Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
1970. november 22, vasárnap K. oldal Bányászközség az Alföldön Újonc a laktanyában A határőrség kiskunhalasi laktanyájában a sok, egyelőre még polgári ruhás újonc közül egyetlenre. „vadásztam”, Mészáros László bajai kertésztechnikusra. Bevonulása előtt néhány nappal már tudtam, hogy itt a határőrségnél teljesít majd szolgálatot, s ezért ,is kerestem fel Baján a Városgazdálkodási Vállalatnál. — Egy évvel ezelőtt végeztem el a kertészeti technikumot itt Baján, s azonnal sikerült elhelyezkednem a vállalatnál. Cse. repes dísznövényeket termesztünk, de részt veszünk a parkok rendezésében, tervezésében, de leginkább a kivitelezés a dolgunk. Nagyon szép ez a munka. Szüleimnél lakom, édesapám a Gázmű Vállalatnál üzemrendész, bátyám gázszerelő, öcsém pedig pincértanuló. A sorozáson már mondták, hogy a határőrséghez vonulok be, s most, amikor már tudom, hogy mennem kell, nem érzek semmiféle félelmet, nem hiszem el. amit a le- szerelők nagyképűségből, elriasztásból mesélnek. Fiatal vágyóit, nemrég múltam 21 éves, sok mindent kibírok. Remélem sportolhatok, mert három évvel ezelőtt megyei junior bajnokságot nyertem az ezer méteres futásban ... Akkor ennyit tudtam meg Mészáros Lászlóról, s most azért kerestem, mert hallani akartam, milyenek az első benyomások, milyen a közérzet a határőrségnél. — Kellemesen csalódtam — mondta mosolyogva. — A tisztek, a tisztesek rendesek voltak, sok mindenről érdeklődtek. Még arra is kívácsiak voltak, játszok-e valamilyen hangszeren, s bevonulásom jeleint-e a családnak problémát. Az édesapám azt mondta, mikor ma reggel elindultam; „Fiam viselkedj rendesen, ne hozz szégyent rám. A katonaságot nem kell tragikusan felfogni.” Anyukám sírt egy kicsit, s egyre arra biztatott, minél előbb írjak. Megígértem... Az egyik magasrangú tiszt lépett hozzánk, ő is a fiúk hangulatáról, s arHádéczi István beállít egy biztonsági szelepet. (Pásztor Zoltán felvételei.! Kell a cégér Annyi sokféle meghatározással együtt azt is mondhatnánk, hogy a közmondások megváltozásának korát éljük. Sokáig úgy tartották elődeink: a jó bornak nem kell cégér. Nem lehet azonban tartósan megélni ilyen gondolkodással, amikor kibontakozik a termelők közti verseny, mint jelenleg hazánkban. Ez a felfogás pedig egyértelműen az értékesítési csődhöz, vagy legalábbis a fokozatos kiszoruláshoz vezet a világpiacon, ahol kíméletlen küzdelem folyik a vevők megtartásáért és megszerzéséért, bármi is legyen a látszat. A hagyományosan magyaros jellegű vagy magas színvonalú cikkeink kelendősége kétségtelenül felfelé ível. Divatba jöttünk, ami ez irodalmi- képzőm ű vészét! alkotások iránti növekvő külföldi érdeklődésen túl, számos ipari águnkra is vonatkozik. Gazdasági szakemberek között közhelyszámba megy, hogy addig kell megalapozni a további működést, amíg tart egy- egy újdonság varázsa. Népművészeti termékeink külföldi forgalmazásában viszont fel-feltűnnek már aggasztó jelek is. A Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet például mindinkább lemond az exportról, mert árban nem versenyképes. A feltörő román, bolgár, lengyel háziipari és kézimunkák olcsóságukkal kezdenek „verni” minket. Előnyben vannak a határozottabban tájjellegű cikkek, köztük a kalocsai népművészeti termékek, bár mindinkább érezhető a konkurrencia hatása a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Termelőszövetkezet exportjának alakulásában is. Az utóbbi években korántsem használták ki valamennyi népszerűsítő lehetőségüket. A tapasztalatok szerint nem megvetendő eszköze a piackutatásnak, az árupropagandának a mintaboltok nyitása. Annál is inkább, mert a kalocsaiaknak szó szerint a helyükbe jönnek a külföldiek. A turisták egyszerűen elviszik a hírüket- nevüket, hiszen a népművészeti ház az idegenforgalom útvonalába esik. Mégsem létesítettek mindeddig egy bemutató és forgalmazó üzletet akár helyben, akár másutt. A hiányt pótolni akarják. Ám a késlekedéssel reklámalkalmak maradtak kihasználatlanul, és nagyon valószínű, hogy egy másik közmondásunk szintén módosul, ami megváltozott formájában így hangozhat: jobb előbb mint soha. B. F. Jó szerencsét! Szánk! szó, elválaszthatatlanok a tényezők. Mindenféle következménynek és az igazán tisztességes munkának a vállalására vall, hogy Szánkói., a Nagyalföidi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat üzemének KISZ- szervezete egy évvel ezelőtt dr. Hága Lászlónak, a százhalombattai gázrobbanás tragikus hősének a nevét vette fel. A fiatalok bizonyíthatnak most is, amikor az új gázüzem próbáinak sikeres elvégzése a feladat. Az előzmények az első kutatásokig, 1942—43-ig nyúlnak vissza. Majd az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megbízásából keresték a szakemberek a nyersanyagkincset, s végül az 1963-as mérések után jelölték ki az első kút helyét. Megkezdődött a küzdelem az anyaggal, amit szeparátorokba, csővezetékekbe, frakcionáló tornyokba akartak kényszeríteni a bányászok. A természet — emlékezetes dátum — 1965. január 23-án hirtelen visz- szavágott. A jelentések arról szólnak, hogy a 4-es számú kút 1769 méteres talpmélységnél kitört. ösz- szesen ezer köbméternyi iszapos vizet zúdított a községre, és 500 ezer köbméternyi gáz ömlött a szabadba, amíg február 8-án egy rétegomlás véget, vetett a kitörésnek. Talán ez a gáz- és vízkeresztség, az elemekkel szembeni közös küzdelem avatta Szánkót igazán bányászközséggé. Az emberek ráébredtek egymásra utaltságukra. Ekkor kezdődhetett valami nehezen megmagyarázható folyamat, ami úgy végződött, hogy az olajosok otthon érzik magukat, s a település is magának tudja az iparágat. Utólag úgy beszélnek az esetről, ha akkor kevésbé vizes és gazolinnal jobban dúsított az iszap, akkor most a helybeli erdő- gazdaság egy csemetekertje növekedne a romokon. Szerencsére másként történt. A szénhidrogénmező az Alföldnek ezen a részén Szárúi—Jászszentlászló— Varga Csaba a szeparátor szintszabályozó műszerét * ellenőrzi. Kiskunmajsa—Bodoglár— Tázlár—Bugac övezetében terül el. Elkészült az új, nagy gázüzem is, ami termelésével jelentősen hozzájárul az országos gázprogram megvalósulásához. A látvány hálás eleme lehetne annak a filmrendezőnek, aki a modern technika és a hagyományos falusi település képi viszonyát szeretné megfogalmazni. a háttérben a jellegzetes alföldi házak húzódnak. Itt pedig a kígyózó csövek, öblös tartályok célszerű rendje jött létre. A berendezések üzemi próbájával, a szabályozásokkal, mintavételekkel egy időben dolgoznak még a festők is. Annak megfelelően, hogy a gázt, vizet, glikolt, levegőt, vagy a gazolint vezetik a csövek — sárga, zöld, rózsaszínű, kék és barna színt kapnak a fémfelületek. Az áramlás irányát nyilak tüntetik fel. Fáik Miklós, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szanki vezetője ezekben a napokban szinte állandóan a gázüzemben tartózkodik. Beszélgetésünk többször félbeszakad. mivel sűrűn érkeznek valamilyen szakmai kéréssel a szerelők. — A nyers földgázból leválasztjuk a cseppfolyós szénhidrogéneket, s a távvezetékbe csak a metán, etán kerül, a cseppfolyós kondenzátumot pedig szivattyúkkal további feldolgozásra Szegedre továbbítjuk — mondja Fáik Miklós, — Az eddig termelő, kisebb teljesítményű kísérleti üzemünk leáll. Az ott dolgozó munkások alkotják a nagy gázüzem törzsgárdáját. Szánkon a bányászélet keményebb törvényei érvényesülnek. Aki kéri a munkakönyvét és távozik, azt már nem veszik vissza. Az emberek kevés szóból megértik egymást munka közben, s a társuknak a szemébe néznek, ha mondani akarnak valamit. Halász Ferenc Á földgáz- és a kőolajlelőhelyek felfedezése mindig izgalomba hozza a világot. Nemcsak abból táplálkozik a hatás, hogy természeti kincsre, fekete aranyra bukkan az ember. A gyakorlati érték egy nagyon ősi érzelmet ébreszt fel ilyenkor mindenkiben, a rátalálás örömét. Ezt pedig nem lehet egyszerűen átélni, mint valami operettet. Az élményhez társul a veszély tudata. Merünk bátrak lenni, amikor sokan attól is félnek, hogy beavatkozzanak a saját munkahelyük dolgaiba. Női arc a csövek között. Szemerédi Györgyné mintát vesz a laboratóriumi vizsgálatokhoz. Nem rettenünk vissza kihívni magunk ellen a természetet: a folyékony fekete anyagot vagy a félelmetes gázelegyet, amely évmilliók alatt keletkezett elhalt szervezetek bomlásából a föld mélyében. Ennek a vállalkozásnak a szépsége vonzotta haza annak idején az elsők kö- i zott az idős munkást, Tatai Józsefet és követőit? Vagy'a család, az otthon közelében keletkezett munkaalkalom hívta inkább őket? Bányászokról lévén ról érdeklődött, mit szeretnének csinálni, hol szolgálnának legszívesebben. Mészáros Laci szerény volt. — A kiképzés biztos nehéz lesz, de nem kibírhatatlan, erről a régi katonák már beszéltek. A kiképzés után akár a határra. akár szakszolgálatra osztanak be, szívesen, teljes szivemből csinálom. Az idő így is. úgy is eltelik, s miért ne dicsérjenek. A parancsnok, s én is egyre -az újonnan felmerült gondjaikról faggattuk az újoncokat, hiszen életükben ez az aktus jelentős változást jelent. Többen a KISZ kulturális munkáját, a szervezeti életet tudakolták, mások a ruhaviselésről, a kimenőről érdeklődtek. Érthető módon kíváncsiak voltak a fiúk. Mészáros Laci hallgatott. Kissé bosszantott a dolog, hiszen ez a fiú nemcsak komolyan, megfontoltan viselkedett, de minden iránt érdeklődött, s valószínű ő sem ért mindent ebben az új környezetben. A parancsnok is észrevette hallgatását, s ezért nekiszegezte a kérdést. — Magát mi bántja elvtárs, maga nem kérdez semmit? — De igen... Tessék mondani, mikor kapunk enni, mert őszintén szólva, éhes vagyok. Valamennyiünkből kitört a kacagás. Az óra mindössze 11-et mutatott, bár a fiúk 6 óra óta talpon vannak, s nem jutott idejük az evésre. — Magából jó határőr lösz — nevetett még mindig a parancsnok — a lényegre tapintott... Ör- vezető elvtárs — mondta a csoportvezetőnek a parancsnok — futólépésben indulás az ebédlőbe, etesse meg ezeket a fiúkat... Gémes Gábor Elsők közölt Az iskolák körzetesítése a járásban jelenleg is gond. A „fehér foltok” nagy részét felszámolták, de a negyedik ötéves terv időszakában megoldásra vár még a járás peremterületein a további körzetesítés és az oktatás szakosítása. A meglevő gondok ellenére a kiskőrösi Bem és Petőfi, valamint a soltvadkerti, a keceli és a tártári általános iskolák országos és megyei oktatási eredményekkel dicsekedhetnek. A Magyar Televízió országos földrajzi vetélkedőjén például a Petőfi iskola tanulói végeztek az I., II., V. és IX. helyen. A Bem József általános iskola tanulója, Fekete Andrea pedig az országos magyar nyelvi és irodalmi versenyen ért el első helyezést. Országos eredménnyel dicsekedhetnek a tázlári iskolások is, akik a televízió élővilágból rendezett vetélkedőjén a negyedik helyen végeztek. A megyei szaktárgyi tanulmányi versenyben a kiskőrösi járás bizonyult a magye legjobbjának 66 ponttal. A keceli nyolcadik osztálycsck vitték el a pálmát ezen a versenyen matematikából, kémiából, élővilágból és képzőművészetből. Cs. K. \
