Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

PÓCSAI GÉZÁNÉ Rózsikéról, Pócsai Gézá- néról nem tudom elhall­gatni, hogy hosszú évek óta ismerem, ügy is, mint a Kecskeméti Centrum Áruház műszaki osztályá­nak _ vásárlási gondjaim­ban osztozó, mindig kész­ségesen segítő — eladóját, és úgy is, mint az áruház párttitkárát. Megszerettem, mert röpke, de annál gya­koribb beszélgetéseink alatt szinte minden szava a kö­zösségért gondolkodó, dol­gozó emberre vallott. Most is, amikor elsősorban őt kellene bemutatnom, mind­untalan, „mellékvágányra” siklik a beszélgetés. Ter­mészetesen először az újjá­varázsolt áruház keddi premierjére, s arra, meny­nyit dolgoztak azért, hogy az átalakítás alatt se le­gyen okuk a vevőknek pa­naszra. — Gondold csak el — mondja —, milyen áldozat- készség kellett ahhoz dol­gozóink részéről, hogy az átalakítás során csak annyi időre tartsuk zárva az áru­házát, amíg a padlót ra­gasztották, vagyis egyetlen napra. Rendszerint éjszaka építkeztek a mesterek, s addig felváltva mindig itt voltak a mieink is. És reg­gel ismét a pultok mögé álltak... — Azután az új eladási formára, az önkiválasztásra való áttérésre is fel kellett készülni, a Centrum áru­házak közül először Salgó­tarjánban alkalmazták ezt a módszert, s bizony, nem­csak örömet, de gondot is okozott vevőknek, eladók­nak egyaránt Az eladók­nak azért, mert egészen másképp kell dolgozniok, mint ahogy öt-tíz, sőt so­kan harminc év alatt a pult mögött megszokták... Ezernyi apró részletkérdés, s megoldásukhoz nem csu­pán jó szervezésre volt szükség, hanem kommunis­ta példamutatásra és poli­tikai munkára is . .. A helytállásról a húsz párttagra, az ifjúságpoliti­káról szóló párthatározat nyomán az ipari tanulók­kal kötött ösztöndíjszerző­désre, a kereskedelemben dolgozó nők gondjaira tere­lődött a szó. s arra, hogy elképzelése szerint mikép­pen lehetne az olyan égető bajokon enyhíteni, mint az óvodai helyhiány ... Amit magáról elmondott, az ismét csak három-négy mondatra való: 1959-től — amióta az áruházba került — titkára az azóta létszám­ban megkétszereződött pártalapszervezetnek. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után elvégezte a közgazdasági technikum belkereskedelmi tagozatát, 1985-ben leérettségizett, s most harmadéves a Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egyetemén. Ha végzett, a szakosítón szeretne tovább tanulni. Én azonban úgy érzem, egy embert nem is annyi­ra az életrajzába kívánko­zó adatokkal lehet jelle­mezni, mint azzal, ami éle­tét, gondolatait kitölti. BALÁZS PÁL — Nagy érdeklődéssel és 1 örömmel szemlélem az építkezést, amely a tele­pünk melljett kezdődött. Még az idén 36 millió fo­; rintot ruház be a gazdaság j a leendő új, korszerű kom- j binátba. 1972-ben már száz­ezer hízott sertést ad éven­te a hatalmas húsgyár — mondja Balázs Pál, a Ba­jai Állami Gazdaság szo­cialista brigád vezetője. Most, hogy itt ül velem szemben, éppen úgy érzem a belőle áradó dinamiz­must, a fiatalos alkotó- készséget, mint amikor a bajai járási pártértekezle­ten felszólalását hallgat­tam. Az igyekezet, a mindig többre való törekvés jel­lemzi a brigád tagjait is. Harminckét tagú ez a lel­kes csoport, amely már hat alkalommal nyerte el a szocialista címet és most hetedszer is küzdenek a megtisztelő rangért. A ser­téstelepen dolgozó másik két brigád hasonló ered­ményeket ért el és az idén elhatározták, hogy a szo­cialista üzemrész cím el­nyeréséért indulnak harc­ba. — Ml, a tenyésztelep dolgozói, azt is vállaltuk, hogy csökkentjük a költsé­geket, több malacot neve­lünk fel az előirányzottnál. A tervezett 18 ezerrel szem­ben 18 500-at választunk el 22 kilogrammos átlag­súlyban. Jó gondozással minimálisra csökkentjük az elhullást. Az egyre növekvő köve­telményeknek — úgy ér­zem — eleget tudunk ten­ni. Az iparszerű termelés egyik feltétele a jó szak­embergárda. Nálunk 10—12 éves gyakorlattal rendelke­ző gondozók vannak. Én már 15 éve vagyok a szak­mában. Egyébként rendsze­resen részt veszünk a szak­mai továbbképzéseken. A korszerű telep egyút­tal azt is jelenti, hogy rá­térhetünk a nyolcórás munkaidőre. Ennek külö­nösen az asszonyok örül­nek majd. A malacneve­lésnél csaknem kizárólag nők dolgoznak és bizony nem könnyű a dolguk, hi­szen hazamenve, otthon várja őket a második mű­szak. Balázs Pál felesége te sertésgondozó. Most otthon van, mert nemrég kislá­nyuk született. — Elégedett vagyok munkahelyemmel. Tavaly 3900 forint volt a havi át­lagkeresetem. Igaz, sokat kell dolgozni. Reggel fél hatkor autóbuszra ülök és este 6 óra körül érek haza. Van értelme a munkám­nak és most, hogy tudom, hogy néhány év múlva már modem üzemben dol­gozom, ez újabb ambíciót ad. Balázséknak szép házuk van Bácsborsódon, a gaz­daságtól sok segítséget kap­tak újjáépítéséhez. Jövőre azzal is könnyebb lesz a helyzetük, hogy saját ko­csijukkal utaznak a mun­kába. K. S. GYÖNGYÖSI MARIANN A „Nagymami” egy 23 éves lány. Az üzemének — a Kiskunmajsai Drótfonat­gyártó Vállalatnak — az igazgatója szokta tréfásan így szólítani elnyújtott for­májú, világosbarna plexi­keretes szemüvege miatt. A megnevezésben egy kicsit az egyénisége is tükröző­dik; legkedvesebb költőjét, az örökszép Anna-versek szerzőjében, Juhász Gyulá­ban találta meg. Táncolni nem szeret, soha nem is szeretett. Némi iróniával mondja: ez egyébként a szerencséje, mert így leg­alább nem szomorkodik amiatt, hogy nem maradna rá ideje. Szabad idejében — ha akad — moziba jár vagy olvas. A nála is ifjabb lányok — főleg tizennyolc eszten­dőtől lefelé — „Anyucinak” hívják. Annak a személy­nek a megtestesítőjét lát­ják benne, amit pártfel­adatként is kapott; a pat- rónusukat. — Amit rámbíznak, sze­retem elvégezni. Értek a fiatalok nyelvén. Néha ráncba is szedem őket. Igen, igen. Nincs például vissza- szólás, amikor ki kell ta­karítani a kultúrtermün­ket. Megbíznak benne. Sokan beavatják még a magán­életükbe is. Miért? — Nem tudom, de tény, hogy ha külön-külön be­szélek azokkal, akik vala­miért megharagudtak egy­másra, utána kibékülnek. Vallja, hogy a fiatalok­ban meg lehet, sőt meg kell bízni. Így lehetséges, hogy a vállalat a harmadik negyedév végére elérte már a teljes tavalyi nyereséget, pedig az átlagos életkor alig haladja meg a har­minc esztendőt. Ez a vé­lemény egyben állásfogla­lás azzal kapcsolatban is, hogy a tizedik kongresszus irányelvei javasolják a párttagság felvételi korha­tárának tizennyolc évre történő leszállítását Mint a „November 7.” szocialista brigád vezetőjét, a csoport tagjai legtöbbször egyszerűen „Macinak” be­cézik. A brigád lányai, asz- szonyai kézifonók. A mun­kájuk egyhangú, fárasztó. A közelgő kongresszus tisz­teletére és a nemzeti jö­vedelem egyszázalékos nö­velése érdekében mégis ki­használják a műszak utol­só perceit is. A brigádve­zető kezefején ugyanolyan apró, pirosas karmolások, i hegek látszódnak, mint a ' többiekén. A napi 500 mé­ternyi drótfonat elkészíté­sének a nyomai. Az egyik reggel, éppen az éjszakai műszak után az öltöző felé igyekezve éppen arra gondolt, amit szeretne elérni: egy egész­séges, tágas lakást a csa­ládnak, amire eddig 20 ezer forintot összegyűjtött. Köz­ben váratlanul a nevét hal­lotta a fonógépek kattogá­sán, a szállítótargoncák motorzaján keresztül: „Ma­riann!” S mindenki tud­ta, hogy valaki a 23 éves Gyöngyösi Mariannt hívja. H. F, FARKAS JÁNOSNÉ — Ez év márciusa ófa agyok a kerekegyházi Bé­Ke Szakszövetkezet elnöke — kezdi a bemutatkozást Farkas Jánosné. — Mit mondjak még magamról? Nem idevalósi születésű vagyok.' Mezőgazdasági | j technikumot végeztem i 1952-ben, Budapesten. Ez­után Kecskemétre kerül­tem, a megyei tanács me­zőgazdasági osztályára. Majd visszamentem Pestre, a Fővárosi Kertészeti Vál­lalatnak voltam kerületve­zető technikusa. Vagyis „aszfaltagronómus” lettem. Ezt sem bírtam sokáig. 1960-ban, az átszervezés kellős közepén, férjemmel együtt fogtuk magunkat és eljöttünk Kerekegyházára. Azóta itt volnánk... Fér-, jem a Haladás Szakszövet­kezet főagronómusa. Ez év márciusáig nekem is ez volt a beosztásom — Az volt a jobb, vagy a mostani? — Én vagyok a szakszö­vetkezet ötödik elnöke. De a főagronómusi feladatkö­röm is túlnőtt a termelés közvetlen irányításán, vál­lalatokkal tartottam kap­csolatot, üzletfelekkel tár­gyaltam, tagsági problé­mákkal foglalkoztam. A szakszövetkeze tét, mint tár­sulási formát, nagyon meg­kedveltem. Elárulom, hogy az egész kecskeméti járás­ban nálunk van a legna­gyobb létszámú vezetőség. 470 tagot 21 tagú vezető­ség képvisel. A tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy ez a testület sok fontos kérdésben tud megalapo­zott döntést hozni. — Egyszóval jól érzi itt magát? — Egészében véve, igen. Ennek nem mond ellent az sem, hogy legutóbb bele­egyeztem a tanácselnöki funkcióra való jelölésem­be. Pár napra rá lemond­tam. Aztán megint elvál­laltam, s majd ismét,most- már véglegesen, visszavo­nultam. Mint tanácselnök, nem tudom, miként állnám meg a helyem. Mostani be­osztásomban viszont szi­lárdnak érzem helyzetemet. — Nyilván azért, mert a gazdálkodás is eredmény­nyel zár... — Egymillió 200 ezer fo­rintos mérleg szerinti ered­ményt könyvelhetünk el. Ez azt jelenti, hogy nyere­séggel zárunk. Az előttünk álló tennivalók közül első helyen a gépesítést említe­ném, hat traktorra van szükségünk nagyon sürgő­sen. Gépesíteni kell a ku­koricatermesztést. villamo­sítani az üzemegységet, s bővíteni a segédüzemet. Farkasné — különben Rózsikénak szólítják — 1964 óta párttag. Helyi pártbizottságban, tanácsnál, népfrontnál, takarékszövet­kezetben, területi szövet­ségben visel majd egy tu­catnyi funkciót. Politikai oktatást vezet és mérleg­képes könyvelői tanfolya­mon vesz részt. S két gyer­meket is nevel. Élete mint­ha csak annak próbája lenne: mennyit bír el egy asszony H. D. PÉCSY MIHÁLY Ez a rövid riport úgy születik, hogy mindenki siet — Két órára beszéltem meg egy találkozást a mű­velődésügyi osztályon — magyarázza már a gépko­csinkban Pécsy Mihály kiskunfélegyházi veterán. — Ha végzek, állok rendel­kezésére. — Nekünk meg pár óra múlva van randevúnk Kecskeméten, szovjet ven­dégművészekkel: jó lenne, ha nem késnénk el... Így szegődtünk az idős kommunisa mellé, s kísér­jük őt a tanácsházára, hogy mindjárt szót érthessünk vele, mihelyst ideje lesz ... Autónk a „ligetös” főutcán siklik a cél felé. Odakint derűs őszi nap — sok em­ber jön-megy a sétányon, kirakatsoron. Közben — szinte félmondatokból — kontúrozódik máris egy — életrajz. Pécsy elvtárs 76. életévében jár. Párttagsá­gának kelte; 1918... Részt vett a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának meg­alakításában ... Akkor — november 24-én érkezett fel Pestre. Beszélt Korvin Ottóval, Révai Józseffel, Münnich Ferenccel, Kun Bélával... November 30-án Sásdról jelentette: felada­tát teljesítette, előtte való nap ott, Baranyában is megalakult a KMP első szervezete. Talán az ország­ban is első vidéki mag volt ez... ... Kiszállunk. Jó felnéz­ni a vidám, színes-pikke­lyes tanácsháztetőre, a to­ronyra. Az árkádig érve lá­tásunk befogja a városköz­pont mozgalmasságát. Közben különösen csenge­nek a hősi múltra utaló szavak: „... Ültem bör­tönben, kétszer is ... Hu­szonhat év emigráció... A második világháborúban a fiammal együtt harcoltunk, partizánként... 16 eszten­deig párttitkároskodtam.. .” Már a tanácsháza aulájá­ban; „Huszonhárom éves voltam a pártalapításkor. Baranyában... Az alapítók közül már csak én élek...” — Mindezt érzelgősség nél­kül mondja. A lépcsőn fel­felé menet már tökéletesen a mai tennivalója köti le gondolatait. Küldöttnek vá­lasztották a megyei pártér­tekezletre, s ő az egykori munkásember, a veterán, a pedagógusok érdekében akar felszólalni. Mire erre a találkozóra került sor. tucatnyi pedagógussal be­. szélgetett —. fizetésükről, élet- és lakáskörülményeik­ről. __ Most már eleven k épem van a helyzetükről, ezt fogom alaposan kiegé­szíteni a művelődési osztá­lyon kért tájékoztatással... A párt nagy plénuma előtt úgy akarok szólni, hogy mi­nél gazdagabb áttekinté­sem legyen a témáról... ... Pár perc múlva — jegyzettel a kezében — fag­gatja Basics István előadót a fehér hajú elvtárs... De ió volna 76 évesen, hozzá hasonló fiatalos munkabí­rással küldöttnek lenni.. i ß. L • i CSIZMADIA ISTVÁN Gyári egyenruhában — a hófehér köpenyben — is-: mertem meg hat évvel eze­lőtt Csizmadia Istvánt, s azóta alig találkoztam vele úgy, hogy ne azt viselte volna. Az a típus, akit leg­inkább a munkáján keresz­tül lehet bemutatni. Huszonöt évvel ezelőtt lépett a párt tagjainak so­rába. A jó képességű fiatal munkásra hamar felfigyel tek, s az ipar államosítása­kor vezető posztra állítot­ták. Szülővárosából — Orosházáról — először Deb­recenbe helyezték, majd az ország különböző részein dolgozott a baromfiiparban. 1964-ben került Kecske­métre az iparág legnagyobb üzemének élére. Igazgatói ' teendői mellett azonban so­hasem feledkezett meg ar­ról, hogy párttag Intézke­déseit alapos politikai meg­fontoltság jellemezte, min­dig támaszkodott a gyári pártszervezet véleményére. Alig másfél évvel idejöve­tele után a városi pártbi­zottság tagjává választot­ták, s jelenleg is tagja e testületnek. Az időszak — amikor át­vette a Baromfiipari Or­szágos Vállalat kecskeméti gyárának irányítását — egyáltalán nem volt köny- nyűnek mondható. Akkor kezdődött az üzem rekonst­rukciója, amely még ma sem fejeződött be teljesen. Azóta a gyár csaknem tel­jesen átépült, csupán a ka­zánház és a 30 vagonos hű­tőtároló a régi. Csizmadia elvtárs vezetése mellett — az építkezéssel járó nehéz­ségek ellenére — a kecske­méti üzem dolgozói még fo­kozni is tudták a termelést. Az 1965. évi 381 millióval szemben 815 millió forint az idei várható termelési érték, miközben a létszám mindössze alig 50 százalék­kal nőtt. Márpedig sokszor kellett szezon idején is másik épületbe átköltözni, s ideiglenes helyen folytat­ni a munkát az egyes üzemrészeknek. A termelés folyamatossága azonban egy pillanatra sem szakadt meg Vezetése alatt jól össze- kovácsolódott az üzemi kol­lektíva, amely nagy ered­ményekre képes. ötször nyerték el az élüzem, ez­zel együtt kétszer a Szo­cialista munka gyára címet, s közben kétszer mondhat­ták magukénak a Minisz­tertanács és a SZOT ván­dorzászlaját. A kitüntetések jogosságát méginkább alátámasztja az a tény, hogy az utóbbi években a gyár 12 termé­ke nyert arany-, ezüst- vagy bronzérmeit az utóbbi években a Budapesti Nem­zetközi Vásáron. Csizmadia elvtárs — mint kifejtette — gyáruk eredményei mellett annak örül a legjobban, bogy a legutóbbi megyei pártértekezlet határozatai alapján az üzemnek sike­rült hozzájárulni a megye mezőgazdasági üzemeiben a baromfitenyésztés fellendí­téséhez. N. O. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents