Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-06 / 261. szám

8. oldal 1970. november 0. pÄht Az orvoslakás már megvan Lajkő Lajos vb-tit­kárral és Bőviz Ferenc községi — egyben tsz-párt- titkárral a Zsanán tapasz­talható változásokról be­szélgettünk. Az utóbbi két és fél—három esztendőt nagy eredménye, hogy vi­zet kapott a község. Nagy szó ez Zsana közeli, s tá­voli jövője szempontjából. A szinte teljesen új házak­ból álló, gyorsan terjesz­kedő falu mintegy félszáz lakása kapcsolható rá a hálózatra; eddig ötödré­szükbe vezették be a vizet Ez is minden bizonnyal tempósabbá teszi a 15 ezer holdra kiterjedő tanyavilág központba áramlásának fo­lyamatát. A község — ke­rek számban — 1650 laká­sából eddig gzázhúszan laknak belterületen. Ottjártunkkor a legjobb úton haladt a gázcserete­lep felállításának ügye. A község vezetői megálla­podtak a bajai gázmüvek­kel, s éppen abba a bu­dapesti üzembe készültek, ahonnan a cseretelepnek alkalmas „garázst” még ebben az évben — leszál­lítják. Sokat könnyít majd ez annak a két-, három­száz háztartásnak a hely­zetén, ahol eddig gázpa­lackot használtak, hiszen nem volt éppen kellemes, hogy hol Kiskunhalasra, hol Majsára vagy Puszta- mérgesre kellett felkere­kedni palackért. S ha egyik helyen sem volt...? Mikor eddig érünk az „újságok” felsorolásában, szinte szorongás vegyül a folytatásba. — Félő — aggódik a vb-titkár —, hogy az orvo­si lakás elkészül — orvos mégsem lesz... Igen, ez már nem tőlük függ. De talán a járásnak, megyének, sem olyan egy­szerű egy orvosi státust „leakasztani”, hiszen hány felé kellene hasonlókép­pen. Pedig ez Zsanán is választásról választásra égjük fő igénye a lakosság­nak. Napjainkban heten­ként kétszer — kedden és pénteken — tart rendelést a Halasról kijáró doktor. 8-tól 12-ig átlagosan öt­ven—hetven ember veszi igénybe az ellátást Kiszá­mítható, egy-egv páciensre 5 perc jut. Emellett a tea- ben is ellenőrizni kell, be­tartják-e az egészségügyi előírásokat; aztán az isko­lások egészségével is tö­rődni kell az orvosnak. Ha meg az ugyancsak kiter­jedt tanyavilágban gzorul valaki gyors beavatkozás­ra, elgondolható, milyen nehézségekbe ütközik mindez. 1969-ben kezdték épí­teni az orvoslakást; a 3 szoba összkomfortos épület — a váróval, rendelővel, sőt garázzsal is — beleke­rül majd négyszázezer fo­rintba. S milyen lelkesen készítette elő a terepet a lakosság: mennyi homokot hordtak el, míg a partos részt elegyengették! Társa­dalmi munkában. — Az az a ház — mu­tatta később a gépkocsi ból Bőviz élvtárs a. befeje­zéshez közeledő orvosla­kást, amikor társaságában robogtunk Kiskunhalas fe­lé. — 1971. január elsejétől már itt lakhatna az orvos — jegyezte meg, s ha to­vább nem is mondta, a hangsúly tisztán kifejezte. De jó is lenne... Tóth István Az ideiglenes megbízatás óta A szerkesztőségünknek címzett boríték bal felső sarkában *z áll: „Bács- Kiskun megye tanácstagjá­tól”. S amint a feladó ne­vére pillantok, szinte ma­gam előtt látom a széles vállú, őszbe vegyülő hajú, mély hangú Takács József megyei tanácstag alakját. Amint a testületi ülések szüneteiben véleményt cse­rél társaival, ahogyan fi­gyelmét a napirenden levő téma vitájára összpontosít­ja. A megyei testület ülé­sein éppúgy, mint a kecs­keméti tanácsüléseken. Rit­kán mulasztja Ul ugyanis az utóbbiakon való részvé­telt De vajon mit tartalmaz a levél? „Tanácstagi mun­kám és Báes megye 20 éve” — olvasom a címsort Em­lékezés. Hadd adjuk tehát közre a választók bizalmát 20 év óta egyhuzamban él­vező, érdekeiket önzetlenül szolgáló megyei tanácstag sorait; „A Bács megj’ei Magas­építő Vállalatnál, a Kis­kunfélegyháza, Majsai úti laktanya építésénél dolgoz­tam 1950 júniusában mint sztahanovista instruktor, amikor egy nagy borítékot hozott a postás. Izgalom­mal felbontom, s nagyot nézek: személyemre szóló megbízólevél, mely ideigle­nes tanácstagként a négy hónapig működő ideiglenes tanácsba hív. Megbízatásomnak ez a négy hónapja arra volt jó, hogy kezdtem ismerkedni a közügyek intézésével, ami abban az időben még a ré­gi alapokon működő köz- igazgatási keretek között folyt. Egyidejűleg tanulmá­nyoztam az új, a szocialis­ta tanácsokra épülő köz- igazgatási teendőket Milyen volt akkoriban a megye? Sokan emlékezünk Mennyit „dohányozhat" a magzat ? n jövő nemzedék egészségéért A címben foglalt kér­dés talán bizarr, félreért­hető. Pedig, a cikket vé­gigolvasva feltétlenül jo­gosnak fogják tartani ol­vasóink. — Áttételesen, ugyanig szó lehet nikotin­ártalomról a magzati kor­ban is. Ezt a problémát vizsgál­ja immár több mint fél évtizede a kiskunhalasi kórházban dr. Makay Lász­ló igazgató főorvos és dr. Vincze Jenő főorvos. Két éve már foglalkoztunk la­punkban érdekes, fontos kutatómunkájukkal. Vin­cze főorvostól most az iránt érdeklődtünk: hogyan áll jelenleg a vizsgálódás és mikorra várható az ered­mények publikálása? — Munkánk első szaka­szán túljutottunk, s a je­lenlegi időszakban több mint másfél év vizsgálati adatai gyűltek össze: 1833 szülésre vonatkozó különféle megállapítá­sok. Az adatók közzétételére hozzávetőleg két év múl­va kerülhet sor. Tudomá­nyos tapasztalatok leszű­résére, vélemények kate­gorikus kimondására ugyanis csak ..nagy szá­mok” birtokában vállal­kozhatunk. Nézetünk sze­rint legalább 3 ezer eset eredményekkel a szakiro­dalomban jelentkezni. Ez a második munka- szakasz egyébként egészen új szempontok szerint fo­lyik. A főorvos nyomtatott adatfeldolgozó lapot mu­tat, amelyen csaknem 30 kérdés sorakozik — két­harmad részben a szülők­kel, egyharmad részben az újszülöttel kapcsolatban. — Nem csupán azt ku­tatjuk: az anya mennyire erős dohányos, hanem azt is, hogy az apa mióta és hány cigarettát szív napjá­ban stb. Ezekkel a szem­pontokkal szoros össze­függésben regisztráljuk az újszülött súlyát, testhosz- szát, az esetleges fejlődési rendellenességeket. Az úgynevezett apgar-érték közvetlenül a születés után rögzíti a csecsemő izomtó­nusának, szívműködésének, légzósszámának, reflex- ingerlékenységének, vala­mint bőrszínének számunk­ra sokat mondó adatait. A két főorvos egyébként a világ minden tájáról rendszeresen gyűjti a témával ka peso a'os szakirodalmat. Figyelmüket egyetlen ide­vágó közlemény sem ke­rüli el. Gyakran a külföldi kollégák filmszalagon kül­dik meg búvárkodásuk >— A nikotin élvezete ha­sonlóan káros szenvedély, mint az alkoholizmus. A különbség csupán annyi, hogy a mértéktelen do­hányzás nem vált ki olyan megbélyegző értékítéletet a társadalomból, mint emez. Annjd bizonyos, hogy még az apa dohányzása is feltétlenül kihat a születendő magzat fej­lettségére. A leglényegesebb: a vég- sókig küzdeni mindenek­előtt a anyának a ter­hesség alatti dohányzása ellen. Ha birtokában le­szünk minden adatnak, számos konkrét példával igazolhatjuk majd a vi­tathatatlan. összefüggést a szülő, vagy szülők dohány­zása és a gyermek életké­pessége közt. És ha csak az érdekeltek kisebb há­nyadát tudjuk is vissza­tartani, jobb belátásra bír­ni, már nem hiába dol­goztunk a jövő nemzedék érdekében! Hazánkban ilyen jellegű, ezt a kérdést tárgyaló át­fogó szakd^’s'e-at még nem jelent meg. Ezért is vá~- iuk érdeklődéssel a két b' lasl szakember műnké’' nak teljessé válását, az ér­dekes és hasmos eredmé­nyek közzétételét. rá. Szegényes, rosszul fel­szerelt, széttagolt kisüze­mi mezőgazdaság, szórvá­nyos, jelentéktelen ipar, és még mindig tartott a há­ború okozta sebek gyógyí­tása. A földreform végre teljesítette az agrárproletá­rok kívánságát, de a hiá­nyos felszerelés és egyéb okok miatt kedvezőtlenek voltak a termelési feltéte­lek. Az ideiglenes tanács e gondok, hiányosságok csökkentéséért, felszámolá­sáért dolgozott. Ekkor lettem tagja a Bács-Kiskun megyei Ta­nácsnak. Annak idején még nem volt választókörzet, nem egy-egy meghatáro­zott terület felelőse volt a tanácstag. Jómagam is hol Alpáron, hol Zsanán, Kun- szentmiklóson vagy Bócsán működtem, éppúgy, mint a megyei testület többi tagja. Munkánk az egész megye területére kiterjedt, s ezért szétfolyt. Tagja voltam az ipari állandó bizottságnak, s tanácstag társaimmal az ipari szakosztály munkáját segítettük. Fogadóóráimon töreked­tem a választók jogos ké­relmeit, a közügyeket épp úgy, mint a magánsérel­meket eredményesen elin­tézni. a kormány és a ta­nácsi rendeleteket ismertet­ni és végrehajtatni. Akko­riban a beszolgáltatással kapcsolatos és a különböző földterületek aranykorona felértékelése körüli sérel­mes ügyek merültek fel leggyakrabban a fogadó­óráimon. Nem volt könnyű időszak. Számomra az első ta­nácstagi ciklus emlékezetes eseménye az 1953-as or­szággyűlési képviselő vá­lasztáshoz fűződik. A me­gyei választási bizottság tagjaként közreműködtem a választások előkészítésében és ellenőrzésében. Mun­kám elismeréseként felvet­tek tagjelöltnek a kommu­nisták soraiba. Az 1954. októberi válasz­tási jelölő gyűléseken sze­mélyesen nem vehettem részt. Három tagú brigá­dommal ugyanis Szigetköz­ben, Kisbodakon, majd Győr mellett lakásokat épí­tettünk az árvíz sújtotta la­kosságnak. Hazatérve, a kenyérkereset mellett is­mételten igyekeztem helyt­állni a közügyek szolgála­tában. Tennivaló akadt. Fogadó­óráimon elhangzott közös­ségi gondok nyomán több­ször interpelláltam a ta­nácsüléseken. A szociálpoli­tikai állandó bizottságnak voltam az elnöke. Ellen­őriztük például a szociális otthonokat, az állami gyer­mekotthonból nevelőszü­lőkhöz kiadott gyermekek helyzetét, segítve ezzel a tanácsi szakosztály mun­káját. ■ ■ ■ ■ Ma is fájón gondolok rá, hogy az 1956-os ellenforra­dalom megtépázta tanácsi munkánk sok eredményét és megsemmisítette a szö­vetkezeti mozgalom nem -y elért sikerét. \z 1958—1963 közötti ta- ri ciklusban a ballószö- körzet tanácstagjaként /ékenykedtem. Az iskolá- i ál a villany bevezetése eb­ben az időben valósult meg. Mint az akkoriban kiemel­emlékszem vissza, például a kecskeméti Mező Imre körút kikövezésére. Még emlékezetesebb élményként őrzöm az 1958—1959. évi, majd az 1959—1960-as év­ben a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséért vég­zett munkát, amelyből Csávolyon és Garán, illet­ve Nemesnádudvaron, Sü- kösdön, Érsekcsanádon, Ba- jaszentjánoson, majd Nagy- baracskán és Kunadacson vettem ki a részem. Ebben a ciklusban az építési-közlekedési és víz­ügyi állandó bizottságnak voltam tagja. Fogadóóráim leggyakoribb tárgya mind­inkább a lakásgond lett. Ugyanakkor mind erőtelje­sebben iparosodott me­gyénk, és elkezdődött az ütemes lakásépítés is. Ve- geszakadt a részleges mun­kanélküliségnek, s ezzel együtt a sok százezer fo­rintra rúgó munkanélküli segélyek kifizetésének. A kezdeti sok nehézség köz­ben biztosan fejlődött, kor­szerűsödött a szocialista mezőgazdaságunk. A legutóbbi, az 1967-es évi tanácsválasztások óta a 7-es megyei körzet ta­nácstagjaként szolgálom a a közösséget, és ismét részt veszek az építési-közleke­dési és vízügyi állandó bi­zottság ellenőrző, észrevé­telező, javaslattevő munká­jában. Az eltelt húsz év alatt ipari, mezőgazdasági, kul­turális, kommunális, egész­ségügyi területen egyaránt óriásit fejlődött szeretett megyénk. Én sokat tanultam jómagam is, miközben húsz esztendő repült el a fejem felett Jelenleg az 59. élet­évemet taposom és elmond­hatom; nagyot változott a családi életem. Lányaim férjhez mentek, a fiam megnősült, s egy-egy kis- unokával örvendeztettek meg bennünket. A harma­dik nemzedék... Nagyapa vagyok, de ha a közössé­gért kell cselekedni, a tett- rekészségem változatlan.” ■ ■ ■ ■ Eddig a megyei tanács­tag emlékező sorai. Ezek­hez a magunk részéről — s bizonyára a választók nevében is — hadd tegyük hozzá: Köszönet Takács József elvtárs és valameny- nyi társa áldozatos, önzet­len közéleti munkásságáért. S a továbbiakban kitűnő egészséget és sok-sok si­kert, örömet egyéni és kö­zösségi életükben, munká­jukban. P. L Képzeletbeli utazás A Magyar Természettu­dományi Múzeum Tuné­ziában járt gyűjtőexpedí­ciójának tagja, Zilahy Fe­renc a napokban élmény- beszámolót tartott Kecske­méten. a II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskolában. A diaképekkel kiegészített képzeletbeli utazáson nagy érdeklődéssel vettek részt az iskola tanulói. A színes vetített képeken távoli kontinens tájaival, a siva_ tag növény- és élővilágá­val, a városok építészeté­vel ismerkedtek. A látotta­kat, a hallottakat, — a pil­lanatnyi élményen kívül — hasznosítják majd tanul- mÁnvaik: Látogatóban a mat kő; úttörőcsapatnál Modem, szép iskolába járnak a matkói gyere­kek, akik a 3153-as Kato­na József Úttörőcsapat tag­jai. A jubileumi esztendő alkalmából saját jubile­umukra is készülnek: csa­patuk negyedszázada ala­kult meg. Alig ült el a háború za­ja, amikor Matkó-pusztán a régi egytantermes isko­lában tanuló gyerekek el­határozták, hogy nevelőik segítségével csatlakoznak az Országos Úttörőelnökség felhívásához és úttörőcsa­patot alakítanak. Nehéz esztendők következtek ez­után, erről az időről álig maradt írásos dokumen­tum. Tövis Ferenc, aki az iskola igazgatója volt vis»- szaemlékszik arra, mily«» ügyesen oldották meg a fűtést a pajtások; tobozt szedtek a közeli erdőben, azzal fűtöttek. 1958-ban elkészült az új iskola. Itt már szervezett úttörőélet kezdődött, volt elég tanterem, rendszere­sen tarthattak foglalkozá­sokat. Megalakították a tánc- és színjátszó csopor­tot, a sportkört, ünnepé­lyeiken színvonalas műsor­ral léptek fel. Ebben az időben már rendszeresen jártak táborozni és haza­hozták felejthetetlen él­ményeiket, átadva a stafé­tabotot a következő évfo­lyamoknak. A hatvanas évek elején a csapat kivá­lóan dolgozik, táborozni mennek Balatonfenyvesre, később pedig a kulturális seregszemlén tánccsoport-, juk aranyérmet nyer! Ottlétünkkor a csapat je­lenlegi vezetőjével Hege­dűs Mária tanárnővel meg­látogatjuk a 6. osztály, a Rakéta raj foglalkozásait is, ahol a pajtások a no­vember 7-i műsort próbál­ják. Szavalatok hangzanak: el, dalok csendülnek. Fe­szült a figyelem, a műsor idejét is most mérik, perc­re, pillanatra. Minden jel arra mutat, hogy a pajtá­sok munkája nyomán ez a műsor is tartalmas, szín­vonalas lesz. A foglalkozás végén a rajvezető — Győrffy Pálné tanárnő —- megmutatja a raj napló­ját is. Városi úttörőcsapa­tok bátran megirigyelhet­nék ezt a változatos techni­kai megoldással készült, képekkel, rajzokkal illuszt­rált munkanaplót! A matkófelsőd iskola út­törőcsapatának tagjai kü­lönleges szakkörrel dicse­kedhetnek: ebben az isko­lában működik a Pólyák Ferenc népművész vezette fafaragó szakkör. Virágh Gergely nyolcadikos, öröm­mel mutatja a kész mun­kákat, az arasznyi, fából, kifaragott karakter-feje­ket. Mint mondja, a fa­anyagot is ők gyűjtötték, majd együtt készítették el a faragást Pólyák Ferenc­cel. A következő foglalko­zásokon plaketett próbál­nak kifaragni. Örömmel hallottuk azt is, hogy ezen a szakkörön nemcsak fiúk lányok is próbálkoznak. Az 1970 71-es tanév az ’Itörő’eapa'nak gazdag programot kínál, a matkó- felsői iskolában ezen túl­menően valósággá vált az év jelmondata, itt tettekkel köszöntik a mozgalom ne­gyedszázados jubileumát. es i e?

Next

/
Thumbnails
Contents