Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
<W*Jí' 4. oldal 11170. november 1* vasära&p Tilalmi táblák Áldozat Bacchus falusi oltárán A napokban Kecskeméten, a Rákóczi út páros oldalának elején elhelyeztek egy „Várakozni tilos” táblát, amely megtiltja valamennyi jármű számára reggel 6 és este 10 óra között, hogy akár néhány percig is az út szélén tartózkodjanak. A Rákóczi út említett oldalán önkiszolgáló uolt, esz{ji"ess2ó, zöldség- és papírbolt, az Esz- presz ifjúsági utazási iroda kirendeltsége, cipőbolt található, ahová nemcsak a gyalogosok, dé a gépkocsival, motorkerékpárral közlekedők is betérnek. Ez azonban még nem volna kellő, érv a tábla bevonására, ha teszem azt az jutea szűk, várakozásra alkalmatlan lenne, vagy a gépjárművek forgalmi akadályt képeznének. Ez azonban nem így van. Az út kptforgalmi sávon járható (tehát elég széles), szembejövő forgalomra sem kell számítani, lévén az utca egyirányú. Ezen az útszakaszon a várakozó járművek nem okozhatnak forgalmi akadályt, sőt baleseti veszélyt sem jelentenek. A forgalmi, várakozási korlátozást a járművek számának növekedésével, s ezzel párhuzamosan a várakozási lehetőségek csökkenésével csak nagyon indokolt helyen kell ,és szükséges elrendelni. Azért kihelyezni a táblát, elrendelni a várakozási korlátozást, hogy az amúgyis kevés várakozó- helyet tovább csökkentsük, értelmetlen dolognak látszik. Nem tudni ezek után, mi indokolja, mi teszi szükségessé — éppen úgy, mint a Centrum Áruház előtt — ezeknek a tilalmi jelzőtábláknak az elhelyezését? G. G. Az alkoholizmus csengődi tapasztalatai Medicin roller A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat szentendrei gyáregységében megkezdték a Medicin roller izomerősítő tornaszer gyártását. A napi egyperces íekvőtámasz-gyakorlás erősíti a hasizmokat és kiválóan alkalmas a fogyókúrázók számára A Test- nevelési Főiskola Kutató Intézetének szakvéleménye szerint: nemre, korra való tekintet nélkül mindenki számára javasolja. — íme, ezekről írjon! — teszi elébem a listát Zentai Istvánná, a Csengődi Községi Tanács V. B. szociális előadója. Nyolcvan, nyolcvanöt név a papírokon. A nevek után lakcím. Kik ezek? — Községünk megrögzött alkoholistái — hangzik a válasz. Megdöbbenek: Ilyen sokan vannak? — Többen vannak. A listát először h4rom évvel ezelőtt fektettük le. Azóta többször ki kellett egészíteni. Bevallom, az utóbbi időben kissé elmaradtam a pótlással. Ha az „új alanyokat” is számításba vesz- szük, nyugodtan írhat 95 —100-at De mivel lehet Csengődön „kiérdemelni” azt, hogy valaki felkerüljön a szóbanforgó listára? Magyarán: ki számít alkoholistának? — Aki rendszeresen és nyakló nélkül iszik. S ha ez a tény a szűk családi környezeten kívül is ismert. | nókúra után ott folytatja, I ahol előtte abbahagyta. A kigyógyult: Nagyritkán ilyen is akad. Az egyik szőlősgazda már eljutott a delirium tremens állapotáig. Bajára került, az ideg- és elmeosztályra. Mióta visszajött, azt mondja: aki nélkül — az utóbbiak kategóriájához tartoznak. S mindez utal az iskolai végzettséggel való összefüggésre is. A listán nyolc általánossal rendelkezők sem szerepelnek. Figyelmet érdemel, hogy a nők mintegy 40 százaléiszik, mind oda kellene el- kos részarányt képviselnek vinni. S egy korty ital sem az alkoholisták között, önmegy le a torkán. magában ez is elgondolkoztató, még inkább az, hogy közöttük jó néhányan mint Mindig ilyen mértékben ja jómódú gazdák feleségei hódoltak az italnak Csen- j áldoznak Bacchus oltárán, gődön? Kalmár Imre vb- ■ A maga módján ez a je- titkár régóta él a község- ! lenseg is a hagyományos ben hozzá fordulok vála- paraszti létforma válságára Néhány eset: A randalírozó: Fejében több léglcörnyi nyomással, hangoskodva bejön a tanácsházára. Elkiáltja magát: „X. Y. alhadnagy vagyok, álljanak vigyázzba előttem!” A felszólítás a tanácsi alkalmazottaknak szól. Az „olcsó munkaerő”: két liter borért is hajlandó elmenni napszámba. S vannak, akik kihasználják. A kettős életűek: Az ingázók közül kerülnek ki. Munkahelyükön derekasan viselkednek, de keresetüket rendre elisszák. A megrögzött: 'Az az asz- szony például, akit a férje, hogy ne jusson italhoz, felzárja a padlásra, de a tetőn át, leszedve a cserepeket elszökik, s ha más nincs odahaza, pár kanál zsírért kunyerál bort a szomszédban. A visszaeső: öthetes elvoszért. — Aki tehette, korábban is megitta. Épp úgy, mint más községben, városban. De a mostani mértéktelen- I ség nem volt tapasztalha- ! tó. Nem is volt rá pénzük I az embereknek. Most meg j annyi van. hogy nem tud- I ják mire költeni. Ez magyarázatnak távolról sem elégséges. Inkább j a szociológia kizárásos ! módszerével próbáljuk meg a jelenség körülhatárolását. A lakosság megélhetésé- | nek alapját a szőlő- és a I gyümölcstermesztés képezi. | A csengődi venyigéken közismerten jó bor terem. Jócskán akad munkája az ÁFÉSZ szeszfőzdéjének is. De az okok kulcsa nem itt van elrejtve. Mert az iszákosok zöme azok közül kerül ki, ahol a legkevefigyelmeztet. Alig száz ember a több mint háromezerből... Érdemes ezzel foglalkozni, van ennek jelentősége? — hallatja hangját a megnyugtatni akarás. Gyulai István tanácselnök szerint ezeknek is csak az egynegyedrésze az, amely a morális és anyagi züllés olyan lejtőjére került, ahol a családot és a közvetlen környezetet veszélyezteti. Amely már a rendőrségi és bírósági ügyek háttere. Való igaz, a szélsőséges egyedi ügyek rendezését jobb a hatóságokra bízni. Ám a jelenség nem önmagában létezik, s ha szociális „holdudvarára” tekintünk, a listán szereplőknél jóval népesebb az a kate- sebb bor terem. A jómódú j gória, amelyből az alkoho- gazdák között nagyítóval i lizmus, s az ehhez kapcsoséin találni alkoholistát. Tehát nem ott isznak, ahol tele a pince. A több mint 3100 lelket számláló lakosság 55 százaléka él a belterületen. Az innen kikerülő „szesztestlódó jelenségek sorozata — bűnözés, válás, öngyilkosság — táplálkozik, s amely lehetővé teszi a folytonos utánpótlást. Fontos-e egyáltalán a kérdés: hol jutnak italhoz vérek” is hasonló arányt j az arra mértéktelenül képviselnek a listán sze- szomjazók. Bizonyos szem- replők között. Tehát a je- I pontból — igen. A három lenséget nem foghatjuk a ÁFÉSZ-italbolt forgalmá- tanyavilágra sem, noha an- j nak adata' — összehasonlí- nak hátrányaival itt is, j tó elemzés hiányában — mint mindenütt a megyében. számot kell vetnünk. Szellemi vagy fizikai dolgozók? Az iszákosok egyértelműen és kivétel mm mm _ mm m Domoton népszokások Ő sidők óta dívó népszokás , Kunszent- miklóson és a környékbeli pusztaságokban a „dömö- törözés”. Október 26-a, „Szent Dömötör napja”, amolyan „jelesnap” a birkatartó gazdák és sziki pásztorok életében. „Nem a birkát ünnepelték ekkor — meséli a 81 esztendős Szappanos Lukács falubeli népművész — h^nem a juhásztársadalom r<agy napja volt az.” A „Szent György napkor” mezőre csapott falkákat felhajtották valamelyik tekintélyes tanyás-gazda udvarára, ahol „rovásra vették” a birkákat. Az átadás úgy történt, hogy a juhászszámadó is, a birkás gazda is elővette a rováspálcát és azt egyeztették. Ekkor történt meg a birkanyírás is. A jószágot „isztorngá- ra” szorították és megfosztották bundájától. Sok városi kereskedő is jelen volt az aktusnál és a helyszínen megvásárolták az értékes gyapjút. Az igazi ünnep azonban akkor kezdődött, amikor a kővetkező esztendőre felfogadták a számadó juhászt, a bojtárokat, no meg a kis- bojtárt, aki minden valamire való cserény körül ott serénykedett, hogy ellesse a pásztori tudományt. A gazdák és a pásztorok miután megegyeztek, nagy eszem-iszomokat rendeztek, aminek a szájhagyományból ismert ősi „forgató- könyv,, szerint megvolt a maga szokásrendje. A tanya udvarán, vagy a pusztaságban felállított sátrak elé kihnrdták az öreg kecskelábú asztalokat, megrakva étellel-itallal. A dínom- dánom előtt különféle erőpróbákat, vetélkedőket rendeztek. Ilyenek voltak a futóversenyek, ló és szamárfuttatások. Futotta a virtusból az istráng-szaggatásra. hordóemelésre, póznamászásra, birkózásra is. A gazdák, elöljárók, pusztai csendbiztosok által felajánlott díjak igen értékesek voltak. Egy szépen faragott tajtékpipa, kivarrott „kostök-acskó”, vagy valamelyik széplány díszes selyemkendöje volt a jutalom, amit nagy becsben tartottak a boldog győztesek. A vetélkedő után leakasztották a szolgafáról a gőzölgő bográcsokat és tréfás rigmusokkal fűszerezve tálalták a vendégek elé. Minden fogásnál (mint a lakodalmakban) mondtak egy-egy strófát, amin a jelenlevők jókat kacagtak. Mikor aztán a homoki „vérsűrítőkkel” kezdték öblögetni a száraz garatot, előkerült valahonnan a „Csicsó” öregapja és rázendített a szárazfa húrjain: D ömötörre jár az idő a juhásznak számolni kő...” Mikor a jókedv már magsra hágott a fiatalabbak párokra szakadozva járták a hetyke „kiskun legényest”, vagy a „sapka-seprűs” táncot. Az öregek ősi szokás szerint megvárták a napkeltét, s amikor a keleti égen megjelent „Naoisten” mosolygó ábrázata, körül verbunkol- ták a pislákoló pásztortü- zek maradványait. A verbunkos tánc eredete jóval régebb időkbe nyúlik visz- sza, mint a császár köteteiével történő katonafog- dosások. A hagyomány szerint a kunok már a Volga- menti táboraikban így ünnepelték a hadbavonulást. E hagyományt már csak a verbunknál lerakott gyertyák jelképezik, melyeknek pislákoló fényei régmúlt időkbe világítanak. A Bach-korszakban. amolyan nemzeti együvétartozást jelentett a Dömötör megünneplése. A gyülekezési tilalom ellenére a zsandárok és a vármegye pandúrai elől a. környező nádasokba húzódtak a szabadságszeretetükről hí- _______________ __ _ r és kiskunok. A lápvilág kása, hogy a napszámbérbe nem mond sokat; havonta és (a teljes lélekszá.mot véve alapul) egy főre 70 forintos italfogyasztás jut. Zugkimérő? Van a tanya- világban 2—3, de nem jelentős bázisok. A saját termés? Közrejátszik, de nem alapvetően. Ám van egy „forrás”, amelynek léte már gondolkodásra kell, hogy sarkalljon. S ez pedig az alkalmi munkát vállaló napszámosoknak az a szojárhatatlan rengetegébe jaj volt annak, aki bemerészkedett, hogy ünneprontó legyen. Kiegyenesített kaszák és Baski Gyuri, Bogár Imre, meg Rózsa Sándor „szegénylegényei” vigyázták a rendet. A redempció után felszántotta az eke a szabad kiskun legelőket, lecsapolták az alföldi nádasokat, szőlővel, gyümölcsösökkel kötötték meg a királydiny belealkudják a napi egy, vagy a két liter bort. Ezek az alkalmi munkások, még ha rendelkeznek is fél hold szól öcskével, igazából nem kötődnek sehová. Egyik napról a másikra léteznek, perspekti- vátlanul. Igényszintjük mérhetetlenül alacsony, valójában nem emelkedett azóta, hogy megszűntek a hajdani Blaskovics-urada, , „.. . .... lom kapásai, hónapos csenve*, «zamart^e« futoho- lédl lenn; Pontosabban: mokot. A szel betemette a \ emberí i£rénvek nem kö- sík fölé emelkedő kunhal- ' ,, ., „ ' . . jí. _ i vettek az anyagi boldogumokat és a kálvinista temetőkben mélyebbre süppedtek a szépen faragott lás lehetőségeinek a meg- hatványozódását. A meg« j „ I változott világban ezek az mánJ u>mimnrnrl, km Áru emberek nem tudnak mit many fennmaradt, Kotony . ■ , önmagukkal király egykori birodalmá- | Kezclenl onma0uKKai. ban: jelzésekké, díszletté, nemes folklórrá szelídülve. K unszentmiklóson minden évben meg szokKeresnünk kell a jelenség ellen ható tendenciákat, a társadalmi kontrollt, tak ünnepelni Dömötör I az igényeknek akár intéz- napjai — az idén az Egyet- | ményes úton való felébértés Termelőszövetkezet kultúrtermében rendezték meg a szokásos vacsorát, ahová meghívták a szövetkezet gazdáit és a környező pásztorokat. Kovács Sándor resztését. De számolnunk kell azzal, hogy Csengőd társadalmi színkéné sokkal összetettebb annál, semhogy varázsütésre leljük meg a megoldást. Először is: a hagyományos, szigorúan zárt faluközösség ösz- szetartó, vagy — ami negatív megközelítésben ugyanazt jelenti — kiközösítő ereje itt sohasem érvényesülhetett. A múlt század 80-as éveiben meg csak néhány ház állt itt, az. akkortájt megépült vasúti, fővonal mentén. A jelenlegi lakosság első generációjának a zöme a század 10-es éveiben vándorolt ide. Csengődön ez az elmarasztaló megjelölés: „gyütt- ment” — nem használatos. Minthogy mindenki az>- A jövés-menés azóta is t§.rt; az elmúlt évek egyikében 360-an költöztek el: a községből, s nagyjából ugyan- ennyien jöttek a helyükbe, az ország minden részéből. Lehetnek nyolcan-tízen, valamennyien átlagon felüli jövedelemmel rendelkezők, akik az elmúlt fél évtizedben azért költöztek el, mert életformájuk már „kinőtte” a csengődi kereteket. S ezek sora nem zárult le... A fővárost, vagy közvetlen környékét „célozzák meg”, szőlőbirtokukat megtartják, s a nyarat többnyire itt töltik, hogy megműveljék, vagy inkább megművel tessék a szőlőt. Nem egyszer azokkal, akik még csak pár éve mondhatják magukat csengődi lakosoknak. Ez utóbbiak között több mint tízen vannak olyanok, akik megüresedett tanyába költöztek be, mivel a gazda a községben épített, s oda ment lakni. Tanyáját tehát bérbe adta, s ennek fejében nem követel mást, mint azt, hogy a bérlő, évi ennyi és ennyi nápiot dolgozzék nála, S1 akkor, amikor a szőlő megkívánja — természetesen a szokásos napszámbér fejében. Tulajdonképpen a munkaerő „lekötéséről” van szó. Tehát az irányulás sorrendje: tanya, községi belterület, Pest-vidék. Ezek mentén rajzolódik ki az éles jövedelmi tagozódás, már-már a kasztokká merevedés folyamatában. S van egy réteg, amely nem lát módot arra, hogy a boldogulás eme folyamában sodródjék, és segítségért a pohár után nyúl... Távol áll tőlem a -szándék. hogy Csengődő!' „lejárassam”, s az a község, ahol majd minden végzett nyolcadikos továbbtanul, ahol a marxista középiskolának 39 hallgatója van, ahol a takarékbetét-állomány megközelíti a tízmilliót, ahol évente 19—20 új ház épül, ahol 46 gépkocsitulajdonos van — aligha szolgálhat rá az elmarasztalásra. Könnyen előfordulhat, hogy a megyében jócskán találtam volna még községet, ahol az alkoholizmust illetően is kedvezőtlenebb benyomásban lett vplná részem, mint itt. S ezt nem kiegyenlítő kontrasztnak, nem is mentegetőzésnek szánom, hanem a jelenség pontosabb árnyalásának. Falvaink társadalma rohamosan urba- nizálódik s ez a folyamat felszínre hoz nemkívánatos jelenségeket is. A helyi lakosság cselekvő erőin múlik döntően, hogy ne termelődjenek ki a közösségi lét szintje alatt vegetáló, „szubkulturális” rétegek. A listakészítés csak az első mozdulata lehet a halaszthatatlanul szükséges cselekvéssorozatnak. Hatvani Dániel
