Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
IWO. november Zl, szombat 3. oldal Emlékezés Szakai Mihályra Magáénak vallja őt Nógrád megye, mert Zagyvarónán született — ott őrzi emlékét a márványtábla —, magáénak ó*zi Zala, mert sok éven át a határőrség parancsnoka volt, ismerték, megszerették Zalaegerszeg lakói; neves fiai közt tartja számon Kecskemét — mellszobra áll az állomás előtti téren, mert nehéz időkben itt szolgálta a hazát. Példaadó életű, hű fiai közt tartja számon a magyar nép, de tisztelettel és megbecsüléssel emlékeznek rá a szovjet, a jugoszláv, a spanyol hazafiak is, akiknek fegyverrel a kezében, bátor társuk volt a népek szabadságáért vívott küzdelmekben. Munkások fiaként született, maga is kőműves lett, már tizenhét éves korában belépett azok közé, akik a nagyobb kenyérért, a jobb megélhetésért, elég bátrak voltak fellépni munkaadóikkal szemben. Ebből az iskolából került Szalvai Mihály 1919-ben a Vörös Hadseregbe. Húszéves korában az ellenforradalom bírósága tizenöt évi börtönre ítélte, de megszökött, s élete ettől kezdve szüntelenül viaskodás volt az ellenséggel. Csehszlovákiába ment, onnan Bécsbe, majd Berlinbe, aztán Brüsszelbe, később Párizsba. 1936-ban az elsők között érkezett Spanyolországba, hogy önként jelentkezzék a Nemzetközi Brigádba. Az európai országokból összesereglett „ezer nyelvű és egyszínű brigád” soraiban megszámlálhatatlan ismerősre talált, érthető, hogy a bizalom megtisztelő rangra emelte: kinevezték a magyar zászlóalj parancsnokává. önfeláldozóan küzdött Madridnál, az estramadurai fronton, Aragonnál, és az Ebro folyó körüli csatákban. Hősiességének híre bejárta a spanyol földet, közismertté lett Európa szerte azok között, akik lélegzetvisszafojtva figyelték, s minden lehetséges módon támogatták a spanyol nép szabadságküzdelmét, Hitler és Mussolini intervenciós seregei és Franco tábornok fasiszta seregei ellen. Így emlegették: A magyar Csapajev. A spanyol szabadságharc elbukása után újra Franciaországba került, ott folytatta a harcot. Többször letartóztatták. 1943-ban kijutott a Szovjetunióba. Ott sem pihent. Jugoszláviába ment, a partizánok soraiban harcolt, majd a felszabadító szovjet hadsereg oldalán küzdött. Egyike lett a felszabadult hazában a demokratikus magyar honvédség első kommunista törzstisztjeinek. Alezredes lett, majd ezredes, tábornok; altábornagy. Mindenki, aki ismerte, csak tisztelni és szeretni tudta, ezért őrzik emlékét megbecsüléssel az emberek, s ezért gondolnak rá a hősöknek kijáró tisztelettel, ma is, halála tizenötödik évfordulóján. Vadász Ferenc Készül az itjúságitörvény-tervezet Az ifjúságról szóló törvény előkészítésében jelentős előrelépés történt. A televízióhoz, a sajtóhoz és más szervekhez érkezett több száz javaslat feldolgozása után az Igazságügy-minisztérium az érdekelt állami és társadalmi szervek képviselőinek bevonásával kidolgozta a törvény tartalmára vonatkozó javaslatot. A törvény előkészítésére létrehozott bizottság az elmúlt napokban tartott ülésén ezt megtárgyalta és elfogadta. A bizottság véleménye szerint olyan törvényre van szükség, amely megállapítja az ifjúság szocialista nevelésének legfőbb célkitűzéseit, meghatározza az ifjúság nevelésével foglalkozó állami és társadalmi szervek legfontosabb kötelezettségeit és tartalmazza az ifjúság legalapvetőbb jogait és kötelezettségeit. így a törvény mintegy az ifjúság „alkotmányának” szerepét töltené be. Ennek megfelelően a törvény tervezete meghatározza az ifjúság nevelésében követendő főbb célokat, foglalkozik az ifjúság szerepével az állami és társadalmi életben. Az Igazságügy-minisztérium az elfogadott elvi tételek alapján kidolgozza a jogszabály tervezetét ésde- oember elején az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elé terjeszti. Decemberben és I9tl januárjában a törvénytervezetet az ifjúság különböző rétegei, a pedagógusok és az ifjúsággal foglalkozó állami szervek, a szakszervezetek és a Hazafias Népfront előtt ismertetik és kikérik a véleményüket. A vita eredményének összegezése után alakul ki a törvény végleges tervezete, amelyet az igazságügy-miniszter 1971. március 31-ig nyújt be a kormányhoz. Gépbemutató Hartán Régóta várt mezőgazda- sági gépekkel mutatkozott be tegnap a hartai Lenin Termelőszövetkezetben a Mezőgépfejlesztő Intézet, és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár..A kukoricatermesztés komplex gépesítésének szezon utáni „premierjén” jól szerepeltek a hazai gyártmányú vonó- és munkagépek. Az érdeklődőket, az állami gazdaságok szakembereit, Tischler Márton, a Mezőgépfejlesztő Intézet műszaki igazgatója tájékoztatta a várható mező- gazdasági gépellátásról. A most felvonultatott gépekre fontos szerep vár a szántóföldeken. Ezekkel — a a gabonatermesztéshez hasonlóan — teljessé válhat a kukoricatermesztés gépesítése. Valamennyi bemutatott gép, illetve munkaeszköz jelenleg hiányzik a gazdaságok gépállományából. Egyebek között a pneo- matikus szémenkénti vetőgépből, amelynek napi teljesítménye 25—30 hold, és a gépsor további tartozékaiból, a növényvédő- és Adatfeldolgozó állomás Jánoshalmán ápoló munkaeszközökből több százra lenne szükség a megyében. A szövetkezet kukoricaföldjén felvonultak ezenkívül a különböző „kukorica-aratógépek”. Egyik típus töri, fosztja a csöveket és egy menetben a szárat is levágja, a másik — amely francia licenc alapján készült — töri, morzsolja a termést. A bemutatóval egybekötött véleménycserén' a résztvevők sürgették a gépek gyártását. Az indok: a megyében is csupán 30 százalékban gépesített a kukoricatermesztés, de országosan sem jobb az ellátottság. Jánoshalmán a Tsz-közi Gépi Adatfeldolgozó Állomást helyezték üzembe. A négy termelőszövetkezet közös vállalkozásaként létrejött üzem feladatáról Matos Lőrinc igazgató tájékoztatta a résztvevőket. Az adatfeldolgozó állomás a termelőszövetkezeti gazdaságokon kívül a környező üzemek könyvelését, s eredményeik elemzését is elvégzi. Tss-sxöveiségek titkárainak tanácskozása Pénteken a Gellért Szállóban a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek titkárai megvitatták a közös gazdaságok, idei munkájának tapasztalatait. Dr. Simka István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának titkára elmondotta; bár még végleges adatok nem állnak rendelkezésre, annyi máris bizonyos, hogy a közös gazdaságok növénytermesztési eredményei elmaradtak a tavalyitól, Az állattenyésztés és a tsz-ek kiegészítő tevékenysége azonban fellendült és ez bizonyos fokig kiegyenlítette a növénytermesztésben — főleg időjárás okozta — kiesést. A titkár foglalkozott a takarmányforgalom alakulásával. Az állomány ellátása országszerte megnyugtatói egyes vidékeken, és főleg néhány tsz-ben azonban később nehézségek adódhatnak. Arra van szükség, hogy az esetleg takarmányhiánnyal küszködő közös gazdaságokat a jobb helyzetben levő tsz-ek kisegítsék. Felhívta a figyelmet: a közös gazdaságoknak az eddiginél jobban ki kell építeniük a közös anyagi érdekeltségen nyugvó kapcsolatokat a feldolgozó vállalatokkal. Hosszú távra szóló, több éves szerződések megkötésére kell töre- kedniök. A megállapodásban rájuk háruló kötelezettségeket a tsz-ek távlati terveiben figyelembe kell venni. (MTI) A pártkongresszus színhelye A nagy találkozások színhelye a budapesti tylEMOSZ-székház ad ismét otthont a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának. Immár negyedik alkalommal rendezik meg az 1949- ben avatott hatalmas épületben a párt kongresszusát. Az elmúlt 20 évben nagyon sok fontos belföldi és nemzetközi esemény zajlott itt le, legutóbb például a DÍVSZ kongresszusa. A szervezők, a rendezők alaposan felkészültek a tanácskozásra, igyekeztek minden tekintetben biztosítani a kongresszus munkájához és a közvélemény tájékoztatásához szükséges feltételeket. A munka zömmel az 1180 személy befogadására alkalmas tanácskozó teremben zajlik majd, amelyet erre az alkalomra felújítottak, korszerűsítettek, s a többi között légkondicionáló berendezéssel láttak el. A székház sok kisebb- nagyobb terme és szobája ad majd helyet a különböző bizottságoknak és munkacsoportoknak, így a többi között a szerkesztő bizottságnak, a fordító- és gyorsíróirodáknak, A kongresszus külföldi vendégei, a tolmácsberendezés segítségével kísérhetik majd figyelemmel a tanácskozást. A felszólalásokat hat nyelven tolmácsolják. Kilenc parlamenti gyorsíró készíti folyamatosan a kongresszus teljes jegyzőkönyvét, s ennek alapján állítja össze a szerkesztő bizottság a kongresszusról szóló tudósításokat. A Népszabadság, az MTI, a Rádió és a Televízió külön kirendeltséget létesít a kongresszus színhelyén. A MUOSZ székházában és a bányász szakszervezet épületében sajtóközpontot rendeznek be, ahol a külföldi újságírók különböző nyelveken kaphatják meg a kongresszusi beszédeket, felszólalásokat. Az MTI külföldre sugárzott adásai számára külön riporteri gárda készíti majd a tudósításokat. Ugyancsak külön szerkesztő gárda gondoskodik arról, hogy az MTI telexhálózatán a megyei és a városi lapok folyamatosan megkapják a kongresszusról szóló beszámolókat. Kiveszik részüket a tájékoztató munkából a fotóriporterek is; a kongresszusról készített fotóikból a Központi Sajtószolgálat naponta ad friss válogatást képtávírón. A tv és a rádió helyszíni közvetítései közvetlen betekintést adnak majd az ország egész népének a kongresszus munkájáról. A sajtótudó sítást végző szerkesztők, újságírók úgy szervezték meg a munkát, hogy a híradások általában egy órával köpethetik az eseményeket. Az ország közvéleménye tehát gyorsan és sokoldalúan informálódhat a kongresz- szus munkájáról, folyamatosan figyelemmel kísérheti a párt e nagy jelentőségű tanácskozását. N. L. A termelékenység közügy Á termelékenység a szakemberek dolga! — Hallottunk már ehhez hasonló kijelentést a köznapi életben. Nehéz elmarasztalni azt, aki tájékozatlanságból mond ilyeneket. A hiba inkább azokban van, akik gazdasági kérdésekről csak szakmai körökben, és lehetőleg emelkedett szakzsargonban hajlandók beszélni. Úgy vélik, hogy a közgazdasági problémák megoldásába áz „egyszerű” munkás nem tud beleszólni, ezek a termelés magasabb szféráiban zajlanak le. A dolgok politikai, társadalmi vetületéről pedig alig-álig esik szó. Mindez különösen azzal kapcsolatban merül fel ilyen élesen, hogy a javuló helyzetkép mellett a termelékenység még mindig alacsonyabb a megye ipari üzemeiben, mint országosan. A termelés növekedésének közel kétharmada továbbra is a létszámbővítésből s nem a termelékenyebb munkából származik. Holott fordítva kellene történnie. Napjainkban a termelékenység fogalma igen ösz- szetett kérdés, s nem elég ha csupán azt állapítjuk meg, hogy mennyivel növekedett adott időszakban az egy foglalkoztatottra jutó termelés. Alapvető dolog ez természetesen, hiszen világviszonylatban is kifejezi az országok ipari fejlettségét, a termelőerők, termelési eszközök állapotát. De nálunk egyelőre még akadnak — bár egy- ■ re kisebb mértékben — foglalkoztatási gondok is, párhuzamosan a városokban és egyes szakmákban jelentkező munkáshiány- nyal. Még nem mondhatjuk — bár egyre jobban törekszünk rá —, hogy az iparfejlesztésnél kizárólag csak a hatékonyságot tartjuk szem előtt. Szempont még a foglalkoztatottság is az elmaradottabb területeken. Sok még az eljáró munkás, téli időszakban a mezőgazdasági munkaerőnek csak töredéke van felhasználva, a nők jelentős része családi kötöttségei miatt szívesen vállalna négy- vagy hatórás munkái — ha volna ilyen a közelben. Az otthoni foglalkoztatás — az úgynevezett bedolgozás — nehezen terjedő módszeréről nem is beszélve. Ennek ellenére nem mondhatunk le arról a sürgető igényről — a fentiekkel összhangban kell megvalósításán fáradozni —, mely az iparosításnak a hatékonyabb, úgynevezett intenzív oldalát állítja előtérbe. A megyei pártértekezlet beszámoló jelentésében ezt olvashattuk: „Ki lehet mondani, figyelembe véve az iparfejlesztés korábbi elveit is, hogy megyéikben a IV. ötéves terv időszakában az ipar fejlesztése alapvetően intenzív jellegű.” Azt jelenti ez, hogy a jövőben csak olyan jellegű ipari üzemek fejlesztésére. ' telériítéoiárn Varülhet sor, ahol nem csupán a munkaerő elhelyezése a fő cél, hanem- eleve számot vetnek a munka termelékenységével, hatéí<3 AVirv1 q műszaki színvonal mágiáiéi a kor igényeinek, s a dolgozók érdekeit is mesz- szemenően figyelembe vér ve a szociális létesítmények sem hiányoznak, összefügg a termeié^ kenység a meglevő üzemek technikai, műszaki felszereltségével is, s valljuk be, a vidéki iparosítás során ezek a szempontok — a kényszerítő körülmények folytán — gyakran háttérbe szorultak. De sok egyéb tényező is befolyásolja még a munka megfelelő intenzitását, hatékonyságát az üzemekben. Például a nagyarányú és gyakran indokolatlan munkaerő-vándorlás sem javította a termelés színvonalát. Az is közismert, hogy a 44 órás munkahét bevezetése néhol inkább csak a túlórák számának, s nem az egy főre jutó termelési értéknek a megnövekedését eredményezte. (Ez év első háromnegyedében is 16,3 százalékkal nőtt a túlórák száma az iparban.) Magyarán mondva: elmaradtak az ígért munkaszervezési, ésszerűsítési, technológiai intézkedések. Akad még helyenként — bármilyen hihetetlenül hangzik — kapun belüli munkanélküliség is. A munkaerőt biztonsági okokból mindenáron tartani akaró vállalatok olykor nem számolnak az önköltség növekedésével, a termelékenységi mutatók romlásával, s az egész népgazdaság érdekeivel. S ezek már az egész dolgozó nép életére kiható tényezők, melyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. De lehetne sorolni még a példákat, melyek azt bizonyítják, hogy a termelékenység • nem egyszerűen csak a vállalati vezetők, a gazdasági szakemberek ügye. Tudni kellene erről a munkásoknak, a termelőhelyek kollektíváinak is. viszont ahhoz, hogy tudjanak róla, elemezni, értékelni, s egyáltalán ismerni kellene ezeket a számokat vállalati szinten is. Ennek némelyik gyáregységnél egyelőre még az is gátat szab, hogy az üzemi eredmények elvesznek a „nagy kalapban”, s maguk a telephelyek vezetői sem látják adatszerűén és részekre bontva saját eredményeik összetevőit. Ilyen helyen azután csak úgy általában tud agitálni, érvelni a pártszervezet, s csak nagyjából lehet 'gazdája a mynkaversenynek a szakszervezeti bizottság. A termelékenyebb munka sokrétűségéhez tartozik még, hogy nem elég többet termelni, de azt értékesíteni is kell. Nem elég tehát termelékenységről beszélni, de azt minden esetben össze kell kötni az eredményességgel, az önköltséggel, a minőséggel, a gazdálkodás egyéb tényezőivel. S itt válik végső soron közüggyé ez a köz- gazdasági kategória, melynek politikai és társadalmi vetületéről még nagyon sokat lehetne beszélni. Egyelőre azonban érjük be annyival, hogy a háromnegyed év adataira is támaszkodva felhívjuk a figyelmet: ki kell emelni ezt a tényezőt az eredmények sokaságából, s megadni az igazi rangját a termelési agitációban, s általában a dolgozó emberek körében. Hogy megértse mindenki a jelentőségét, és tenni is tudjon érte — az egész népgazdaság sikeres előrehaladása, az életszínvonal növekedése érdekében, F. Tóth Pál