Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-13 / 266. szám
1970. november 13. péntek S. oldal 6000 új kollégiumi hely Hatezer új kollégiumi hely felépítését tervezik a negyedik ötéves terv során a felsőoktatásban. Jelenleg 27 ezer egyetemista, főiskolás kap bentlakási lehetőséget — a következő öt évben számuk meghaladja a 30 ezret. Így 1975- re várhatóan minden száz egyetemista, főiskolás közül 55 részesülhet bentlakásos kedvezményben. Az utóbbi években számos felsőfokú technikumot, főiskolát létesítettek a fővárosban: itt is napirendre került tehát — el-» sősorban a vidéki hallgatók elhelyezése érdekében — kollégiumok építése. Ennek során 500 személyes kollégiumot kap a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola a Bécsi úton; a Pénzügyi és Számviteli Főiskola zuglói, Buzogány utcai 500 személyes kollégiuma pedig 1974-re épül fel. Újszegeden épül a József Attila Tudományegyetem 400 személyes új kollégiuma menzával együtt. Szegeden a Tanárképző Főiskola is bővül új kollégiummal. A tervezett 6000 új kollégiumi helyből 800-at az orvosegyetemek kapnak: 400—400 személyes diákotthon épül a Budapesti Semmelweis, valamint a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatói számára. Gyarapodik a fővárosban a Kertészeti .és az Állatorvostudományi Egyetem kollégiumi férőhelye is. Sopronban az Erdészeti és Faipari Egyetem, Baján pedig a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai kara kap új diákotthont. A Kecskeméti Óvónőképző, a Kaposvári Tanítóképző, valamint a Budapesti Köny- nyűipari Felsőfokú Technikum ugyancsak modern kollégiummal gazdagodik a következő ötéves tervben. „A község művelődésügye egész embert kíván...” Api JL, Ha az akasztói községi párttikár irodájának ajtaján benyitott volna valaki az újonnan megválasztott vezetőség első ülésére, bizonyára elcsodálkozott volna. Az értekezlet ugyanis sokkal inkább hasonlított egy baráti társaság élénk vitájához, mint egy „szabályszerű” vezetőségi üléshez. Az első két programpont mely a legutóbbi taggyűlések tapasztalatait összegezte, még a szokott mederben zajlott le Kovács Lajos párttikár elnökletével. De a hozzászólások rendje már felborult, amint ennek végeztével — nem is hivatalosan -— a község művelődésének helyzete szóba került. A bállal kezdődött. Valaki megemlítette, hogy a népfront legutóbbi rendezvénye nemcsak 700 forint ráfizetéssel zárult, hanem éjfél felé már szinte teljesen elveszítette a kulturált szórakozás jellegét és a művelődési ház nagytermében enyhén szólva „elszabadultak a kedélyek”. Miután ez az eset az utóbbi időben többször is előfordult, be kellene szüntetni a bálákat — vélte az egyik vezetőségi tag. „Ne legyen disznóól a kultúrházból!” Szomszédja kész is lett volna a javaslattal: „Ott a tűzoltószertár, cirkuszol- janak abban a fiatalok!” — de egy közbeszóló szerint a művelődési háznak az ifjúság kulturális szórakozását is szolgálnia kell. Az okot nemcsak a fiatalokban, hanem az erélytelen rendezésében is kell keresni. „Teremtsenek rendet a kultúrházban!” A művelődési házra valóban ráfér egy kis rendezés. A modem épület udvarán kacsák lubickolnak a pocsolyákban, a helyenként vakolatát hullató fa' lak mellett magasra nőtt a gaz, a cserépkályhák fűt- hetétlenek, a mellékhelyiségek nem használhatók... és csaknem féléve nincs az intézménynek felelős igazgatója. Az egyik vezetőségi tag megkérdezte, miért nem hirdetik meg az állást?... Tudomása szerint több mint kétezer forint jövedelmet is adhatnának, és a jelöltnek még lakás is akadna. A községi tanács elnöke — szintén vezetőségi tag — a szomszéd Csengőd község esetére utalt. Itt az utóbbi években felvett két igazgató közül az egyik sem felelt meg a kívánalmaknak. „Ez a pálya szegény a jelentkezőkben” — mondta és kifejtette aggodalmát. „Odaadjuk a lakást, beköltözik majd, és ha kiderül alkalmatlansága, mint a most elbocsátott igazgatóé is, ki biztosít bennünket, hogy kiköltözik a lakásból?...” — Ezt a kockázatot azonban viselni kell! — ez volt a vitázók többségének véleménye, hiszen a községi kultúra jelenlegi mélypontja nemcsak igénytelenséget tükröz. Tavaly még hetven tagú, jól működő ifjúsági klub működött a kultúrházban. Rendezvényeire a pedagógusok is eljártak, mert a színes programok és a jó hangulat számukra is kellemes időtöltést kínált. Aztán itt van a nőbizottság klubja, mely évek hosszú sora óta rendszeresen összefogja a község asszonyait, a színházi rendezvények, az ismeret- terjesztés ... — A jelenlegi tiszteletdíjas igazgató nem tudja ellátni a feladatokat — mutatott rá az élénk vitában valaki — se ideje, sem kellő energiája nincsen, hogy rendet teremtsen. A művelődési házhoz illetéktelen személyeknek is van kulcsuk, egyes fiatalok „magánrendezvényei” a legrosszabb színben tüntetik fel az intézményt. Pedagógus házaspárt kellene letelepíteni, hiszen az igazgató hiánya mellett jelentős a képesítés nélküli pedagógusok és óvónők száma is. A községi művelődés ügye pedig egész embert kíván. A vita zajos és őszinte volt, mint amikor egy társaságban mindenkit egyformán érintő téma kerül elő és ki-ki legbelső véleményét mondja el. Kendőzetlenül, a jószándék hevességével. Szóba került a kulturális bizottság formálissá vált tevékenysége, a KISZ-szervezet kevéssé ellenőrzött, öncélú munkája, a továbbképző iskola gondjai, a téli tanfolyamok és a községi tanács fenntartó — irányító feladatai a kul- túrházzal kapcsolatosan. Az ülés hosszúra nyúlt, és megállapításait nem rögzítették határozati javaslatokba. A vita mégis hasznosnak könyvelhető el, mert a vezetőségi tagok mindegyikében elültette a községi művelődés megjavításának szándékát. Ez pedig mind az újonnan bemutatkozó községi párt- alapszervezetnek, mind az akasztói kultúrának csak javára válhat P. M. Felszabadítás A második világháborús harcok kisebb-nagyobb epizódjai, mondhatni, a csatazaj elcsitulta óta közkedvelt témái a szovjet film- művészetnek. a kezdetben naív és nem esztétikai követelményekből eredő pámentumhűség, nagyszabású tömegjelenetek és a történelmi fordulók valósághű rögzítése. A film így valójában a Nagy Honvédő Háborúról szól. Első két része, a „Lángoló ív” és az „Áttörés” bemutatja azokat VISSZATÉR 30. — Ez valóban nagyon meglepett. Az ablakból ugyanis csak a felső testét láttam, s az asztalnál is ülve maradt, amikor odaérkeztem a randevúra. Pedig korábban mentem, de ő már ott volt. Elég hidegen fogadott. A szememre vetette, hogy miért leselkedem utána. Megmondtam egyenesen: nagyon tetszik. Dehát én azt hogyan gondolom? Hát úgy, hogy udvarolnék neki. Biztos egzisztenciám van; nem is érzem magam öregnek, így aztán együtt járhatnánk. Majd ha ő is megkedvel, akkor a továbbiakat meglátjuk ... — S mit szólt ő mindehhez? — Eleiníe elég fölényes volt, de ahogy nyomtam « sódert — elnézést a kifejezésért, de mi már csak így használjuk—. feloldódott, nevetgélni kezdett. Ügy éreztem, kezdem megpúhítani. Ezek a mai fiatal lányok elég hamar bedőlnek... — Az előbb azt állította, hogy eddig nem aratott közöttük sikert — Igen, de most úgy láttam, egyenesben vagyok. — Mi lett a beszélgetés vége? — Megkértem, engedje meg, hogy hazakísérjem. Beleegyezett. Mikor aztán fölállt, és láttam, mi a helyzet, nem visszakozhattam. Az egyik elhagyatott mellékutcában a karomba kapaszkodott és azt mondta: „Nem biztos ám, hogy én mindig járógépben leszek. Ma már az orvostudomány csodákra képes. Manapság, amikor szíveket is ájültetnek, egy láb rendbehozása is megoldható. Csak pénz kell hozzá...” Nem tudtam pontosan, hová akar kilyukadni. Búcsúzáskor aztán megszorította a kezem... Attól kezdve gyakran találkoztunk. — Így kezdődött tehát a szerelem. Séták, csókolózás ... Más is történt? ~ Folyton ígérgette, hogy eljön velem kirándulni. Azt mondta, a Vadgalamb menedékház felé tud egy jó kis helyet. Heteken keresztül izgatottan vártam ezt az alkalmat. Beke itt közbeszólt. — Ez pedig május negyedikén volt! Mi történt annál a bizonyos fánál? — De hiszen nem láthatta senki, én alaposan átfésültem a terepet... Letelepedtünk, kibontotta az uzsonnás csomagot Akkor jött rá, hogy az innivalót elfelejtette. Megkért, hogy ugorjak el a Vadgalambba. Én egyre mondogattam, hogy nem vagyok szomjas, majd iszunk hazafelé, de ő csak nem tágított. Azt ígérte, ha elmegyek, nagy meglepetésben lesz részem. Megcsókolt és simogatott. Ügy hittem, ő is „arra” gondol. Hát siettem, ahogy csak tudtam. — A meglepetés? — Ahogy visszatértem a fához, nem láttam őt. Szó- litgattam, csöndesen, hangosabban, semmi válasz. Egyszer csak elnevette magát a fejem fölött, s azt kiáltotta: „Kapj el, Zsolt!” Szinte földbe gyökerezett a lábam. Hogyan mászott fel a beteg testével? „Na, tárd szét a karod, itt a meglepetés!” Azzal elrugaszkodott az alsó ágról, s a karjaimba ugrott, akár egy macska. Magamhoz szorítottam, aztán a pokrócra fektettem. Ő azonban kibújt a karjaim közül, nevetve elfutott, s egyre azt kérdezte: „Mit szólsz hozzám Zsolci?” Valóban meglepődtem. Elcsíptem, átöleltem, vadul csókoltam. Ekkor valami különöset éreztem: olyan asszonyos, kitanult volt az ölelése, a csókjai se kezdőre vallottak. — Tehát nem adta oda magát? — Nem. Azt mondta, ha egy igazi szívességet teszek, akkor számíthatok a szerelmére. Beke őrnagy vette át a szót. — Az előbb valami macskaugrásról beszélt. Násfán, a laktanyában találkoztunk mi valódi macskával is. Ahhoz milyen köze volt magának? — Semmi. Igazán semmi. Én csupán enni adtam neki. — A lány kérte rá? — Igen, hogy időnként tegyek egy tányérka tejet az ezredparancsnok elvtárs ablakába. — Csak — nyomta meg a szót jelentőségteljesen Kertész ezredes, s Bekére nézett. Csend uralkodott a szobában. Újból az ezredes kérdezett; • / LFolutatiukk tosz hősiessége színezte feketére és fehérre a szereplőket. Később differenciáltabb lett a fogalmazás, sőt a szovjet film megújhódó törekvéseinek jelentős eredményei éppen a háború bizonyos tételeinek átértelmezéséből születtek. A „Szállnak a darvak”, „Emberi sors”, „Ballada a katonáról” a történelmi folyamatok pontos rögzítésének rovására a háború könyörtelenségében vergődő egyénre irányították a felvevőgép lencséjét. Így a gépek és hadieszközök látványos csatája helyett az emberi hősiesség vagy éppen összeroppanás kevésbé színes, de sokkal drámaibb képét rajzolhatták ki és művészileg ezért többet és igazabbat mondhattak az emberiség eme iszonyatáról. Ez az emberre irányuló kamera így szükségszerűen figyelmen kívül hagyott a történelem kerekeit megzökkentő kisebb — a valóságban persze igen nagy — eseménysorokat, a művészi tömörítés elve következtében A háborúnak viszont — és sajnos — rendkívül látványosan és érdekfeszítően bemutatható folyamatai vannak, amit a filmtechnika sikerrel ábrázolhat. Ezért a nyugati országok filmesei is csaknem kivétel nélkül elkészítettek már néhány nagyszabású történelmi tablót a világháborúról — több-kevesebb sikerrel. A szovjet filmművészek, amikor a Felszabadítás című négyrészes, méreteiben és témájában is hatalmas film elkészítéséhez láttak, ezt a két szemléletmódot kívánták összeegyeztetni. Egyénített szereplők, dokuaz erőket — az egyszerű harcosoktól a vezérkari főnökökig és hadieszközökig —, melyek visszavetették a náci előrenyomulást a Szovjetunió területén. Jurij Ozerov rendező filmjének valóságos témája így a történelem lett. A Kurszk környéki páncéloscsaták pénzt és technikát nem kímélő, nagyszabású jelenetei és az a vállalkozás, hogy megpróbál két egymással szembenálló hadsereget bemutatni — minden elismerést megérdemel A változó színhelyek, Szicíliától Teheránig, Hitler főhadiszállásától a frontok ácsolt fedezékéig, a döntések pillanatában jelennek meg a vásznon, és így a második világháború esemény- és politikai történetének megismeréséhez keresve sem lehetne jobb „szemléltetést” elképzelni. A színes és szélesvásznú képsorok Igor Szlabnye- vics fényképezésével kitűnően megvalósítják a rendezői elképzeléseket. A küzdelem minden „kívülről belevitt’’ szándék nélkül küzdelem marad, látványos de embertelen, romantikus pátosznak nyoma sincsen. A szereplők csinálják és elviselik a háborút, győznek és meghalnak úgy, ahogy ez a valóságban lezajlott. Tulajdonképpeni főszereplője ezért sincs a filmnek, az alakokkal ritkán találkozunk, sorsukról csak azokban a jelenetekben értesülünk, amikor részt vesznek az események alakulásában, akár, mint Cvetajev kapitány, akár mint Mussolini. Ezért lett valóban izgalmas és igaz film a „Felszabadítás”. Fúvószenekarok vetélkednek Az úttörő-fúvószenekarok első megyei fesztiválját rendezi meg november 14—15-én — Helvécián, a Hámán Kató építőtáborban és Kecskeméten, a Szalvai Mihály úttörőházban — a megyei úttörőelnökség. A program első napján Helvécián konferenciát tartanak a zenekarok vezetői, majd másnap délelőtt 10 órakor Kecskeméten, az úttörőházban koncertet adnak a díjnyertes zenekarok. A program tizenegy órától a Szabadság téren IfllyUtniiik. aJia! ífirzaaáyfil szórakoztatják a járókelőket A fesztiválon az ágasegyházi, kecskeméti, kiskunhalasi, madarasi, mélykúti és a tiszakécskei pajr tásokból toborzott fúvós- zenekarok vesznek részt. Kecskemét és a megye élénk zenei életében ez a második alkalom, hogy fesztiválon szerepelnek fúvósaink. Két évvel ezelőtt a felnőttzenekarok mérték össze tudásukat, s mintegy folytatásként, ezúttal az vetélkedhet,.
