban, hogy az egy nappal korábbi táma­dásért bocsánatot kérjen. Legalábbis így magyaráz­ták a portán, ahol a láto­gatást. indokolták. A látogatók azonban ma- ‘ gukkal csalták Kazujót egy j szomszédos templom mel- i letti telekre, ahol a visongó j lányok leteperték áldoza- j tokát, testét fejét tqatac. j ták. Következmény: borda­törés, beszédzavar, ideg­összeomlás. Az orvosok at­tól tartanak, hogy a fejrú­gások az iskoláslány agyá­nak súlyos sérülését idéz­ték elő. A fiatal Kazujo Jama­moto csak egyike azoknak a tucatszámra megtámadott áldozatoknak, akiket a ja­pán iskolai sportfanatiz­mus néha. végzetes formá­ban ítél el önhatalmúan. A legújabb, 13 éves kis áldo­zat például azzal hívta ki társnői haragját és dühét, hogy apja betegsége miatt egy hétig kivonta magát az osztály kpsérlabdacsapatá- nak edzéseiből. A szeren­csétlen kislány édesapja egyébként három nappá később meg is halt. A gyá­szoló kislány bűne azon­ban nagy volt, mert meg­feledkezett a tokiói isko­laközi bajnokság fontossá­m«S*

Next

/
Thumbnails
Contents