Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-06 / 261. szám
1970. november 6. pénte® 5. oldal 25. — Maga a szállítószázad hálőkörletének szobapa-3 rancsnoka? — Jelentem, igen* — Tud három embernek helyet biztosítani? _ Hogyan? Semmi helyünk nincs... B eke Ébertre nézett. — Tessék; Mondtam, hogy nem tudok mit kezdeni a MÁV-tisztekkel. Ez egy képtelen ötlet Laktanyában aludni! __Miután Bakonyfürtön végképp nincs szállás..: — Hát induljanak a reggeli gyorssal; Egyáltalán^ miféle ügyről van szó? — Ügy tudom, fegyelmi ügy. — Az állomásfőnök ellen? Ébert bólintott. _ Tavaly szerencsétlenséget okozott — Itt? — Nem, még Szolnokon történt Az ottani MÄV- főnökségről is küldtek valakit. — Na, mindegy — rázta a fejét Beke. — Majd legfeljebb virrasztanak. • Czukorhoz fordult és elbocsátotta. — A lány — mondta Ébert — ma reggel óta fekszik. A járógépet csak reggelre javítják meg. Paál alapos munkát végzett. .. Kíváncsi vagyok, mit szól, amikor a posta nem fogja tudni behozni neki Bakony fürtot!... Az apját mindenképp értesítenie kelt Hacsak ... Hacsak nem tévedtünk valahol. — Az utat mindenesetre ellenőrizzük. Nyilván megkísérli, hogy autósoppal... _ Meglesz! — bólintott Ébert. A z akciót gondosan eltervezték, de a végrehajtása nem ment simán. A sínautó, amely Bekét és Paált, a két „magas rangú MÁVrtisztet” vitte.. még messze járt Bakonyfürttől, amikor túl a2 állomáson, a vasúti sorompónál, az éjszaka első drámája lejátszódott. A rendőrség csak a polgári kocsikat ellenőrizte: a honvédség teherautója kijuthatott a városból. Ébert, aki a vasúti őrházat biztosította, az utolsó percben kapta a telefonon az értesítést, hogy Czukor elmenekült. Menetlevelet hamisított, autót szerzett, és szökésben van. A „motorzseni” vad iramban száguldott a vasúti átjáró felé: elszánta magát, hogy semmiféle felszólításra nem áll meg. Holdfény volt, s kocsija kioltott reflektorokkal, sötétben rohant az országúton. Ébert tüzet nyithatott volna rá, s a kipukkadt gumik megállítják az ámokfutót. De a százados a sorompó leengedése mellett döntött. Czukor látta, hogy útját elvágták, tudta, hogy ebben az órában nem jön vonat, és a sorompót az ő szökése miatt engedik le. A motor felbőgött, a száguldó teherautó szinte meg-, ugrott, ahogy a sofőrje rátaposott a gázpedálra. Czukor előtt még egyszer felvillant az elérhetetlen dicsőség, a világbajnoki babérkoszorú, az ünneplő tömeg, aztán borzalmas reccsenés hallatszott, a sorompónak vágódó teherautó az útmenti fának repült és felbuk- fencezett. Czukor utasa, a „fekete macska” az utolsó másodpercben az árokba ugrott, s ha vérző, lezúzott lábakkal is, de sebesen eltűnt a sötétségben. A kocsi roncsai között csak a sofőr holtteste maradt, a gyomrába fúródott kormánnyal, betört homlokkal, amelyből ömlött a vér. A két MÁV-tiszt, aki a hajnali sötétben kiszállt a sínautóból, életében először viselt vasutas egyenruhát, de rangjelzésük elég magas volt. Az állomásfőnök látszólag őszinte megdöbbenéssel fogadta őket: — Vizsgálat? — kérdezte csodálkozva. — Csak látogatás... Kezet fogtak, bemutatkoztak. — Medgyes Gyula — mondta a bakonyfürti állomás parancsnoka. — Szabó — tisztelgett Beke. — Csáki — dörmögte Paál. Az állomásfőnök megilletődött és készséges'volt. — Behívhatom az elvtársakat? — Köszönjük —- bólintott Béke. — A lakásom elég rendes ... (Folytatjuk) Emlékek múzeuma. (Monotipia) mindent megmagyaráz, — fűzi hozzá, s közben már tájékoztat, hogy mit láthatunk a világos műteremben: régi használati, tárgyak, ikonok, cserépedények és képek, képek, képek. — Mióta rajzol? — Négyéves korom óta, de tudatosan mindössze két- három esztendeje. Ez idő alatt több kiállításon szerepeltem már: Kecskeméten, a pedagógus festők kiállításán, Budapesten, Keszthelyen, Sopronban. A két utóbbi városban kei» mesterének, példaképének, gondolkodás nélkül válaszolt: — Nagy Istvánt! Róla írtam egy negyven nyomtatott oldalas tanulmányt is. Ranódi László filmrendező olvasta ezt a munkámat, s közölte, hogy Nagy- Istvánról kíván játékfilmet készíteni, s az én tanulmányom lesz az „alapanyag”. Mondanom sem kell, hogy mekkora öröm ez a számomra. A sikerhez gratulálunk. Találkozunk a film ősbemutatóján. íöaál Sándor Szerelmi álmok Liszt Ferenc zeneszerzőnk fordulatokban gazdag élete és a társadalmi ellentmondásoktól feszülő kor, amelyben élt, kitűnő lehetőséget kínál egy színes történelmi tablókban megkomponált film megalkotására. A magyar— szovjet filmgyártás közös terméke, a „Szerelmi álmok” ezt a kínálkozó lehetőséget dolgozta fel a modem filmkészítés minden vívmányának felhasználásával. Az, hogy a forgatások javarésze eredeti helyszíneken — Velence, Róma, Bécs, Leningrad, Weimar és másutt — történhetett, ez is a társuló két gyártó cég, a MAFILM és LENFILM közös technikai és pénzügyi adottságainak köszönhető. Keleti Márton rendezését mindenekelőtt a hiteles atmoszféra megteremtésének igénye jellemzi. Ezt ja, hanem az élvonalbeli zenei előadók művészi játéka is, Sinkovits Imre, Liszt alakítója zongoráját olyan nemzetközi nagyságok szólaltatják meg, mint Cziffra György vagy Szvjatoszláv Richter, és ez a tény már önmagában is biztosíték lehet a sikerre. A film cselekménye a gyermek Liszt Ferenc első zongoragyakorlataitól kezdve végigkíséri koncertkör- útjain és életének jelentősebb áEomásain szerte Európában. Ezt az utat asszonyok hódoló hada szegélyezi: Marie D’Agoult grófnő, aki útjára bocsátja, a spanyol Lola Montez, majd a szép és magános orosz hercegnő, Carolyne. Felvonulnak a kor „halhatatlan” •nagyságai, mint George Sand, Rossini, Glinka, Vörösmarty és Wagner. Mellettük a kisebb szerepek Liszt Ferenc szerepében Sinkovits Imre nemcsak az eredeti kör- íyezetek megválasztása, a -uhák és kosztümök dekoratív megtervezése mutategész sora — Metternich, I. Miklós cár és mások — teszik teljessé a történelmi hitelű képeket, jelezve, hogy Liszt Ferenc az akkori Európa minden jelentős „nagyságával” kapcsolatban állt. A kétrészes film szívesen időzik a hangulatos táj- és városi képeknél, a szerelmi jelenetek lírai ábrázolásánál és a nagyszerűen hangzó Chopin, Beethoven és Liszt zeneszámoknál, de ezek a részletekbe vesző hangulatkeltő részek megnehezítik a cselekményszövést és vontatottá teszik. Ugyancsak a sok látványos dekoráció és női alak okozza azt, hogy a film Lisztet nem tudja olyan — vagy megközelítőleg olyan — mélységű emberként bemutatni, miként ő saját magát jellemzi zenéjében. A forgatókönyv dialógusai is gyakorta felszínesek és így sem a szerelmi kalandok romantikusra formált hősét, sem a vívódó, gyötrődő művész arcképét nem tudja kitelj esíteni. Pedig az operatőr, Hildebrand István által fényképezett, színekben és beállításokban bravúrosan gazdag képek, és az olyan kitűnő színészi alakítások, mint a Carolyn szerepét eljátszó Ariadna Sengelaja is, részleteiben sok megkapó jelenettel színezik a filmet. Kár a „Szerelmi álmok” elvesző karakteréért, mely így vagy úgy nagyobb sikerre tarthatott volna számot. A magyar filmgyártás az utóbbi időben nem kényeztette el a cselekményes, színes, széles körű érdeklődést — és ne mondjuk, kasszasikert — kiváltó alkotásokkal közönségünket. A Liszt Ferenc életéről készült film — noha adva voltak ezek a lehetőségei — nem valószínű, hogy beteljesíti az ilyen várakozást. Pavlovits Miklós Rajztanár és festő Kétségtelen, hogy me- | alatt zongora, kissé jobbra, illetve három hétig a mű- gyénkben Bajának van a | Deák Ferenc egykori író- j vésztelep lakója voltam, legnagyobb képzőművészeti asztala, körülötte „korabeli” Most készülök egy szekszár- múltja. Sok nagynevű festő fotelok, szekreter stb. di kiállításra, élt és alkotott a folyókkal, l — Ebben a környezetben | Lehet-e egy kezdő festőerdőkkel, szőlőskertekkel koszorúzott várasbán, valóban festői környezetben. Baja mindig is vonzotta a művészeket, s ezért nem csodálkozhatunk azon, ha minden második-harmadik házban értékes festmények néznek ránk a falakról. Több olyan műgyűjtő él a városban, akinek tucatnyi Nagy István-képe — festmények, ceruzarajzok stb. — van. s ezenkívül Rud- nay-, Koszta-, Tomyai-ai- kotásökkal is dicsekedhet. Valóságos múzeumba léptünk be mi is, amikor nemrégiben Klossy Irén (dr. Faludi Gáborné) műtermébe látogattunk. Pontosabban a műterem melletti szobába: Tornyai, Rippl- Rónai, Glatz Oszkár, Ivá- nyi-Grünwald, Fényes Adolf — és „természetesen” legalább tizenöt darab szebbnél-szebb Nagy István- kép, közöttük a híres önarckép a művész egyik utolsó alkotása. A képek Klossy Irén munka közben. nőttem fel, s ide viszatér- ni mindig csodálatos érzés, új és új erőt gyűjtök itt a további munkához, alkotásokhoz, az élethez. Annyira szeretem ezeket a képeket, hogy nem tudnék megválni tőlük, bár egyik sem az enyém, hanem az édesapámé. Az én birodalmam a szomszéd szoba — mondja Klossy Irén és már invitál is bennünket az ízléssel berendezett helyiségbe. — Átmeneti szállásom ez, amíg otthon, a lakásunkon el nem készül a műtermem. Addig itt húzom rheg magam. Főleg szombaton délután, vasárnap van erre időm, mert hétközben tanítok a tanítóképző intézetben. Heti 16 órám van. Azt hiszem ez ról többet. mondani, már ami a kiállításokat illeti'.' Aligha. Klossy Irénről azonban tudni kell — amit már érintettünk — hogy rajztanára a százéves Bajai Tanítóképző Intézetnek. Éppen egy éve,hogy a tam tastületbe került. Az intézet jubileumi ünnepségeire megnyitott kiállításon három képével szerepelt: Graz, Dunántúl és az Ikva című festményekkel. Visz- szatérve azonban az „átmeneti szálláson” látott képekre, elmondhatjuk, hogy ő is a nagy bajai festőművészek nyomdokain halad: ihletője a táj, annak színei, hangulatai, de természetesen sajátos értelmezésben, felfogásban. Amikor arról kérdeztük, hogy kit tekint /
