Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-11 / 264. szám

f oldal 1970. november 11. sserd® i'VUXf£p Tizennyolc esztendő telt el immár azóta, hogy a fiatal egyiptomi tisztek mozgalma sikert aratott: megdöntötték az angol gyarmatosítók és vazallu­suk, Faruk egyiptomi ki­rály uralmát, e csaknem két évtized alatt óriási lé­pést tett előre a haladás útján a huszadik század­ban is félgyarmati, feudális sorban sinylődő egyiptomi nép. A szudáni és a líbiai forradalom ennél sokkal fiatalabb, mindössze egy­két esztendő áll mögötte. Bizonyos azonban, hogy ed­digi sikereinek és eredmé­Hármasszövetség a láthatáron nyeinek egyik legfontosabb tényezője: a régi rend megdöntésében immár gaz­dag tapasztalatokkal ren­delkező EAK szolidaritása. Az elmúlt időszakban egyre szorosabbá vált az együttműködés e három fontos arab ország között, s így voltaképpen nem is okozott különösebb megle­petést az a bejelentés, amely Anvar Szadat, Ni­meri és Kadhafi legutóbbi, Kairóban, tartott csúcsér­tekezletén hangzott el: az EAK, Szudán és Líbia to­vábblép az együttműködés útján és fokozatosan ál­lamszövetségbe töihörül. Ez az elhatározás volta­képpen a nemrég elhunyt Nasszer elnök politikai és szellemi örökségének ki- teljesedése. A feltételek adottak és jók: Egyiptom szakembereit, az építő munkában eddig szerzett gazdag tapasztalatait bo­csáthatja elsősorban a hármasszövetség rendelke­zésére, Szudán nagy mező- gazdasági tartalékait, Lí­bia pedig gazdag olajkin­csét, amelynek hasznát oly sokáig élvezte Uncle Sam és John Bull, de amely most már a líbiai nép ren­delkezésére áll. Nemcsak politikai erőt, nemcsak ösztönzést és ser­kentő példát jelent ez a megalakulás útján levő hármas államszövetség az egész arab világnak, ha­nem katonai erőt is, fi­gyelmeztetésül az imperia­listáknak és csatlósaiknak. Hozzá kell fűzni azonban, hogy az EAK, Szudán és Líbia célkitűzései elsősor­ban nem katonaiak. Ellen­kezőleg — és ez is Nasz- szer öröksége — a közel- keleti problémák békés, politikai rendezése mellett foglal állást mindhárom ország, hiszen nagy munka áll előttük az iparosítás, a mezőgazdaság fejlesztése, a nép jólét emelése területén, s e célok eléréséhez béké­re van szükség. A láthatárra felrajzolód­tak a hármasszövetség kör­vonalai. Remélhető, hogy az elkövetkező időszakban a körvonalakat a három arab ország egyesített erő­feszítései olyan tartalom­mal töltik meg, amely nemcsak saját népeik, ha­nem az egész arab világ ügyét nagy lendülettel vi­szik előre a haladás és az egyetemes béke érdekében. Magyar—loniol—lengyel javaslat Magyarország, Mongólia ; genfi leszerelési bizottsá- és Lengyelország ENSZ- got, hogy „sürgősen vitás­képviselői hétfőn a Politi­kai Bizottságnak a leszere­lési kérdésekről tanácsko­zó ülésén határozati javas­latot terjesztettek elő a ve­gyi és bakteriológiai fegy­verek betiltásáróL A határozati javaslat hangsúlyozza, hogy a vegyi és bakteriológiai fegyver- készletek gyártásának és felhalmozásának betiltása elősegítené a nemzetközi béke és biztonság megerő­sítését, valamint a haté­kony nemzetközi ellenőr­zéssel egybekötött általá­nos és teljes leszerelés megvalósítását. A határo­zati javaslat felhívja a fi­gyelmet annak szükséges­ségére, hogy következete­sen tartsák tiszteletben a vegyi és bakteriológiai fegyverek katonai alkalma­zását betiltó 1925-ös genfi protokoll alapelveit és cél­jait. Az okmány felszólítja a sa meg a vegyi és bakte­riológiai fegyverek betiltá­sáról és megsemmisítéséről szóló egyezmény létrehozá­sának kérdését”. Ezzel kap­csolatban felhívja a figyel­met arra a körülményre, hogy az ilyen egyezmény­nek magában kell foglal­nia a vegyi és bakterioló­giai fegyverek valamennyi változatának gyártására és felhalmozására vonatkozó tilalmat és e fegyvereket törölni kell az államok hadviselési eszközei közül. Dr. Kőmíves Imre nagy­követ, aki a Magyar Nép­köztársaságot a genfi le­szerelési bizottságban kép­viseli, felszólalásában ve­szélyesnek minősítette a fegyverkezési hajsza foko­zódását, majd rámutatott, hogy ugyanakkor a köz­gyűlés 23. ülésszaka óta nem lényegtelen előreha­ladás történt a leszerelés több területén. Körültekints és töretem Folytatódnak a SALT-tárgyalások Kedden délelőtt plenáris üléssel folytatódott a stra­tégiai fegyverkorlátozásí tárgyalások, a SALT ülés­szaka Helsinkiben a szov­jet és az amerikai megbí­zottak között. Gerard Smith az amerikai delegáció feje a Szovjetunió nagykövetsé­gén kereste fel munkatár­sai kíséretében Vlagyimir Szemjonov szovjet külügy­miniszter-helyettest. Pirityi Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Sajtókörökben rámutat­nak, az eddig lezajlott ülé­seken tömören kifejtett ál­láspontokat a másik fél igen mélyrehatóan elemezd, s a küldöttségeknek kormá­nyuk véleményét is ki kell kérniük, mielőtt továbblép­nének. Éppen ezért igen nagy szükség van a türe­lemre. Az eszmecserék rá­adásul témacsoportok sze­rint, párhuzamos expozék­kal folynak, s maguk a küldöttségek semmi olyat nem szivárogtatnak ki, amiből a másik fél passzi­vitására, vagy akár csök­kenő érdeklődésére lehetne következtetni. Tény —eme­lik ki politikai megfigye­lők Helsinkiben —, hogy az atomcsend- vagy az atomsorompó-szerződést elő­készítő tárgyalások is éve­ken át tartottak, s a stra­tégiai fegyverrendszerek akár kétoldalú korlátozása sem könnyebb téma, mint az atomfegyver-kísérletek részleges betiltása, vagy az atomfegyverek elterjedésé­nek megakadályozása volt. T úl van az életveszélyen a szovjet őrszem MOSZKVA (MTI) Túl van az életveszélyen Ivan Cserbakov, a tiergar- teni hősi emlékműnél sú­lyosan megsebesített szov­jet katona. Remény van ar­ra, hogy másfél—két hónap múlva visszatérjen katona- társai közé. A fasiszta merénylők go­lyója átütötte a gyomorfa­lat. megsértette a bal ve­sét, egy másik lövedék pe­dig alkarjának csontjait zúzta szét, A Komszomolszkaja Pravda tudósítójának adott nyilatkozatában elmondot­ta. hogy november 7-e éj­jelén a hideg-havas időjá­rás miatt a díszőrség pa­rancsnoka elrendelte a kö­peny felvételét, s éppen az utolsó gombot kapcsolta be, amikor erős ütést ér­zett. Ez volt az első lövés, amelyet nyomban követett a második. Az ifjú harcos az emlékmű lépcsőjére zu­hant, s estében kiáltotta oda társának: riassza az őr­séget. Néhány másodperc múltán a szovjet katonák hadnagyuk parancsára vé­delmi állást foglaltak el az emlékmű körül. ' Elengedték a határsértő gép utasait MOSZKVA (TASZSZ) Mint ismeretes, 1970. ok­tóber 21-én egy Törökor­szág területéről felszállt amerikai repülőgép Leni- nakan körzetében megsér­tette a Szovjetunió légite­rét. A feltartóztatott repü­lőgép fedélzetén három amerikai és egy görög ka­tonai személy tartózkodott. Az illetékes szovjet szer­vek tüzetesen kivizsgálták a szovjet állami határok megsértésének körülmé­nyeit, a repülőgép fedélze­tén tartózkodó személyek bűnösségének mértékét. Te- kintetettel a vizsgálat ered­ményeire, figyelembe véve Lengyel küldöttség utazott Romániába BUKAREST. (MTI) Kedden délelőtt megér­kezett a román fővárosba a lengyel párt- és kor­mányküldöttség, amely a a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és a minisztertanács meghívá­sára hivatalos baráti láto­gatást tesz Romániában. A delegációt Wladyslaw Go- mulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára és Jozef Cyrankiewicz, a LEMP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a mi­nisztertanács elnöke vezeti. A látogatás során aláírják gadására megjelent Nico- lae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitká­ra, az Államtanács elnöke, Hie Verdet, a miniszterta­nács első elnökhelyettese, a ropián párt és kormány más vezetői. (MTI) az Egyesült AEamok és Törökország kormányának sajnálkozását, valamint a részükről kapott biztosíté­kokat, a szovjet kormány nem tartotta szükségesnek az illető személyek bírósági felelősségrevonását és ele­gendőnek tekinti kiutasítá­sukat a Szovjetunióból, Mengele él? BONN. (MTI) Josef Mengele náci há­borús bűnös paraguayi ál­lampolgárságot élvez és dél-amerikai dzsungelben él. Ezt a tényt Gustav Hei­nemann nyugatnémet elnök levélben közölte a náci há­borús bűnösök dokumentá­lásával foglalkozó haifai központtal. A szövetségi el­nök közlése szerint a pa­raguayi kormány elutasí­totta azt a nyugatnémet kérést, hogy az auschwitzi koncentrációs tábor volt orvosát kiadják az NSZK- nak, és nem volt hajlandó Paraguay-ban sem bíróság elé állítani a náci háborús bűnöst. ngrárreform Jemenben KAIRÓ. Földreformtörvényt írt alá Szelim Ali Rabia, a Dél-jemeni Népi Köztársa­ság elnöki tanácsának el a két ország új barátsági, I nőké. A törvény értelmé- együttműködési és kölcsö- i ben: nős segítségnyújtási szer- j — a régi rendszer urai- ződé=ét. nak vagyonát azonnal és A lengyel delegáció fo- I kártérítés nélkül elkoboz­zák. Ezeket a földeket me­zőgazdasági termelőszövet­kezetek formájában hasz­nosítják; — az egyéni földtulajdon felső határa öntözött terü­letek esetében 20 feddán (11,5 hektár), nem öntözött területek esetében ennek a kétszerese. (AFP) (MTI) Á tábornok halála Nemzetközi méretekben is nagy ember volt, sajá­tos diplomáciai módszereivel és a francia külpolitika új céljainak kitűzésével bele tudott szólni az európai és a világhelyzet alakulásába. Nem a mi dolgunk, hogy véleményt formáljunk de Gaulle tábornokról — a belpolitikusról, talán nem is értett ahhoz, amit sa­ját szavaival „a hadtáp teendőinek” minősített. Franciaország határain túl a diplomata-tábornok tevékenységét kísérték mindenkor figyelemmel. Már 1940 és 1944 között is, amikor de Gaulle Londonban szervezte meg a francia ellenállási mozgalom külföldi részlegét, s amikor az amerikai meg az angol szövet­ségesekkel vitázva vigyázta a francia birodalmi ér­dekeket, azt, hogy a gyarmatok megmaradjanak, hogy a háború ytán Franciaország — az ő vezetésével! — ismét nagyhatalmi rangra juthasson. Igen, de Gaulle hiába látszott Churchill kegyelemkenyerén élni, a brit kormányfővel csakúgy szembehelyezkedett néha, mint Roosevelt amerikai elnökkel vagy Eisenhower- ral, a szövetséges erők főparancsnokával. 194.4 de­cemberében Moszkvában járt és megkötötte a szov­jet—francia szerződést, amelyről ő maga azt mondta: „szép és jó szerződés...” Kétségtelen, hogy de Gaulle a francia tőkés osztály érdekeit képviselte világéletében, annak is a legdina­mikusabb, fejlődőképes, monopolista szárnya volt az, amely a tábornok mögé állott, illetve amellyel de Gaulle és közvetlen hívei, munkatársai szövetkeztek. A második világháború után még ezek az erők képtele­nek voltak egyedül megragadni a hatalmat. De Gaulle tábornok — akit azonban sohasem lehetett a tőkés cso­portok egyszerű kiszolgálójának tekinteni, a maga presztízse és ambíciója sokkal nagyobb volt annál! — 1946-ban visszavonult, mert nem tudta megvalósítani az elnöki rendszer „erős államát”. Több mint egy év­tizedig maradt ft háttérben, amíg a francia politika színpadán egymást váltogatták gyönge, közepes te­hetségű vagy éppen korrupt burzsoá politikusok. Az ország gyarmati háborúkba bonyolódott (Indokíná­ban és Algériában), gazdaságilag épp úgy tönkrement, mint erkölcsileg, politikailag. Puccs segítette hata lomra 1958. május 13-a után de Gaulle tábornokot, aki az új alkotmányt a szavazók 80 százalékának vok- sával tudta elfogadtatni, s utána az elnöki rendszer legtöbb jogot élvező első embereként hozzálátott po­litikai programjának megvalósításához. Leegyszerűsítve azt mondhatnák: a „grandeur” — Franciaország „nagyságának” újrateremtése volt ez a program. Megkérdőjelezlietők olyan elemei, mint az önálló francia atomütőerő vagy a gyarmatbirodalom nemzetközi jogi felszámolása után a gazdasági és ka­tonai újgyarmatosítás. A tábornok-elnök érdeméül so­rolható fel viszont egész sor nagyfontosságú nemzet­közi állásfoglalás: az első volt, aki elismerte az Ode­ra—Neisse-határt, ő fogalmazta meg, hogy „az At­lanti-óceántól az Uraiig terjed Európa” — és ennek jegyében tette szorossá a szovjet—francia viszonyt, ö teremtett diplomáciai kapcsolatot Párizs és Peking között. Világosan látta, hogy Franciaország érdekeit éppen az amerikai imperializmus terjeszkedő politi­kája sérti, ezért mondott nemet az Egyesült Államok vietnami vagy közel-keleti kalandjára. Elutasította a NATO agresszív és veszélyes politikáját: hazája had­seregét kivonta az „atlanti” erőkből, távozásra szán­totta fel az idegen csapatokat, és a NATO központját. Megakadályozta Nagy-Britannia közös piaci csatlako­zását, hogy ne legyen Franciaországnak új riválisa, de megpróbált megegyezni az NSZK-val, hogy osztoz- kodhassék azon a piacon. S így tovább sorolhatnák a de Gaulle-i diplomácia megannyi, a maga idejében mindig szenzációnak számító megnyilatkozását. A tábornok meghalt. A gyász feledtetni fogja azok­kal a franciákkal, akik életében ellenségesen tekintet­tek rá, az ellenvetéseket és kifogásokat. A de Gaulle-i életműből sok minden megmarad nemcsak a „hat­szögű ország” határain belül, de a világban is. Sajá­tos, kétségkívül a realitásokon alapuló külpolitikája hatással volt a nemzetközi kapcsolatok, az európai helyzet alakulására. Pálfy József

Next

/
Thumbnails
Contents