Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ MSZMP X. KONGRESSZUSA

(Folytatás az 1. oldalról)

„A marxizmus azt követeli tőlünk — mondotta —, hogy az osztályerőviszonyokat és minden egyes történelmi helyzet konkrét sajátosságait a legpontosabban, objektíve ellenőrizhetően számba vegyük.”

Az elmúlt négy év szocialista építőmunkájának eredményeként tovább fejlődött társadalmunk osztályszerkezete, fejlődtek termelési és tulajdonviszonyai. A népgazdaság összes fő ágazataiban, az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben tovább szilárdultak a szocialista termelési viszonyok. A IX. kongresszus határozata alapján és a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek országos kongresszusának egyetértésével megalkotott új földtörvény megteremtette a jogi alapját és gyakorlati lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek használatában levő földek, megfelelő megváltási ár ellenében termelőszövetkezeti tulajdonba kerüljenek. Ezzel falun is megszilárdult a szocialista tulajdon, nagy lépést tettünk előre társadalmunk szocialista jellegének erősítésében.

Egész népgazdaságunkban uralkodóvá vált a termelési eszközök szocialista tulajdona; szilárdak a szocialista termelési viszonyok. Ez abban is megfelelően tükröződik, hogy a nemzeti jövedelem 98 százalékát a szocialista szektor adja. Részletezve: az egész nemzeti jövedelem 69 százaléka az állami, 25 százaléka a szövetkezeti, 4 százaléka pedig egyéb szocialista szektorból származik; a magánszektor részesedése mindössze 2 százalék.

Társadalmunkban a szocialista forradalom győzelmével kialakultak és megszilárdultak rendszerünk új osztályalapjai. Az ország lakosságának fele, 5 millió fő vesz részt a termelésben, aktív, önálló keresőként. Közülük 72 százalék munkás és alkalmazott, 25 százalék szövetkezeti tag. A magántermelők, áz önálló kisiparosok és kiskereskedők, valamint a szabad foglalkozásúak aránya 3 százalék.

Az a nagyarányú fejlődés, amely a felszabadulás óta végbement, és országunkat közepesen fejlett agrár országból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá alakította át, a dolgozó osztályok helyzetében is átcsoportosulást és mélyreható változásokat idézett elő. A város és a falu közötti nagyarányú társadalmi mozgás, a mezőgazdaságból az iparba történő tömeges átáramlás az utóbbi években lelassult. Az ipar fejlődésével, a mezőgazdasági termelés kultúrájának emelkedésével, a szolgáltató iparágak előtérbe kerülésével természetesen a jövőben is lesz bizonyos mozgás, átáramlás társadalmunkban és az osztályokon, rétegeken belül is. A munkások és alkalmazottak részaránya tovább nő, de ez a dolgozó osztályok és rétegek helyzetét alapvetően már nem befolyásolja.

Társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály. Felszabadult hazánk negyedszázados története során, a munkásosztály tanúsította a legnagyobb állhatatosságot és áldozatkészséget. Számbelileg is a legnagyobb osztállyá vált: az utóbbi öt évben létszáma 8 százalékkal növekedett, és a népgazdaságban most már 2 millió 600 ezer munkás dolgozik. A nemzeti jövedelem legnagyobb részét a munkásság termeli meg. A munkásosztály meghatározó módon befolyásolja a dolgozók minden rétegét: munkája, magatartása, fegyelme, szemlélete kihat az egész társadalomra ; szerepének további növekedése egész népünk érdeke.

A párt teljes meggyőződéssel vallja: a szocialista társadalom felépítésének alapvető feltétele a munkásosztály vezető szerepének szilárd és fokozódó érvényesülése. Teljesen világos, hogy üres formaság és a munkásosztály vezető szerepéhez a világon semmi köze nincs annak, ha az ország vezetői, szinte egyenruhaként, elkezdenek munkássapkát és felöltőt hordani, amint azt nálunk a 40-es évek végén, az 50- es évek elején tették. Viszont még vannak, akikben az a téves hiedelem él, hogy a munkásosztály vezetőszerepe csak ott érvényesül, ahol a munkások fizikailag is jelen vannak, és többségben vannak. A munkásosztály politikai képviseletének és többségének meg kell lennie, és meg is van mindenütt, ahol ennek döntő a jelentősége, például a Központi Bizottságban, a kormányban, az országgyűlésben. De már elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan ez, mondjuk, a Tudományos Akadémia elnökségében, az egyetemek vezető testületéiben, az írószövetség vezetőségében és más, hasonló helyeken. A munkások jelenléte sok helyen elengedhetetlen, mégsem a számarány a lényeg.

A munkásosztály vezető szerepe hazánkban az osztályszervezetek, a munkás- osztály forradalmi pártja és szakszervezetei útján, továbbá az államhatalomban valósul meg, amely a munkásosztály hatalma. A munkásosztály vezető szerepét érvényesíti az a több százezer munkás, akik a hatalom kivívásával egy- időben és azóta az ország vezető posztjaira kerültek. Érvényesül rendszerünk szocialista demokratizmusa révén, amely biztosítja a munkások közvetlen beleszólásának jogát és lehetőségét a közérdekű kérdések eldöntésébe. Végezetül, a munkásosztály vezető szerepének érvényesülését bizonyítja társadalmunk

egész tevékenysége, amely a szocialista társadalom építésével a munkásosztály forradalmi célját valósítja meg.

A munkásosztály nagy társadalmi jelentősége és vezető szerepe mutatkozik meg legöntudatosabb tagjainak példamutatásában és áldozatkészségében a munka frontján, a szocialista munkaversenyek eredményeiben. Megmutatkozik a munkásosztály nagyszerű kezdeményezése nyomán született és fejlődő szocialista brigádmozgalomban, amelyben a részt vevő brigádok száma ma már százezer, a brigádtagok száma pedig egymillió fölé emelkedett.

Hazánkban a hatalom jó kezekben van; a munkás- osztály nemcsak vállalta, hanem felelősen ás méltóan be is tölti társadalmunk életében vezető szerepét. A munkásosztály eddig is helytállt, és a jövőben is mindenkor kész lesz a szocializmus vívmányainak védelmére, gyarapítására, az építőmunka feladatainak megoldására.

Társadalmunk másik nagy osztálya, a szocializ-1 mus útjára lépett paraszt-1

ság, szintén nagy fejlődést ért el. Parasztságunk a munkásosztály messzemenő segítségével, odaadó, szorgalmas munkával, különösen az elmúlt években megszilárdította. és szocialista nagyüzemi gazdaságokká fejlesztette a termelőszövetkezeteket. A magyar mezőgazdaságban mind szélesebb körben alkalmazzák a tudományok vívmányait; a mezőgazdaságban egyre nagyobb szerepe van a technikának, az ipari és mezőgazdasági szakmunkásoknak, az agrár értelmiségieknek. Mindez gyökeresen megváltoztatta a helyzetet a falun.

A termelőszövetkezetek megerősödése, a nagyüzemi termelés, a közös munka színvonalának emelkedése növelte a parasztság jövedelmét, javította életkörülményeit. Politikánk, rendszerünk nagy eredménye, hogy a IX. kongresszus határozatának megfelelően, a munkásosztály életszínvonalának egyidejű emelkedése mellett, a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok jövedelmi színvonala országosan és átlagban már kiegyenlítődött.

Hazánkban a termelő- szövetkezetek megteremtésével, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megvalósításával, parasztságunk szellemi és anyagi felemelkedésével falun is győzött a szocializmus, győzött a lenini szövetkezeti eszme. Kongresszusunk megállapíthatja, hogy mindezek eredményeként teljesebbé vált a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság érdekazonossága a szocializmus építésének alapkérdéseiben, tovább erősödött népi államunk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség.

Társadalmunkban növekszik az értelmiség szerepe, részaránya, súlya és felelőssége. A párt, az állam nagy figyelmet fordít a tudomány, a technika, a kultúra fejlesztésére. Teljes bizalommal támaszkodunk a tudományok, a kultúra, a művészet embereire, mert csalt velük együtt haladva érhetjük el fő céljainkat, a szocializmus, a kommunizmus felépítését.

Értelmiségünk is jól tudja, hogy alkotó tevékenysége csak a szocialista társadalmi rendben bontakozhat ki szabadon és igazán, csak ebben a rendszerben lehet biztos abban, hogy munkásságának hasznos és szép eredményei nem a kapitalista kizsákmányolok önző, szűk érdekeit, hanem a nép boldogulásál és fel- emelkedését szolgálják. A Központi Bizottság véleménye szerint értelmiségünk a szocializmus céljait magáénak vallja, és méltó módon kiveszi részét a szocialista építőmunkából. A párt, az ország számíthat a magyar értelmiségre. Mindenkinek mindent meg kell tennie azért, hogy a jövőben ez még inkább így legyen.

A kispolgárság — a kisiparosok, kiskereskedők, a magánszektor más képviselőinek — száma, részaránya társadalmunkban kicsi. Nagy társadalmi céljaink javára együtt halad velünk a kispolgárság is. Beilleszkedett az új társadalmi rendbe, elfogadja a szocialista társadalom építésének célját, s közülük a tisztességesen dolgozó többség munkájával, különösen a szolgáltatás, az ellátás területén, hasznosan szolgálja a közérdeket. Társadalmunk értékeli ezt.

Hazánkban a szocialista1

| forradalom győzelmével eltűntek a kizsákmányoló osztályok, s velük a társadalmi osztályok közötti kibékíthetetlen ellentmondások. A dolgozó osztályok alapvető érdekei egybeesnek, megkezdődött az osztályok közti különbségek csökkenésének és fokozatos megszűnésének folyamata is. Társadalmunk egységes és harmonikusan fejlődik.

Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy viszonyaink között is adódnak ellentmondások a fejlesztés távlati és a lakosság napi érdekei, a munkások és a parasztok érdekei, a társadalom általános érdekei és a csoportérdek, valamint az egyének érdekei között. Az érdekek különbözősége jelentkezik a nemzeti jövedelem elosztásakor, ár, bér és piaci viszonyokban, a város és a falu közötti különbségek

gyorsabb vagy lassúbb ki- egyenlítésének meghatározásában, és más kérdésekben.

Az ellentmondások áthidalhatók, feloldhatók a munka menetében. A társadalom általános érdekeinek és szocialista céljainak megfelelő töretlen fejlődést a különböző érdekeltségek összehangolásával biztosítottuk. Ez a jövőben is biztosíható, ha az alapvető érdekekért elsősorban felelős, a nemzeti jövedelem elosztására befolyással bíró vezető testületek mindenkor kellő figyelmet fordítanak az egyes dolgozó osztályok sajátos érdekeire, a dolgozók napi érdekeire is. Továbbá akkor biztosítható, ha az egyes munkások, parasztok, értelmiségiek és más dolgozók, napi érdekeikből kiindulva sem feledkeznek meg a társadalom távlati fejlesztésének általános követelményeiről. Az a fontos, hogy a megoldásokkal, a dolgozó osztályok alapvető érdekközösségét szem előtt tartva, népi államunk hatalmát erősítsük, és szocialista céljaink megközelítését segítsük elő.

Társadalmunk helyzetét, a fejlődés irányát áttekintve, megállapítható, az elmúlt 4 évben hazánkban, a IX. kongresszus határozatainak megfelelően, a szocializmus alapjai tovább szilárdultak, társadalmunk szocialista vonásai számottevően erősödtek. Előbbre jutottunk tehát, de meg nem állhatunk. Az ország további lendületes fejlődése ma, mindenekelőtt a szocialista termelési viszonyok további megszilárdítását igényli, a dolgozó osztályok öntudatának és egységének növelését, a társadalom szocialista vonásainak további erősítését követeli meg.

II. Az államélet és a

szocialista

Kedves elvtársak!

Államunk, a népi demokrácia állama, amely a munkáshatalmat testesíti meg, betölti történelmi szerepét, nélkülözhetetlen a munkásosztály számára a gazdasági és kulturális élet irányításában, a szocializmus építésének szervezésében. Államunk rendeltetésszerű, szervezett működésének felbecsülhetetlen a szerepe és jelentősége népünk eddigi sikereiben, történelemformáló munkájában.

A szocialista állam ereje abban van, hogy fő politikai alapja a munkás- osztály és a parasztság szövetsége, és tevékenységében a lakosság, a dolgozó milliók széles körű támogatására építhet. A munkásosztály államát, a dolgozó nép szocialista vívmányait, a Magyar Népköztársaság önállóságát és függetlenségét, területi sérthetetlenségét, belső rendjét, hűségesen védelmezik fegyveres erőink, a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom és a belügyi szervek. A Központi Bizottság, a kormány a honvédelmet, a társadalmi rend védelmét egész népünk ügyének tekinti; az ellátásukhoz szükséges személyi és anyagi feltételeket biztosította és a jövőben is biztosítja.

Az állam funkciói a fejlődés során változnak. A szocialista viszonyok között az állam elnyomó szerepe folyamatosan csökken, politikai, gazdasági és kulturális szervező szerepe viszont folyamatosan növekszik. Államunk már sok feladat megoldásába bevonja a társadalom különböző szervezeteit és erőit, az egyes állampolgárokat. A fegyveres testületek mellett az ország, a hatalom védelmét szolgálják a munkásőrök, önkéntes rendőrök, a polgári védelem tagjai. A szak- szervezetek vették át és látják el a társadalombiztosítással, a munkavédelemmel kapcsolatos feladatok legnagyobb részét. A dolgozók tömegesen vesznek részt az állam munkájában, mint tanácsi aktívák, bírósági ülnökök, népi ellenőrök.

Meggyőződésünk szerint az államnak fontos szerepe van a szocializmus építésének időszakában. Nem fogadjuk el azokat a nézeteket. amelyek kétségbe vonják a szocialista állam

demokrácia

szerepét, lebecsülik jelentőségét, és a hatalom gyengítésével voltaképpen veszélyeztetik a nép vívmányait. Belső feladataink és a nemzetközi körülmények egyaránt azt követelik, hogy tovább erősítsük szocialista államunkat, növeljük gazdaságszervező és kulturális szervező szerepét, fejlesszük az állam- igazgatási munkát, emeljük színvonalát. Ezzel egyidejűleg arra kell törekedni. hogy a lakosság még nagyobb tömegei vegyenek részt a közéletben, az állami szervek, a tanácsok és más állami szervezetek munkájában. Az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése olyan feladat, amelynek sikeres megoldása lendületet ad további fejlődésünknek.

A szocialista demokrácia további kibontakoztatására irányuló tervünket biztos alapokra építjük, mert hazánkban a hatalom szilárd, az államépítésben pártunk, munkásosztályunk negyedszázados tapasztalatokkal rendelkezik, belpolitikai helyzetünk nemcsak szükségessé, hanem lehetővé is teszi terveink végrehajtását.

Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocialista állam további megszilárdítását, erejének növelését, hatékonyságának fokozását jelenti. Államéletünk, a szocialista demokrácia továbbfej lesz. tésének lényege, hogy egyidejűleg erősítjük a központi hatalmat és növeljük a helyi szervek önállóságát.

Különösen jelentősnek tartjuk a törvényhozói és kormányzati munka korszerűsítését. Országgyűlésünk a népszuverenitás legfőbb megtestesítője, országunk legfőbb törvényhozó szerve. Társadalmi előrehaladásunk gyorsítása, rendszerünk szocialista jellegének fejlesztése céljából szükséges, hogy az országgyűlésben erősödjék a törvényalkotói tevékenység, növekedjék szerepe a kormányzati munka alkotmányos ellenőrzésében.

A szocializmus építésének előbbrevitele az államapparátusban tevékenykedő kommunistáktól, minden dolgozótól politikánk következetesebb érvényesítését, a munkásosztály érdekeinek jobb képfejlesztése

viseletét, a kormány rendelkezéseinek pontos végrehajtását kívánja, helyes vezetési módszert, jó köz- igazgatást, hatékony, operatív és jó ügyintézést követel. Az államigazgatási szervezet tökéletesítése, a pontosan körülírt hatáskör, a személyes felelősséggel végzett jó ügyintézés egyúttal a leghatásosabb harc a bürokrácia ellen. Ez a harc állandó és elemi kötelességünk, mert elhanyagolása fékezi fejlődésünket.

Az államigazgatási szervezet tökéletesítésében és az ügyintézés feljesztésé- ben számítunk a köztisztviselőkre. akiknek e törekvésünk megvalósításában kulcsszerepük van. A köztisztviselő az állam képviselője és a köz szolgálója. Magatartása, az ügyfélhez való viszonya nagy mértékben befolyásolja az állampolgár véleményét, az államhatalomról kialakuló álláspontját; az ügyintézés ez által válik politikává.

Most, az államélet fejlesztésének központi feladata a helyi és a középfokú tanácsok hatáskörének és munkájának fejlesztése. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus építésében, a nép életének megkönnyítésében jelentősen előbbre léphetünk, ha az ügyek tetemes hányadát intéző tanácsok nagyobb önállósággal, nagyobb felelősséggel dolgoznak.

A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy az államigazgatási munka és hatáskör fejlesztésével egyidejűleg erősödjék a tanácsok népképviseleti, önkormányzati jellege. Ez nem mond ellent állami szervezetünk demokratikus centralizmuson felépülő elvének és gyakorlatának. Ellenkezőleg, így biztosítható, hogy a központi szervek hatáskörében olyan ügyek maradjanak, amelyek a társadalmi össz- folyamatok szempontjából fontosak, lényegesek, a helyileg megoldható ügyeket viszont a helyi szervekben intézzék.

Fontos, hopy a minisztériumok és más központi, állami szervek mielőbb adjanak át konkrét intézkedési jogköröket a Fővárosi Tanácsnak és a megyei tanácsoknak. Ugyancsak szükséges, hogy egyidejűleg a Fővárosi Tanács a kerületi tanácsok-