Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-14 / 267. szám
«. oldal 1970. november 14. szombat FORUM A pihenés bére - a nyugdíj IL (A cikk első részét lapunk előző számában közöltük.) Az eddig elmondottak bizonyára meggyőzték az olvasót; bonyolult, a népesség nagy részét érintő kérdés mindaz, amit a nyugdíj címszó összefoglal, s hogy bármiféle nyugdíjrendezés, emelés nem az akarattól, az elhatározástól, hanem az anyagi forrásoktól függ, mert százmillió, s milliárd forintokról van szó. A postás csönget Csönget, havonta 1 380 000 helyen! Ennyien élveztek nyugdíjat 1970 januárjában. (Emlékeztetőiként: 1950-ben 502 ezer volt a nyugdíjasok száma.) Csönget a postás, s leszámolja a nagyon szerény, a közepes, s nem sokaknak a tisztes ösz- szeget. Miként oszlik meg a nyugdíjasok, járadékosok tábora? Az említett, januári időpontban 818 ezren kapták saját jogon nyugdíjukat, átlag havi 952 forintot. Származékos — özvegyi stb. — nyugdíjat 181 ezren élveztek, 515 forintot átlagosan. A termelőszövetkezeti nyugdíjasok 90 ezres csoportja, havi átlagban 516 forintot kapott, a termelőszövetkezeti járadékosok 265 forintot vehetnek át, havonta. Vé- gülis valamennyi csoportot figyelembe véve, országos átlagban 689 forintot tesz ki a nyugellátás havi ösz- szege személyenként. A kép azonban sokféle színből tevődik össze. Mert az átlagosnál kevesebbet kapnak az 1954 előtt megállapított sajátjogú nyugdíjasok, s nagy a csekély járadékot élvezők, illetve — ami még súlyosabb gond — a teljesen ellátatlanok száma. A nyugdíjas korú népesség mintegy negyede nem kap rendszeres támogatást. Van tehát gond- annak ellenére, hogy havonta majdnem egymilliárd forintot hordanak szét a nyugdíjasoknak a postások . . . Évi 13 milliárd Pénz, pénz, pénz, Évente a nemzeti jövedelem öt százalékát, 13 milliárd forintot fizetnek ki az öregeknek különböző címeken. 1969-ben a 26,6 milliárd forintot kitevő ösz- szes társadalombiztosítási juttatásból 11,2 milliárd volt a nyugdíj; Hatalmas összeg, amikor előteremteni kell. Szerényebb, amikor a fejenkénti szétosztásra kerül sor. S olykor a szétosztás maga is ellentmondásos. Mert napjainkban sokan vannak, akiknek nincs meg a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idejük, résznyugdíjat kaphatnak csak tehát. Léteznek másféle feszültségek, ellentmondások is. Sokféle az eltérés a „régi” meg az ,>új” nyugdíjasok — az 1954 előtt, s az 1954 után nyugdíjazottak — között. A nyugdíjrendelkezések nem egységes elven alapulnak. A régebben meghatározott nyugdíjak reálértéke — azonos nyűg- díjkategórián belül is — csökkent a később megszabottakhoz mérten. (Az 1963-ban megállapított sajátjogú, teljes nyugdíjak havi átlaga 1225 forint volt, 1970-ben, számítások szerint ez az átlag már 1500 forint lesz.) Bonyolult tehát a nyugdíjrendszer, sokféle az elbírálási szempont, s mindezt még tetézte az árak lassú emelkedése, s a nyugdíjak változatlansága is. Két százalék: 300 millió A párt Központi Bizottsága 1969 novemberi határozata alapján a Miniszter- tanács 1971 január 1-től a nyugdíjak és egyéb ellátások évenkénti és automatikus kétszázalékos emeléséről intézkedik. Célja: megőrizni a nyugdíjak vásárlóértékét, hogy a bizonyos mértékű áremelkedések ellenére se csökkenjen a nyugdíjasok életszínvonala. Öröm, hogy futotta erre az ország erejéből, ám figyelmeztet is: minden nyugdíjintézkedés nagy anyagi alapokat követel. Az évi két százalék ugyanis 300 millió forintot, öt év alatt 1,5 milliárdot emészt fel! Adni: öröm. Mégha szerény, a kívánalmakhoz mérten szerény is az adott valami. Mert tény: a nyugdíjas pénze nagyobb hányadát — átlagosan 60,5 százalékát — kénytelen kiadni élelmiszerekre, mint a kereső házastársak (44,3 százalék). Azaz: nekik arányaiban is kevesebb marad ruházkodásra, lakberendezésre, művelődésre. Sokaknál semmi sem marad ezekre . . . Adni kell tehát, keresni a segítés sokféle módját — egyik ilyen, közvetett támogatás például, hogy a jövő évtől bevezetett új lakbérek esetében a lakbérkiegészí tést a nyugdíjas akkor is megkapja, ha alacsonyabb bérű lakásba költözik. — A termelőszövetkezetek is keresik a módját a nyugdíjak kiegészítésének — stb. * Főként pénzről szóltunk, milliókról és milliárdok- ról. Ennek a cikknek ez volt a célja. Ám tudjuk, kell, hogy tudjuk mindannyian: az öregek sorsa, élete, pihenésük derűsebbé változtatása a pénz mellett ezernyi mást is megkíván. Társadalmi és gyermeki gondoskodást, éppúgy, mint a volt munkahelyek figyelmét, a volt munkatársak törődését. S hogy adnunk kell? Elérkezik az idő, hogy nekünk is adni fognak. S ezért a teher nem kényszerű, hanem — természetes. Mészáros Ottó A TU—134—A PRŐBAUTQN Az AEROFLOT szovjet légiforgalmi társaság hamarosan forgalomba állítja a TU—134—A típusú utas- szállító repülőgépet, amely a TU—134 továbbfejlesztett változata. Az új gép 76 utas szállítására alkalmas, teherbírása két tonnával több, mint elődjének, s a legkorszerűbb navigációs műszerekkel szerelték fel. A IV. ötéves terv keretében két ilyen típusú utasgépet kap a magyar légiforgalom is. (Fotó; TASZSZ — Preobrazsenszkij felv.) Milyen az idei kenyér? A megyei élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézetek vizsgálataiból kiderült; bár az Időjárás nem kedvezett a kenyérgabona-termesztésnek, mégis jó minőségű kenyeret és péksüteményt lehet smni az idei lisztből. Az előző évhez képest például csökkent a búza átlagod hektoliter súlya, amely különösen alacsony Békés, Csong- rád és Szolnok megyében. Nőtt a nedvességtartalom is, ami ugyancsak kedvezőtlen a feldolgozás szempontjából. A szakemberek szerint az alföldi vidékeken nagyarányú volt a gombafertőzéses kár. A szakemberek szerint újabb növényvédelmi intézkedésekre van szükség. Az idei lisztből sütött tészta jól nyújtható, rugalmas és kelőképessége ellen sem lehet kifogás. Érdekes megállapítás még, hogy a tavalyi és az idei liszt sok esetben szemmel is jól megkülönböztethető; az idei búzából őrölt valamivel szürkébb, „fáradtabb” színű, ez ózonban a kenyér minőségét nem befolyásolja. ALKOHOL Számszerűen nehéz volna megmondani, hány olyan nyilvános hely van a megyében, ahol szeszes italt mérnek. Ugyanis nem csupán az italboltok, a vendéglők, cukrászdák, presszók, jöhetnek itt számításba, hanem a tsz-ek által fenntartott borkimérések, borharapók, csárdák is. S ha ehhez hozzá számítjuk a magánosokat: a termelőket és a zugbormé rőket, továbbá a fűszer- és csemegeüzleteket, ahol szintén kaphat az ember palackozott borokat, tömény italokat, máris érzékelni tudjuk, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem korántsem egyszerű célkitűzés. A feladat bonyolult, sok3L — Mikor kapta az utolsó feladatot? — Mire tetszik gondolni? — A kitérőre. A politikai helyettes félrevezetésére. Arra, hogy fedezetlenül hagyta a lőszeres kocsit. Az őrmester hangja ügyeskedő lett. — Már azt is bűnömül akarják felróni, amit jószándékkal, meggyőződésből tettem? — Miféle meggyőződésből? — Hisz Tárnok áruló, nem? * Amikor másodszor vezették Jel0 kihallgatásra, Királyon látszott: volt ideje mentségeken töprengeni. — Honnan veszi maga azt a sületlenséget — kérdezte ingerülten Kertész ezredes —, hogy az ezredpa- ran'mok politikai helyettese áruló?! Király megpróbált magabiztos lenni. .— Nekem hazafiúi kötelességből kellett azt a kis körülőt megtennem. Tudniillik úgy áll a dolog — és itt lehalkította a hangját, mintha ez a szigorúan bizalmas közlés csak négyükre tartozna —, hogy ez a Tárnok fontos hadititkokat szolgáltatott ki az ellenségnek. Mivel azonban köztiszteletben álló politikai munkás, nem’ lehet csak úgy egyszerűen lefogni, mert az rontaná a hadsereg tekintélyét. Ezért az illetékesek azt a tervet eszelték ki, hogy a gyakorlatra kivonulás jó alkalom lesz a leleplezésre. Ezt kellett nekem elősegítenem. Kertész nem tudta magát türtőztetni. — És maga húsz évi szolgálat után elhitte ezt a badarságot! Ezzel akar bennünket a tejtem! — Szó sincs erről, ezredes elvtárs! Kati ugyanis közölte velem, hogy ő a magyar szerveknek dolgozik, ezért tettette nyomoréknak magát, ezért hozta ezt a nagy áldozatot, hogy leleplezhesse Tárnok őrnagyot és megszervezhesse a „kikapcsolását”. Az erdőben, ahová a mellékút vezet, ott került volna sor a leszámolásra. Ezért kanyarodtunk le a főútról. — S hogy a lőszeres kocsi vezetője ezt észre ne vegye, maga használhatatlanná tette a visszapillantótükröt. — Á, csak átmenetileg. Kati adott egy hajlakkos dobozt; a benne levő folyadékot fröcsköltem a tükörre indulás előtt. Reggel aztán le is töröltem benzines vattával. Szebben fénylett, mint új korában. — Az erdőben mi történt? — Az előírt sebességgel haladtunk a kijelölt útvonalon. Amikor a főútra Tárnok őrnagy kocsija is visszatért velünk, egy kicsit örültem. Mert nekem ugyanis, spéciéi személy szerint, szimpatikus ember a politikai helyettes. Ügy gondoltam, megváltozott a terv. Szépen besoroltunk, mintha mi sem történt volna. — A két éleslövedék hogyan került a gyakorlat színhelyére? — Fogalmam sincs róla. — Maga tehát nem is követett el bűntettet? — Már hogyan követtem volna el? Udvaroltam egy diáklánynak — eredménytelenül. Tejet adtam egy fekete macskának, hogy ne pusztuljon el. Egy kis kitérőt tettünk a gépkocsival, mert úgy éreztem, ez állampolgári kötelességem. Ennyi az egész. — Ügy tesz — jegyezte meg komoran Kertész ezredes —, mintha nem tudná, milyen aljas erők kiszolgálója lett. Mindegy, ez most már a maga baja. írja alá a jegyzőkönyvet. Majd folytatjuk... Király őrmester értetlenül nézett körül: ugyan miféle jegyzőkönyvet kell aláírnia? Ekkor azonban felállt a hátuk mögött ülő fiatal hadnagy, s néhány telegépelt papírlapot adott át az ezredesnek. Az átfutotta, majd letette az asztalra. — Olvassa el és írja alá a vallomását. íFolytatjukj oldalú. Az ugyanis még nem elítélendő, hogy az említett helyeken szeszes italokat is árusítanak, hiszen megvásárolni és meginni egyáltalán nem kötelező, sőt arra sem kényszerítenek senkit, hogy olyan nagy mennyiségben fogyasszon bort, pálinkát, amelytől már ittas állapotba kerül. Csakhogy — szól az ellenérv — itt is alkalmazható a közmondás, miszerint alkalom szüli a tolvajt. Az alkalom, az útón-útfélen kínálkozó lehetőség kétségtelenül csábító olyan embereknek, akik könnyű szívvel szegődnek a pohár mellé. Tisztában vagyok azzal, hogy egyáltalán nem én írom az első ilyen cikket a kérdésről. Sőt elmondhatom, hogy a múlt század végén megjelent újságokat lapozgatva arról olvastam, hogy fokozták az alkoholizmus elleni küzdelmet — amint napjainkban tapasztaljuk, nem nagy eredménnyel. A társadalmi rangra’ emelkedett probléma azonban kilépett a sajtó hasábjairól, és a könyvtárak polcaira is felkerült. Számtalan könyv jelent meg különböző szakemberek tollából. akik szakterületük és az ital összefüggéseit, boncolgatják: a bűnözés és az alkohol, a család és az alkohol. válások és az alkohol, gyermekek és az alkohol stb. Hogyan is állunk most az alkoholizmussal? Ha őszintén, kertelés nélkül akarunk válaszolni a kérdésre, azt kell mondanunk, hogy rosszabbul, mint valaha. Még akkor is, ha talán számszerűen nincs több alkoholista a medvében. mint niondjuk 50— 80 évvel ezelőtt, mert az ittas állanot ma sokkal veszélyesebb a társadalomra, s az egyénre egyaránt. A rórvknrszakhan. a mean övékedét góniá rm őforval ómban egy tántorgó. va°v a motorkeréknárra, biciklii'e kétva orvsan ülő ..szesztestV’Pl'” VlOil7rvCiT->»->nrV. o f Cl f 1 Ct gédiákat tud okozni, Nem először írjuk le,’ hogy az úgynevezett erőszakos bűncselekmények az élet, a testi épség ellen irányuló deliktumok — 90 százalékát ittas egyének követik el. Az egymás után _ széthulló családok tragédiájának hátterében, az ifjúság elleni bűntette^, a garázdaságok stb. mögött szinte minden esetben ott találjuk az alkoholt, a züllött apát, a legnagyobb egyetértésben italozó, s a gyerekekkel mitsem törődő szülőket, a froccsók, tömény italok hatasara „jó erőben” lévő éjszakai bárlovagokat, kocsmahősöket, zugivókat. Ha a megoldáson, az eredménnyel kecsegtető javaslatokon töpreng az ember, nincs könnyű helyzetben. Minden italboltot nem lehet bezárni, nem lehet megtiltani „társadalmi szinten”, hogy szeszes italt fogyasszanak az emberek, bar ezt korlátozni érdemes volna. Igenám, de ki korlátozza például a termelőt, aki a szomszédjának huszadszorra is teletölti a poharát stb? Ha me,gtermeljük a bort, ha kifőzzük a pálinkát, azt el is akarjuk adni, s aki megvásárolja, nyilván azért veszi meg, hogy elfogyasz- sza — összefüggenek a dolgok, a jelenségek, a tények. Kilátástalan tehát az alkoholizmus elleni küzdelem? Ezt még akkor sem lenne szabad beismerni, ha valóban az volna. De nem az. Egyetlen célravezető eszköz ■— itt is, mint az élet sok más területén — a kultúrforradalom ki- szélesítése, a műveltségi szint általános és mindenkire értelmezett emelése, az erkölcsi intelligencia felébresztése, ébrentartása. Még sok ház ablakán nem ragyog a „szellem napvilága”, de az az egész társadalmat átfogó munka, amely célul tűzte ki, hogy megtölti a „bőség kosarát”, kétségtelenül eredményre vezet — az alkoholizmus elleni védekezésben is. Gál Sándor
